A Beck Depresszió Kérdőív a pszichiátriai szakirodalomban az egyik leggyakrabban használt depresszió önértékelő kérdőív a depresszió súlyosságának megállapítására és követésére. Rendszeres, visszatérő kitöltésével jól követhető a hangulat változása, így hasznos eszköze a depresszió pszichoterápiás és gyógyszeres kezelése hatékonyságának nyomon követésének.
Depresszió (leegyszerűsítve): mentális zavar, amikor a beteg elveszti az örömre való képességét, a motivációit, indokolatlanul bűntudatot érez egy csomó dolog miatt, a nap nagy részében rossz a hangulata, akár gondolhat öngyilkosságra is.
A Beck Depresszió Kérdőív a depresszió (major depresszió, klinikai depresszió) szakszerű diagnózisának felállítására önmagában nem alkalmas! Nem diagnosztikai célzattal készült. A kapott eredmények pusztán támpontként szolgálhatnak a depresszió öndiagnózisához.
Fontos különbséget tenni a levert hangulat, egy életkrízis, vagy pszichotrauma kapcsán kialakult átmeneti lehangolt állapot, és a legalább két hete, a napok nagy részében tartó, a lehangoltságnál több tünetcsoportból álló depresszió, mint betegség között.
Azért tartom különösen fontosnak ezt itt is hangsúlyozni, mert egyre népszerűbb a „depizik”, "depis" kifejezések használata azokban az esetekben, amikor valakit egyszerűen csak rosszkedvűnek látunk.
Ez azonban csak egy átmeneti közérzet zavar, nem pedig hangulatzavar (betegség), és valójában nagyon messze áll a depressziótól. Ez az átmeneti közérzetzavar önmagunk "összeszedésével" tényleg változtatható, azonban a depresszió már NEM!
Előbbi esetben elég a korábban már bevált önsegítő módszerek újbóli elővétele, pl.: rövidebb elvonulás, zenehallgatás, sport stb., de, a puszta várakozás, időmúlás, figyelemelterelés is hatékony lehet.
Depresszió esetén viszont ezek nem működnek. Hiába várjuk, hogy órák, napok múltán lelki állapotunk (hangulatzavar) spontán, vagy saját aktivitásunk révén rendeződjön!
A Beck Depresszió Kérdőív tehát arra adhat közelítő választ, hogy szükséges-e szakemberhez fordulni.