Anafranil

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE 

Anafranil 10 mg bevont tabletta
Anafranil 25 mg bevont tabletta
Anafranil SR 75 mg retard tabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ES MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 

Anafranil 10 mg bevont tabletta
10 mg klomipramin‑hidrokloridot tartalmaz bevont tablettánként.
 
Anafranil 25 mg bevont tabletta
25 mg klomipramin‑hidrokloridot tartalmaz bevont tablettánként.
 
Anafranil SR 75 mg retard tabletta
75 mg klomipramin‑hidrokloridot tartalmaz retard tablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag
 
Anafranil 10 mg bevont tabletta
33,25 mg laktóz‑monohidrátot és 28,23 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként.
 
Anafranil 25 mg bevont tabletta
15,0 mg laktóz‑monohidrátot és 16,5 mg szacharózt tartalmaz bevont tablettánként.
 
Anafranil SR 75 mg retard tabletta
0,235 mg makrogol‑glicerin‑hidroxisztearátot tartalmaz retard tablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA 

Anafranil 10 mg bevont tabletta
Halványsárga színű, háromszög alakú, mindkét oldalukon domború felületű, cukros bevonatú tabletták. Törési felületük fehér vagy beige színű.
 
Anafranil 25 mg bevont tabletta
Világossárga színű, kerek, mindkét oldalukon domború felületű, cukros bevonatú tabletták. Törési felületük fehér vagy beige színű.
 
Anafranil SR 75 mg retard tabletta
Rózsaszín, kapszula alakú, mindkét oldalukon domború felületű film-bevonatú tabletták, mindkét oldalukon bemetszés, egyik oldalon mélynyomású „C/G”, a másikon „G/D” jelölés. Törési felületük fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK 

4.1 Terápiás javallatok

 
Felnőttek  
Gyermekek és serdülők  
Nincs tapasztalat a készítmény alkalmazására 5 évesnél fiatalabb gyermekek esetében.
 
Gyermekkorban és serdülőkorban nincs elegendő bizonyíték az Anafranil biztonságosságára és hatékonyságára a különböző etiológiájú és tünet-együttessel rendelkező depressziós állapotok, fóbiák, pánikrohamok, narcolepsiát kísérő cataplexia, és krónikus fájdalom zavar kezelésében. Az Anafranil alkalmazása gyermekek és serdülők részére (0‑17 éves korban) az előbb említett indikációkban ezért nem ajánlott.
 

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás

Az Anafranil-terápia megkezdése előtt a hypokalaemiát kezelni kell (lásd 4.4 pont).
 
Az adagolást és alkalmazást egyénileg kell megállapítani. Az optimális hatás elérését a lehető legkisebb adaggal kell megkísérelni, az adagot óvatosan emelve. A válaszreakció kialakulása után a relapszus elkerülése érdekében az optimális adagban fenntartó kezelést kell folytatni. Azoknak a betegeknek, akiknek az anamnézisében visszatérő depresszió szerepel, hosszabb ideig tartó fenntartó kezelésre van szükségük. A fenntartó kezelés időtartamát és a további kezelés szükségességét rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.
 
Óvintézkedésként ajánlott az Anafranil javasolt adagjainak pontos betartása, hogy elkerüljük az esetlegesen előforduló szerotoninerg toxicitást, és a QTc–prolongációt. Minden dózisemelést fokozott elővigyázatossággal kell végezni, ha egyidejűleg egyéb szerotoninerg szert, vagy a QT‑intervallumot prolongáló készítményt is alkalmaznak (lásd 4.4 és 4.5 pont).
 
Az Anafranil‑kezelés hirtelen abbahagyását a megvonási tünetek lehetősége miatt kerülni kell. Ezért az adagolást a hosszú ideig tartó, rendszeres alkalmazást követően fokozatosan kell leállítani, és a beteget az Anafranil‑kezelés abbahagyása után gondosan monitorozni kell.
 
Az azonnali hatóanyagleadású bevont tabletták és a retard tabletta – egyenlő adagokban – egymással helyettesíthetőek.
 
Depressziók, kényszeres zavarok és fóbiák
Kezdő dózis: 50‑75 mg/nap (2‑3‑szor 25 mg bevont tabletta/nap vagy 1‑szer egy SR 75 mg retard tabletta [lehetőleg este]). A kezelés első hetében a napi adag fokozatosan (pl. néhány naponként 25 mg‑mal) 100‑150 mg‑ra emelhető (attól függően, hogy a beteg hogyan tolerálja a gyógyszert). Súlyos esetekben a napi adag legfeljebb 250 mg-ig emelhető. Ha határozott javulás következik be, a fenntartó adag naponta 50‑100 mg.
 
Pánikrohamok, agorafóbia
Kezdő dózis 10 mg naponta, lehetőleg benzodiazepinnel kombinálva. Attól függően, hogy a beteg mennyire tolerálja a kezelést, az adag a kívánt válasz eléréséig növelhető. A szükséges napi adag egyénenként erősen változhat, 25 és 100 mg között van. Ha szükséges, a napi adag 150 mg-ig is emelhető. A kezelést nem ajánlott 6 hónapnál előbb megszakítani, miközben a fenntartó adag szintjét fokozatosan csökkenteni kell.
 
Narcolepsiát kísérő cataplexia
A napi dózis 25‑75 mg.
 
Krónikus fájdalom zavar
Az adagot egyénileg kell megállapítani (10‑150 mg/nap), figyelembe véve a betegnek egyidejűleg adott fájdalomcsillapító gyógyszereket (valamint az adott fájdalomcsillapító adag csökkentésének lehetőségét).
 
Különleges betegcsoportok

Idősek (65 évesek és idősebbek)
Az időskorú betegek általában erősebb válaszreakciót adnak az Anafranil‑ra, mint a középkorúak, és az Anafranil‑t óvatosan kell alkalmazni az idős korú betegeknél, és a dózist óvatosan kell emelni. Kezdő dózis: 10 mg naponta, ami fokozatosan emelhető naponta 30‑50 mg-nak megfelelő optimális szintre. Ezt kb. 10 nap alatt kell elérni, majd a kezelés végéig fenn kell tartani.
 
Gyermekek és serdülők
A serdülők általában erősebb válaszreakciót adnak az Anafranil‑ra, mint a középkorúak, és az Anafranil‑t óvatosan kell alkalmazni a serdülőknél, és a dózist óvatosan kell emelni.
 
Kényszeres zavarok
A kezdő dózis naponta 25 mg, amely fokozatosan emelhető (több részre elosztva is) az első 2 hét során a tolerálhatóságnak megfelelően a 3 mg/ttkg napi maximális dózisig vagy naponta 100 mg-ig, attól függően melyik az alacsonyabb. Ezután az elkövetkező hetek során a dózis fokozatosan emelhető naponta 3 mg/ttkg maximális dózisig, vagy naponta 200 mg‑ig, attól függően melyik az alacsonyabb.
 
Enuresis nocturna
Kezdő napi dózis az első héten:
Ezt követően a nagyobb adag azoknak a gyermekeknek adható, akik nem reagálnak teljes mértékben az alacsonyabb dózisokra. A bevont tablettát általában az esti étkezés után egyszerre kell bevenni, azonban azoknak a gyermekeknek, akik a lefekvés után rövid idővel az ágyba vizelnek, az adag egy része már korábban beadható (du. 4 órakor). A kívánt hatás elérése után a kezelést folytatni kell (1‑3 hónapig), fokozatosan csökkentve a napi adagot.

Az 5 éves kor alatti gyermekek kezelésére nincsenek megfelelő tapasztalatok.
 
Vesekárosodás
Az Anafranil‑t a beszűkült veseműködésű betegeknek óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
 
Májkárosodás
Az Anafranil‑t a beszűkült májműködésű betegeknek óvatosan kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
 
Az alkalmazás módja  

4.3 Ellenjavallatok

 

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Öngyilkossági gondolatok/öngyilkos magatartás

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére az Anafranil szintén szedhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebo‑kontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben (gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek) az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Azon betegekben akiknél megfigyelhetőek a fenti tünetek, megfontolandó a terápiás terv módosítása (beleértve a gyógyszer szedésének abbahagyását), különösen, ha ezen változások súlyosak, hirtelen jelentkeznek, vagy előzőleg nem szerepeltek a beteg aktuális tüneti között (lásd még a Kezelés megszakítása, a 4.4. pontban).
 
Az Anafranil‑t a lehető legkisebb mennyiségben kell felírni, ami még elegendő a beteg helyes kezeléséhez, hogy elkerüljük a túladagolás veszélyét. Az Anafranil‑lal kezelt betegek között alacsonyabb a halálos kimenetelű öngyilkossági kísérletek aránya, mint egyéb triciklusos antidepresszánsokkal kezelt betegek esetében.
 
Egyéb pszichiátriai hatások  
Kardiovaszkuláris betegségek

Az Anafranil csak fokozott óvatossággal alkalmazható kardiovaszkuláris betegség esetén, különösen akkor, ha kardiovaszkuláris elégtelenség, ingerületvezetési zavarok (pl. atrioventricularis blokk I‑III.) vagy arrythmia áll fenn. Ilyen esetekben javasolt a szívműködés és az EKG rendszeres ellenőrzése.
 
A terápiás dózist meghaladó klomipramin adagok vagy a terápiás szint feletti plazmakoncentráció fokozhatja a QTc‑megnyúlás és különösen a torsades de pointes rizikóját, amint az a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI) vagy a szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlókkal (SNRI) való együttadás esetében előfordul. Ezért kerülni kell azon gyógyszerek egyidejű alkalmazását, amelyek a klomipramin felhalmozódását okozhatják. Ugyanígy kerülendő azon gyógyszerek alkalmazása is, amelyek a QTc‑megnyúlását okozhatják (lásd 4.2 és 4.5 pont). Igazolták, hogy a hypokalaemia kockázati tényezője a QTc‑megnyúlásnak és a torsades de pointes-nak. Emiatt a hypokalaemiát az Anafranil-terápia megkezdése előtt kezelni kell és az Anafranil-t óvatosan kell alkalmazni az SSRI, SNRI gyógyszerekkel vagy a diuretikumokkal kombinációban (lásd 4.2 és 4.5 pont).
 
Az Anafranil‑kezelés megkezdése előtt ajánlott a vérnyomást ellenőrizni, mert ortostaticus hypotonia vagy labilis keringés esetén vérnyomásesés következhet be.
 
Szerotonin-szindróma

A szerotoninerg toxicitás veszélye miatt egyéb szerotoninerg szer együttes alkalmazása esetén ajánlott a javasolt adagok betartása és óvatosság az adagemeléskor. A klomipramin és más szerotoninerg szerek, mint például a MAO-gátlók, SSRI‑k, SNRI‑k, a triciklusos antidepresszánsok, a buprenorfin/opioidok vagy a lítium egyidejű alkalmazása szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.2 és 4.5 pont).
 
A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuszkuláris rendellenességek, gasztrointesztinális tünetek, hiperpirexia, izomrángás, izgatottság, rohamok, delírium és kóma.
 
Ha klinikailag indokolt más szerotoninerg szerek egyidejű alkalmazása, ajánlott a beteg gondos megfigyelése, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor. Ami a fluoxetint illeti, két-három hetes kimosódási időszak hagyása javasolt a fluoxetin terápia előtt, illetve után is.
 
Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
 
Konvulziók

A triciklusos antidepresszánsok csökkentik a görcsküszöböt, így az Anafranil is fokozott óvatossággal adható epilepsziás betegeknek vagy olyan körülmények között, amikor a görcskészség fokozott, így pl. különböző eredetű agyi sérülések, neuroleptikumok egyidejű alkalmazása, alkohol vagy görcsgátló gyógyszerek (pl. benzodiazepinek) megvonása esetén. A görcs előfordulása függ az alkalmazott dózistól, ezért az ajánlott napi adagot nem szabad túllépni.
 
A szerkezetileg rokon triciklusos antidepresszánsokhoz hasonlóan az Anafranil is csak igen gondos felügyelet mellett alkalmazható elektrokonvulzív terápiával együtt.
 
Antikolinerg hatás

Antikolinerg tulajdonságai miatt az Anafranil csak fokozott óvatossággal adható olyan betegeknek, akik anamnézisében emelkedett intraocularis nyomás, szűkzugú glaucoma vagy vizeletretenció (pl. prosztatabetegség) szerepel.
 
A triciklusos antidepresszánsok antikolinerg hatása miatt csökken a könnyelválasztás és fokozódik a mucoid szekréció, ami a kontaktlencsét viselő betegek cornea epitheliumát károsíthatja.
 
Különleges betegcsoportok  
Fehérvérsejtszám

Bár a fehérvérsejtszám változását csak igen ritkán észlelték Anafranil‑lal kezelt betegekben, ajánlott a vérképet rendszeresen ellenőrizni és főleg a kezelés első néhány hónapjában, ill. tartós kezelés esetén fokozottan figyelni az olyan tünetekre, mint a láz és a torokfájás.
 
Anesztézia

Általános vagy helyi érzéstelenítés esetén az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteg Anafranil‑t szed (lásd 4.5 pont).
 
A kezelés megszakítása

A hirtelen megvonást a lehetséges mellékhatások miatt el kell kerülni. Ha a kezelés abbahagyásáról döntés születik, a gyógyszerelést fokozatosan, amilyen gyorsan lehet csökkenteni kell annak figyelembevételével, hogy a hirtelen megvonás bizonyos tüneteket okozhat (lásd 4.8 pont).
 
Ismert hatású segédanyagok

Anafranil 10 mg és 25 mg bevont tabletták
Az Anafranil bevont tabletták laktózt és szacharózt tartalmaznak. Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban, glükóz galaktóz malabszorpcioban, fruktózintoleranciában vagy szacharáz‑izomaltáz hiányában a készítmények nem szedhetők.
 
Anafranil SR 75 mg retard tabletta
A készítmény makrogol‑glicerin‑hidroxisztearátot tartalmaz, ami gyomortáji kellemetlen érzést és hasmenést okozhat.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Ellenjavallathoz vezető kölcsönhatások
 
MAO‑gátlók
Ha az Anafranil adására MAO‑gátlóval való kezelést követően kerül sor, ez csak legalább két hetes időszak elteltével történhet, mert egyébként súlyos kölcsönhatások (pl. hypertensiv krízis, magas láz, valamint a szerotonin-szindrómának megfelelő tünetek, pl. myoclonus, agitációs convulsiók, delírium és kóma) alakulhatnak ki. Ugyanilyen óvatosan kell eljárni, ha korábbi Anafranil‑kezelés után egy MAO‑gátló kerül alkalmazásra. Mindkét esetben az Anafranil vagy a MAO‑gátló kezelést alacsony adaggal kell kezdeni, és az adagot fokozatosan kell emelni az esetleges kölcsönhatás monitorozásával (lásd 4.3 pont).

Az Anafranil a reverzibilis MAO‑A gátlóval (pl. moklobemid) való kezelés abbahagyása után 24 órával már adható, azonban Anafranil‑kezelés után itt is be kell tartani a két hetes várakozási időt, ha a kezelést MAO‑A gátlóval folytatják.

A MAO‑gátlók, melyek nagyhatású CYP2D6 gátlók is mint például a moklobemid, in vivo együttadása klomipraminal ellenjavallt (lásd 4.3 pont)
 
Kölcsönhatások, melyek miatt az egyidejű alkalmazás nem ajánlott
 
Antiaritmiás szerek
Az antiaritmiás szerek (mint a kinidin és a propafenon), amelyek nagyhatású CYP2D6 gátlók, nem használhatók triciklusos antidepresszánsokkal kombinálva.
 
Diuretikumok
A diuretikumok alkalmazása hypokalaemiához vezethet, ami fokozza a QTc‑megnyúlás és a torsades de pointes rizikóját, ezért a fennálló hypokalaemiát az Anafranil szedésének megkezdése előtt kezelni kell (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 
Szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI)
Az SSRI-k, amelyek gátolják a CYP2D6-ot, mint a fluoxetint, paroxetint, vagy szertralint; és a többit, így a CYP1A2‑t és a CYP2C19‑et (pl. fluvoxamin), szintén megemelhetik a klomipramin plazmakoncentrációját, ami mellékhatásokkal járhat. Fluvoxamin egyidejű alkalmazásakor a klomipramin dinamikus egyensúlyi (steady‑state) szintje mintegy a négyszeresére emelkedett (az N‑demetil‑klomipraminé kb. a felére csökkent), lásd 4.2 és 4.4 pont. SSRI-kel történő együtt adás esetén additív hatást fejthetnek ki a szerotoninerg rendszeren (lásd Szerotoninerg szerek).
 
Szerotoninerg szerek
A szerotonin-szindróma (egy potenciálisan életveszélyes állapot) kockázata fokozottabb, ha a klomipramint szerotoninerg gyógyszerekkel alkalmazzák együtt, amilyenek a MAO-gátlók, a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI), a szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI), a triciklusos antidepresszánsok, a buprenorfin/opioidok vagy a lítium (lásd 4.2 és 4.4 pont). A fluoxetint illetően két-három hetes kimosódási időszak hagyása javasolt a fluoxetin-terápia előtt és után is.
 
Kölcsönhatások melyeket figyelembe kell venni
 
Kölcsönhatások, melyek az Anafranil hatásának növekedését okozzák
A CYP2D6 gátlók egyidejű alkalmazása mindkét aktív összetevő koncentrációjának az emelkedéséhez vezethet, akár a kb. háromszorosáig, a debrizokvin/spartein extenzív metabolizáló fenotípusú betegek esetében, gyenge metabolizáló fenotípusúvá alakítva át őket. A CYP1A2, CYP2C19 és CYP3A4 gátlók egyidejű alkalmazása várhatóan megemeli a klomipramin és csökkenti az N-demetil-klomipramin koncentrációt, így ez nem szükségképpen érinti a farmakológia egészét.
 
Terbinafin
Az Anafranil orális gombaellenes terbinafinnel való együttadása, mely erős CYP2D6 inhibítor, a klomipramin és metabolitja az N‑demetil‑klomipramin megnövekedett expozícióját és felhalmozódását eredményezheti. Ezért terbinafinnel történő együttadás esetén az Anafranil dózismódosítása szükséges lehet.
 
Cimetidin
A 2‑es típusú hisztamin (H2) receptor antagonista cimetidinnel (amely több P450 enzim, így a CYP2D6 és CYP3A4 gátlója) együtt történő alkalmazás megemelheti a triciklusos antidepresszánsok plazmaszintjét, ezért csökkenteni kell azok adagját.
 
Orális fogamzásgátlók
Az orális fogamzásgátlók (naponta 15 vagy 30 mikrogramm etinil‑ösztradiol) és az Anafranil (naponta 25 mg) tartós alkalmazásakor nem írtak le kölcsönhatásokat. Nem ismert, hogy az ösztrogének gátolnák a klomipramin átalakításának fő enzimjét, a CYP2D6‑ot, ezért kölcsönhatás nem várható. Noha az ösztrogén nagy adagjai (naponta 50 mikrogramm) és a triciklusos antidepresszáns imipramin között néhány esetben fokozott mellékhatásokat és terápiás hatást figyeltek meg, ezen esetek relevanciája nem egyértelműen vonatkozik a klomipraminra és a kisebb ösztrogén adagokra. A nagy adag (50 mikrogramm) ösztrogént szedő betegek esetében a triciklusos antidepresszánsok terápiás hatásának ellenőrzése, és szükség szerint dózismódosítás javasolt.
 
Antipszichotikumok
Az antipszichotikumok (pl. fenotiazinok) egyidejű alkalmazásakor megemelkedhet a triciklusos antidepresszánsok plazmaszintje, emiatt csökken a görcsküszöb és görcsrohamok alakulhatnak ki. A tioridazinnal való kombináció súlyos szívritmuszavart válthat ki.
 
Metilfenidát
A metilfenidát (pl. Ritalin) szintén megemelheti a triciklusos antidepresszánsok plazmaszintjét azzal, hogy gátolhatja a metabolizmusukat, és szükség lehet a triciklusos antidepresszánsok adagjának a csökkentésére.
 
Valproát
A valproát és a klomipramin egyidejű alkalmazása gátolhatja a CYP2C9 és/vagy UGT enzimeket, ami a klomipramin és a dezmetilklomipramin szérumszintjének növekedését eredményezi.
 
Grapefruit, grapefruitlé vagy áfonyalé
Az Anafranil és a grapefruit, grapefruitlé vagy áfonyalé egyidejű alkalmazása növelheti a klomipramin plazmakoncentrációját.
 
Kölcsönhatások, melyek az Anafranil hatásának csökkenését okozzák
Rifampicin
A rifampicin (CYP3A és CYP2C indukáló) csökkentheti a klomipramin koncentrációját, mivel azoknak a gyógyszereknek az együttes alkalmazása, amelyek a citokróm P450 enzimek, különösen a CYP3A4, CYP2C19, és/vagy CYP1A2 ismert indukálói, felgyorsíthatja az Anafranil metabolizmusát, és ez által csökkentheti a hatását.
 
Atikonvulzánsok
Az antikonvulzánsok(CYP3A és CYP2C indukáló), mint pl. barbiturátok, karbamazepin, fenobarbitál és fenitoin csökkenthetik a klomipramin koncentrációját, mivel azoknak a gyógyszereknek az együttes alkalmazása, amelyek a citokróm P450 enzimek, különösen a CYP3A4, CYP2C19, és/vagy CYP1A2 ismert indukálói, felgyorsíthatja az Anafranil metabolizmusát, és ezáltal csökkentheti a hatását.
 
Cigarettafüst
A CYP1A2 ismert indukálói (pl. a nikotin, illetve a cigarettafüst egyéb összetevői) csökkentik a triciklusos szerek plazmaszintjét. Dohányosok esetében a klomipramin steady-state plazmaszintje a nemdohányzókéhoz képest a felére csökken (az N‑demetil‑klomipramin nem változik).
 
Kolesztipol és kolesztiramin
Az ioncserélő gyanták, mint például a kolesztiramin vagy kolesztipol egyidejű alkalmazása csökkentheti a klomipramin plazmaszintjét. A klomipramin és a gyanták adásának időbeni szétválasztása javasolt, például a gyógyszert legalább 2 órával a gyanták adása előtt vagy azt követően 4‑6 órával kell alkalmazni.
 
Közönséges orbáncfű
A kezelés alatt az Anafranil és a közönséges orbáncfű egyidejű alkalmazása csökkentheti a klomipramin plazmakoncentrációját.
 
Kölcsönhatás egyéb gyógyszerekkel
 
Antikolinerg szerek
A triciklusos antidepresszánsok fokozhatják ezen gyógyszerek (pl. fenotiazin, antiparkinson szerek, antihisztaminok, atropin, biperiden) szemre, központi idegrendszerre, béltraktusra vagy húgyhólyagra gyakorolt hatását.
 
Antiadrenerg szerek
Az Anafranil csökkenti vagy megszűntetheti az adrenerg neuron blokkolók (pl. guanetidin, betanidin, rezerpin, klonidin és alfa‑metildopa) vérnyomáscsökkentő hatását. (Szükség esetén egyéb antihipertenzívumot kell alkalmazni, pl. értágítókat vagy béta‑blokkolókat.)
 
Központi idegrendszeri depresszívumok
A triciklusos antidepresszánsok fokozhatják az alkohol és egyéb centrális depresszívumok (pl. barbiturátok, benzodiazepinek vagy általános anesztetikumok) hatását.
 
Szimpatomimetikumok
Az Anafranil potenciálhatja az adrenalin, a noradrenalin, az izoprenalin, az efedrin és a fenilefrin (pl. helyi érzéstelenítők) szívre és érrendszerre kifejtett hatásait.
 
Véralvadásgátlók
Egyes triciklusos antidepresszánsok felerősíthetik a kumarin típusú gyógyszerek, pl. warfarin, véralvadásgátló hatását. Ez a metabolizmusuk (CYP2C9) gátlása révén következhet be. Nincsenek arra utaló bizonyítékok, hogy a klomipramin gátolná a véralvadásgátlók – pl. a warfarin – metabolizmusát, mindamellett a prothrombin szintjének a gondos ellenőrzése javasolt a gyógyszerek ezen osztályánál.

A klomipramin a CYP2D6 aktivitásnak (spartein oxidáció) is az in vitro (Ki = 2.2 mikromol) és in vivo gátlója, ezért megemeli az együttesen alkalmazott olyan vegyületek szintjét, amelyeket elsősorban a CYP2D6 alakít át az extenzív metabolizálók esetében.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Fogamzóképes korban lévő nők

Nem állnak rendelkezésre olyan adatok, melyek speciális ajánlást tennének szükségessé fogamzóképes korban lévő nők esetében.
 
Terhesség

Az Anafranil terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű adat potenciális magzatkárosító vagy kongenitális malformációt okozó hatásra utal. Az Anafranil terhesség alatt csak akkor adható, ha a potenciális előny felülmúlja a magzatra kifejtett potenciális kockázatot.

A triciklusos antidepresszánssal kezelt terhes nők újszülött csecsemőin a szülés utáni első néhány órában vagy napban megvonási tüneteket figyeltek meg, mint nehézlégzés, letargia, colica, irritabilitás, hypotensio vagy hypertonia, tremor/spasmus/convulsio. E tünetek elkerülése érdekében az Anafranil szedését, ha lehetséges fokozatosan kell abbahagyni a szülés számított időpontja előtt legalább 7 héttel.
 
Szoptatás

Szoptató beteg esetén az Anafranil adagját fokozatosan el kell hagyni, vagy a csecsemőt el kell választani, mivel az aktív hatóanyag átjut az anyatejbe.
 
Termékenység

Patkányoknál legfeljebb 24 mg/ttkg‑os per os adagokig nem észleltek a reprodukciós teljesítményre, köztük a hím és a nőstény fertilitásra gyakorolt mellékhatásokat (lásd 5.3 pont).
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
Az Anafranil‑t szedő betegeket figyelmeztetni kell, hogy homályos látást és egyéb, idegrendszeri és pszichés zavarokat, például kóros álmosságot, figyelemzavart, confusiót, dezorientációt, a depresszió súlyosbodását, delíriumot, stb. észleltek (lásd 4.8 pont). Az ilyen hatások esetén a betegek nem vezethetnek gépjárművet, nem kezelhetnek gépeket, és nem csinálhatnak semmi olyat, ami éberséget követel. A betegeket arra is figyelmeztetni kell, hogy az alkohol, illetve egyéb gyógyszerek fokozhatják ezeket a mellékhatásokat (lásd 4.5 pont).

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu