Dr. Kopácsi László pszichiáter & life coach Győr 30 286 20 97

A depresszió felismerése és gyógyítása - Lundbeck és Prof. W. Pöldinger


A depresszió - Lundbeck betegtájékoztató Prof. W. Pöldinger tollábóTartalom

Dióhéjban a depresszióról
Mi nem depresszió?
Mi is a depresszió?
Depresszió és testi panaszok
Hogyan ismerhető fel a depresszió?
Bűntudat, mint depresszió jele
A depresszió gyakori betegség
A depresszió életveszélyes betegség
Mikor áll fenn az öngyilkosság veszélye?
Gyors segítség krízisek esetén
A depressziós beteggel való együttélés
A depresszió kezelése
A depresszió megelőző kezelése
A kezelés a betegség időtartama


 

A DEPRESSZIÓ FELISMERÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA


Tájékoztató betegek és hozzátartozóik számára

 


DIÓHÉJBAN A DEPRESSZIÓRÓL



  A depresszió szomorú hangulattal, szorongásos állapotokkal, belső nyugtalansággal, gondolkodás-, és alvászavarral járó kedélybetegség.

  A depresszió nem gyász, ott fontos veszteséget követő szomorú hangulat.

  A depressziós betegek nem tudnak örülni és még egyszerű döntéseket is nagy fáradsággal hoznak meg.

  A depressziót gyakran a makacs testi panaszok kísérik.

  A depresszió célzott kérdésekkel általában felismerhető.

  A depresszió fontosabb jellegéhez tartozik az alaptalan bűntudatérzés.

  A depressziósoknak, mint minden súlyos beteg embernek, környezetüktől megértésre és támogatásra van szükségük.

  A depresszió gyógyítható betegség. A hangulatot javító gyógyszerek – antidepresszívumok – és a pszichoterápia különböző formái használatosak a kezelésben.

  Az antidepresszívumok nem azonnal hatnak. Legtöbbször a panaszok enyhüléséig napok-hetek telnek el.

  Az antidepresszívumok a depresszió tüneteire (szimptómák) hatnak. Ezért ezeket a gyógyszereket addig kell szedni, amíg a betegség tart.

  A visszatérő depressziót megelőző kezeléssel lehet gyógyítani.

  A depresszió gyakori oka az öngyilkossági kísérleteknek.

  Az öngyilkosság veszélyét időben fel lehet ismerni.

  Öngyilkosság gyanúja esetén a beteget a lehető leghamarabb orvosi kezelésben kell részesíteni.

  Öngyilkosság veszélye esetén a háziorvosi és szakorvosi tanácsadás mellett krízis intervenciós centrumok, pszichoszociális szolgálat a telefonos lelki-segély szolgálat áll rendelkezésre.
 


MI NEM DEPRESSZIÓ?


Nem minden szomorú hangulat jelent depressziót. A depresszió abban különbözik a szomorúságtól, hogy a depressziós ember képtelen valaminek örülni és nagyon nehezen hoz döntéseket. Gyakran egyáltalán nem képesek bármit eldönteni és már reggel nem tudják, hogy felkeljenek vagy ágyban maradjanak.

A gyász és a depresszió közötti különbség felismerhető, ha az ember, mint viszonylag kevéssé érintett személy, vesz részt egy temetésen. Ilyenkor az figyelhető meg, hogy a legközelebbi hozzátartozók, akik a sírnál szinte összeroskadnak, egy órával később a halotti toron – miközben az elhunyt életéről anekdotáznak – mosolyogni, sőt néha még nevetni is tudnak.

Ez súlyos depresszió esetén nem lehetséges. Az ebben szenvedők nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek örülni és szórakozni. Míg a depressziós betegek általában képtelenek döntéseket hozni, a gyászolóknál azt figyelhetjük meg, hogy a haláleset után viszonylag rövid idő múlva, mikor az örökség kerül szóba, meglepően gyors és határozott döntéseket hoznak. Egy gyászoló ember figyelmét el is lehet terelni, egy súlyos depressziós emberét nem.

 

MI IS A DEPRESSZIÓ?


A depresszió kedélybetegség, melyben szorongásos állapotokkal, belső nyugtalansággal, gondolkodás -, és alvászavarral járó szomorú hangulat figyelhető meg. A beteg gondolkodása lassul és legtöbbször egy téma körül forog; mégpedig, hogy milyen rosszul van, milyen kilátástalan a jelenlegi helyzet, és a jövő mennyire reménytelen.

Sok betegnek bűntudata van, néhányaknak bűnös gondolatai támadnak, melyek téveseszmeszerű állapotig fokozódhatnak. Rágódásról is beszélhetünk, mert a beteget kényszeresen mindig ugyanazon negatív gondolat foglalkoztatja. Az alvászavarok egyrészt, mint elalvási zavar, másrészt, mint ismételt felébredésekkel zavart alvás, valamint, mint korai megébredés nyilvánulnak meg.

Az alvás mindezek miatt elégtelen, felületes és a beteg reggel nem ébred frissen. A reggel különben is a legrosszabb időszak a depressziós betegek többsége életében. Délután az állapot javulhat és az esték, viszonylag elviselhetőkké válhatnak.
 


DEPRESSZIÓ ÉS TESTI PANASZOK


A depresszió gyakran testi panaszokkal jár együtt, melyek általában nagyon makacsok. Ide tartoznak a fej-, nyak-, és derékfájások, a kezekben és/vagy a lábakban érzett fájdalmak, a mellkasi nyomásérzés, a nehézlégzés (melyet gyakran úgy élnek meg, mintha a mellkasukban egy nehéz kő lenne), bizonytalan szívpanaszok, emésztési zavarok (hasmenés vagy székrekedés), gyomortáji panaszokkal járó émelygés és alhasban érzett görcsös fájdalom.

Ezek a testi panaszok annyira az előtérben állhatnak, hogy a mögöttük álló lelki panaszokat sokszor egyáltalán nem veszik észre. Úgy a betegek, mint a hozzátartozók, nagyon gyakran azt gondolják, akkor testi betegségről van szó. Az orvosi vizsgálatok után azonban rendszerint semmi testi betegségre utaló lelet nincs, ami azt jelenti, hogy nem találnak a panaszoknak megfelelő fizikális eltérést. Ezért ezekben az esetekben maszkírozott vagy larvált depresszióról beszélünk, mert a depresszió úgy bújik meg a testi panaszok hátterében, mint egy maszk vagy lárva mögött.

Ezt a helyzetet gyakran az is tovább nehezíti, hogy a betegek is ragaszkodnak ahhoz, hogy ők testi betegségben szenvednek, mert gyengeségnek, vagy szégyennek tartják, hogy betegségük kedélybetegség. Ha ezek a betegek azt hallják, hogy tulajdonképpen nem testi, hanem lelki betegek – ez felháborodáshoz és sértettséghez vezet. Sokszor lehet azt a szemrehányást hallani, hogy Őket bizonyára hipochondernek vagy hisztérikusan tartják, amikor Ők valójában nem azok.

 

HOGYAN ISMERHETŐ FEL A DEPRESSZIÓ?


A helyes válaszhoz érdemes a következő kérdéseket mérlegelni:
 
  Tud e még örülni?
  Ugyanolyan könnyen hoz-e döntéseket, mint régen?
  A hangulata azelőtt romlott-e el, mielőtt a testi panaszok felléptek, vagy azok fellépte után?
  Vannak-e szorongásos állapotai?
  Fennáll-e elalvási, átalvási vagy ébredési zavar?
  Reggel rosszabb-e a hangulata, vagy inkább este?
  Előfordult-e depresszió, öngyilkosság vagy alkoholizmus a családban a vérrokonai között?
  Volt-e már korábban életében hasonló állapottal jellemezhető időszak, illetve előfordult-e depressziós hangulattal vagy fokozott aktivitással járó időszak, mely boldogságérzettel kezdődött?
 


BŰNTUDAT, MINT A DEPRESSZIÓ JELE


A depressziós betegek komoly nehézségei abból is adódnak, hogy azt gondolják, hogy őket egyedülálló szerencsétlenség érte, és ilyen mértékű bűntudata vagy öngyilkossági gondolata senki másnak nincs. Ezért fontos közölni ezekkel az emberekkel, hogy ők valójában betegek és nem azért érzik olyan rosszul magukat, mert bűnt követtek el, hanem azért, mert a bűnösségérzés ennek a betegségnek az egyik vezető tünete.

 

A DEPRESSZIÓ GYAKORI BETEGSÉG


A depressziós betegeknek tudatában kell lenniük annak, hogy a depresszió általában véve is leggyakoribb betegségek közé tartozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint minden nap a világ lakosságának 3-5 százaléka szenved depresszióban. Ezt naponta 120-200 millió embert jelent.

Annak a valószínűsége, hogy egy ember az élete folyamán valamikor depressziós betegségben szenvedjen, becslések szerint 20-30%. Ez azt jelenti, hogy kb. minden harmadik-ötödik ember élete folyamán egyszer depresszión esik át. Könnyebb, gyorsan elmúló depressziós közérzettől azonban senki sem mentesül.
 


DEPRESSZIÓ ÉLETVESZÉLYES BETEGSÉG


A depresszióban fellépő, egyik különösen veszélyes probléma az öngyilkosság szándéka. A depressziós beteg öngyilkossági vágya a kilátástalanság, az abszolút pesszimizmus és reménytelenség érzéséből ered. A depresszió az öngyilkossági kísérletek és az öngyilkossági halál egyik leggyakoribb oka.

Mindezek miatt, minden depressziós beteg esetében fontos tudni azt, hogy mekkora az öngyilkosság veszélye. Ezt olyan módon lehet a legjobban megbecsülni, ha az ember a beteget nyíltan megkérdezi, hogy milyen intenzíven és gyakran gondolok az öngyilkosságra.

Hosszú időn keresztül az volt az álláspont, hogy a betegekkel erről a témáról beszélni nem lehet, mert esetleg ezáltal támad az ötlet, hogy az öngyilkosságra gondoljon. Ez teljesen téves, mert minden depressziós beteg legalább a lehetőségre gondol és rendszerint éppen megkönnyebbülést érez, ha erről beszélhet.

 

MIKOR ÁLL FENN AZ ÖNGYILKOSSÁG VESZÉLYE?


Az öngyilkosság veszélyének felbecsüléséhez további adatokat nyújthat, az érintettet megkérdezzük, ugye az öngyilkosság lehetőségére általánosságban gondol-e, vagy konkrét elképzelése van arról, hogy miképp követné el azt.

Minél konkrétabb az elképzelés, annál nagyobb a veszély. A veszély még nagyobb, ha a beteg már konkrét előkészületeket is tett, például különböző orvosokkal altatót iratot fel receptre, vagy önvédelmi fegyvert szerzett be.
Erwin Ringel professzor 3 fontos tünetet írt le, amit az öngyilkosság iránt érzett fokozott vágyra – vagy, ahogy ezt a szakirodalomban mondják, „szuicidiumra” – utalnak:
 

1. Beszűkülés

Az érintett betegek olyan szorongatott helyzetben érzik magukat, amelyből nehezen tudnak kikerülni. Gondolatban mindig ezzel a problémával foglalkoznak, a közösségtől elszigetelődnek, fokozatosan izolálódnak és magányosan válnak.
 

2. Az agresszió megfordulása

Ez azt jelenti, hogy azoknál a depressziós betegeknél, akik agressziótól szenvednek és ezt különböző okokból nem tudják kiadni magukból, vagy nem tudják megbeszélni senkivel, az elfojtott agresszió a saját személyük ellen irányul.
 

3. A halálhoz kapcsolódó gondolatok

Az öngyilkosság miatt veszélyeztetett betegek gondolataikban azokkal a különböző lehetőségekkel foglalkoznak, hogy miképp öljék meg magukat, sőt gyakran azt is elképzelik, hogy a hozzátartozók hogyan gyászolják meg őket, miután meghaltak. A saját síremlékükről is van elképzelésük.

Amennyiben a halállal kapcsolatosan ilyen gondolatok fordulnak elő, fontos megkérdezni, hogy ezeket a fantáziákat tudatosan idézi-e elő, vagy váratlanul, spontán jelentkeznek. Minél zavaróbban jelentkeznek ezek a gondolatok, annál nagyobb az öngyilkosság veszélye.

 

GYORS SEGÍTSÉG KRÍZISEK ESETÉN


Mivel az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági szándék nagyon gyakori, és ezekre nem is mindig derül fény, ezért természetesen nem minden krízisben lévő beteget kezelnek kórházban.

Az azonban nagyon fontos, hogy ezek a betegek minél gyorsabban orvosi kezelésben részesüljenek, mert nem csak a depressziós hangulatot, hanem ezeket az öngyilkossági gondolatokat és szándékot is lehet célzottan kezelni.

Ezért az is fontos, hogy a depressziós betegeket rávegyük arra, hogy forduljanak személyesen orvoshoz, vagy legalább egy telefonos lelkisegély-szolgálatot, krízisintervenciós központot, pszichoszociális szolgálatot hívjanak fel névtelenül. Ezek a szervezetek terjedőben vannak. A telefonszámokat az orvostól, illetve az internetről tudhatják meg.

 

A DEPRESSZIÓS BETEGGEL VALÓ EGYÜTTÉLÉS

 
1. A depressziósok beteg emberek, akik nem lusták, főképp nem munkakerülők.

2. Mivel a depresszió olyan betegség, mely jól gyógyítható, fontos, hogy a depressziós betegek a lehető leghamarabb megfelelő orvosi kezelésben részesüljenek.

3. Miután bármiféle döntés meghozása a depressziós betegeknek nagy nehézséget jelent, a betegségük ideje alatt nem szabad őket, az aktuális képességeiket meghaladó döntésekre kényszeríteni. Az így kikényszerített döntéseket ugyanis valószínűleg egészségük visszanyerése után megbánnák.

4. Nincs értelme a depressziós betegeket, főleg a súlyos depressziósokat, a javulás elindulása előtt üdülőhelyre küldeni, mert az idegen emberek között még jobban elmagányosodhatnak, ill. az otthontól távol, ahol a megszokott és még nem elvégzett tennivalók folytatására sincs lehetőségük, több idejük lenne látszólagos balsorsukról tépelődniük. Ez pedig az öngyilkosság veszélyét fokozza. A kilábalás időszakában viszont, családtaggal/tagokkal együtt az üdülésnek, kikapcsolódásnak – ha mód van rá – már van értelme.

5. A depressziós betegek nem tudnak „akarni”, ezért értelmetlen az akaratukra apellálni. Ilyen elvárások akár az állapotukon is ronthatnak mi, mert a betegek esetleg ekkor és ettől döbbennek rá, hogy „még akarni is képtelenek”, amitől aztán esetleg még jobban szenvednek. Annak sincs értelme, és felszólítsuk az aktuálisan depressziós betegeket arra, hogy szedjék össze magukat, vagy különböző tevékenységekre biztassuk őket. Mindezt csak szenvedésként élnék meg. Három kivétel van a „szelíd erőszak” alól: az orvoshoz fordulás, a mozgás és a beállított gyógyszerek rendszeres szedésének „kikényszerítése”!

6. A beteg számára fontos, hogy a hozzátartozók folyamatosan támogassák a gyógyszerei rendszeres szedésében, sőt azt esetleg diszkréten ellenőrizzék.

A betegeket az orvos által meghatározott gyógyszereinek megfelelő mennyiségű és meghatározott ideig tartó bevételéről lebeszélni életveszélyes lehet! Fontos megjegyezni, hogy az antidepresszívumok nem okoznak gyógyszer függőséget!

7. Az öngyilkosság veszélyeztetettségéről nyíltan kell a beteggel beszélni, mert csak így nyerhetünk képet a valódi veszélyről. Mindemellett arra is gondolni kell, hogy a súlyosan veszélyeztetettek szándékukat leplezni, titkolni próbálják, mert félnek, hogy egyébként megakadályozzák őket a depressziós érzéseik-gondolataik ideiglenesen elhatalmasodása miatt már elhatározott kivitelezésben. Az öngyilkossági veszély súlyos foka esetén a beteget kórházban kell kezelni.

8. Fontos, hogy a depressziós betegek állapotát olyannak fogadjuk el, ahogy ezt ők leírják. Ha depressziós betegeket arról próbáljuk meggyőzni, hogy ők jobban vannak, mint ahogy magukat érzik, csak a bizalmukat és ezzel a segítés további lehetőségét veszítjük el! Depresszió súlyos betegség, ezért a depresszió elmúlása után jogos a betegeket kúra-, vagy üdülőhelyre küldeni, de nem a depresszió alatt, csak utána.
 


A DEPRESSZIÓ KEZELÉSE


A legtöbb depresszió esetében depressziót oldó gyógyszerekkel (antidepresszívumok) folytatódik kezelés is szükséges. Amennyiben jelentősebb szorongás, ill. alvászavar is fennáll, akkor a kezelés kezdetén, maximum néhány hétig, szorongásoldó, Ill. altató hatású gyógyszerek alkalmazása is szükséges lehet. Ezeket ugyanis legtöbbször el lehet hagyni, miután az antidepresszívum kifejtette a hatását.

Súlyos esetekben az antidepresszívum kezelést infúziókúrával kell kezdeni. Ilyenkor az arra alkalmas antidepresszívumok infúziós folyadékban oldják fel, és azt a kar vagy a kéz valamelyik vénájába kötik be. Egy infúziókúra általában 5-10 infúzióból áll, és alkalmanként 1-2 órán keresztül tart. Ambulánsan vagy kórházban alkalmazható.

Mennyi ideig kell szedni az antidepresszívumot? A kezelés időtartama a depresszió típusától, súlyossági fokától és a depressziós epizódok számától függően több héttől, a megelőzést célzó fenntartó kezelés miatt, akár évekig is eltarthat.

Sőt, ha depresszió a gyógyszerelés abbahagyása után újra és újra jelentkezik, egész életen át tartó kezelés válhat szükségessé, a magasvérnyomás, vagy a cukorbetegség kezeléséhez hasonlóan.

A gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápiák különböző formáinak van nagy jelentősége. A betegségek, az élethelyzetek és azok kölcsönhatásának nyílt megvitatása különösen fontos.

 

A DEPRESSZIÓ MEGELŐZŐ (PREVENCIÓS) KEZELÉSE


A periodikusan, vissza-visszatérő jelleggel fellépő, vagy mániás-depresszió (bipoláris zavar) formájában fellépő depressziók esetén nem csak kezelés, hanem profilaxis – megelőző kezelés – is alkalmazható. Ilyenkor elsősorban az antidepresszáns lítiummal való együtt alkalmazása jön szóba. A depressziós betegség bizonyos formáiban – mégpedig a periodikusan fellépő depresszió esetében – antidepresszívumok megelőző kezelésként és alkalmaznak.

 

A KEZELÉS ÉS A BETEGSÉG IDŐTARTAMA


Az antidepresszívumok nem azonnal hatnak. A hatás felléptéig legtöbbször napok-hetek telnek el.

Azt is fontos tudni, hogy a depresszió megfelelő kezelés(ek) nélkül hetekig-hónapokig eltarthat. Mivel az antidepresszívumok csak a depresszió tüneteire hatnak, addig kell ezeket alkalmazni, amíg a betegség tart.

 

A SZERZŐRŐL


Dr. Walter Pöldinger egyetemi professzor. A baseli Pszichiátriai Egyetemi Klinika igazgató-főorvosa.

Kutatási területe: depresszió, szorongás, öngyilkosság, pszichoszomatikus betegségek, pszichofarmakológia, szexuális zavarok. Számos tudományos közlemény és szakkönyv szerzője, tanulmányokat írt a pszichiátria és művészet témakörben. Nemzetközi tudományos társaság tagja.



A betegtájékoztatót kiadta:
Lundbeck Hungaria Kft.
1037 Budapest, Montevideo u. 3/b.

Dr. Kopácsi László
pszichiáter, life coach, benzodiazepin blogger
gyógyszer-leszokás tanácsadó
Nem rendelek már
túlélőgondozás, öngondoskodás
 
STRESSZ DOKTOR Hírlevél
 
Tippek a szakszerű öngyógyításhoz, önfejlesztéshez.
 
Vezetéknév:*
Keresztnév:*
E-mail cím:*

       
NO SPAM! Adataira nagyon vigyázunk. Nevét és e-mail címét soha nem adjuk ki harmadik félnek és soha nem küldünk SPAM-et. Tanácsainkról bármikor, egyetlen klikkel leiratkozhat.
Adatvédelmi nyilvántartási szám: NAIH-74689/2014
 

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi nyilatkozatunkat
 
WebGalamb