Kapcsolódó online önértékelő tesztek
- ♦ -
Változókori hangulatzavarok
VÁLTOZÓKORI HANGULATZAVAROK
Körülbelül 40 éves kor után a női nemi hormonok szintje a vérben fokozatosan megváltozik, s ez a folyamat végül elvezet a „menopauzához”, vagyis a ciklikus havi vérzések megszűnéséhez. Bár a hormonszintek változása számos panaszt és tünetet okozhat, ezek közül a legtöbb nőt az érzelmi és hangulati változások zavarják a legjobban.
A menopauza létrejöttében az ösztrogén hormonoknak van meghatározó szerepük, jóllehet más hormonok szerepe sem elhanyagolható. Abban a kérdésben, hogy a hormonok miért befolyásolják a hangulatot, megoszlik a szakemberek véleménye, de valószínűnek látszik, hogy két idegi ingerületátvivő anyag révén fejtik ki ezt a hatásukat: az egyik az emléktárolásban és a problémamegoldásban közreműködő acetil-kolin, a másik pedig a szerotonin, amely azt az üzenetet közvetíti az agyban, hogy „jól érzem magam”.
Nem tudjuk pontosan, hogy a hormonális változások milyen hangulatzavarokat váltanak ki, több vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a „perimenopauza” idején - azaz a havi vérzések teljes megszűnését közvetlenül megelőző 5-7 évben - gyakori tünet az ingerlékenység, az önbizalomhiány, a lehangoltság és a figyelem-összpontosítási zavar.
GYAKORI-E A VÁLTOZÓKORI DEPRESSZIÓ?
A menopauza előtti években kialakuló valódi, „klinikai” depresszió előfordulási aránya vélhetően nem éri el a 10%-ot, bár jelenlegi ismereteink alapján pontos számszerű megállapításokat nem tehetünk. Biztosan tudjuk azonban, hogy a hormonális változások befolyásolják az alvást, és az is bizonyos, hogy az álmatlanság mindennapos fáradtságot, szorongást, összpontosítási zavart és lehangoltságot is okozhat.
Az alvászavarokhoz sokszor a „hőhullámok” és az éjszakai verejtékezés is hozzájárulnak: vannak nők, akik emiatt rendszeresen felriadnak álmukból.
A hőhullámokat az magyarázza, hogy a hormonális változások miatt kitágulnak a véredények, s ennek következtében több vér áramlik a bőrbe, elsősorban az arc területén. Ezek a hőhullámok legtöbbször enyhék és hamar elmúlnak, de olykor komolyabb kellemetlenséget okoznak. Nem egy középkorú nő éjszakánként többször is arra ébred, hogy izzadságban úszik a fokozott véráramlás testhőmérsékletet növelő hatása miatt.
HOGYAN JAVÍTHATJUK HANGULATUNKAT?
Első dolgunk az legyen, hogy részletesen beszámolunk kezelőorvosunknak a panaszainkról. Több kezelési lehetőség is van, és sokszor már az is megnyugtatja az érintettet, ha szakember szájából hallja, hogy gondjai-bajai természetesek, nem különböznek más középkorú nőkéitől. Aki nagyon szomorúnak vagy kedvetlennek érzi magát, annak talán gyógyszeres kezelésre is szüksége van.
A testmozgás is nagyon alkalmas a hangulat javítására, és a kezelőorvos - az adott helyzettől függően - több más hasznos tanácsot is adhat, ha aggodalmait a beteg megosztja vele.
MEDDIG TARTANAK A HANGULATZAVAROK?
A hangulatváltozások a havi vérzés tényleges megszűnésekor a legtöbb esetben enyhülnek. Hormonpótló kezeléssel is mérsékelhetők a kellemetlenségek, de ennek bevezetését az orvos csak gondos egyéni mérlegelés alapján javasolhatja. A tápláló étrend életkortól függetlenül mindenkinek hasznára válik, ám a középkorú nőknek nemcsak testi, hanem lelki egészségük megőrzéséhez is nagy szükségük van rá. Az is sokat jelenthet, ha az érintettek megbeszélhetik nehézségeiket barátnőikkel, vagy ha újfajta tevékenységekkel foglalják el magukat.
A változókor a mai nők számára már nem olyan fenyegető, nehézségekkel teli életszakasz, mint amilyen régebben volt. A kellemetlenségek enyhítésére számos lehetőség kínálkozik. Keressünk választ kérdéseinkre, beszélgessünk sokat barátnőinkkel, osszuk meg velük tapasztalatainkat, és ami a legfontosabb, avassuk be gondjainkba kezelőorvosunkat is.
MIKOR JELEZHET BETEGSÉGET A LEHANGOLTSÁG?
A
változókori lehangoltság általában nem jelent súlyos depressziót. Más
életesemények - például a
gyermekek elköltözése, az
apa vagy az
anya halála, az
állás elvesztése, az
egészségi állapot megromlása - gyakrabban teszik depresszióssá a középkorú nőket (és férfiakat), mint a hormonális változások.
Mégis, azok számára, akik kórosan lehangoltnak érzik magukat, összefoglaltuk a „klinikai” depresszió főbb ismérveit.
A súlyos depresszió az érzelmi-hangulati élet jelentős megváltozása, amely legalább 2 hétig tart.
Az alábbi kérdések megválaszolása segíthet eldönteni, hogy fennáll-e súlyos depresszió.
♦ Napjainak nagy részében, majdnem minden nap szomorúnak, kedvetlennek érzi-e magát?
♦ Úgy érzi-e majdnem minden nap, hogy (szinte) semmilyen tevékenységben nem lelné örömét?
♦ Fogyott-e (fogyókúra nélkül), illetve gyarapodott-e a testsúlya?
♦ Túl keveset vagy túl sokat alszik-e majdnem minden éjjel?
♦ Nehézkesen végzi-e teendőit vagy nyughatatlannak érzi-e magát majdnem minden nap?
♦ Meredeken csökkent-e az energiaszintje?
♦ Szokta-e feleslegesnek érezni magát, szokott-e bűntudatot érezni nap mint nap?
♦ Támadnak-e nehézségei a gondolkodásban, a figyelem-összpontosításban és a döntéshozatalban majdnem minden nap?
♦ Fél-e a haláltól, szokott-e öngyilkosságra gondolni?
Aki vagy az első, vagy a második kérdésre, továbbá még legalább öt kérdésre igenlő választ adott, az súlyos depresszió gyanúja miatt minél hamarabb keresse fel kezelőorvosát.
Ez a tájékoztató nem helyettesíti az orvosi kezelést. A betegek számára készített másolatoktól eltekintve felhasználása csak a kiadó írásos hozzájárulása nyomán engedélyezett.
Orvostovábbképző Szemle - betegtájékoztató
Kapcsolódó anyagok
Cikkek