A gyulladásos bélbetegségek (Inflammatory Bowel Disease; IBD) olyan krónikus bélgyulladások, amelyeknek két fő típusa van: a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás).

Mivel mindkét betegség lényege a gyomor-bélrendszer nyálkahártyájának krónikus, ciklikusan vissza-visszatérő gyulladása, a két betegség okozta szubjektív panaszok hasonlóak:

♦ görcsös hasi fájdalom
♦ hasmenés (colitis ulcerosa esetén időnként véres)
♦ étvágytalanság
♦ fogyás
♦ fáradtság

Bár a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás közötti különbségek az objektív tünetekben vannak. Ez teszi lehetővé vizsgálatokkal az elkülönítésüket (differenciáldiagnózisukat):

♦ A fekélyes vastagbélgyulladás okozta gyulladása csak a gyomor-bélrendszer belső falát érinti, a Crohn-betegség gyulladása azonban a bél teljes falára ráterjedhet.

♦ A fekélyes vastagbélgyulladás csak a végbél és a vastagbél falát érinti (a végbélét mindenképpen, hiszen innen terjed „felfelé” a betegség), míg a Crohn-betegség a bél bármely szakaszán kialakulhat a szájüregtől a végbélnyílásig.

♦ A Crohn-betegség súlyosabb eseteiben a bélszakaszok maradandó károsodása és szövődmények (bélszűkületek, sipolyok stb.) alakulhatnak ki.
 

Az IBD-k előfordulása az elmúlt évtizedekben drámaian megnőtt, különösen a gazdag nyugati országokban (Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában).

Ahogy az urbanizáció és az amerikanizált életmód és táplálkozási szokások terjednek a fejlődő országokban, ott is egyre növekszik a gyulladásos bélbetegek száma...

 

Az IBD kialakulásának és lefolyásának kutatásában az elmúlt évek során nagy hangsúly került arra, hogy az étrend, a környezeti tényezők és a distressz, vagyis a negatív stressz, hogyan befolyásolják a betegséget.
Ezek a tényezők külön-külön is, együttesen pedig még inkább hatással vannak mind a gyulladásos bélbetegségek megjelenésére, mind azok súlyosbodására, mind a visszatérésére.

Az IBD-t korábban főleg genetikai és immunológiai szempontból vizsgálták, de egyre világosabb, hogy a környezeti hatások és az életmód (táplálkozás, stresszkezelés, mozgás stb.) kulcsszerepet játszanak a panaszok és tünetek kialakulásában és fellángolásában.
 

Az étrend közvetlen hatással van a bél mikrobiomjának összetételére, ami az immunrendszer szabályozásának egyik alapja. A nyugati típusú étrend, amely „gazdag” feldolgozott élelmiszerekben, telített zsírokban és finomított cukrokban, ugyanakkor „szegény” rostokban és természetes, nyers tápanyagokban, összefüggésbe hozható a bélflóra egyensúlyának felborulásával.

Az emberi egészség szempontjából jó és a rossz baktériumok, vírusok, gombák stb. között kialakuló egyensúlyhiány, az úgynevezett diszbiózis, gyulladásos folyamatokat indíthat el a belekben megalapozva a terepet valamelyik gyulladásos bélbetegségnek.

Például:

♦ a rostszegény étrend hozzájárul a gyulladást elősegítő-keltő baktériumok elszaporodásához.

♦ A rostokban és fermentálható szénhidrátokban gazdag ételek (pl. gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű gabonák) segítenek fenntartani a bélflóra egészséges összetételét.

♦ A magas zsírtartalmú ételek fokozzák a bélpermeabilitást (köznapi nevén a „lyukas bél” szindrómát), ami lehetővé teszi a gyulladást elősegítő anyagok bejutását a bélfalba és a véráramba, tovább súlyosbítva a betegséget.
 

A környezeti tényezők (pl.: a szennyezett levegő, dohányzás) és a mozgásszegény életmód szintén befolyásolják az IBD kialakulását.

A dohányzás különösen a Crohn-betegség esetében jelentős rizikófaktorként, mivel növeli a betegség súlyosságát és a szövődmények kialakulásának esélyét.

Colitis ulcerosa esetén ugyanakkor a dohányzás paradox és egyelőre érthetetlen módon enyhítheti a tüneteket, bár az összefüggések itt sem teljesen egyértelműek, és a dohányzás egészségkárosító hatásai miatt nem javasolható öngyógyítás gyanánt.

Egyéb urbanizációs tényezők, mint a túlzott antibiotikum-használat, a túlzott higiénia is összefüggésbe hozhatók az IBD növekvő prevalenciájával. A tisztább, higiénikusabb környezetben felnövő gyermekek immunrendszere kevesebb korai fertőzéssel találkozik, ami hosszú távon alulfejlett immunválaszokat eredményez, így az autoimmun betegségek, és az immunmediált bélgyulladások kockázata megnő.
 

A lelki egészség erőteljesen befolyásolja a szervezet gyulladásos reakcióit. Ez különösen nyilvánvaló a gyulladásos bélbetegségekben, ahol a pszichológiai distressz gyakran okozza a betegségek fellángolását. Míg a tartósan kiegyensúlyozott, nem stresszmentes, hanem „stresszkezelt” élet jó hatással van a páciensek állapotára.

Az erős distressz, amely tartós és/vagy intenzív kezeletlen, rosszul, ill. elégtelenül kezelt stresszhelyzetekből ered, jelentős szerepet játszik az IBD kialakulásában és a visszaesésekben.
 

1. A distressz hatására a szervezet (mellékvesék) több stresszhormont (adrenalint, noradrenalint, kortizolt) termelnek, amelyek közvetlen hatással vannak az immunrendszer működésére. A kortizol rövid távon gyulladáscsökkentő hatással bír, azonban hosszú távon (krónikus distressz) az immunrendszer deregulációját eredményezi, ami fokozza a gyulladásos reakciókat.

2. A distressz nem csak hormonálisan, hanem a vegetatív idegrendszeren (bél-idegrendszeren, enterális idegrendszeren, ENS-en) keresztül is hat a bélre. A krónikus distressz egy idő után gátolja a bélmozgást (diszmotilitás), fokozza a bélpermeabilitást, és súlyosbítja a már meglévő gyulladásos folyamatokat.

3. Egyes kutatások szerint a krónikus distressz hatására megváltozik a bélflóra (mikrobiom) összetétele is, ami tovább rontja a bél-agy tengely megfelelő működését.

Ezek a tényezők önmagukban is befolyásolják a gyulladásos bélbetegségek lefolyását, azonban legtöbbször egymással összefüggésben, egymás hatását erősítve hatnak. A helytelen étrend, a környezeti és belső stresszorok (légszennyeződés; mérgező kapcsolat; önbizalom hiány, önelfogadás hiánya, harag; szorongásos betegségek, hangulati zavarok stb.) olyan ördögi kört hozhatnak létre, amely tovább súlyosbítja az IBD-s betegek állapotát.

Felismerve ezeket a tényeket,

Az étrend, az életmód és a stresszkezelés optimalizálásával, azaz a rizikófaktorok csökkentésével jelentősen lehet mérsékelni az IBD-k okozta szenvedések számát, hiszen ezekkel a betegségek egy része megelőzhető.
 

Az IBD jelentős hatással van a betegek életminőségére és munkaképességére. A krónikus fájdalom, a fáradtság és a visszatérő gyulladásos epizódok jelentősen befolyásolják a mindennapi életet, ideértve a munkába járást és a társas érintkezést is.

Egyes betegek a betegség fellángolásai miatt hosszabb távollétre kényszerülhetnek a munkától vagy az iskolától, ami további pszichoszociális stresszt okozhat.

A munkahelyi teljesítmény gyakran csökken, és sok beteg a gyulladásos bélbetegségek okozta nehézségek miatt kénytelen módosítani karrierjét vagy csökkentett munkaidőben dolgozni. A betegségek okozta panaszok a párkapcsolatokat is megterhelhetik.
 

A bél-agy tengely egy olyan kétirányú kommunikációs rendszer, amely az agy és a belek között működik. Ez az összeköttetés magában foglalja az autonóm (vegetatív) idegrendszert, a vagus ideget és az enterális idegrendszert (a belekben lévő ideghálózatokat).

Az elmúlt évek kutatásai rámutattak, hogy az emberi mikrobiom (a bélben élő baktériumok és más mikroorganizmusok összessége) fontos szerepet játszik a bél-agy kommunikációban. A bélflóra összetétele befolyásolja a központi idegrendszer működését, ezáltal pedig a pszichés állapotot, például a stresszreakciókat, szorongást és depressziót. Igazolódik a megfigyelés, hogy az leszel, amit eszel...

Újabb kutatások ara is rámutattak, hogy az IBD-s betegek bélflórája eltér az egészséges egyénekétől, és ezek az eltérések összefüggésben állhatnak a mentális egészséggel is. A prebiotikumok és probiotikumok használata hozzájárulhat a mikrobiom egyensúlyának helyreállításához és az IBD-s panaszok enyhítéséhez, miközben pozitív hatást gyakorolhat a pszichés állapotra is.
 

A distressz – a negatív stressz – szorosan összefügg az IBD-s panaszok fellángolásában, ill. a hátterükben lévő gyulladásos elváltozások (tünetek) kiújulásában és súlyosbodásában. A kezeletlen distressz tehát növeli a panaszmentes állapotok utáni fellángolások gyakoriságát, ill. a meglévő tünetek és panaszok súlyosbodását.

Hogyan?

Egyrészt aktiválja az immunrendszer bizonyos sejtjeit, növelve a gyulladásos (proinflammatorikus) citokinek termelését, ami hozzájárul a bélgyulladás kiújulásához és/vagy súlyosbodásához. Másrészt a krónikus stressz a kortizol szintjét is növeli, ami tovább súlyosbítja az IBD-s tüneteket és panaszokat. Harmadrészt a betegek fájdalomtoleranciáját is csökkenti, hozzájárulva ezzel a fájdalom fokozódásához…

 

Az IBD-s betegek körében a hangulatzavarok (pl. depresszió) és a szorongásos zavarok (pl. generalizált szorongás) gyakorisága magasabb, mint az általános népességben.

A bélbetegségek aktív szakaszaiban szinte állandó görcsös fájdalom, az erőtlenség, étvágytalanság és fogyás miatti kényszerű izoláció és az életminőség rendkívüli romlása mind hozzájárulhatnak ezekhez a betegségekhez. A kialakuló depresszió és/vagy szorongásos zavar pedig tovább súlyosbíthatja a bélbetegséget, olyan ördögi kört eredményezve, amiből nehezebb a gyógyulás.
 

Az IBD-vel való élet során rendkívül fontos a hatékony megküzdési stratégiák kialakítása, mert ezek javítják az életminőséget, a fájdalom toleranciát, a bélgyulladások súlyosságát és ritkítják a fellángolásokat.

Az otthoni betegségmenedzsment részei:

♦ a gasztroenterológus által meghatározott gyógyszerek rendszeres szedése,
♦ a megbeszélt kontrollokon való részvétel (vizsgálatok és esetleg biológiai terápiák)
♦ a megfelelő (adaptív) és rendszeres stresszkezelés:

♦ relaxációs-meditációs technikák
♦ problémamegoldó megközelítések
♦ rendszeres mozgás
♦ külső támogatás megszervezése, ill. igénybevétele

♦ second opinion (második szakvélemény)
♦ pszichológus

kognitív viselkedésterápia (CBT)
mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR)

♦ táplálkozási szakértő
♦ személyi edző
♦ stb.

♦ a megfelelő diéta követése,

jelentős szerepet játszik a tünetek és panaszok kontrollálásában és a fellángolások megelőzésében.

A maladaptív megküzdési stratégiák olyan viselkedésformák, amelyek rövid távon megkönnyebbülést nyújtanak, de hosszú távon károsak a testi-lelki egészségre. Gyulladásos bélbetegségekben (IBD) ezek a stratégiák súlyosbítják a tüneteket és vele a panaszokat is, rontják a betegség lefolyását és az életminőséget.

A legelterjedtebb maladaptív megküzdési stratégiák:
 

Az elkerülés az egyik leggyakoribb maladaptív stratégia, amikor a beteg nem akar szembenézni a problémáival, például azzal, hogy diagnózisra és kezelésre van szüksége. Ezért nem vesz részt orvosi ellenőrzéseken, vagy nem tartja be a kezelési tervet. Ennek csak rossz vége lehet…
 

Sokan alkoholt vagy drogokat használnak a distressz enyhítésére. Ezek a szerek átmenetileg ugyan oldják a feszültséget, de hosszú távon káros hatással vannak a fizikai és pszichés egészségre. Az alkohol például fokozhatja a gyulladást és irritálhatja a beleket, ami IBD esetén különösen veszélyes.
 

A rumináció az a kissé „beszűkült tudatállapot”, amikor valaki folyamatosan ugyanazon a vélt vagy valós (jogos) problémán „rugózik” anélkül, hogy rá megoldást keresne. Utóbbiakra példa, amikor valaki az IBD miatt beszűkült élettere, lehetőségei, a testi panaszai vagy a betegség lefolyása, esetleges kései szövődményei miatt rágódik. Ezek tényleg komoly kihívást jelentenek, de erre a válasz, a megoldás nem a ruminációs elakadás…, hanem a fent jelzett, ill. azokhoz hasonló adaptív stresszkezelési módszerek.

A „rágódás” növeli a szorongás és a depresszió kialakulásának valószínűségét, ill., ha ezek már kialakultak, akkor súlyosbítja őket, ezzel pedig az IBD tüneteit és panaszait is. A folyamatos aggódás, ronthatja a mentális és fizikai állapotot.
 

Elterjedt figyelemelterelő stratégia a túlzott munkába merülés, amely elvonhatja a figyelmet a betegségről.
Olyan ez, mint amikor a pár éves kisgyerek úgy „bújik el”, hogy eltakarja a szemét…

A rengeteg túlmunka egy ideig hasznos az elmaradásokból adódó munkahelyi stressz kezelésében. Azonban, ha valaki folyamatosan azért dolgozik, hogy ne kelljen szembenéznie a betegségéből adódó érzelmi terhekkel, az könnyen a betegség tüneteinek és az azokból következő panaszok rosszabbodásához vezethet. Bumeráng hatású, és olykor öngyilkos taktika…

Az IBD-kkel járó görcsös fájdalom és gyakori hasmenések miatti szociális kényelmetlenség okán sokan „hajlamosak” sündisznóállásba vonulni, elkerülni a társas helyzeteket. Ám emiatt pont egy olyan élethelyzetben szigetelődnek el, amikor nagyon-nagy szükségük lenne a külső támogatásokra.

Az elmagányosodás fokozza a depressziót, a szorongást, az alkohol-, és vagy droghasználat valószínűségét, amelyek közvetlenül rontják a gyulladásos bélbetegség lefolyását is.
 

Azok a betegek, akik túlzottan igyekeznek kontrollálni az életük minden aspektusát, nehezebben kezelik a krónikus betegségek (pl. IBD) akaratukat, szándékaikat „semmibe vevő” kiszámíthatatlanságát.

Nézzük meg egy kicsit részletesebben ezt a kérdést.

A perfekcionizmus abban nyilvánul meg, hogy az egyén irreálisan magas elvárásokat támaszt önmagával szemben, és elvárja, hogy minden tevékenységét tökéletesen végezze el. Az ilyen személyek gyakran maximalisták, és nem fogadják el a hibákat vagy azokat a helyzeteket, amelyeket nem tudnak teljesen irányítani.

A túlzott kontroll ezzel szorosan összefügg: az érintett személy folyamatosan arra törekszik, hogy minden eseményt, helyzetet és körülményt maximálisan kézben tartson, mivel az ismeretlenség és a bizonytalanság benne aránytalanul nagy szorongást kelt.
 

Az IBD lefolyása meglehetősen kiszámíthatatlan. Sem a tünetek/panaszok fellángolásai, sem enyhülései szándékkal, akarattal csak közvetve és hosszú távon befolyásolhatók és akkor sem annyira, amennyire egy perfekcionista, maximalista, „kontroll mániás” IBD-s beteg szeretné.

Ezért számukra a betegség instabilitása, irányíthatatlansága, kiszámíthatatlansága, befolyásolhatatlansága és tökéletlen volta komoly stresszforrássá válik. A kiváltott distressz aztán tovább súlyosbíthatja a betegséget.

Mivel a betegség jellege miatt nem képesek fenntartani az általuk elvárt „tökéletes” állapotot, gyakran önmagukat hibáztatják, ami akár depresszióhoz is vezethet. A negatív érzelmi spirál pedig még tovább rontja a testi állapotát, ami fokozza az önmagával való elégedetlenségét…

Azok, akik túlzott kontrollt szeretnek gyakorolni, kevésbé hajlandóak alkalmazkodni vagy elfogadni a kezelési folyamat kiszámíthatatlanságát. Például, ha a gyógyszer nem hoz azonnali eredményt, frusztráltak lesznek, mert úgy érzik, hogy a kezelés „nem működik”, ami a terápia visszautasításhoz vezethet.

Összefoglalva:

A túlzott kontroll és perfekcionizmus a betegség mellett további distresszel „jutalmazza” ezeket a hozzáállásokat. Mert, ha az ember, önmagával szemben támasztott irreális elvárásai miatt, olyan dolgokat próbál meg irányítani, amelyek nincsenek a hatáskörében (pl. a betegség fellángolása) – szükségszerűen csalódik.

Ez hosszú távon nemcsak a mentális egészséget rombolja, hanem a betegség kezelését is akadályozhatja. Az ilyen emberek számára rendkívül fontos megtanulni elfogadni azt, hogy a betegség kiszámíthatatlan, és hogy a kezelési folyamat hosszú távon hozhat csak eredményeket.

1. Kognitív viselkedésterápia (CBT) segíthet először felismerni, majd átkeretezni a perfekcionista gondolkodásmódot.

2. Mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR): A tudatos jelenlét gyakorlása segíthet elfogadni az életében mindig is meglévő kiszámíthatatlanságot, és ezzel csökkenteni a betegséggel kapcsolatos szorongást.

3. Rugalmasság (reziliencia) fejlesztése: A terápia segíthet abban, hogy a betegek megtanulják, hogyan kezeljék a kontrollvesztést, és hogyan fogadják el, hogy nem minden változót tudnak irányítani.
 

Az erős és megfelelő szociális támogatás kulcsfontosságú a krónikus betegségekkel, így az IBD-vel való megküzdés és együttélés során.

A családtagok, barátok, orvosok és támogató közösségek szerepe nem csak a fizikai, technikai segítségnyújtásban mutatkozhat meg, hanem a lelki terhek enyhítésében is.

Kutatások igazolták, hogy azok a betegek, akik érzelmi támogatást kapnak környezetüktől, könnyebben kezelik a betegségükből adódó nehézségeket (stresszorokat), és ritkábban tapasztalnak súlyos fellángolásokat.


 

Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...