A gyógyítható pánikbetegség - Lundbeck

Kapcsolódó online önértékelő tesztek

 

♦  Pánikroham, pánikbetegség, pánikzavar teszt

♦  Agorafóbia, közlekedési fóbia teszt

 

- ♦ -
 

A GYÓGYÍTHATÓ PÁNIKBETEGSÉG

A régi ördögök csúnya, szőrös, félig kecsketestű és fején szarvakat viselő pásztoristene, Pán külsejénél csak a modora volt még ijesztőbb. Ha délutáni szunyókálását valaki véletlenül megzavarta, olyan iszonyatosan ordított, hogy az illetőnek égnek állt a haja és megfagyott a vér az ereiben. Amikor szerelmeskedni támadt kedve, udvarlás helyett ugyanúgy ordítozva rohanta meg a domboldalakon lenge semmiben sütkérező tündéreket, akik ilyenkor fejvesztetten, „páni félelemmel” menekültek előle. Pontosan innen, Pán nevéből ered a hirtelen támadó, az embert hatalmába kerítő heves szorongás közismert elnevezése: a pánik.
 

CIVILIZÁCIÓS ÁRTALOM?

Szó sincs róla. A pánik rohamokat már az ókorban is ismerték, a tüneteit pontosan leírták és még egy rokonszenves gyógymódot: vízzel felesben hígított bort is ajánlottak ellene. Négyszáz éve szerepelnek a pánik tünetek az orvosi tankönyvekben, habár ezeket a múltbeli orvosok nem pánikbetegségnek, hanem például „szív polipnak” vagy „melankóliás rohamnak” hívták.

Még a legutóbbi száz évben is harmincnál több különböző néven emlegették – főleg, mint „szívfóbiát” vagy „vegetatív neurózist” – amíg az amerikai Donald F. Klein javaslatára (egészen pontosan 1964 óta) az egész világon el nem terjedt a pánikbetegség megjelölés. A betegség tehát ősrégi, csak a neve viszonylag új.

 

A PÁNIKROHAM

Azokat a hirtelen támadó, alig néhány perc alatt igen hevessé „elemi erejűvé” fokozódó szorongásos rohamokat hívjuk így, amelyeket egyszerre több (legalább négy) jellegzetes tünet kísér az alábbiakból:
Előfordul, hogy a roham alatt akár az összes ilyen tünet megjelenik, sőt a felsoroltakon kívül további tünetek is előfordulhatnak. Van, akit a pánikroham alatt hidegrázás vagy „hőhullám”, másokat görcsös fejfájás vagy éppen azonnalinak, parancsolónak érzett székelési vagy vizelési inger gyötörhet. A pánikroham legfőbb ismertetőjegye az, hogy a tünetek hirtelen alakulnak ki és viszonylag rövid idő (percek, legfeljebb egy-két óra) alatt enyhülnek majd megszűnnek.
 

EGY-KÉT PÁNIKROHAM MÉG NEM BETEGSÉG

Rendkívüli körülmények között, ijesztő helyzetekben, életveszélyben sok embert heves „pánikszerű” félelem fog el, sőt olyankor a fentiekhez hasonló testi tünetek is megjelenhetnek – ez nem kóros, hanem az idegrendszer többé-kevésbé természetes reakciója.

Időnként rohamszerű szorongásokkal járhat néhány ismert más betegség. Ilyen például a pajzsmirigytúltengés (Basedow-betegség), a hirtelen kiugrásokkal járó magasvérnyomás, néha szívbetegség vagy túl alacsonyra süllyedő vércukorszint (hipoglikémia) is.

Érzékeny emberekben pánikszerű szorongást okozhat a túl sok koffein (kávé, energiaitalok), ritkábban az alkohol, vagy egyik másik receptre felírt gyógyszer.

Ha a pánikroham kizárólag más betegségekkel együtt (vagy valamilyen szer hatására) jelentkezik, azt nem tekinthetjük különálló betegségnek.

Végül megeshet, hogy a pánikroham más pszichikai zavar része. Ha a klausztrofóbiás ember liftbe kényszerül, ha az agorafóbiásnak utaznia kell, ha a kényszerbeteg nem moshat tízpercenként kezet, akkor rajtuk is „pánikszerű” félelem lehet úrrá – de az ilyen, tehát kizárólag speciális helyzetben jelentkező szorongás sem külön betegség, hanem ebben az esetben a fóbia vagy a kényszer egyik tünete.
 

A VALÓDI PÁNIKBETEGSÉG

Az emberek 15–20%-a élete során átél legalább egy-két pánikrohamot, de csak mintegy 2–3% lesz orvosi értelemben pánikbeteg. A pánikbetegség ugyanis azt jelenti, hogy:
 
A pánikbetegség diagnózisát tehát először is alapos orvosi vizsgálat előzi meg, amibe a szív EKG-vizsgálata, a vérnyomás ellenőrzése, a vércukor mérés, a pajzsmirigyvizsgálat, és még sok más is beletartozik.

A kórismét (a diagnózist) – első alkalommal pszichiáternek kell megállapítani, mert a pánikszerű tünetek más pszichikai zavart (fóbiákat, kényszerbetegséget, másfajta szorongásos zavart, depressziót, néha akár pszichotikus betegséget is) takarhatnak.

A pánikbetegség felismerését nehezíti, hogy a pánikbetegek jelentős része nem „csak” pánikbeteg. A pánikbetegek jelentős részének van ezzel a betegséggel párhuzamosan:
   

MI OKOZZA?

Bizonyos helyzetekben a szorongás, a félelem, sőt akár a pánikszerű rettegés is az idegrendszer természetes, „normális” reakciója lehet. Szőrmók őseinket nemritkán a „fejvesztett menekülés”, máskor a rémülettől mozdulatlanná dermedés mentette meg a ragadozóktól, vagy az ellenségtől.

Pánikreakció lehetőségét tehát – biológiai örökségként – mindnyájan magunkban hordozzuk. Egyes emberekben azonban ez a reakció (katasztrófa-reakció) túlságosan könnyen, ártalmatlan és veszélytelen ingerekre is kialakulhat; közülük kerülnek ki a pánikbetegek.

Minden emberben ki lehet váltani pánikrohamot, például széndioxid-belélegzéssel vagy tejsav-infúzióval, de a pánikbetegek ilyesfajta provokációkra sokkal érzékenyebbek, mint az egészségesek.

Pánikrohamot okozhat minden olyan betegség, kémiai anyag és gyógyszer, ami a noradrenalin nevű hormon (és agyi hírvivő anyag) hirtelen felszaporodásához vezet; így okoz pánik tüneteket, például a túl sok kávé vagy egyik-másik serkentőszer.

Hasonló pánikkeltő hatása lehet néhány más agyi hírmolekulának, illetve a hírközvetítő anyagok célpontjaira, receptoraira (jelfogó kémiai „antennáira”) ható olyan anyagoknak, amelyek természetes körülmények között is termelődnek és állandóan jelen vannak az emberi agyban. Ezek közül kiemelkedő fontossága van a szerotonin nevű hírmolekulának. Ez a hormon az agyban sok egyéb mellett szabályozza a hangulatot, az alvást, az étvágyat, a napszaki ritmusokat; hibás működése depressziót, agresszív viselkedést, szexuális zavarokat, bizonyos esetekben pedig „páni félelmeket” okozhat.

Mindnyájunk agya termel tehát „pánik-molekulákat”. Betegség akkor alakul ki, ha ezek az agyban túlszaporodnak, vagy ha az idegsejtjeink túlérzékennyé válnak irántuk. Az erre való hajlamot bizonyos mértékig örökölni lehet, de ilyen túlérzékenység az élet során is kialakulhat. Agyunk ugyanis soha nincs „készen”, hanem késő öregkorig állandóan alakul, változik. Az első pánikroham nyomot, – a hírmolekulákon át valóságos biológiai nyomot! – hagyhat benne, ettől pedig egyre könnyebben váltódnak ki újabb és újabb rohamok. Olyan, mintha „megtanulnánk” az apró, jelentéktelen külső ingerekre is pánikrohammal reagálni.

 

MILYEN GYAKORI A PÁNIKBETEGSÉG?

Európában és Észak-Amerikában a lakosság 1,7–2,8%-a pánikbeteg, de legalább tízszer ennyi embernek van az élete során egy (néhány) pánikrohama. Ebből némi szorzással-osztással adódik, hogy Magyarországon ebben a pillanatban hozzávetőleg 250-300 ezer pánikbeteg élhet. Pár százan közülük pszichiáterhez járnak, de talán ezernél is többen gondoltak már rá, hogy itt lenne az ideje…

Az első pánikroham leggyakrabban 15–25 éves kor között szokott fellépni, hogy azután évekig, évtizedekig hol gyakran, hol ritkábban (de mindig kiszámíthatatlanul), jelentkezzen. Bár világszerte gyakoribban nőkben, nem kizárólag női betegség. Az összes pánikbeteg 30-40%-a férfi, és még több is lehet, mivel a férfiak a pszichikai zavaraikat általában szégyellik, és csak nehezen fordulnak velük orvoshoz. A pánikrohamok kezelés nélkül 20–30 éven át makacsul ismétlődnek, azután lassanként maguktól is megritkultak. A pánikbetegséget teljesen „kinőni” nem lehet, a szövődmények és az életviteli károsodások megmaradnak.

A pánikbetegek közvetlen leszármazottaiban és ikerpárjaiban négyszer-ötször gyakoribbak pánik, mint másoknál; ez egyfajta öröklött hajlamosságra utal.

Természetesen nem magát a kész pánibetegséget örökli ilyenkor az ember, hanem az agysejtek felépítésének (fehérjéinek) azt a ma még pontosan nem ismert – sajátságát, amitől az „ártatlan” ingerekre is hajlamos lesz pániktünetekkel reagálni.

Negyven éves kor felett kezdődő pánikbetegség is előfordul, de ez kivételes ritkaság; az ilyen esetekben a pánikrohamoknak legtöbbször valamilyen más oka (testi betegség, depresszió, kémiai szer stb.) szokott lenni.

Ötven-hatvan éves korra még a valódi pánikbetegség is inkább „megszelídül”, a rohamok ritkulnak, vagy teljesen elmaradnak; onnan fogva csak a testi tünetek miatti aggodalmaskodás, valamint az újabb rohamtól (vagy a biztonságos otthon elhagyásától) való makacs félelem emlékeztet a lezajlott pánikbetegségre.

 

A SZÖVŐDMÉNYEK

A pánikbetegséget egyesek még ma is puszta kellemetlenségnek, veszélytelen és ártatlan „neurózisnak”, rosszabb esetben „képzelt betegségnek”, néha egyenesen „akaratgyengeségnek” hiszik.

Talán azért is, mert maga a pánikroham – az ijesztő tünetek ellenére – viszonylag rövid idő alatt, mindig elmúlik és semmiféle maradandó károsodást nem hagy maga után. Csakhogy, ami igaz egy rohamra, az nem feltétlenül igaz magára a pánikbetegségre.
   

NEM MINDEN ROSSZULLÉT PÁNIKBETEGSÉG

 

A „PÁNIK KARRIER”

Az első rohamot a beteg és környezete hol szívinfarktusnak, hol epilepsziának, hol gyomorátfúródásnak, netán agyi betegségnek (agyérgörcsnek, agydaganat jelének) szokta gondolni. Az ilyenkor elvégzett orvosi vizsgálat pánikroham esetén nyilván „negatív” eredményt fog adni, amiből egyesek arra gondolnak, hogy a beteg csupán „szimulált”, „beképzelte” a tüneteit vagy éppenséggel „hisztériázott”, tehát nem is volt igazán beteg.  Az efféle félreértések megnehezítik a beteg további sorsát, hiszen emiatt nem jut időben szakszerű ellátáshoz.

Ennél csak az nagyobb baj, ha a „negatív” leletek ellenére az illető mégis szívbetegeknek, gyomorbetegnek, netalán epilepsziásnak fog minősülni (gyakran ő maga ragaszkodik ehhez) és ennek megfelelő gyógyszereket kezd szedni. Ilyen gyógyszerekre ugyanis neki nincs szüksége; a pánikroham összes „testi” tünete az agyban keletkezik, a szívbe vagy a gyomorba csupáncsak „kisugárzik”.

A nagy hatású szívgyógyszerek, a vérnyomáscsökkentők vagy gyomorsavcsökkentők ilyenkor természetesen nem használnak, viszont mellékhatásokat okozhatnak, ami azután újabb „pánik” forrása lehet.

Ha sem a beteg, sem első kezelőorvosa nem gondol pszichés betegségre, akkor gyakran egy bonyolultabb és nem is mindig veszélytelen vizsgálatok következnek, szívkatéterezéstől a különböző szervekből történő próbakimetszésekig. Időnként a betegeket meg is operálják, mert mindenáron „szervi” betegséget próbálnak a panaszaik mögött találni (ezt ma is sokan így mondják, mintha az agyunk nem volna „szerv”!).

Márpedig a rendszerint fiatal és – kellő kivizsgálás után – testileg egészségesnek talált betegben a pánikbetegséget a pszichiáter nagy valószínűséggel felismeri.

A pontos diagnózis azért nagyon fontos, mert a pánikbetegség és az időnként hasonló tünetekkel járó, de másfajta pszichikai zavar kezelése egymástól lényegesen különbözhet.

 

A PÁNIKBETEGSÉG KEZELÉSE

A pánibetegség kétféle módon kezelhető: gyógyszerekkel és pszichoterápiával. Egykor a kettőt külön-külön alkalmazták és még vitatkoztak is rajta, hogy melyik a megfelelőbb – amíg ki nem derült, hogy a kettő egyszerre, egymás mellett ér a legtöbbet.
   

MEDDIG TART A KEZELÉS?

Bár a pánikrohamok megfelelő gyógyszeres kezelésre pár hét alatt ritkulnak és 6–12 hét után akár teljesen elmaradnak, a kezelés elsietett abbahagyását általában visszaesés követi. Ma ezért azt javasolják, hogy a gyógyszereket a rohamok teljes elmaradásától számított 6 további hónapig mindenképpen indokolt még szedni. Ha a gyógyszer elhagyást ilyenkor is visszaesés követné, akkor a kezelést vissza kell állítani és akár éveken át is indokolt folytatni.

A korszerű szelektív antidepresszánsok ugyanis a beteg életét, életvitelét nem zavarják. Ezek a szerek nem álmosítanak, nem „tompítanak”, nem hatnak a szívre vagy vérnyomásra és nem okoznak súlygyarapodást. Ami talán még fontosabb: nem zavarják a munkavégzést, nem akadályozzák az autóvezetést, sőt még a kis mennyiségű alkohol hatását sem fokozzák. Az első napokban-hetekben időnként mutatkozó enyhe és mindig ártalmatlan mellékhatások (émelygés, fejfájás stb.) a kúra során többnyire megszűnnek.

Tartós kezeléssel a pánikbetegek többsége gyakorlatilag tünet-, és panaszmentessé válik, és minden tekintetben egészséges, korlátozásoktól mentes életet élhet. A kezelés ráadásul nem csak a tüneteket szünteti, hanem megelőzi a szövődményeket és visszaadja a beteg személyes szabadságát.

Ezt kell összevetni azzal, hogy máskülönben a pánikbetegség átlag átlagosan 20 évnyi szenvedést okoz, a betegek 50–60%-a nagyfokban beszűkített életet kénytelen élni és minden nyolcadik kezeletlen pánikbeteg öngyilkossággal fejezi be az életét.

 

PÁNIK BABONÁK/TÉVHITEK

Vastagon szedtük, hogy miket ne mondjon soha egy pánikbetegnek!
 

♦  A „pánik nem betegség, csak beképzelés.”

♦  „A pánik akaratgyengeség, ezért erős akarattal kell leküzdeni.”

 

♦  „A pánikot kimerültség okozza, a betegnek csak pihenni kell.”

♦  „A pánikot a rossz életkörülmények vagy a sors-csapások okozzák.”

 

♦  „A pánikbetegség ellen csak enyhe nyugtatókat kell szedni.”

♦  „Az a jó orvos, aki a beteg minden egyes panaszára külön gyógyszereket ír fel.”

♦  „A pszichiáter által felírt gyógyszerek veszélyesek, minél kevesebbet kell belőlük bevenni, és minél hamarabb abba kell hagyni a gyógyszerszedést.”

Kiadta:
Lundbeck Hungaria Kft.
1037 Budapest, Montevideo u. 3/b.