Miután nem jutottam hivatalos, statisztikai adatokhoz a honi benzodiazepin-függőség helyzetéről, csak a különböző forrásokban megjelent becslésekre hagyatkozhatom. Az adatok ijesztőek: 60.000–300.000 ember élhet nyugtató és altató (benzók) hatása alatt, gyakran tudtán kívül.Tehát 60.000-300.000 ember vált a BZD-ek kiszolgáltatottjává!A benzodiazepin-használat hátterének alaposabb megértéséhez készítettem el ezt a 7 kérdésből álló Benzodiazepin szedési kérdőívet.
Kérem, ha teheti, töltse ki – névtelen. Tegyen meg ennyit önmagáért. Nagyon fontos, hogy minél több ember tudatosítsa magában ezt a problémát.
Ez a kérdőív azoknak szól, akiknek nem szólt senki
Kérem, ha rendszeresen szed nyugtatót, szánjon 2 percet az alábbi Benzodiazepin Szedési Kérdőív névtelen kitöltésére! Csupán 7 kérdésből áll, és semmilyen személyes adat – még az e-mail címe sem – szükséges hozzá. Amennyiben hasznosnak találja, ossza meg a kérdőív és az önsegítést támogató Benzo Blog hírét másokkal is. Köszönöm!
A szorongáscsökkentők, altatók csak tüneti szerek, nem gyógyszerek! Ne dőljön be a hamis ígéreteknek! A benzodiazepin nyugtató, vagy altató nem „A SEGÍTSÉG” – legfeljebb átmeneti kapaszkodó lehet: 2–4 hétig segíthet enyhíteni a bénító szorongást, vagy 1–2 hétig átvészelni az alváshiányt. Ez idő alatt viszont el kellene kezdődnie a valódi önsegítségnek is – ha szükséges, akkor szakmai (pszichológusi, pszichiátriai) támogatással.
Ha boldogabb, kiegyensúlyozottabb életre vágyik, nem „lesz@rom”-tablettákra és alkoholra, hanem hús-vér megoldásokra van szükség. A nyugtató tompít, amikor a teste – a stressz miatt – azt jelzi, hogy valódi változásra lenne szükség. Hiszen a helyzete nyugtalanító. Az altató elaltat, de közben azt a belső késztetést is "álomba ringatja", amely az érdemi – probléma-orientált – megküzdés felé ösztönözné.
Ehelyett "segít" homokba (Frontinba, Xanaxba, Rivotrilba stb.) dugni a fejét... Agyongyógyszerezni önmagát.
Olyan, mintha kikapcsolná a füstjelzőt, miközben ég a konyha!?
A zsákutca begyógyszerezve is zsákutca marad. Talán nem a zsákutcában kéne nyugodtnak maradni – hanem inkább kijönni belőle. Ne legyenek illúziói: A zsákutca attól még zsákutca marad, hogy nem látja a falat.
Nem inkább kifelé kéne jönni belőle?
A Benzodiazepin szedési kérdőív nem tudományos kutatás része, és nem a „rekreációs célú” gyógyszerszedőket vizsgálja. Ez a kifejezés amúgy is megtévesztő eufemizmus: mintha a gyógyszerhasználat ilyenkor szórakozás lenne, miközben legtöbbször a lelki fájdalom, a szorongás vagy a tehetetlenség elől való menekülésről szól.
Ez a kérdőív azokhoz szól, akik jóhiszeműen, orvosi javaslatra kezdtek el szorongásoldót vagy altatót szedni – és talán most sem sejtik, hogy fokozatosan egy olyan útra tévedtek, amelynek a végén nem a megkönnyebbülés, hanem a kiszolgáltatottság áll.
A benzodiazepin-függőség általam dokumentálni kívánt típusa nem tudatos szerhasználat, hanem orvosi ellátáshoz kapcsolódó, fokozatosan kialakuló dependencia (jatrogén gyógyszerfüggőség).
A BZD-függőség sokszor nem döntés, hanem következmény. Nem a beteg választja – hanem, mert hűségesen követi a kezelőorvosa által javasolt gyógyszerelést, önkéntelenül rálép egy olyan útra, amelyről senki nem szólt, és amelyről nehéz lehet visszafordulni. A jatrogén függőség nem „önhibából” ered, hanem a rendszer hibáiból.
Az alábbi tényezők járulhatnak hozzá a jatrogén függővé váláshoz:
♦ Ismerethiány a laikus betegek körében – hivatalos körökből a BZD-k veszélyeiről alig hallhatnak;
♦ A betegek lebeszélése a betegtájékoztatók elolvasásáról;
♦ A betegtájékoztatók felhasználó ellenes szövegezése;
♦ Hiányos olykor félrevezető gyógyszertájékoztatás – orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban, egészségportálokon;
♦ A felíró orvosok téves vagy elavult ismeretei, amelyek több évtizedes, iparági félretájékoztatásokból eredhetnek;
♦ Anyagi vagy rendszerbeli ösztönzők, amelyek miatt egyes orvosok érdekeltek a rendszeres receptírásban (sok-sok évig volt ez így, ma már az "egyszerű orvosok" szintjén ennek vége;
♦ az addiktológiai (gyógyszer-addikciók) ismeretek hiánya az orvosi alapképzésekben és a posztgraduális oktatásban,
♦ A gyógyszerfüggőség problémájának agyonhallgatása , marginalizálása – nemcsak a képzésből, hanem súlyához, jelentőségéhez képest a szakmai kommunikációból is szinte kimarad;
♦ A manipulatív tudatformálás a nyugtatók (kémiai stresszcsökkentők) társadalmi elfogadottságához vezetett, és a legegyszerűbb stresszkezelésként („mindenki ezt szedi”), beépítették a mindennapokba. Normalizálták a nyugtatók használatát, elbagatellizálva azok hatásait;
♦ a krónikus stressz és alvászavarok szakmaiatlan (!) tüneti kezelése kémiai stresszcsökkentőkkel oki beavatkozás (kognitív-viselkedés terápia, CBT) helyett,
♦ A felelőtlen receptfelírás, amely sokszor veszélybe sodorja a betegeket – különösen, ha nincsenek megfelelően tájékoztatva;
♦ És még sok egyéb háttértényező, amelyről a közgondolkodásban alig esik szó.
Ezekre szeretnék rávilágítani a kérdőív segítségével – nem ítélkezni, hanem segíteni a megértést és a tudatosabb döntéseket az altató és nyugtató használat vonatkozásában.
Harminc év sunnyogás. Százmilliók gyógyszerfüggősége...
Az akaratlan, jatrogén gyógyszerfüggőség sajnos világjelenség. Csaknem 30 évnek (!) kellett eltelnie az első benzodiazepin (Librium, klórdiazepoxid*) 1960-as forgalomba hozatala után, amikor a BZD-gyártók először ismerték el hivatalosan, hogy a benzodiazepinek hosszabb távú szedése a gyógyszerfüggőség kialakulásának veszélyével jár.
Csak ezt követően történhetett meg a betegtájékoztatók, ill. a hivatalos gyógyszer leiratok megfelelő korrekciója, azaz a korrekt betegtájékoztatás...
Harminc évnek! Mely alatt a benzodiazepinekkel, mint "csodabogyókkal" elárasztották a földkerekséget. 30 év, mely alatt százmilliók váltak benzodiazepin függővé a világban! Harminc évnek, mely során az eredeti (originális) benzodiazepineket (pl.: Xanax) gyártó cégek korlátozás nélkül, busás haszonnal onthatták a világba az újabb és újabb benzokat. Beszennyezve édesvizeinket, édes szüleinket és édes gyermekeinket...
Ez a "benzodiazepin éra" volt a BZD-gyártók mesés hasznú aranykora. És micsoda csoda... Azután derült fény a benzodiazepinek veszélyes mellékhatásaira (gyógyszer tolerancia, testi-lelki függőség, memória károsodás, az elhagyást szinte lehetetlenné tevő gyógyszer megvonási tünetek, stb.), miután lejárt az eredeti (originális) készítmények szabadalmi védettsége, és a piacokon át kellett hogy adják helyüket, a másolati BZD-ket (Frontin, Helex) már sokkal kisebb haszonnal forgalmazni kénytelen generikus gyártóknak...
A Benzodiazepin (BZD) szedési kérdőívet ("Szavazás"), a Kapcsolódó anyagok alatt találja. Kérem, szánjon a kitöltésére 2 percet!
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
Az alap problémát persze nem oldotta meg, de így két hónap után már érzem a mellékhatásait mint szorongás és idegesség, sőt lehet az alvást is csak rontja. Szeretnék apránként leszokni róla és valami olyan nem addiktív szerrel helyettesíteni ami néhány óra alvást lehetővé tesz, mert az alvásom így sem megfelelő, 2-4 órákat alszom mindössze.
Nekem az adna a legnagyobb segítséget ha a környezetemben lévő emberek megértenék azt hogy ez mivel jár és hogy az ilyen mérgeknek a szedése mennyire más mint egy antibiotikum vagy egy fájdalomcsillapító, milyen lelki, pszihés változásokat okoz. De sajnos még a szűk családomon belül is csak egy olyan ember van aki ezt megérti, akinek sok sok évvel ezelőtt pánikbetegség miatt szednie kellett hasonló bogyókat. Azzal is egyetértek hogy a mai rohanó, gátlástalan, mindenkin átlépő, érzéketlen, pénzhajhász, korrupt, stb. és még sorolhatnám milyen világot élünk, az érzékenyebb lelkületű embereknek szörnyen megnehezíti az életét.
Pszichológia viszgámhoz kerestem anyagot, így találtam az oldalra. Mintegy véletlenül... persze ilyen nincs hogy véletlen.
Félelmetes amiket olvasok. Nekem is van itthon Frontin, kb. 10 éve írta a háziorvos, eddig az évek alatt talán 4 alkalommal vettem be belőle. Ma elgondoltam, hogy inkább átviszem a szomszédos gyógyszertárba, és újra elkezdem a jógázást, a jógalégzést....
Mindannyiótoknak nagy ölelést küldök és sok erőt kívánok az ÉLET nevű társasjátékhoz, ami néha pokolian nehéz tud lenni - mint tudjuk.
Köszönöm hogy megosztottátok a tapasztalataitokat.
Pont olyan élethelyzet volt az életemben, amikor utcára dobtak, aztán tél közepe is volt, nyakamban a téli depresszió, a szorongás és magány.
Hát elkezdtem használni, olyan 2 hónap alatt kivégeztem a dobozokat, nem is emlékszem sok mindenre, a memóriám nagyon megkavarta.
De, ami utána jött, a Xanax mentes napok, az a sóvárgás a gyógyszer iránt, testileg-lelkileg, hogy jobb legyen....leírhatatlan.
Ennek már legalább 3-4 hónapja, azóta se egy szemet.
Nagyon örülök, hogy elégedett pszichiáter Kollégámmal.
Kiegészítésül csak annyit tennék hozzá: senki ne értse félre a hozzászólást. Minden bizonnyal nem Rilex reklám volt. A Rilex (lorazepam) egyébként egy meglehetősen régi benzodiazepin szorongásoldó (nyugtató, az oldalamon is írtam róla), ami hozzánk több évtizedes késéssel érkezett meg.
Agorafóbiája (utazási fóbia, utazási para) legyőzése további pszichoterápiás lépések után minden bizonnyal sikerülni fog.
Tisztelettel: Kopácsi dr.
Én ezt elfogadtam. Ma már csak Frontint szedek, mapi 0,25 mg-ot és nálam bevált. "Leszarom" tablettának hívom, mert segít abban, hogy ne vegyem annyira komolyan az életet, és magamat sem.... :P
Nem érzek mellékhatást, könnyebb az élet vele.
53 éves vagyok és hiszek az Isteni gondviselésben. Az élet szép, de nem problémamentes. Ha hálásak vagyunk mindenért, ( jóért, rosszért egyaránt - minden könnyebb). Remélem segíthettem, hogy megírtam mindezt dióhéjban, Köszönöm, hogy írhattam.
A háziorvos, aki az ügyeletes is volt, adott Frontint, két napig szedtem, amikorra már annyira rosszul voltam, hogy újra orvost kellet hívni, aki véletlenül megint Ő volt. Megemelte az adagot, már nem emlékszem, mennyire, hogy hozzá kell szokjak, bármennyire is rosszabb az állapotom. A napok múltak, én félig ülve csorgattam a nyálam.
A férjem próbált mentőt hívni, de nem lehetett, mert azt csak a háziorvos vagy az ügyelet hívhat. Két hét telt így, mire ismerősök segítségevel a legközelebbi OSB-re kerültem. Ott a szervi bajok kizárása után, Pszichiátert hívtak, aki 3 perc alatt diagnózist álított, újabb tuti gyógyszerekkel elküldött.
További egy hétig csorgattam a szédülő fejemből a nyálam, mire a férjem talált egy másik pszichiátert és két óra múlva a zárt osztályon ismertették velem a házi rendet...Na ott aztán kaptam Cymbaltát és Rivotrilt. Nem tudom hány napig nem tudtam magamról....Az ébrenlét és az éber lét elkerült. Valahány nap után felkeltettelk és mondták, hogy mostmár jobban vagyok, levisznek az addiktológiára. Összességében egy hónapot töltöttem körházban.
Haza a saját lábamon, a "saját világomban" jöttem. Naponta többször tusoltam, mert ömlött a veríték rólam. Nagyjából elláttam a családom és magam, de közöm nem volt a való világhoz. Megmosolyogtam a gondolatot, ha arra gondoltam, hogy a fogyatékos, szívbeteg, cukorbeteg kislányom bármelyik pillanatban elveszíthetem.
Hat hónap után kezdett derengeni. hogy ez nyilván nem maradhat így...a Cymbaltát lassan kezdtem elhagyni,hiszen azzal se voltam jól, a mellékhatásai szörnyűek voltak. Négy hónap alatt sikerült fokozatosan letenni. Maradt a Rivotril és egészen jól voltam, amíg egy újabb stressz helyzet nem állt elő a gyerekem betegségében és egy kicsit emeltem az adagon, a 0,5-ösböl este egyet és reggel felet vettem be, így egy kicsit élhetőbb volt a helyzet. Néhány hónapig nagyjából jól voltam, aztán újra szédülni kezdtem, de a pszichiáter nem szeretné, ha emelnénk, inkább az elhagyását javasolja. Így hát néhány napja megfeleztem az esti egy szemet. És próbálom túlélni a napokat. A szédülést, a hányingert, a dühkitöréseket, a sírást, a rettegést, a nem megmagyarázható gondolatokat, és szinte ugyanazt, mint amikor elkezdődött az egész....
Kérdem én:akkor mire volt jó ez az egy éves, mérgezés?! MIért nem mondta nekem senki, hogy itt nem lesz megoldás?! Hogy az elvonási tünetek rosszabbak, mint az alap probléma?! Híztam 10 kilót, lett magas vérnyomásom, szívritmuszavarom, és egy csomó plusz félelmem...
Ezen ismeretek birtokában soha többé nem kezdeném el semmilyen antidepresszáns szedését!
Mindezek tudatában elhatároztam, hogy SOHA TÖBBÉ nem vagyok hajlandó beszedni egy darab benzodiazepin tartalmú gyógyszert sem... és ha lehet, akkor más hasonló gyógyszereket is elkerülöm!!!
A nyugtató teák sajnos nem segítenek, nekem a Sedatif Pc és a Valeriana Max váltak be, de csak akkor szedem, ha nagyon szükséges.
háát most elszomorodtam.
Úgy döntöttem magam szokok le róla! Jelenleg 1x1 mg Xanaxot szedek, az elvonási tünetek keservesek, ám kitartok, mert tudom, hogy a kitartásommal visszakapom önmagam, ráadásul a helyzet, amiért elkezdtem szedni, már régen megszűnt! Tehát nyilván nem szorongok tőle.
Amikor a 2x1 mg Xanaxot előírták, utána kb. 6 hónap elteltével előjöttek az elvonási tünetek. Akkor nem tudtam, hogy ez a Xanax hatása miatt alakult ki. Azt gondoltam, szervi bajom van (az van, amit a Xanax mindenki agyával művel, de én más, szervi eredetű problémákra gondoltam), ezért 1 éven át a kórházakat jártam különböző belgyógyászati, idegrenszeri, stb. betegségeket keresve. Mindenhol, minden eredményem szinte teljesen negatív lett.
Ezek után kerestem fel egy pszichológust és a beszélgetésünk végeztével jártam utána a BZD (benzodiazepin) származékú mérgeknek, amivel sokunkat etetnek. És jött az elhatározásom a leszokásról! Sokat köszöhetek dr. Kopácsi Lászlónak, bár soha nem láttam vagy beszéltem vele, de a stresszdoktor oldala kiváló! Ajánlom azoknak, akik BZD származékot kívánnak fogyasztani bármilyen problémájuk is van, továbbá, aki le akarnak szokni a most is szedett méregről! Mindenkinek erőt és kitartást kívánok a leszokáshoz!
Én 6 hónap alatt szeretnék leszokni a Xanaxról, most a másodiknál tartok. A megvonási tüneteket átvészelni nagyon keserves, mert 24 órán át tartanak, de megéri!!!!! Tegnap 5 év után szépnek és szerethetőnek tartottam növényeket, fákat. Ma reggel is azok voltak. Régen rengeteget kirándultam. A Xanax kúra óta nem voltam egyszer sem, mert nem találtam benne semmi érdekeset. Most újra mennék, csak az elvonási tünetek miatt nem tudok, de jövőhétre erőt veszek magamon és elmegyek egy rövidebb túrára, mert elkezdtem jógázni. Nagyon jó sport.
Függő vagyok, a táskámban van mindig, de havi egyszer veszek be átlagban. Ködben például.
Az öngyilkosságtól vagy elsorvadástól megmenti az embert.
Teljesen igazad van!
Tizen években lehet számolni a gyógyszerszedésemet, ami totális káosszá vált az eltelt időszak alatt. Röviden, ÖRDÖGI KÖR.
Tegnap írtam kommentet, amikor felfedeztem ezt az oldalt. Ma nem találtam a bejegyzésem. Önmagam árnyékán túl lépni, ezt megtenni, nagyon nehéz. A gyógyszeripar hatalmas pénztermelő terület, így az eü.-nek nem érdeke, hogy valóban meggyógyuljon a beteg. Mert sem az altatók, sem a szorongáscsökkentők!, nem gyógyítanak, annál inkább, rombolnak. Milliók szedik. A betegek egészen kis hányadának szükségesek az általánosan használt szerek. Nekem pl. a pszichiáter azt mondta, miért akarok leállni a Rivotrilról, miért szégyellem, hogy személyi igazolvány kell hozzá, amikor mások is, sokan, nagyon sokan szedik. Mi ezzel a probléma?! A háziorvos pedig, épp a Rivotril adajának növelését ajánlotta altató helyett, mert az olcsóbb, mint pl. a Sanval. Se egyiket, se másikat nem szabadna szedni, főleg nem kombinálva kettőt együtt, majd probléma, megingás, egyre több probléma esetén, növelni az adagokat. Talán most, 10 év után, a környezetem komoly jelzései, sőt eltávolodása miatt, kezdek rádöbbenni, hogy nagy a baj. Lehet, eddig is tudtam. De mi, akik ebben a cipőben járunk, a gyógyulásnak látszó önpusztításba menekültünk. Ez a téma, nem arról szól, hogy nyissa ki a száját, mert be kell tömni a lyukas fogat, nem arról szól, hogy mandulagyulladásom van. Ez a lélek betegsége. Másfajta segítséggel, önmagunkat kell gyógyítani, akaratttal, hittel. Épp azzal, ami nekünk nincs a kezünkben. Nincs már akarat, és nincs hit. Mégis megpróbálom, újra. Mert egy ÉLETÜNK van