A nyugtatók, altatók (ill. más legális és illegális pszichoaktív szerek) szedésének és a különböző szerfüggőségek kialakulásának hátterében számos ösztönös, nem-tudatos és nem-racionális emberi reakció rejlik.Egy sor olyan, a laikus használók számára ismeretlen pszichológiai és viselkedéslélektani szabályszerűség, melyek ismerete nélkül az embernek esélye sincs tudatosan mérlegelni a vele és benne lezajló érzelmi-gondolati folyamatokat.
Néhány elsőre riasztónak tűnő szakifejezés következik. Megértésük azonban – Önmagunk és mások csapdába kerülésének megelőzése érdekében – megéri az intellektuális ráfordítást.
Legkisebb erőfeszítés törvénye
A legkisebb erőfeszítés törvénye egy fajta mini-max elv. Állati természetünk egyik alapvető vonása, hogy – a víz folyásához hasonlóan –, mi is hajlamosak vagyunk a legkisebb ellenállás felé menni, a legkevesebb erőfeszítést igénylő megoldásokat keresni.
Ez a mentális és fizikai gazdaságosságra irányuló tendencia azt jelenti, hogy a legtöbben az azonnali, könnyen elérhető jutalmakat keresik, a legegyszerűbb utat választják, ahol a legkevesebb energia befektetésével érhetik el céljaikat, hogy minimális erőfeszítéssel maximális hasznot húzzanak, amikor valamilyen akadállyal, kihívással szembesülnek.
Ez is evolúciós örökségünk, amely a túlélés szempontjából százmillió éveken keresztül hasznos volt, ám a törvényekkel kordában tartott emberi társadalmakban a legkisebb erőfeszítés elve szerinti viselkedés általában: erkölcstelen, önző és felelőtlen viselkedésnek minősül.
Sokszor bünteti is ezeket a társadalom (lásd: lopás, sikkasztás, visszaosztás, hatalommal/befolyással való visszaélés, üzérkedés stb.), hogy ettől az állati örökségünktől megszabaduljunk.
Azonban ez a büntetés, mióta világ a világ, mindig felemásan sikerül. Mindig voltak és lesznek „elsők az egyenlők között” (primum inter pares) … Ám, ez már más tészta.
Nyugtatók és a legkisebb erőfeszítés elve
A nyugtatók és más hasonló hatású pszichoaktív szerek (pl.: altatók, alkohol, marihuána) használata a legegyszerűbb, legkisebb erőfeszítéssel járó és leggyorsabb módja annak, hogy valaki csökkentse a distresszt (negatív stresszt).
Használatukkal a distressz okozta szenvedés nyomás minimális erőfeszítéssel, gyorsan csökkenthető.
Nem „kell” magába nézni, problémát megoldani, konfliktust kezelni, változásokat felvállalni, átlépni a komfortzónából a tanulási zónába. Még hosszan meditálni, sportolni, terápiás foglalkozásokon új stresszkezelési módszereket tanulni sem…
„Elég”, bevenni egy tablettát, felszívni egy csík fehér port, elszívni egy jointot vagy jól beszívni… és a szorongás huss… elmúlik. Nem csoda, hogy ez általában „szívás” …
A nyugtatók (stb.) bevitele minimális erőfeszítést és ambíciót igényel, ugyanakkor erős és azonnali hatást hoz. Üt (aztán visszaüt).
A legkisebb erőfeszítés törvénye miatt választják ezt az utat azok, akik az azonnali, könnyen elérhető jutalmat (megerősítést) keresik.
A hosszú távú, választásra ÉRDEMES megoldások (önfejlesztés, pszichoterápia stb.) sokkal több embert próbáló (!) időt, erőfeszítést, türelmet, küzdelmet, kitartást és elkötelezettséget igényelnek.
A legkisebb erőfeszítés törvényében megfogalmazott hajlam az egyik fő oka annak, hogy olyan könnyen rászokunk a nyugtatókra. Mivel az azonnali megoldások kevés energiát igényelnek tőlünk, evolúciós okokból könnyebben választjuk ezeket a lehetőségeket, még akkor is, ha hosszú távon károsak lehetnek ránk nézve.
Rövid távú megoldások preferálása
Az emberek természetes hajlama (l. evolúció) a könnyebb út választására vezet ahhoz, hogy a nyugtatók gyakran elsődleges „megoldásává” válnak mindenféle distressz kezelésének. És ez komoly veszély, hiszen a gyakori használatuk hosszú távon gyógyszerfüggőséghez és más negatív következményekhez vezet.
A legkisebb erőfeszítés törvénye magyarázza meg, hogy akik eszerint az elv alapján választják meg stresszmenedzselésüket, problémakezelésüket azok úgy viselkednek, mint a Stanford Egyetem közismert „pillecukor-tesztjében” a gyerekek, akik inkább kérik most azonnal az egy pillecukrot, mint később a kettőt… (Igazi preferencia dilemma.)
Azonnali kielégülés keresése
Az azonnali kielégülés (jutalmazás) elvárása az a pszichológiai jelenség, amikor az emberek megszokják, hogy gyorsan érik el a kívánt célt, és ezért egyre nehezebben viselik a várakozást, késleltetést. Türelmük, kitartásuk, alternatív megoldások iránti nyitottságuk elvész.
Az azonnali kielégülés (kellemetlenségtől megszabadulás, megerősítés) iránti elvárásunk különösen erős problémás helyzetekben. Amikor például nagyon stresszelünk (szorongunk, pánikrohamot érzünk közeledni), vagy nagyon szenvedünk, azonnali enyhülést akarunk. Egyedül ez motivál. (Ez a vallatások lélektani alapja…)
A nyugtatók (benzodiazepinek) pedig pontosan ezt kínálják: gyorsan enyhítik kellemetlen érzéseinket, aminek a jutalomértéke, egyre nagyobb mértékben erősíti az irántuk való vágyat (pszichológiai függőség), növelve a valószínűségét, hogy a jövőben, hasonló helyzetben újra hozzájuk: gyors, látszat megoldásukhoz nyúlunk.
Illúzió, hogy minden érzelmi problémánkra, fizikai kellemetlenségünkre létezik gyors, jó és olcsó megoldás. Ebből a háromból egyszerre a legjobb esetben is csak kettő teljesíthető…
Késleltetett jutalom diszkontálás, avagy a Most ereje
Késleltetett jutalom diszkontálás azt jelenti, hogy mi emberek a hosszú távon érkező jutalmakat – tisztelet a kivételnek! – kevesebbre értékeljük, mint az azonnal megszerezhetőket, még akkor is, ha a későbbi jutalom nagyobb vagy előnyösebb lenne. (Pillecukor-teszt.)
Ez az elv is erősen érvényesül a nyugtatók szedésekor.
Nyugtatók (Frontin Xanax, Rivotril, Loranxil stb.) és az azonnali jutalom
A benzodiazepin (BZD) nyugtatók, (szeretők) gyorsan csökkentik a distressz okozta negatív érzéseket (magány, unalom, félelem, szorongás, aggódás, gyász, lehangoltság, kedvetlenség stb.), ami azonnali megkönnyebbülést hoz a betegnek.
Megtapasztalva, vagy hallva másoktól ezt az azonnali hatást, sokan az ezekkel elérhető gyors panaszcsökkentést választják ahelyett, hogy hosszabb távú, biztonságosabb és fenntarthatóbb megoldásokat keresnének.
A hosszú távú, késleltetett jutalom (például a lelki egészség, egy kapcsolat tartós békéje, sőt fejlődése) sokak számára nem tűnik olyan vonzónak, mint az azonnali enyhülés, kielégülés. Gondolkodás nélkül diszkontálják, leértékelik ezt.
Amikor valaki nyugtatóhoz nyúl, akkor számára adott pillanatban az azonnali és biztos, kiszámítható jutalom (stresszcsökkenés) sokkal értékesebb, mint a későbbi, késleltetett, amelyet hosszú távú, ugyanakkor gyógyszermentes megoldásokkal elérhetne.
Az azonnali, biztos és könnyen elérhető ígéret vonzóbbnak és versenyképesebbnek tűnik a jövőbeli, kérdéses ígéretnél, amiért ráadásul még dolgozni is „kell”.
Ezért hajlamosak sokan inkább az azonnali megoldást választani, akkor is, ha hosszú távon a nyugtatók mellékhatásokkal és függőséggel járnak. Holott legtöbben hallottak arról, hogy a tudatos önfejlesztés, életmódbeli változtatások (rendszeres mozgás, diéta, stresszkezelés, alvás higiéné stb.), a pszichoterápiás tanulások biztonságosabb megoldások a szorongáscsökkentésre.
Inkább választják a gyors enyhülést, egy Frontin bevételével, akkor is, ha az:
NEM KEZELI A KIVÁLTÓ PROBLÉMÁT,
EZÉRT TERMÉSZETESEN ÚJRA ÉS ÚJRA BE „KELL” VENNI…
A gyógyszergyári főnökök és részvényesek legnagyobb örömére. A „nyugtatók önetetője” kiválóan tejel…
Megerősítés
Megerősítés az a tanulási folyamat, amely során egy adott viselkedést, szokást vagy döntést az általa elért jutalom megerősít. Ha egy viselkedés azonnali jutalommal, valamilyen pozitív élménnyel vagy más hasonló megerősítéssel jár, az egyén hajlamos lesz hasonló helyzetekben újra és újra megismételni ezt a viselkedést.
Amikor a nyugtató gyorsan és hatékonyan csökkenti a stresszünket, megerősítést nyerünk, hogy ez egy hatékony megoldás. „Agyunk” (ne fogjuk rá! - MI) ilyenkor megtanuljuk, hogy a nyugtató bevétele könnyen elérhető, biztos, igaz átmeneti látszat megoldás kellemetlen érzéseink eltüntetésére.
Ez az azonnali sikerélmény minden Frontin, Xanax, Rivotril stb. bevételnél újra és újra megerősíti, hogy a következő stresszhelyzetben is a gyógyszerhez nyúljunk. Elhanyagolva majd elfelejtve korábbi, alternatív, természetes stresszkezelési módszereinket.
Ez a megerősítési folyamat rendkívül erős lehet, mert minden alkalommal, amikor a nyugtató hat, az agyunk tovább erősíti azt a hitet, hogy ez a legjobb válasz a nehéz érzelmi helyzetekre. Így, egyre nehezebb lesz más, új megoldások felé fordulni, mivel azok nem nyújtanak ilyen gyors és biztos eredményt. És: „járt utat a járatlanért el ne hagyj!
Jutalmazó hurok
A jutalmazó hurok egy olyan önmagát erősítő, önmagába visszatérő (a bevésődést, tanulást segítő, reverberáló) ciklus, amelyben a jutalmazás megerősíti a jutalomhoz vezető viselkedést, ami újabb jutalomkereső viselkedéshez vezet. Ez a jutalmazó hurok tartja fenn részben a függőséget.
Nyugtatók és jutalmazó hurok csapdája
Amikor valaki stresszhelyzetben bevesz egy nyugtatót, az azonnali enyhülés élménye (pozitív feed-back) dopamin felszabadulásával jár, ami „örömhormonként” megerősíti az adott viselkedést. Kialakul a pozitív tapasztalat s vele a pozitív elvárás.
Emiatt a következő alkalommal az egyén nagy valószínűséggel újra ezt a gyors megoldást választja, és így kialakul egy önmegerősítő, önjutalmazó hurok (ördögi kör):
Stressz → nyugtató → megkönnyebbülés → megerősítés… → újabb stressz → újabb nyugtató… →
Ez egy önfenntartó folyamat: minden egyes alkalommal, amikor a nyugtató bevétele azonnali enyhülést hoz, tovább erősíti azt a viselkedést, hogy mindig ehhez a megoldáshoz nyúljunk.
Ez a hurok, egy csapda, amiből egyre nehezebb kiszabadulni. Amennyiben az „agy” beállítódik arra, hogy a nyugtató az egyetlen – másnak már esélyt sem adó – hatékony eszköz a szorongás kezelésére, más, hosszabb távú megoldásoknak (például terápia, relaxációs technikák) már esélyt sem ad.
Jutalmazó hurok és függőség
Mivel a nyugtatók – stresszhelyzetben vagy előtte bevéve – mindig aktiválják az agy jutalmazó rendszerét, rendszeres szedőik egyre inkább függővé válnak a nyugtatók által nyújtott rövid távú megkönnyebbüléstől.
Jutalomfüggőség
Jutalomfüggőség (pszichológiai függőség) akkor alakul ki, amikor valaki szinte mindenáron, kényszeresen keresi azt az élményt, amit egy korábbi jutalom (pl. nyugtató, szex, alkohol, játékgépezés) biztosított, ezért egyre nehezebbé válik számára, hogy nélküle boldoguljon.
Amikor megszokjuk, hogy a nyugtató bevétele gyorsan pozitív érzéseket hoz, v. negatív érzéseket tüntet el könnyen kialakul a lelki függőség, mivel az ember hozzászokunk ehhez a jutalmazási mintához.
A jutalomfüggőség könnyen átválthat kontrollvesztéssé, ahol már nem mi irányítjuk, mikor és miért nyúlunk a gyógyszerhez, hanem az agyunk megszokott jutalmazó rendszere. Ez már addikció.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
