Lelki Útravaló – Pszichiáter tanácsai az élet kihívásaihoz

Dr. Kopácsi László pszichiáter, life coach, gyógyszer-leszokás tanácsadó > Stressz és stresszkezelés

LELKI ÚTRAVALÓK
Pszichiáter tanácsai az Élet kihívásaihoz

Lelki Útravalók - Dr. Kopácsi László pszichiáter, life coach, blogger (Benzo Blog)

Dr. F. E. Kollégám és legjobb Barátom előszava

"Ha az élet néha jól kupán vág, és azon kapod magad, hogy egy bögre kávéval kezedben elmerengve bámulsz ki az ablakon, jó helyen jársz!

A Lelki Útravalók nem csodapirula, nem varázsige, és sajnos a mosatlan edényeket sem tünteti el – viszont segít más szemmel nézni az Életet.

Dr. Kopácsi László pszichiáter és life coach bölcs, humoros és olykor kíméletlenül őszinte gondolatai emlékeztetnek arra, hogy néha épp egy apró felismerés fordíthatja jó irányba a dolgokat. Olyan ez, mint egy jó barát tanácsa: nem mindig azt mondja, amit hallani akarsz, de mindig azt, amire szükséged van.

Személyes kedvenceim:

Nem lehet nem dönteni. Amíg nem a változtatásról dönt, addig a helyben topogás mellett teszi le a voksát.

Mert az élet nem várja meg, míg végre biztos leszel a dolgodban. Ha nem lépsz előre, akkor is döntöttél – csak éppen a változatlanság mellett. És ez bizony sokszor nagyobb kockázat, mint beleállni a bizonytalanságba.

Vállald nyugodtan a bizonytalanságot. Biztos lehetsz benne, hogy állandó társad marad.

Az önismeret útja sosem egyenes autópálya, inkább kanyargós hegyi szerpentin, amin néha ködlámpa nélkül kell navigálni. De, ha elfogadod, hogy a változás természetes, és a kétely nem ellenség, hanem útitárs, máris könnyebb szívvel haladhatsz előre.

Állva maradni is nagy dolog, de az igazi erőpróba: újra felállni.

A kudarc nem zsákutca, hanem egy útjelző tábla: „Próbáld újra! Másképp!” És néha éppen ez a másképp lesz az, ami elvezet oda, ahová mindig is tartottál.

A Lelki Útravalók nem csak gondolatokat ad, hanem kapaszkodókat is. Nem ígér könnyű válaszokat, de segít jobb kérdéseket feltenni. És végül is, nem ez a legfontosabb?

Olvasd, mosolyogj, gondolkodj el – tedd batyudba és vidd magaddal ezt a lelki útravalót a mindennapokra!"

Dr. F. E.

Lelki Útravalók

♦ Ha Ma egész nap a Jövődön aggódsz, vagy a Múltad miatt siránkozol, Holnap aligha tehetsz mást, mint, hogy innen folytatod.

Az élet nem egy teleregény, ahol visszapörgetheted a múlt epizódjait, vagy előretekerhetsz a happy endig. Ha mindig csak a „mi lett volna, ha” és a „mi lesz majd” között ingázol, kimarad az egyetlen rész, ami igazán számít: a most. Ideje letenni a távirányítót, felállni és belépni a saját történetedbe!

♦ A stressz az élet sója, olykor borsot tör az orrunk alá...

A stressz nem az ellenség, csak nem szabad hagyni, hogy az egész menüt tönkretegye. Fűszerezz okosan!

♦ A világ visszautasításától való félelem miatt visszautasítani a világot sokkal rosszabb, mint kipróbálni, hogy: tényleg visszautasít-e a világ.

„Meg se próbálom, úgysem sikerül.” Ismerős? Mi van, ha nem igaz? Mi van, ha ez csak egy SAANG (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolat)? Ha sosem lépsz ki a fedezékből, sosem derül ki, hogy a világ tényleg visszautasít-e… vagy épp tárt karokkal vár...

♦ Soha ne mondd azt, hogy: „nem tudom!” Csak azt, hogy: „még nem tudom!” v. "még nem tudom, hogy hogyan tudom meg".

Agyunk hű társunk, amíg (v)agyunk. Olyan, mint egy jól betanított eb – ha azt mondod neki, hogy "nem tudom", ledől pihenni, mert érzi, hogy feladtad a keresést. De, ha azt mondod, hogy "még nem tudom", rögtön négy lábra pattan és csaholva, szimatolva keresni kezdi a kiutat.

A „nem tudom” falat húz, a „még nem tudom” kaput nyit rajta.

♦ Életünk egyik legfontosabb MeMo-ja (emlékeztetője): a „Memento Mori”.

Kicsit morbid? Talán. De ha belegondolsz, a legjobb motiváció arra, hogy most élj, ne csak tervezgesd az életet, ha tudatosítod, hogy a még hátralévő időd nem végtelen. Ritkaság értéke van! A mai napból sem lesz mégegy. A Holnapból sem lesz egy helyett kettő. A homokóra nem áll meg, csak mert elfordítod a fejed. A homokóra szemcséi hangtalan peregnek. Alá hullanak szenvtelenül...

Rajtad múlik, hogy annyi lesz-e az Életed, mint egy homokszem árnyékának az illata...? Vagy élsz (!) a lehetőségeiddel és tartalmassá, színessé, jelentőségteljessé majdnem pótolhatatlanná) teszed.

♦ Ha valaki nem hisz a gyógyulásban, akkor a gyógyíthatatlanságban hisz. Ez pedig néha életveszélyes!

A hit nem varázsszer, de iránytű a felépüléshez. Ha valaki azt mondja, „nincs remény”, azzal azt választja: ne is legyen. A szervezet és a lélek is jobban gyógyul, ha van benne irány, lendület, egy cél, egy miért. Mert a lehetetlen legtöbbször nem más, mint egy még ki nem próbált lehetőség...

♦ Az emberekből legtöbbször nem is az erő hiányzik, hanem a hit az erejükben.

A méhek nem tudják, hogy aerodinamikailag képtelenek repülni… Csak teszik a dolgukat. Just do it! És vígan röpködnek.

Mi, emberek, ezzel szemben sokszor saját magunk törjük le a szárnyainkat – aztán csodálkozunk, hogy szárnyaszegetten nem tudunk felemelkedni. Hiszen, ha egyszer „így hozta a sors”, bele sem kezdünk, hogy bebizonyítsuk: igazunk volt.

Pedig minden cselekedetet megelőz egy Első, Teremtő Erő – és ez nem a karokban vagy a lábakban rejlik, hanem abban a hitben, hogy: „meg tudom”, „meg fogom csinálni”.

Just do it! Próbáld ki, és repülj!”

♦ Megújulásod kezdetének kapuján nincs fotocella. Nem elég elé állnod.

Hiába állsz ott tétován, az ajtó nem fog magától kinyílni – akárhogy is sóhajtozol vágyakozva előtte. De ha benyitsz, biztosan számos újdonság vár rád. És ha az első zárva van? Legalább most már ezt is tudod. Keress egy másikat! A lehetőségek folyosóján rengeteg ajtó sorakozik – azok számára, akik elég bátrak ahhoz, hogy belépjenek.

♦ Életünk: választott sodródás.

Ha már úgyis sodródunk, miért ne válasszunk hozzá legalább egy nagyjából jó irányt? Persze, értem: tutaj is úszhat az árral, „szabadon”. De te tutajos vagy… vagy Csónakos?! Van célod, amiért hajlandó vagy akár árral szemben is evezni?”

♦ Nem lehet nem dönteni. Amíg nem a változtatásról dönt, addig a helyben topogás mellett teszi le a voksát.

Amíg nem döntesz a továbblépésről, addig valójában azt választod, hogy maradsz, ahol vagy. És ez is rendben van – ha tudatos döntés. De ha nem érzed jól magad ott, ahol most vagy, akkor talán itt az idő egy valódi döntésre, amely nemcsak egy új irányt nyit, hanem ledönti a falaidat is.

♦ Senkit sem szerethetünk annyira, hogy megbocsássuk neki, hogy nem szeret viszont.

A kölcsönös szeretet nem varázstrükk, amit előhúzhatsz a kalapból. Ha valaki nem szeret viszont, azt nem lehet szeretettel „átprogramozni” – bármennyire is próbálod. Az igazi kérdés nem az, hogy hogyan érhetném el, hogy szeressen?, hanem hogy miért kapaszkodom valakibe, aki nem kapaszkodik belém?

♦ A kielégítetlen férfi legfontosabb agyi ingerületátvivőanyaga: a tesztoszteron, mely mindent felülír.

A tesztoszteron nem kérdez, nem mérlegel, nem hagy időt alapos átgondolásra – csak diktál. A józanságot, a türelmet, a megértést, az érveket mind felülírja egyetlen határozott parancsával: „Most. Rögtön.” Olyan, mint egy rosszul kalibrált GPS, ami makacsul ugyanazt az útvonalat erőlteti, mintha más lehetőség nem is létezne.

♦ Aki némán tűr, azt először félrehallják, majd süket fülekre talál.

Ha mindig lenyeled a mondandódat, ne csodálkozz, ha egy idő után már észre sem veszik, hogy ott vagy. A világ zajos hely, ahol a csendet gyakran egyetértésnek, vagy ami még rosszabb, jelentéktelenségnek veszik. Szóval ha van mondanivalód, ne csak magadban próbálgasd a tükör előtt – mondd ki!

Mert a kimondatlan szavak belül nyomasztó súlyok, de a világban súlytalanok maradnak.

♦ A kisebbrendűségi érzés biztos jele, ha önértékelése rosszabb, mint az Ön értékelése.

Senki sem jut messzire behúzott kézifékkel. Ha mások jobban hisznek benned, mint te önmagadban, nem az ő szemük csal – hanem a tiéd. Tedd le az önbizalomhiány torzító szemüvegét, és meglátod: az út előtted egyenesebb, mint hitted.

♦ A szív olykor az ész miatt „szív".

„Az ész érvel, a szív tud.” – írta Kierkegaard. Az elme kiváló stratéga: számol, mérlegel, érveket gyárt, és minden döntést racionális keretek közé szorít. Csakhogy a szív nem számokkal és logikai műveletekkel működik, hanem érzésekkel. Ha az ész túl gyakran kerekedik felül, a szív nem vitázik, nem szól hangosan – csak csendben szenved, senyved.

Érdemes meghallgatni… nehogy egy nap már csak az észveszejtő szirénázásra kapd fel a fejed.

♦ Soha nem tudhatjuk előre, hogy egy rossz, mire jó.

♦ Amíg félsz az egyedülléttől, egy kapcsolatban is egyedül maradsz.

Nietzsche szerint „az, aki nem tud egyedül lenni, csak rossz társaságban lehet.” A magány nem az, ha nincs körülötted senki, hanem ha olyanokkal vagy együtt, akik mellett még mindig üresnek érzed magad. Az igazi társ nem betölt egy űrt, hanem kiegészíti azt, ami vagy. Ha félsz az egyedülléttől, könnyen beleragadsz egy kapcsolatba – ahol a leghűségesebb társad továbbra is a hiányérzet marad.

♦ Állva maradni is nagy dolog, de az igazi erőpróba: újra felállni.

A dicsőség nem abban rejlik, hogy sosem esünk el, hanem abban, hogy mindig felállunk.” – mondta Konfuciusz. Az élet nem kegyes bíró, nem fúj időt, ha padlóra kerültél, és nem kérdezi meg, hogy készen állsz-e újrakezdeni.

Az igazi erő nem az, hogy sosem botlasz meg, nem kerülsz földre… ez elkerülhetetlen. Hanem az, hogy ilyenkor összeszeded magad, leporolod a térded, és azt mondod: „Még nem végeztem.”

♦ Vállald nyugodtan a bizonytalanságot. Biztos lehetsz benne, hogy állandó társad marad.

„Bizonytalanság nélkül nincs haladás.” – mondta Benjamin Franklin. Az élet nem egy előre szépen kikövezett, napsütötte sétaút, ahol veszélytelenül, fütyörészve lépkedhetsz. Inkább egy ködös ösvény, ahol a következő szakaszt mindig csak akkor látod meg, amikor már ráléptél.

Ha a bizonytalanságtól menekülsz, a fejlődést is magad mögött hagyod. De ha elfogadod, hogy a nem-tudás és a kétely nem akadályok, hanem az út természetes részei, akkor talán először érzed majd igazán: haladsz.

♦ Azzal az emberrel kell leggyorsabban szakítani, akivel félsz szakítani.

Ha félelemből maradsz valaki mellett, nem a kölcsönös szeretet miatt, akkor nem párkapcsolatban élsz, hanem börtönben – egy érzelmi „toxikológián”. Az igazán veszélyes kötődés nem az, amelyiket nehéz elengedni, hanem az, amelyikbe már kapaszkodni is fáj.

Ha attól rettegsz, hogy „mi lesz nélküle”, talán ideje feltenni a valódi kérdést: „mi lehetne végre nélküle”? Hiánya tényleg veszteség – vagy éppen szabadság-esély?

♦ Életünk legnagyobb tévedése sokszor az, akiről azt hittük, ő lesz életünk legnagyobb szerencséje.

A sors iróniája, hogy néha épp az vesz el tőlünk mindent, akiről azt hittük, hogy mindent megad. De semmi vész: minden tévedés egy lecke, minden csalódás egy tanítás. Ha mélyen megérted, hogy nem minden arany, ami fénylik – végre elkezdhetsz valódi kincseket keresni.

♦ A gyengédség kimutatása komoly erőre vall.

Akik igazán erősek, nem a hangerővel, az arroganciával vagy a távolságtartással bizonyítanak. Az igazi erő abban rejlik, hogy megmered mutatni az érzéseidet anélkül, hogy attól félnél, gyengének látszol, vagy ki tudnak használni. Aki csak az erőt ismeri, az a saját érzékenységétől fél – és a másokéban is csak prédát lát. Pedig a valódi erő nem a páncél vastagságában mérhető, hanem abban, hogy mersz-e őszinte, sebezhető lenni, ha az élet ezt kívánja.

Aki falakat épít maga köré, megvédi magát a csalódástól – de kizárja a szeretetet is. A legnagyobb erő nem az, hogy senkire sincs szükséged, hanem az, hogy mersz bizalommal, kendőzetlenül kötődni, anélkül hogy értékeidet másoktól tennéd függővé.

♦ A magány nem sors, nem szégyen, hanem átmeneti lehetőség…

A világ folyton azt sulykolja, hogy az egyedüllét egyenlő a ‘páratlan kudarccal’. Pedig épp a magány adhat lehetőséget arra, hogy átgondold: honnan jöttél, hol tartasz, és merre mész. A magány lehet hideg, rideg börtön – vagy inspiráló, kreatív műhely. Rajtad múlik, mit építesz belőle.

Lelki Útravalók 2. (Stressz Doktor, Dr. Kopácsi László pszichiáter, gyógyszerleszokási tanácsadó)

♦ Alapvetés: Nem kérem, hogy ne légy önmagad. Ne kívánd, hogy megtagadjam magam.

♦ Nagyot hibázik, aki nem mer hibázni! Mert a kockázat kerülés kockázata nagyobb a kockázat vállalás kockázatánál.

♦ A megbélyegzés mindaddig nem éri el a célját, amíg nem érzel, viselkedsz megbélyegzettként.

♦ Annyit mindig tehetünk önmagunkért, hogy nem teszünk önmagunk ellen.

♦ A jó pszichiáter mélyebbre nyúl, mint egy sebész.

♦ Az amatőrök győzködnek, a profik szelektálnak. Ez a marketing bölcsesség igaz a párkapcsolatokra is!

♦ A SAANG-ok (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok) nem jósolják meg a Jövőt. De, a Jelent beárnyékolják.

♦ Börtönéből csak a fogvatartott szabadulhat. Börtönőre soha.

♦ A jóllét közelebb visz a jóléthez, mint a jólét a jólléthez. (2024. április 9.)

♦ Elgurulhat a gyógyszered, ha van helyette módszered…

♦ A stressz az élet sója, borsot tör az orrunk alá...

♦ A pia akkor sem megoldás, ha anyád, anyósod, társad, főnököd hárpia.

♦ Az érett személyiség képes és meri a saját útját járni. Nem járatja le magát, mások útjának járásával.

♦ A jó pap holtig tanul, csak ne lenne ott az a fránya négy iskolaszünet: tavasszal, nyáron, ősszel és télen.

♦ Ne várd „A CSODÁT”. Sokszor egy kis táska megváltáska pontosan elég.

♦ Lehet, hogy lehet? Nem lehetetlen, hogy lehetetlen? Meddig húzod-halasztod még a valóság-próbát? Csapj bele! Aztán meglátod és korrigálsz, ha érdemes.

♦ Rosszul választani, vagy rossz választás lenni - nagy különbség.

♦ Amíg az ember az igazit keresi, boldog perceket tölthet az esélytelenekkel.

♦ (Egy hajdani szerelem margójára) Semmiből jöttél, semmibe mentél, eljelentéktelenedtél...

♦ Etikus és frenetikus tanács: tanuld meg élvezni párod orgazmusát.

♦ A leváláskor érzett „üresség” az új célokkal, élményekkel és értékekkel megtölthető szabadság korai megélése.

♦ A halál örök életre szól.

♦ Már nem várok a tökéletesre. Elég lesz elég jónak lenni.

♦ Ha hibázunk, meg kell, pontosabban érdemes megbocsátani magunknak. Ám, ha tévedésünket tapasztalatszerzésként éljük meg (átkeretezés), semmi szükség bűntudatra és megbocsátásra.

♦ Nem minden HázasTárs ÉletTárs. Ezért annyi a válás.

♦ Ha hajdan értékelted volna azt, ami most hiányzik, most nem hiányozna. Ha most megbecsülöd azt, amid van, nem kótyavetyéled el ezt is megint.

♦ Az öndicséret büdös, de az önértékelésnek és önbizalomnak vonzó az illata. (2024. február 20.)

♦ A céltalanság fárasztóbb, mint a küzdés a célokért.

♦ Akik uralják a csomópontokat, uralják az egész hálót.

♦ Feltétel nélküli elfogadásom egyetlen feltétele: a feltétel nélküli elfogadásom. Tiszteletemé tiszteletem. Szeretetemé szeretetem.

♦ Szabadon eldöntheted, miként szeretnéd eltölteni maradék földi időd.

♦ Légy kitartó. A siker sokszor sokadszorra sikerül.

♦ Mindennek ára van. Annak is, ha felszabadítod magad ezen az áron. Annak is, ha a gúzsba kötve folytatod. Melyik árát fizeted inkább?

♦ Nem attól leszel hibátlan, ha nem vallod be hibáidat. Ez a legnagyobb hiba, mert miatta majd: hibát hibára halmozol…

♦ Az addikció MÁR NEM választás (szabad akarat) kérdése, de a hozzá vezető út, a nem megfelelő stresszkezelés (érzelem menedzselés), értékrend kiválasztása, a megfelelő koping, önismeret, önkorlátozás kialakítása és az időben való visszafordulás elmulasztása: MÉG IGEN.

♦ Csak egyféle alkoholt ismerek, amiről orvosként biztosan állíthatom, hogy nem baj, ha a fejedbe száll. Ez a ... hajszesz.

♦ Ha valaki hallgatással büntetne, légy hálás az ajándékba kapott énidőért.

♦ Orvosi körökben tartja magát a mondás, hogy: amelyik gyógyszernek nincs mellékhatása, annak hatása sincsen.
A pszichoterápiákra ez éppen fordítva igaz: amelyik pszichoterápiának van „mellékhatása”, annak hatása nincsen.

♦ Szabadságunk része önkorlátozásunk.

♦ Ha a tökéletességen múlna a boldogság, mindenki boldogtalan lenne… (2024.11.12.)

♦ A digitális arctalanság pofátlaságot szül... (2024.12.19.)

♦ Hol a Lélek fogja fülön a Testet és rángatja meg teljes erőből, hol a Test teszi ezt a Lélekkel. Holott haladhatnának kéz a kézben, kézenfogava is... (2025.01.08.)

♦ Már nem vágyok a tökéletességre. Elég lesz elég jónak lenni.

♦ Ha hibázunk, meg kell, pontosabban érdemes megbocsátani magunknak. Ám, ha tévedésünket tapasztalatszerzésként éljük meg (átkeretezés), semmi szükség: félelemre, haragra, bűntudatra és a megbocsátásra.

folyt. köv., ahogy hozza az Élet

Dr. Kopácsi László
pszichiáter, life coach, benzodiazepin blogger
gyógyszer-leszokás tanácsadó
"A megosztó tudásmegosztó"
a tájékozott beleegyezés érdekében.
Nem rendelek már
Segítek Önmagán Segíteni