Van aki könnyen veszi az új helyzeteket, lazán teremt kapcsolatokat, veti magát bele egy társalgás közepébe. Mások nehezen oldódnak, így távolságtartónak gondolják őket, pedig a félénkség mögött gyakran meleg szív, sziporkázó elme lapul. Íme, néhány jótanács arra, hogyan küzd le a félénkséged.


Van, aki könnyedén veszi az új helyzeteket, lazán teremt kapcsolatokat, s veti bele magát egy társalgás közepébe. A közvetlenség, a közösségi lét az ilyen emberek számára természetes, szórakoztató, feltöltődést adó élmény.

A félénk, halk szavú emberek ezzel szemben nehezen oldódnak fel ismeretlen helyzetekben, idegen emberek társaságában. Gyakran kimért, távolságtartó, rideg embernek tartják őket, holott előbb-utóbb kiderül: a barátságtalannak tűnő külső meleg szívet, sziporkázó elmét takar.

A félénkség érzése alapvetően befolyásolja hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, és idegenek társaságában. A szorongó ember bizonytalanságérzete, idegessége, zavarodottsága, szégyenlőssége gyakorta mások számára is egyértelművé válik: elvörösödnek, képtelenek megszólalni, remegnek, levegő után kapkodnak. Nyilvánosan alig mernek megszólalni, vagy bármit is tenni, nehogy magukra vonják mások figyelmét.

Új, ismeretlen élethelyzetek – első nap az iskolában, egy idegennel való találkozás, nyilvánosság előtti beszéd – természetesen bárkiből szorongást képesek kiváltani. Az ember alapvető vonása, hogy ha nem tudja mit kell tennie, nem látja előre a bekövetkező eseményeket, nem tudja kiszámítani mások reakcióit vagy amikor minden tekintet rá szegeződik, feszélyezetté válik. Ismerős szituációk, ismerős arcok között kevesen élik át a félszegség szorongató érzését.

A félszeg viselkedés hátterében részben genetikai okokat találhatunk. Ugyanakkor tanult viselkedési mintáink, tapasztalataink erősíthetik velünk született félénk, visszahúzódó természetünket. A magasságot, a szem-, haj- és bőrszínt meghatározó gének bizonyos személyiségjegyekre is hajlamosítanak: 20%-unk esetében a zárkózottság genetikailag kódolt. Örökletes tendenciáink mellett élettapasztalatunk szerepe sem elhanyagolható.

Szorongást okozó helyzetek átélése meghatározhatja a későbbiek során megnyilvánuló félelmi reakciókat. A félelmetesnek tűnő helyzet fokozatos, lépésről lépésre történő uralom alá vonása az önbizalom, a biztonságérzet biztos növekedését vonja maga után. Ha azonban felkészületlenül, váratlanul kell nehéz helyzetekkel megbirkózni, a félénkség, az alkalmatlanság érzése csak tovább fokozódik.

A túlságosan óvón, féltőn szerető szülők születetten félénk gyermeke biztosan visszavonulót fúj majd idegen vagy szokatlan körülmények között.

S miközben minden érintett szeretné leküzdeni csendes, visszahúzódó természetét, megfeledkezik adottsága istenadta szépségéről: mi lehet egy ember számára nagyobb kincs, mint egy halk szavú igaz barát, akinek kiöntheti szívét-lelkét? 

A csendes emberek az átlagnál sokkal fogékonyabbak mások érzései, érzelmei iránt. Páratlan empátiával rendelkeznek: nem véletlen, hogy közülük kerülnek ki az igaz barátok.

Ha eldöntötted, hogy úrrá szeretnél lenni az időről időre rád törő bátortalanságon, léteznek módszerek. Íme néhány:

• Hogy leküzdd bizonytalanságérzeted, gyakorolj élesben! A társaságtól visszahúzódó egyének kellő pozitív tapasztalat híján zárkózottabbak. Minél többször veszel részt közösségi élményekben, annál természetesebbé válik számodra a többi ember közelsége.
• Ne akarj egyből megváltozni, lassan, de biztos léptekkel haladj új utadon! Indulj el az úton, még ha nagyon lassan haladsz is. A szorongást okozó helyzetekből ne hátrálj ki, ezzel csak a már meglévő bizonytalanságod erősíted.
• Ne aggódj, mert kicsit esetlennek érzed magad! Mindannyian kerülünk szerencsétlen helyzetekbe. Ne engedd, hogy esetleges esetlenséged megbénítson. Teljesen természetes, ha idétlennek érzed magad, amikor randira akarod hívni szíved választottját. Döntése nem a te kezedben van. De ha meg sem kérdezed, akar-e veled találkozni, sosem fogod megtudni mit válaszolt volna.
• Képes vagy arra, hogy leküzd bátortalanságod, ahogyan rajtad kívül sokan mások is legyűrték bénító félénkségüket.

Természetesen a félszeg emberek is képesek megtanulni félelem nélkül kezelni új helyzeteket, idegenekkel kapcsolatot teremteni. Nyíltabbá, magabiztosabbá válva maguk mögött hagyhatják szorongással terhelt régi énjüket.

Néhány esetben a szorongás érzése valóban nagyon nehezen leküzdhető. A közvetlen megnyilvánulásoktól, az osztályközösség életében való aktív részvételtől, a közösségi léttől való szorongás akár masszív félelemérzetté is alakulhat. A társas helyzetektől, az új dolgoktól vagy az idegenekkel történő érintkezéstől való tartózkodás lehetetlenné teheti az osztálytársakkal vagy a tanárokkal való normális kapcsolattartást.

A fokozott szorongás nagyban akadályozhatja a szocializációs folyamatokat, az egészséges önbizalom és önértékelés alakulását. Az új lehetőségek, dolgok elutasítása mögött gyakorta a szociális fóbia pszichés problematikája húzódik meg. A szociális fóbiával küzdő emberek esetében nagyon fontos a megfelelő terápiás segítség.

A szociális fóbia ugyanis leküzdhető! Az eredmény érdekében csupán időre, türelemre, bátorságra és gyakorlásra van szükség. Így a siker – új barátok, szórakozás, magabiztosság - biztosan nem marad el.

Velünk született természetünket, adottságainkat nem törölhetjük el egy tollvonással. Lehet, hogy az átlagosnál visszahúzódóbb, zárkózottabb vagy, a nyitottságot azonban fejlesztheted magadban.

Minél inkább magadévá teszed a szocializáció, a társas lét pozitívumait, annál színesebbé válik az életed. A döntéshelyzetekben való helytállás, a közlékenység és a magabiztosságot sugalló testbeszéd alkalmazásával képessé válsz úrrá lenni szorongásaidon, így az új tapasztalatok egyre több örömmel és elégedettséggel töltik el mindennapjaidat.



www.kamaszpanasz.hu - 2010.03.02.