SZORONGÁSOS ZAVAR
OTSZ Online 2009. október 14.
(eredetileg regisztrációt követően pdf-ben olvasható)
Nincs olyan ember, aki ne élné át időnként a tárgy nélküli félelem, vagyis a szorongás érzését, de ha ez az érzés naponta feltámad, elhatalmasodik, rányomja bélyegét mindennapi életünkre, az már betegség, amit kezelni kell. A legáltalánosabb és leggyakoribb szorongásos kórképet generalizált szorongásos zavarnak nevezik.
MIKOR BESZÉLÜNK SZORONGÁSOS ZAVARRÓL?
A megélhetési gondok, betegségek, a párkapcsolatok hullámvölgyei, a családtagok nehéz élethelyzetei aggodalmakat, félelmeket kelthetnek bármelyikünkben.
Ha ezek az aggodalmak különválnak a kiváltó októl, s önálló életet élnek, szorongásról beszélhetünk.
Időnként aggódni, vagy akár szorongani nem kellemes, de hasznos dolog, mert segít leküzdenünk a veszélyeket.
Ha azonban hónapokon, éveken át rendszeresen súlyos szorongással reagálunk mindennapi élethelyzetekre, az rontja a munkateljesítményünket, aláássa az egészségünket, mérgezi a család életét. Ilyenkor orvosi segítségre van szükség.
MI OKOZZA A TÚLZOTT SZORONGÁST?
Nemcsak környezeti hatások (a sok stressz), hanem alkati tényezők is hajlamosíthatnak túlzott szorongásra.
A nők többet szoronganak komoly ok nélkül, mint a férfiak.
Bizonyos családokban halmozódnak a szorongásos betegségek.
A gének különféle agyi idegpályák ingerületátvivő anyagainak mennyiségén, hozzáférhetőségén keresztül befolyásolhatják a szorongásra való hajlamot. Ez lehetőséget kínál a szorongás gyógyszeres enyhítésére is (lásd később).
MIRŐL LEHET FELISMERNI A KÓROS SZORONGÁST?
A generalizált szorongásos zavar kórisméjének felállításához a következő feltételeknek kell teljesülniük:
♦ a beteget rendszeresen nagyfokú szorongás és aggodalmak gyötrik már legalább 6 hónapja (más szakértők szerint legalább 1 hónapja);
♦ a beteg nehezen tud úrrá lenni szorongása felett;
♦ és a beteg legalább hármat észlelt a következő tünetek közül: (1) nyugtalanság vagy felhangoltság, illetve feszült, ideges állapot; (2) fáradékonyság; (3) összpontosítási zavar vagy emlékezetkihagyás; (4) ingerlékenység; (5) izomfeszülés; (6) alvászavar.
Az orvos kérdőív segítségével állapítja meg a betegség fennállását. A szorongásos zavarhoz sokszor társulnak testi panaszok is, például fejfájás, verejtékezés, hányinger vagy gyomorfájdalom.
MEG LEHET-E SZABADULNI A SZORONGÁSTÓL?
A szorongás enyhítésére pszichológiai és gyógyszeres kezelések is rendelkezésre állnak, ezek akár együtt is alkalmazhatók.
Az úgynevezett kognitív viselkedésterápia lényege, hogy a beteg megtanulja figyelni saját szorongását és átértékelni ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait.
A módszer kiegészíthető olyan önnyugtató technikákkal, mint a testmozgás, a mély belégzés, a relaxáció vagy a meditáció.
Tartós szorongás hosszú távú gyógyszeres kezelésére napjainkban leginkább a depresszió korszerű gyógyszerei használatosak. Különösen nagy szüksége van rájuk az olyan betegnek, akinek a szorongása depresszióval, esetleg öngyilkossági késztetéssel társul.
Hagyományos nyugtatók adására is szükség lehet, különösen a kezelés első heteiben, de ezeket idős beteg csak fokozott óvatossággal szedheti.
A pszichológiai tanácsadás és a célzott gyógyszerek
jobban oldják a szorongást, mint a cigaretta vagy az alkohol
Ez a tájékoztató nem helyettesíti az orvosi kezelést. A betegek számára készített másolatoktól eltekintve felhasználása csak a kiadó írásos hozzájárulása nyomán engedélyezett. - OTSz