Kapcsolódó online önértékelő tesztek

 

♦  Pánikroham, pánikbetegség, pánikzavar teszt

♦  Agorafóbia, közlekedési fóbia teszt

♦  Alvászavar teszt

♦  Distressz (negatív stressz) kérdőív

♦  Szorongás önértékelő kérdőív

 

A KÉNYSZERBETEGSÉG

Biztosan kihúztam a vasalót?
Elég tiszta a kezem?
Biztosan bezártam az ajtót?

Ezeket a kérdéseket nap mint nap feltesszük magunknak, és általában megnyugtató választ kapunk. Ha mégsem, ellenőrizzük a kételkedésünk tárgyát, és ezzel túltesszük magunkat a problémán. Ez természetes kételkedés és természetes ellenőrzés.

De egészséges-e, ha valaki órákon keresztül, újra és újra ellenőrzi ugyanazt, és nemhogy megnyugodna, hanem egyre nagyobb szorongással tölti el, hogy valamit nem jól csinál, és szörnyű következménye lesz? Természetesen ez már nem egészséges, megszokott dolog, ez már egy szorongásos állapotot jelez.

Sajátos szokásaink, netalán „bogaraink”, mindennapi rítusaink célja, hogy megkönnyítse, vagy jobbá tegye a mindennapokat. Ez még nem betegség, mindannyiunkra jellemző. Vannak azonban, akiknél e rituálék eltúlzott formában jelentkeznek, idejük jelentős részét lekötik, mindamellett rengeteg szorongást, szenvedést okoznak: ők a kényszerbetegek.
 

Mikor betegség?

Kényszerbetegség alatt kényszergondolatokból (latin neve: obszesszió), és/vagy kényszercselekvésekből (latin neve: kompulzió) álló olyan tünetegyüttest értünk, amely naponta legalább egy órát kitölt, ráadásul jelentősen zavarja a mindennapi életvitelt. A kényszerbetegséget obszesszív-kompulzív zavarnak is nevezzük.  

A leggyakoribb kényszergondolatok

A leggyakoribb kényszercselekvések

 

A kényszerbetegség jellemzői

A kényszerbetegség sokkal gyakoribb pszichiátriai betegség, mint ahogyan régebben gondoltuk! Az emberek 2,5-3%-át érinti élete során! Ez a szám minden országban, kultúrában hasonló, független a gazdasági-társadalmi helyzettől, az iskolai végzettségtől! Férfiak és nők egyenlő arányban betegszenek meg, de a férfiaknál hamarabb indul a betegség, átlagosan 11-18 év között, a nőknél gyakran az első szülés után, 20-24 éves korban.

Szinte minden kényszerbeteg érzi, hogy eltúlzott vagy irreális a viselkedése, ezért szégyelli és igyekezik eltitkolni azt. Általában 7 szenvedéssel teli év telik el addig, amíg a beteg orvoshoz fordul! A betegség súlyossága nagyon eltérő lehet. Egyeseknél a környezet szinte észre sem veszi, másoknál az egész napot kitölthetik a kényszerek, így munkaképtelenek, egy részük önellátásra is képtelen.
 

Mi okozza a kényszerbetegséget?

A kényszerbetegség kialakulásban genetikai (öröklött), biológiai és pszichológiai tényezőknek egyaránt szerepük van. A kényszer az egyik legerősebben biológiai meghatározottságú pszichiátriai megbetegedés. Tehát nem szégyellni való, bűntudattal megélt hiba, hanem a központi idegrendszer kóros működésén alapuló betegség!
 

Hogyan kezelhető a kényszerbetegség?

A leghatékonyabb kezelést a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia együttes alkalmazása jelenti. A pszichoterápia viselkedésterápiát jelent legtöbbször.
Más pszichoterápiás módszerek közül a kognitív terápiával a beteg eltúlzott kockázat/veszély becslését, felelősségérzetét, állandó kételkedésre való hajlamát korrigáljuk, csökkentjük. Néha családterápiára is szükség van.
 

A gyógyszeres terápia

Régen a kényszerbetegséget általában szorongáscsökkentőkkel, nyugtatókkal kezelték, de ma már ezeknek inkább kiegészítő szerepük van a terápia során. Nagy áttörést jelentett a '90-es években, hogy az erős szerotoninhatással rendelkező hangulatjavítók hatékonyak a kényszeres tünetekre is.

Ma elsősorban a hangulatjavítóknak nevezett gyógyszerek tekinthetők a kényszerbetegség fő terápiás eszközének, ugyanis a hangulatjavítók vagy antidepresszívumok nevükkel ellentétben nem kizárólag a depresszió kezelésében, a „hangulat javításában” hatékonyak, hanem képesek visszaszorítani a kényszergondolatokat, ezáltal csökkentve a szorongást.

Ez azért van, mert a hangulatjavítók arra az agyi szerotonin-anyagcserére hatnak, amely kulcsszerepet játszik a kényszeres mechanizmusok kialakulásában. Ráadásul az antidepresszívumok - a szorongáscsökkentőkkel ellentétben - nem okoznak álmosságot, kábaságot, és a hozzászokás, függőség veszélye sem áll fenn a terápia során.

Elsőként leginkább az ún. SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló) szereket alkalmazzuk, de egy régebbi antidepresszívum, a clomipramin is igen hatásos. Kiegészítésképpen a beteg szedhet szorongáscsökkentőt is, de csak kényszerellenes hatású szert választunk közülük.

A gyógyszeres terápia kulcsszava a türelem! Ugyanis a kényszeres tünetek magasabb gyógyszeradagra reagálnak és arra is későbben, mint ha „egyszerűbb” szorongásos zavarról lenne szó! A beállított gyógyszer általában 3-4 hét után kezdi csak kifejteni a hatását, de a teljes hatás kialakulásáig 2-3 hónap is eltelhet. Vannak újabb készítmények, amelyek hatása kicsivel korábban indul.

A magasabb gyógyszeradag a terápia elején enyhe mellékhatásokat okozhat, de a gyógyszer a tartós terápia idején már jól tolerálható. A kényszeres tünetek fokozatosan visszaszorulnak, ebben a viselkedésterápia is segít. A gyógyszerszedést legalább egy évig fenn kell tartani, de előfordul, hogy hosszabb, akár éveken keresztül tartó terápia szükséges. A gyógyszert – az összes tünet visszaszorítása után – lassan, fokozatosan hagyjuk el.


A gyógyulás útja kényszerbetegségben


Írta: Dr. Ágoston Gabriella pszichiáter


A Kényszerbetegség (OCD) betegtájékoztatót kiadta:
Lundbeck Hungaria Kft.
1037 Budapest, Montevideo u. 3/b.