Online tesztek

Az agorafóbia név a görög „agora” (piactér) nevéből éred. Az agorafóbia különböző változataihoz az egyénnek a térben elfoglalt helyzetének biztonságosságával kapcsolatos félelmei tartoznak.

Legismertebb válfaja a csoport névadója, a szűkebb értelemben vett tériszony (agorafóbia). Ezek a betegek egyedül kerülik a nagy nyílt tereket, az utcán a falak mellett közlekednek, gyakran nem mernek még egy széles úttesten sem átmenni. Biztonságot nyújtó személy közelében, viszont sokkal jobban letudják küzdeni agorafóbiás (beteges, irracionális) szorongásaikat.

Az agorafóbiák közé tartozik a közlekedési fóbia, mikor a beteg nem mer tömegközlekedési eszközöket használni, inkább családtagjaira támaszkodik, azokkal „viteti magát”, de nem száll buszra, villamosra, vonatra, metróra, hajóra, repülőgépre. Kezdetben gyakran csak az egyik járműféle vált ki már előre félelmet (előrevételezett szorongás) és elkerülő magatartást, de kezelés nélkül, előbb-utóbb a többi közlekedési eszközre is kiterjed a szorongás, mely szinte megbénítja az ember önálló életvitelét (munkába, boltba, stb. menetel).

Az agorafóbia 3. alcsoportja a klausztrofóbia, a bezártságtól való félelem. Az ettől szenvedő Betegek nem szállnak liftbe, kerülik a bezárt ajtajú, szűk helyiségeket. Pl. otthon, használatközben is nyitva tartják a WC, fürdőszoba, hálószoba ajtaját.

Az agorafóbiák közé sorolható még az akrofóbia (magasságtól való félelem), repülési fóbia, gefirofóbia (hidakon való átmeneti átkelési képtelenség) is.

életkortól
egyéni alvásigénytől
aktuális nappali teljesítménytől
alvástartaléktól
egészségi állapottól

Depresszió (leegyszerűsítve): mentális zavar, amikor a beteg elveszti az örömre való képességét, a motivációit, indokolatlanul bűntudatot érez egy csomó dolog miatt, a nap nagy részében rossz a hangulata, akár gondolhat öngyilkosságra is.

Azért tartom különösen fontosnak ezt itt is hangsúlyozni, mert egyre népszerűbb a „depizik”, "depis" kifejezések használata azokban az esetekben, amikor valakit egyszerűen csak rosszkedvűnek látunk.

Ez azonban csak egy átmeneti közérzet zavar, nem pedig hangulatzavar (betegség), és valójában nagyon messze áll a depressziótól. Ez az átmeneti közérzetzavar önmagunk "összeszedésével" tényleg változtatható, azonban a depresszió már NEM!

Előbbi esetben elég a korábban már bevált önsegítő módszerek újbóli elővétele, pl.: rövidebb elvonulás, zenehallgatás, sport, stb., de, a puszta várakozás, időmúlás, figyelemelterelés is hatékony lehet.

Depresszió esetén viszont ezek nem működnek. Hiába várjuk, hogy órák, napok múltán lelki állapotunk (hangulatzavar) spontán, vagy saját aktivitásunk révén rendeződjön!