"Csak egyszer élsz, de ha jól csinálod, egy is elég." Mae West. Éva elgondolkodott e tömör, inkább irányt, mint "hogyan csináld" módszertant mutató bölcsességen és megkérdezett: "Hogy kell jól csinálni, hogy egy élet is elég legyen? Mit jelent a jól?"Jó kérdés! Elgondolkodtatott.
Mivel csak az ökör következetes, az az ökör, aki marhára nem tud tanulni tapasztalataiból, saját életelveimmel kapcsolatban a változtatás (tanulás) jogát fenntartom. :-) A pénztártól való távozás után, Szt. Péternél én is hiába reklamálok majd. :-)
Miként próbálom "jól csinálni" én?
Johann Wolfgang von Goethe: Életszabály
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!
(Eörsi István fordítása)
Bevezetés
Szóval: Miként próbálom "jól csinálni" én? Nagyon korlátosan. Az éppen aktuális belső korlátaimtól és külső korlátoktól vezetve, megvezetve... Tévedések, tévesztések tömkelegén át.
Biztosan lehetne sokkal jobban is. Főleg, ha váteszként a távoli Jövőbe látnék. Nos, akkor biztosan nem ezt az életet választottam volna magamnak, Magunknak. Időről-időre próbálom belső-külső kordonjaimat lerombolni, felborítani, hátrébb lökni, megkerülni, átugrani. Mikor, hogy sikerül. Vállalom, azt is mondhatnám: elégedetten bevállalom...
Tárgyalás
1. Emlékezem a halálra. Kazinczys latin tanárunk (Makkos Jenő, Makkos papa) számos ókori szentenciát bebifláztatott velünk, latinosokkal. "Memento mori." Rövid és velős. Erre emlékezem a legjobban. Beleivódott hippokampuszomba, átitatta döntéseimet (homlok lebeny). A vég biztos tudata aztán dionüszoszi mámor helyett szelíd mértékletességre sarkalt.
A "memento mori" alapigazsága aztán számos fontos versélménnyel egészült ki, gazdagodott tovább, még szintén a Kazinczy Gimnáziumban. Z. Szabó László tanár úr magyar óráin nem volt nehéz befogadni a "fajsúlyosabb" verseket (Pl.: József Attila Kései sirató stb.). Addigra már koravén voltam. Most meg cserébe: "későfiatal". :-)
2. Megpróbálom minél többször (nem elégszer) tudatosítani magamban, hogy van választásom. Próbálok esélyeket adni magamnak.
3. Választásaimkor megérzéseimre (Belső vezető) próbálok hallgatni. Persze sokszor nem sikerül és ez így van jól. Hol indokolatlan félelmek (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok, SAANG-ok) térítenek el egy időre a jónak érzett, vélt iránytól. Hol a remények és pozitív indulatáttételek "szivárvány-hídjáról" esek pofára... Ilyen az élet. Tanulok ebből is, abból is. "Riszálom így is, úgy is." - szabadon idézve (parafrazeálva) a Madagaszkár dalát.
4. Mert, hogy fontos számomra a zene és tánc.
5. Amikor feltéve magamnak az obligát kérdést ("Tényleg csak ennyit érdemlek az Élettől?") rájövök, hogy jobb úton is járhatnék, nem hibáztatom sem magam, sem a körülményeket, sem a "sorsot". A "hibázás" a tanulás, önfejlesztés része. Megpróbálok mielőbb korrigálni. Esélyt adni egy másik, talán jobbik útnak. (Persze néha "szentségelek". Ezzel engedve ki a gőzt.)
6. Megpróbálok következetes lenni. "Quod dixi, dixi; quod scripsi, scripsi." Amit mondtam, megmondtam; amit írtam, megírtam. – mondta állítólag Poncius Pilátus (Kazinczys ereklye ez is.) Ha egyszer döntöttem, utólag ritkán kérdőjelezem meg kimondott, felvállalt döntésemet.
7. Próbálok sablonok nélkül élni. Megpróbálom eltanulni, tovább fejleszteni mások jónak tartott, jobbnak látszó gyakorlatát (Good Practice). Emelt fővel vállalom egyediségem, egyéniségem. Alapigazságnak gondolom Goethe gondolatát:
"Tűrhető lesz minden élet
lényeged, ha megmarad;
elbírsz minden veszteséget,
amíg az vagy, aki vagy."
8. Nem irigykedem. Nem hasonlítgatom magam - másokhoz. Korábbi önmagamhoz igen.
9. Tökéletesség helyett hol az elegendően jóra, hol a teljességre törekszem.
10. Próbálok belső-külső kereteimen belül minél többször, minél több embernek adni: tudást, szeretetet stb. Pl. www.stresszdoktor.hu, Benzo Blog
11. Semmit sem akarok mindenáron. ("Semmit sem mindenáron, csak azt mindenáron, hogy semmit sem mindenáron." - K.L.)
12. Megélem, mérlegelem, döntök, alkalmazni próbálom, tanulok általa és belőle. Majd újra megint. (Önfejlesztési modell).
13. Nem várok el a másiktól se többet, se kevesebbet, mint magamtól. Na, jó, átmenetileg kevesebbel is beérem. De, "akinek túladok, azon előbb-utóbb túladok" - K.L.
14. Ha úgy érzem, hogy túlterhelt vagyok, megpróbálom egyszerűsíteni az életem. Léghajómból kihajítom, elengedem azokat a felesleges ballasztokat, amik megnehezítik tovább emelkedésem. (Ez elég emelkedettre sikerült...)
15. Ki ne hagyjam! A humor! A Humorterápiás oldalaimra – nem csak a bővítésekkel – rendszeresen visszatérek.
16. Bölcsességek, aforizmák, állat mesék, szállóigék, szentenciák, szólás-mondások... Gyógyírok gyarlóságainkra és útmutatók.
17. 18+
Befejezés...
Nos, ezzel még várnék. Ezért is követem a fenti szélsőségektől mentes (nem "mindenmentes") elveket.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
