A szakorvos által támogatott öngyógyítás (önmegértés) jegyében az Agorafóbia Kisokos laikusok számára is érthetően magyarázza el az agorafóbiával és más szorongásos zavarokkal kapcsolatos legfontosabb szakkifejezéseket és fogalmakat.Idő híján nem a teljességre törekedtem, hanem a mielőbbi használatba vehetőségre.
Olyan Agorafóbia Kisokost szerettem volna az Ön rendelkezésére bocsátani, amely részletesen és közérthetően lefedi azokat a legfontosabb fogalmakat és terápiás technikákat, amelyek az agorafóbia és a kapcsolódó szorongásos zavarok megértéséhez és leküzdéséhez szükségesek.
Amelyeket hallhat terapeutájától, amelyeknek jó lehet utána nézni...
Affirmációk: Pozitív énállítások, amelyeket az egyén azért ismétel meg többször, hogy megerősítse önbizalmát és csökkentse a szorongást. Például: „Erős vagyok és képes vagyok szembenézni a félelmeimmel. Képes leszek átmenni az úton.” A pozitív énállítások (affirmációk) arra szolgálnak, hogy tudatos ismetelgetésükkel ellensúlyozzák a szorongásos zavarokban (pl. az agorafóbiában) a normális élethelyzeteknél gyakrabban akaratlanul, tudatba törő Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok (SAANG-ok) negatív hatását.
Adaptáció: Az a folyamat, amely során az egyén alkalmazkodik egy új helyzethez, környezethez, ami segíti csökkenteni a szorongását.
Agorafóbia: Gyakori, jól kezelhető, szorongásos zavar, amely a nyílt vagy zsúfolt helyeken való tartózkodástól, illetve az olyan helyzetektől való irtózatos félelemmel jár, ahonnan az egyén aktuális (a betegségre és nem rá jellemző) megítélése szerint nehéz elmenekülni vagy segítséget kapni.
Akut szorongás: Hirtelen jelentkező, intenzív szorongásos epizód, amely gyakran pánikroham (pánik attack, akut stressz reakció) formájában jelentkezik.
Akut stressz reakció: Azonnali és erős gondolati, érzelmi, testi (fiziológiai) és viselkedéses válasz, amely egy váratlan, stresszes, fenyegető helyzet következtében alakul ki. Az akut stressz reakció ideiglenes, és rövid időn belül alábbhagy. A pánikroham is voltaképpen egy önmagától, spontán megszűnő, akut stressz reakció.
Alvászavar: A fokozott stressz miatt agorafóbiával küzdő személyeknél is gyakran előforduló probléma, amely magában foglalhat elalvási zavart, gyakori megébredéseket, nyugtalan alvást, nehéz vissza alvást (átalvási zavar) és korai ébredést is. Természetes folyománya a másnapi fáradtság, ingerültség, ill. pár nap után, ha a korábbi „alvás-tartalék” elfogyott: a nappali aluszékonyság.
Anamnézis: Kórelőzmény. A beteg kórtörténetének felvétele, fontos a pontos diagnózis felállításához és a kezelés megtervezéséhez. A jó diagnózis a hatékony gyógyítás és az eredményes gyógyulás egyik előfeltétele. (Ahogyan azt nagy orvos elődeink tartották: „a jó diagnózis fél gyógyulás”.)
Anhedónia: Az örömérzet elvesztése, gyakran a depresszióval együtt járó tünet, amely agorafóbiás pácienseknél is előfordulhat, hiszen ez a két betegség gyakran együtt fordul elő.
Anticipátoros szorongás (anticipációs szorongás): Az a szorongás, amelyet az egyén a jövőbeni események vagy helyzetek előre elképzelése, „előrevetítése” miatt érez, mielőtt azok ténylegesen megtörténnének. Hátterében gyakran olyan gondolkodási hibák (kognitív torzítások) állnak, mint a: túláltalánosítás, jövőbe látás, elhamarkodott (túlkorai) következtetések, katasztrofizálás, gondolatolvasás stb.
Antidepresszánsok, antidepresszívumok, hangulatjavítók: Gyógyszerek, amelyeket a különböző hangulatzavarok és szorongásos zavarok kezelésére használnak. Gyakran alkalmazzák az agorafóbia kezelésében is.
Átfedő szorongásos zavarok: Azok a szorongásos zavarok, amelyek tünetei/panaszai részben átfedésben vannak egymással. Pl. az agorafóbia tüneteivel, a pánikzavar és a szociális szorongásos zavar (szociális szorongás).
Árnyékhatás: Az a jelenség, amikor egy szorongásos epizód (pl. pánikroham, pszichotrauma) hatása hosszabb időn keresztül is jelen van, befolyásolva az egyén viselkedését és érzelmeit.
Autonóm idegrendszer: Az idegrendszer azon része, amely a test automatikus működéseit szabályozza, például a szívverést, légzésritmust. Az autonóm idegrendszer, ezen belül a szimpatikus idegrendszer aktivitása automatikusan fokozódik bármiféle stressz, szorongás esetén, így agorafóbiában is.
Averziv kondicionálás: Olyan pszichológiai technika, amely során negatív következményeket társítanak egy bizonyos viselkedéshez vagy helyzethez, hogy csökkentsék annak előfordulását. Automatikusan és akartalanul minden pánikrohammal, vagy más negatív következménnyel (megszégyenülés, nemi erőszak stb.) járó esemény emiatt az averzív kondicionálás miatt vezet elkerülő magatartáshoz.
Bátorítási technikák: Stratégiák és módszerek, amelyeket a terapeuták és támogató személyek alkalmaznak, hogy növeljék a páciensek önbizalmát és motivációját pl. a szorongáskeltő helyzetekkel való szembenézésre.
Behaviorizmus: A pszichológiai irányzat, amely a viselkedés megfigyelésére és módosítására összpontosít. Az agorafóbia kezelésében fontos szerepe van az ebből az irányzatból utóbb kisarjadt viselkedésterápiának.
Benzodiazepinek (szorongásoldók): Gyorsan ható szorongáscsökkentő, feszültségoldó gyógyszerek, amelyek segíthetnek az agorafóbia rövid távú kezelésében is. Hosszú távú használatuk, a napi adagjuk és az egyéni érzékenység függvényében gyógyszerfüggőséget okozhat, ezért orvosi felügyelet mellett is csak rövid távú kezelésre ajánlottak.
Biofeedback: Terápiás módszer, amely során a pácienst különböző élettani paramétereinek azonnali visszajelzése segítségével tanítják meg arra, hogyan szabályozza testi funkcióit, például a pulzusát vagy az izomtónusát, a szorongás csökkentése érdekében. A biofeedback készülék adta visszajelzések (feedback) segítségével a páciens megtanulja kontrollálni, normalizálni a stressz, szorongás (szimpatikus idegrendszer) hatására túlműködő biológiai funkcióit (szívritmusát, légzését, bőrellenállását stb.). A folyamatos visszajelzésekből való félig öntudatlan tanulás jó módszer a szorongás csökkentésére.
Biztonsági viselkedések: Azok a viselkedésformák, amelyeket az egyén azért alakít ki, hogy csökkentse, kontroll alatt tartsa a szorongást egy szorongást keltő helyzetben. Pl.: amikor elmegy otthonról, mindig tart magánál egy palack vizet (szájszárazság ellen) vagy a kijáratok közelében maradás (moziban, színházban, autóbuszon, metrón).
Csoportterápia: Olyan pszichoterápiás módszer, amelyben szakember vezetése mellett több páciens vesz részt, és egymást támogatva, közösen dolgoznak egy szorongásos zavar (agorafóbia, pánikzavar, szociális fóbia stb.) leküzdésén.
Deperszonalizáció (szlengben: DP): Olyan állapot, amelyben az egyén úgy érzi, mintha kívülről szemlélné önmagát vagy eltávolodott volna saját testétől és érzéseitől. Gyakran kísér szorongásos zavarokat, főleg pánikbetegséget és alkalmi pánikrohamokat.
Depresszió: Mentális zavar, amely tartós szomorúsággal, érdektelenséggel, alacsony energiaszinttel és egyéb tünetekkel jár. Gyakran társul agorafóbiával is.
Derealizáció: Az az érzés, amikor a külvilág valószerűtlennek vagy elidegenedettnek tűnik. Mintha a környezet irreális lenne, vagy mintha az egyén el lenne távolodva a valóságtól. Gyakran társul szorongásos zavarokhoz, köztük az agorafóbiához.
Deszenzitizáció („érzéketlenítés”): Viselkedésterápiás módszer, amely során a pácienst – kérésére – otthoni házifeladat gyanánt fokozatosan, (lépcsőzetes deszenzitizáció) teszik ki a félelmet keltő ingereknek (pók), vagy helyzeteknek (zsúfoltság), hogy lassanként, lépésről lépésre csökkentsék ezekben a szituációkban a szorongását. Biztonságos önfejlesztő módszerként is használható, amikor valaki kontrollált körülmények között szembesül a szorongásának tárgyával, hogy csökkentse a rajta való ruminációt (felesleges rágódást) és a hozzá kapcsolódó szorongást.
DSM-5: Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders), az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) által kiadott mentális zavarok osztályozási rendszere. Az agorafóbia diagnosztikai kritériumait is tartalmazza.
Egészséges életmód: A testmozgás, az egészséges táplálkozás, a megfelelő alvás és a stresszkezelési (stressz menedzsment) technikák rendszeres alkalmazása, amely segít a szorongás csökkentésében és az általános jólét javításában.
Inger-elárasztásos terápia: Intenzív expozíciós terápia, amelyben a pácienst rövid idő alatt többször is szembesítik a félelmet keltő ingerekkel, hogy gyorsan csökkentsék a szorongást. Durva, drasztikus módszer. Terápiában ma már nem is alkalmazzák, hiszen érthető módon a kliensek sem ezt, hanem a lépcsőzetes deszenzitizációt helyezik előtérbe (preferálják).
Elkerülő viselkedés: Olyan viselkedés, amely során az egyén tudatosan vagy tudat alatt igyekszik elkerülni a szorongáskeltő helyzeteket, például nyílt tereket vagy tömeget, hogy ezzel megelőzze, ill. csökkentse a szorongását.
Expozíciós terápia: Viselkedésterápiás módszer, amelyben a pácienst fokozatosan szembesítik (exponálják) a szorongáskeltő helyzetekkel, hogy csökkentsék a félelmét. Egyik változata a lépcsőzetes deszenzitizáció.
Érzelmi intelligencia: Az a képesség, hogy felismerjük, megértsük és kezeljük magunk és mások érzelmeit. Fontos szerepet játszik a szorongás kezelésében és a társas kapcsolatok fenntartásában.
Fekete-fehér gondolkodás: A gondolkodási hibák (kognitív disztorziók) egyik változata. Az a tendencia, hogy az emberek és helyzetek értékelését kizárólag jó vagy rossz, sikeres vagy sikertelen kategóriákban látjuk, anélkül, hogy figyelembe vennénk a köztes lehetőségeket, árnyalatokat. Természetesen amíg fel nem ismerik, meg nem kérdőjelezik és tudatosan át nem gondolják (refraiming) mindig szorongást vált ki.
Félelem-hierarchia: Lépésről lépésre felépített lista, amely a különböző szorongásos zavarokban, a szorongást keltő helyzeteket tartalmazza, kezdve a legkevésbé félelmetestől a legfélelmetesebbig. Segít a lépcsőzetes deszenzitizáció megtervezésében, amelyet érdemes a legkevésbé félelmetessel kezdeni, majd amikor ennek szorongást provokáló hatása teljesen elhalványult, próbálni ki az eggyel félelmetesebb szituációt és így tovább. Az így kialakuló tapasztalati tanulás növeli a magabiztosságot, önértékelést és énhatékonyság érzést.
Félelemkondicionálás: Teljesen természetes, NEM BETEGES, önkéntelen tanulási folyamat, amely során egy korábban semleges inger összekapcsolódik egy félelmet keltő eseménnyel, így az inger később szorongást vált ki. Magyarán: korábban semleges inger (agorafóbiában: tömeg, zsúfoltság, híd, széles utca stb.) + félelmet keltő esemény (legtöbbször: pánikroham, de lehet: verbális, testi és nemi erőszak, kutyaharapás, autóbaleset stb.) -> kialakul belőle (átmenetileg) agorafóbia, kutyafóbia stb.
Félénk személyiség: Olyan személyiségtípus, amelyre jellemző a társas helyzetekkel szembeni visszahúzódás és bizonytalanság. Nem azonos a szociális szorongásos zavarral (szociális fóbiával), de hasonló tüneteket mutathat.
Fenntartó gyógyszeres-kezelés: Olyan hosszú távú kezelési módszerek, amelyek célja a szorongásos tünetek kontroll alatt tartása és a visszaesés megelőzése. Terápiás dózisban, hónapokig tartó fenntartó kezelésre NEM ALKALMASAK: sem a nyugtatók (benzodiazepinek), sem az altatók (benzodiazepinek és Z-szerek). Évekig tartó fenntartó kezelésre az esetek nagy részében az antidepresszánsokra sincs szükség. Ha mégis, akkor az azt mutatja, hogy hiányzott, vagy nem volt elégséges a pszichoterápia, és/vagy az önfejlesztés.
Figyelemelterelő (disztraktív) technikák: Olyan módszerek, amelyek segítenek a szorongónak elterelni a figyelmét a szorongáskeltő gondolatokról. Pl.: zenehallgatás, rejtvényfejtés stb.
Fiziológiai (élettani) jelek: A szorongás fizikai (testi) megnyilvánulásai, lehetnek objektíven, kívülről, szabad-szemmel, vagy valamilyen eszközzel kimutatható tünetek (pl.: pulzus emelkedés, szívritmuszavar, izzadás, remegés), ill. szubjektív, a szorongó ember által érzett panaszok (pl.: szívdobogás, gombócérzés a torokban, légszomj, fulladás érzés, szédülés, megőrülésérzés stb.).
Flashback: Hirtelen, villanásszerű, élénk visszaemlékezés egy múltbeli traumatikus eseményre, amely ismételten, újratraumatizálva szorongást és félelmet vált ki. PTSD esetén tipikus, de előfordulhat agorafóbiával küzdőknél is.
Fóbiás szorongás: Intenzív, irracionális félelem egy specifikus helyzettől vagy tárgytól, amely elkerülő viselkedést vált ki.
Gondolkodási hibák (kognitív torzítások): Olyan irracionális, hibás gondolkodási minták, amelyek torzítják a valóság észlelését és negatív érzelmeket eredményeznek. Ilyen pl. a katasztrofizálás és a fekete-fehér (black and white, BW) gondolkodás.
Gondolatolvasás: Egy kognitív torzítás (gondolkodási hiba), ahol az egyén azt feltételezi, hogy tudja, mit gondolnak vagy éreznek mások anélkül, hogy közvetlen megkérdezte volna őket erről. Ez gyakran vezet félreértésekhez, konfliktusokhoz és szorongáshoz. Típusos agorafóbiás gondolatolvasás, amikor az agorafóbiás arra gondol, hogy: „Úgyse fog megállni az autóbusz vezető, ha rosszul leszek.” Ez a hibás gondolat természetesen szinte azonnal szorongást vált ki, és azonnal letéríti az agorafóbiást arról az útról, hogy ezt az elképzelt szituációt „megreszkírozza”. Látható, hogy a gondolkodási hibák gyakran nem izoláltan, hanem egymáshoz kapcsolódva villannak be. Az előbbi példában is kettő kognitív disztorzió szerepelt: jövőbe látás és gondolatolvasás.
Generalizált szorongásos zavar (GAD): Krónikus szorongásos zavar, amely állandó, túlzott aggodalmakkal és feszültséggel jár, gyakran agorafóbiával együtt fordul elő.
Habituáció: Az a természetes folyamat, amely során az ismételt találkozás (expozíció) egy szorongáskeltő ingerrel fokozatosan csökkenti az általa kiváltott félelemválaszt. Ezért fontos lépcsőzetes deszenzitizációval gyakorolni a biztonsági zóna fokozatos tágítását agorafóbiában is!
Hiperarousal: Magas készenléti („küzdj vagy menekülj”) állapot, amely szorongásos zavaroknál jelentkezik. Jelei közé tartozik többek között az ingerlékenység, az alvászavarok és a koncentrációs nehézségek.
Hiperventilláció: Gyors és felszínes, kapkodó légzés, amely leggyakrabban pánikroham során fordul elő, és egy ideig, a pánikroham csúcspontjáig súlyosbítja a pánikos tüneteket és panaszokat, mint a szédülés vagy a zsibbadás.
Hipervigilancia: Fokozott éberség és készenlét egy esetleges veszélyre vagy fenyegetésre. Nagyon megnehezíti az elalvást és az átalvást. Gyakran fordul elő szorongásos zavarokban.
Hipochondria (egészségszorongás): Szorongásos zavar, amelyet valamilyen súlyos betegségtől, betegségektől való irracionális félelem jellemez, mert az egyén valamilyen szubjektív panaszát, vagy viszonylag jelentéktelen objektív tünetét komoly betegség jelének, előjelének véli.
Imagináció: Mentális gyakorlat, relaxációs technika, amelyben az egyén élénken elképzel bizonyos kívánt, vágyott helyzeteket, sikeres kimeneteleket, például a szorongás, a stressz csökkentése vagy céljai elérésének elősegítése érdekében. Utóbbira gyakran használják az imaginációt a versenysportban.
Ingerküszöb: Az a szint, amely felett egy adott inger szorongást vagy pánikrohamot (pánikküszöb) vált ki. Az agorafóbiával küzdők ingerküszöbe és pánikküszöbe (a betegségük idején) alacsonyabb, gyógyulásuk után pedig jó esetben nem a korábbi szinten rendeződik, hanem a betegség hozta tapasztalati tanulás miatt megemelkedik. („Soha nem tudhatod, hogy egy rossz, mire jó…” – K.L.) Mert az okos ember "tanul a bajból..."
Interocepció: Az a folyamat, amely során az egyén „befelé fordulva” saját testének belső jelzéseit (pl. a szívverését, hőmérsékletét, gyomor-bélrendszere állapotának jeleit, légzését stb.) észleli és értelmezi. Szorongásos zavaroknál az interocepció fokozott és túlérzékeny. A test belső jelzései gyakran kapnak „katasztrofális” minősítést és váltanak ki pánikrohamot, vagy menekülést (elkerülő magatartást).
Interperszonális terápia (IPT): Pszichoterápiás módszer, amely a kapcsolati problémák kezelésére és a szociális támogatás növelésére összpontosít.
Izomfeszülés: Gyakori fizikai (testi) tünet szorongásos zavaroknál (agorafóbia, pánikzavar, szociális fóbia stb.), amely során a harántcsíkolt izmok kellemetlenül, akár fájdalmasan és tartósan megfeszülnek.
Jövőbe látás: A gondolkodási hibák (kognitív disztorziók) egyik változata. Valamilyen esemény jövőbeli negatív kimenetelének biztosnak gondolt/érzett előrejelzése anélkül, hogy elegendő bizonyíték állna rendelkezésre, az elkerülhetetlen, negatív kimenetel feltételezéséhez. Természetesen amíg fel nem ismerik, meg nem kérdőjelezik és tudatosan át nem gondolják (refraiming) mindig szorongást vált ki.
Kényszeres gondolatok: Olyan visszatérő, tolakodó gondolatok, amelyek szorongást okoznak. Bár az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) jellemzői, agorafóbiával is társulhatnak.
Katasztrofizáló gondolkodás (katasztrofizálás): A gondolkodási hibák (kognitív torzítások) egyik leggyakoribb formája, amikor az egyén egy előre ismeretlen helyzetben annak a legrosszabb lehetséges kimenetelét feltételezi, ami természetesen megemeli a szorongásszintjét és a feltételezés (negatív „jóslat”) akár az adott helyzet elkerüléséhez is vezethet. Ezzel az egyén csapdába kerül, hiszen az elkerülés miatt esélyt sem adott magának arra, hogy kiderüljön a valóság (realitás kontroll). Egészséges emberek hétköznapjaiban is elő-előfordul. Sokkal többször ugrik be ez a gondolkodási hiba szorongásos zavarokban (pl.: agorafóbia, pánikroham, szociális szorongás stb.). A katasztrofizálás fokozza a szorongást és pesszimizmust, ami akadályozza a hatékony problémamegoldást.
KVT (Kognitív-Viselkedés Terápia): Az utóbbi évtizedekben a legszélesebb körben alkalmazott pszichoterápiás módszer, amely kombinálja a viselkedés-, és kognitív-terápiás technikákat a gondolkodási sémák, illetve ezek révén az érzések és viselkedési válaszok megváltoztatására. Különösen hatékony a hangulatzavarok (depresszió stb.) és a szorongásos zavarok kezelésében.
Klausztrofóbia: A zárt helyektől (pl. lift) való irracionális félelem, ami gyakran párhuzamosan fordul elő az agorafóbiával, különösen, ha a szorongást kiváltó helyzet kis, zárt terület.
Kliens-centrikus terápia: Terápiás megközelítés, amely az egyén saját élményeire és szükségleteire összpontosít, elősegítve az önismeret és a személyes növekedés erősödését, fejlődését.
Légszomj: Szorongásos állapotokban, különösen pánikrohamok során gyakran előforduló panasz, amely a stressz fokozásával erősíti a lélegzetvételi nehézség érzetét.
Lépésről-lépésre terápia (lépcsőzetes deszenzitizáció): Egy fokozatos megközelítés, amely apró, kezelhető lépésekre bontja a terápiás célokat, különösen hasznos az agorafóbiával kapcsolatos expozíciós terápiákban.
Letargia: Az energia és aktivitás hiánya, amely gyakran kapcsolódik a depresszióhoz és szorongáshoz; az agorafóbiásoknál is előfordulhat, mint a feszültség, elkeseredettség, csalódottság és distressz egyik következménye.
Magabiztosság: Az az állapot és képesség, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy határozottan és öntudatosan kommunikáljon másokkal, miközben tiszteletben tartja saját és mások jogait. Magabiztos személy képes asszertíven kiállni az igényeiért. Se nem agresszív. Se nem passzív, önalávető, önalárendelődő.
Medikáció menedzsment: A gyógyszeres kezelés folyamatos felügyelete és finomhangolása, amely biztosítja, hogy a páciensek megfelelő gyógyszert és adagot kapjanak a szorongásuk kezelésére.
Meditáció: Mentális gyakorlat, amely a tudatos jelenlét és a gondolatoktól való elvonatkoztatás állapotára összpontosít. A meditáció segít csökkenteni a stresszt, növelni a koncentrációt és elősegíteni az érzelmi jóllétet.
Megküzdési mechanizmusok (koping): Azok a stratégiák vagy viselkedések, amelyeket az egyének alkalmaznak stressz vagy szorongás esetén, hogy kezeljék vagy minimalizálják annak hatásait.
Mélylégzés (hasi légzés, rekeszi légzés): Relaxációs légzéstechnika, amelyet a stressz (szorongás) csökkentésére alkalmaznak. Lassú, mély belégzésekkel és a belégzéseknél 3-8x hosszabb ideig tartó kilégzésekkel le lehet csendesíteni a testet és megnyugtatni az elmét.
Mindfulness meditáció: Meditációs technika, amely a jelen pillanat tudatos észlelésére összpontosít, segítve ezzel a szorongás és stressz kezelését.
Motivációs interjú: Egy terápiás technika, amely segít növelni a páciens motivációját a változásra, a gyógyulásra. Különösen hasznos azon agorafóbiások számára, akik még ambivalensek agorafóbiájuk kezelésével kapcsolatban.
Rendszeres napirend kialakítás: A mindennapi tevékenységek előre tervezett strukturálása, segíthet az agorafóbiával küzdőknek is kezelni a szorongásukat, elhagyottság, magányosság érzésüket és növelni a kontroll érzését az életük felett.
Negatív Automatikus Gondolatok (NAG, angol rövidítéssel: NAT): Öntudatlanul bevillanó, irracionális, negatív gondolatok, amelyek pillanatokon belül képesek rontani az egyén közérzetét, hangulatát és viselkedését. Teljesen normálisak, mindenkinél előfordulnak különösen bizonytalan helyzetek előtt és bizonytalan helyzetekben. Szorongásos zavarok esetén átmenetileg sokkal gyakoribbakká válnak és kezelés nélkül fontos szerepük van a szorongásos zavarok súlyosbodásában. (Talán tíz évvel ezelőtt egészítettem ki a kognitív-terápiából ismert NAG fogalmát, s helyette a terápiák során a SAANG = Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok fogalmát használom.)
Nikotin-absztinencia: A nikotin használat hirtelen teljes elhagyása, egyeseknél nagyon kellemetlen testi és lelki elvonási tüneteket és panaszokat okoz, amelyek fokozhatják az egyébként is meglévő agorafóbiás szorongást és distresszt. Ezért érdemes felhívni a dohányzó (vagy más nikotin-tartalmú eszközt használó) agorafóbiások figyelmét, hogy lehetőleg majd gyógyításuk után kezdjenek el a nikotinról leszokni.
Normalizálás: A terápiás folyamat része, amely során a terapeuta segít a páciensnek megérteni, hogy szorongásos tünetei és panaszai teljesen normális reakciók az őt ért stresszhatásokra. Reakciói egyáltalán nem ritkák és egyedülállóak, azaz semmiképpen sem érdemes ezek miatt szégyenkeznie. A stresszreakcióknak, stresszválaszoknak semmi közük sincs semmiféle jellemgyengeséghez!
Nyugtatók (benzodiazepinek): Pszichiátriai gyógyszerek, amelyeket a stressz farmakológiai csökkentésére használnak. Tipikus érzelem-orientált stresszkezelési módszerek, hiszen a szenvedőre, nem pedig a szenvedést okozóra (stresszorra) hatnak. Fontos, hogy a nyugtatókat még felelős orvosi felügyelet mellett is csak rövid ideig, lehetőleg valamilyen pszichoterápiás kezelés kiegészítéseként alkalmazzák, mert függőséget okozhatnak.
Obszesszív gondolatok: Ismétlődő, kényszeres jellegű („rögeszmés”) gondolatok, amelyek zavarják az egyén mindennapi életét és szorongást váltanak ki. Bár leggyakrabban kényszerbetegséghez (OCD-hez) társulnak, előfordulhatnak agorafóbiával küzdők körében is, különösen, ha az agorafóbia elkerülő magatartásokat vált ki.
Önértékelés: Egy személy belső értékrendszere, belső megítélése saját értékeiről és képességeiről, ami döntően befolyásolja, hogy milyennek látja magát. Alacsony önértékelés szorongáshoz vezet (negatív spirál), míg egy egészséges önértékelés segít az egyénnek jól alkalmazkodni a különböző helyzetekhez, ami tovább javítja önértékelését… (pozitív spirál). Az egyén önértékelése befolyásolja az önbizalmát és az agorafóbia kezelésére való hajlandóságát, kitartását, reményét és a sikerbe vetett hitét.
Önmegfigyelés, önmonitorozás: Az a képesség, hogy az egyén észlelje és értékelje saját viselkedését, gondolatait és érzéseit. Egészséges, nem túlzó volta és mértéke kulcsfontosságú a szorongásos zavarok, beleértve az agorafóbia kezelésében.
Önsegítő stratégiák: Azok a módszerek és technikák, amelyeket az egyén maga alkalmaz a szorongásának kezelésére. Pl.: a relaxációs gyakorlatok, a naplózás, jóga és SAANG-ok felismerése és újrakeretezése.
Önsegítő csoportok: Csoportok, amelyek összegyűjtik azokat az embereket, akik hasonló problémákkal küzdenek, és támogatást, valamint praktikus tanácsokat nyújtanak egymásnak. Hasznos azok számára is, akik agorafóbiával küzdenek, hogy megoszthassák tapasztalataikat és tanulhassanak mások stresszkezelési stratégiáiból.
Optimalizálás: A kezelési terv finomhangolása, hogy az a lehető leghatékonyabb és legszemélyreszabottabb legyen egy adott páciens számára. Ez magában foglalja mind a pszichoterápiás módszerek, mind a gyógyszerek, mind az egyéb támogatási stratégiák folyamatos, helyzet és eredményfüggő személyre szabását.
Párterápia: Pszichoterápiás folyamat, amely egy párt kezel, segítve őket a kommunikációjuk javításában, konfliktusaik kezelésében. Az agorafóbia is olyan (kezelhető) pszichiátriai zavar, amely nemcsak a beteget, hanem annak környezetét is nagyon megterhelheti. Ilyenkor a helyzethez illő párterápia megfelelő segítség lehet a párkapcsolati kihívások kezelésében.
Paradigmaváltás: Jelentős változás (felismerés, „megvilágosodás”) az egyén gondolkodásmódjában vagy viselkedésében, ami gyakran előfordul a pszichoterápiás folyamatok során, különösen az agorafóbiával kapcsolatos attitűdök és hitrendszerek megváltoztatásakor.
Placebohatás: A jelenség, amikor az egyén tünetei és panaszai átmenetileg javulnak egy inaktív „gyógyszeres” kezelés eredményeként, többek között azért, mert hisz a kezelés hatékonyságában.
Proaktív magatartás: Az az előrelátó és kezdeményező viselkedés, amelyet az egyén alkalmaz problémák megoldására, nehéz, kihívást jelentő helyzetek kezelésére. Kifejezetten hasznos, amikor az egyén tanulással, önképzéssel aktívan részt vállal saját gyógyulási folyamatában.
Progresszív relaxáció: Relaxációs módszer, amely során az egyén meghatározott sorrendben fokozatosan megfeszíti, majd ellazítja a test különböző izomcsoportjait. Segít csökkenteni az izomfeszültséget és a szorongás szintjét.
Reframing (újrakeretezés): Kognitív technika, amely során a páciens újraértékeli és más szemszögből közelíti meg a szorongást kiváltó helyzeteket és saját környezetfüggő reakcióit, ezáltal csökkentve azok negatív, romboló hatását.
Relaxációs technikák: Olyan módszerek, mint a mélylégzés, progresszív izomrelaxáció és meditáció stb., segítenek a stressz (szorongás) csökkentésében és az ellapulásban.
Relapszus-prevenció: Stratégiák és technikák, amelyeket terápiás folyamatokban alkalmaznak annak érdekében, hogy minimalizálják a szorongásos tünetek visszatérésének esélyét sikeres kezelés után.
Reszocializáció: A szociális készségek újraépítése és fejlesztése, amely segíthet az agorafóbiás egyéneknek visszanyerni a bizalmukat a társas interakciókban.
Reziliencia: Az egyén képessége, hogy sikeresen megküzdjön a stresszel és helyreálljon a nehézségek vagy kihívások után, ami kulcsfontosságú az agorafóbiával küzdők számára.
Reziliencia fejlesztés: A mentális ellenálló-képesség (reziliencia) növelése olyan technikák és gyakorlatok segítségével, amelyek erősítik az egyén képességét a stressz és a szorongás kezelésére.
Rumináció: Az az állapot, amikor az egyén ismételten, újra és újra ugyanazokon a gondolatokon, problémákon vagy érzéseken rágódik, ami egyrészt gyakran szorongásos betegséget vagy depressziót eredményezhet; másrészt túlterhelheti a párkapcsolatot.
Stressz menedzsment: A distressz (negatív stressz) kezelésének módszerei, amelyek célja a distressz hatásainak csökkentése (érzelem-orientált stresszkezelési módszerek) ill. a stresszt kiváltó ok(ok) megszüntetése (probléma-orientált stresszkezelési módszerek). Összességében a személyes jólét növelése. Tartalmazhat relaxációs technikákat, időgazdálkodást, problémamegoldó stratégiákat stb.
Túláltalánosítás: A gondolkodási hibák (kognitív disztorziók) egyik változata. Egy korábbi, konkrét történés alapján általános következtetések levonása, minden hasonló, vagy csak annak látszó jövőbeli eseményre. Természetesen amíg fel nem ismerik, meg nem kérdőjelezik és tudatosan át nem gondolják (refraiming) mindig szorongást vált ki.
Validáció: A terápiás folyamat része, ahol a terapeuta elismeri és elfogadja a páciens érzéseit és tapasztalatait, erősítve ezzel a páciens önbecsülését és önbizalmát.
Változáskezelés: Stratégiák és technikák, amelyek segítenek az egyéneknek adaptálni a változásokhoz életükben, különösen fontos agorafóbia esetén, ahol a környezeti változások fokozhatják a szorongást.
Vezetett képzelet (imagináció): Relaxációs technika, amely során a páciens kezdetben a terapeuta segítségével elképzel egy nyugodt és biztonságos helyet vagy helyzetet, amelyet aztán megpróbál minél sokrétűbben (minél több érzékszervi modalitásában) átélni, hogy csökkentse a szorongását.
Vezetett meditáció: Relaxációs technika, amelyben pl. egy terapeuta irányítja az egyén meditációs gyakorlatát a szorongás csökkentése és az elme nyugtatása érdekében. Gyakran használják kiegészítő módszerként az agorafóbia kezelésében.
Védőfaktorok: Azok a tényezők, amelyek segítenek csökkenteni a szorongás hatását és növelni az ellenállóképességet, például a szociális támogatás és az egészséges életmód.
Virtuális valóság terápia (VRT): 21. századi terápiás módszer, amely során az egyén először még nem a valóságban, hanem egy annál sokkal biztonságosabb, csak egy VR-szemüvegben látható, „létező” virtuális környezetben szembesül fokozatosan egyre inkább szorongást keltő helyzetekkel, hogy ezzel is csökkentse a félelmet. Jó eredményeket értek el vele többek között: mélység iszonyban, pókfóbiában és agorafóbiában is.
Viselkedés aktiváció: Viselkedésterápiás technika, amelyben arra ösztönzik az egyént, hogy minél több olyan tevékenységekben vegyen részt, amelyek örömet szereznek neki és csökkentik a szorongását, javítva ezzel az életminőségét.
Viselkedésmódosítás: Terápiás folyamat, amely a viselkedési minták megváltoztatását célozza, gyakran kognitív technikákkal kiegészítve, hogy kezelje a szorongásos zavarokat és javítsa az egyén adaptációs képességét.
Viselkedésterápia: Pszichoterápiás megközelítés, amely a viselkedés megváltoztatására összpontosít a problémás gondolkodási minták helyett, gyakran alkalmazzák szorongásos zavarok, mint az agorafóbia kezelésére.
Visszaesés-megelőzés: Stratégiák és technikák, amelyek segítenek az egyéneknél megelőzni a szorongásos tünetek újbóli fellépését a sikeres kezelés után.
Visszahúzódó magatartás: Elkerülő viselkedés, amely során az egyén társas helyzeteket és kihívásokat kerül, hogy csökkentse a szorongását, kontraproduktív módon ezzel éppen fenntartja.
Volatilitás: Az érzelmi állapotok gyakori és heves változásai, amelyek szorongásos zavarokban gyakoriak, és megnehezíthetik a stabil és kiegyensúlyozott élet fenntartását.
Worry Exposure: Kognitív viselkedésterápiás technika, amelyben a páciens szándékosan és kontrollált körülmények között szembesül az aggodalmaival, hogy csökkentse a róluk való ruminációt és a hozzájuk kapcsolódó szorongást.
Yerkes-Dodson törvény: Ez a pszichológiai, élettani törvényszerűség ad magyarázatot arra, hogy miként befolyásolja a stressz (aktivációs szint) az egyén teljesítményét. Túl alacsony vagy túl magas szintű stressz rossz hatással van a teljesítményre. A hipostressz: unalmat, közönyt, érdektelenséget, a hiperstressz: félelmet, szorongást, kimerültséget, dühöt, depressziót stb. vált ki. Ezek mindegyike rontja az emberi teljesítményt.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon vele rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
