Karin története"Karin" vezető beosztású ...mérnök egy nagy múltú cégnél, ahol a HR nem áll a helyzet magaslatán... Nemrégiben nevezték ki csoportvezetőnek. Kisebbrendűségi érzése miatt azonban, úgy érzi: túl hirtelen történt, nem nőtt még fel a feladathoz, fél a várható konfliktusoktól.
Konfliktus-kerülő típusnak vallja magát. Retteg, hogy kellő támogatás hiányában fölsül. Úgy érzi: mély vízbe dobták és ő önállóan még nem tud úszni, lavírozni, képtelen érdemben kiállni csapatáért és önmagáért.
Erősen elbizonytalanodva, kérdőjelekkel tele keresett meg a Stressz Doktor rendelőben.
Maghiedelem: mindent visz...
Olyan gyermekkorban gyökerező, akkor tanult, rejtett, a valóságtól távol álló, irreális meggyőződés-érzés, ami egészen addig meghatározza életünket, "sorsunkat" (világfelfogásunkat, élményeinket, gondolkodásunkat, érzéseinket és viselkedésünket), míg meg nem merjük kérdőjelezni a maghiedelem „igazságát, mindenhatóságát”.A maghiedelmek mindig valami mélyen fekvő, bizonyítatlan (!) állítások önmagunkról, vagy a világról, amelyeket, míg nem kérdőjelezünk meg, további Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok (SAANG-ok) forrásai lesznek! Ilyen maghiedelmek pl.:
"Nem vagyok szerethető."
"Az emberek mindig rosszat akarnak nekem."
"A világ veszélyes hely."
"Nem vagyok elég jó."
A legtöbb ember azt hiszi, hogy érzéseit, negatív érzéseit is (frusztráltság, düh, harag, félelem, szorongás, kisebbrendűségi érzés, szégyen, bűntudat, stb.) automatikusan váltják ki a külső események, a velük történtek. Úgy gondolja, hogy negatív érzései kialakulására nincs ráhatással, holott ez nem igaz!
Életünk, sorsunk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézbe vehető. Érzéseink menedzselhetőek.
Shakespeare örökbecsű igazsága szerint: "Nincs a világon se jó, se rossz. Gondolat teszi azzá."
Valóban így van. A bennünk tükröződő objektív világ már szubjektív. Ez a szubjektív, ránk ható világ már olyan, amilyennek értelmezzük, amilyen jelentést, jelentőséget, értelmet adunk neki akarva-akaratlan. Tudatosan, vagy önkéntelenül.
A külső (objektív) események pl. mások viselkedéseinek ránk való hatását a gyermekkorban akaratlanul elsajátított, rejtett maghiedelmeink irányítják. Ha felismerjük ezeket, képesek vagyunk "sorsunk" aktív befolyásolására!
Konceptualizálás
Karinnal átbeszéltük a maghiedelmek sorsformáló-sorsromboló hatásait és megpróbáltuk az Ő, konkrét helyzetére levetíteni miről is van szó.Két önkorlátozó, önsorsrontó maghiedelmét azonosítottuk:
1. „Csak akkor vagyok elfogadható, szerethető, ha mindenkinek, mindent, tökéletesen megteszek.”
2. "Nem vagyok elég jó."
Ez a két maghiedelem volt eddigi önfeladásai (szubmisszív magatartása), NEM-et mondani "nem tudása", konfliktus-kerülése, önbizonytalansága, alacsony önértékelése és problémáinak túlreagálásai hátterében. Ezért volt eddig kihasználható, túlalkalmazkodó. Emiatt félt egyedül döntéseket hozni. Asszertív, önérdek-érvényesítő magatartásának ez a két maghiedelem volt a legfontosabb gátja!
Az önkorlátozó maghiedelmek rengeteg elkerülhető distresszhez (feszültséghez, szorongáshoz, aggodalmaskodáshoz) vezetnek. Hosszú távon pedig akár szorongásos-depressziós kórképeket (hangulatzavarok, szociális szorongás, hipochondria, generalizált szorongás, stb.), ill. túlzott alkoholfogyasztást, gyógyszerfüggőséget is okozhatnak.
Vegyük kezünkbe a sorsunkat
A "titok nyitja" a maghiedelmek felismerésében, majd a megkérdőjelezésében, átkeretezésében van! Amennyiben megtaláltuk önkorlátozó maghiedelmünket (egyedül ezt meglehetősen nehéz), keressünk az életünkben olyan eseményeket, élményeket, emlékeket, amelyek ellentmondanak a maghiedelem bizonyítatlan, meggyőződésszerű "igazságának".Kezdjük el bátran lebontani a valóság és a vélekedéseink közötti maghiedelem-falat!
Pl. Tényleg nem volt még soha sikeres, elég jó? Ez teljesen elképzelhetetlen! Keresse az ellenbizonyítékokat és ha ilyeneket talál, azokat ne a véletlenre, a jó szerencsére fogja!
Az asszertiven, önérdek-érvényesítő* módon viselkedő ember tudja, hogy nem "kell" mindenáron megfelelnie, hanem csak józan mérlegelést követően. Az ókori rómaiak ezt úgy mondták: "do ut des" (adok, hogy adj).
Belső harmóniánk eléréséhez, ezt az asszertív gondolkodás-, és viselkedésmódot érdemes követni, melyet csak az ezt megbéklyózó önsorsrontó maghiedelmek leoldásával érhetünk el. SOK SIKERT! Láncait leoldom...
* Figyelem: az asszertivitás NEM önzés. Csak egy agresszív ember minősíti a másik bimbózó önérdek-érvényesítését agressziónak!
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
