Az emberek egy része - sajnos - csak akkor megy orvoshoz, amikor panaszai már szinte elviselhetetlenné váltak. Ugyanez a késlekedés jellemző a pszichés problémákra is. Csak akkor fordulnak pszichiáterhez, pszichológushoz, amikor már pánikroham, az öngyógyítási próbálkozások ellenére hetek óta tartó alvászavar, vagy tartós kimerültség (depresszió?) kínozza őket.
Gyakran ekkor kerülnek először kapcsolatba pszichiátriai gyógyszerekkel: altatókkal, nyugtatókkal (szorongáscsökkentőkkel) és antidepresszánsokkal.
De miért várunk idáig? Miért halogatjuk az első hatékony lépést, ha közben szenvedünk? És miért hisszük, hogy a „majd magától elmúlik” gondolat elég lesz? Mikor, pont abból lett elég, hogy eddig sem volt elég…
A halogatás pszichológiája és a pszichiátriai gyógyszerek
A halogatás nem lustaság, hanem védekezés. A legtöbben nem azért halogatnak, mert lusták, közönyösek vagy nemtörődömök. A pszichológiai kutatások szerint a halogatás egy természetes önvédelmi mechanizmus: amikor valamiről előre (!) azt gondoljuk, hogy az kellemetlen, bizonytalan vagy fájdalmas lehet, inkább elkerüljük.
A halogatás tehát az elkerólő magatartásunk része.
A testi panaszokkal, vagy diagnosztikus beavatkozásokkal kapcsolatos halogatás mögött gyakran a félelem (rossz hírt kapni, betegségre derülhet fény) áll.
Pszichiátriai zavarok esetében:
♦ pánikzavar
♦ agorafóbia
♦ hangulatzavarok (depresszió, bipoláris zavar)
♦ kényszerbetegség
♦ szociális szorongás
♦ generalizált szorongás
♦ egészségszorongás (hipochondria)
♦ kiégés, valamint a
♦ stresszhez társuló testi panaszok – például szívdobogás, mellkasi szorítás, fejfájás vagy gyomorpanaszok
viszont a szégyen és a stigmatizáltságtól való félelem is belép a halogatás okai közé: „Nem akarok pszichiáterhez menni, még mit gondolnának rólam.”
Ám ez a védekezési mód, belső ellenállás paradox módon pont azt a problémát mélyíti tovább, amitől félünk, és a szorongás, a tehetetlenség, a testi panaszok stb. fokozódni fognak.
A halogatás eredménye: gyors enyhülés igénye egy alattomos következménnyel
Amikor hosszú halogatás után a panaszok és tünetek elviselhetetlenné válnak, a legtöbben azonnali, vagy nagyon gyors („add uram, de rögtön”) enyhülést keresnek. Olyan ez, mint amikor az ember egész nap nem eszik, aztán így kiéheztetve magát, este csodálkozik, hogy már csak falni képes…
Ilyenkor az emberek kiéhezve a gyors és felszínes "megoldásra” a pszichiátriai ellátásba akut panaszokkal kerülnek be – és legtöbbször gyógyszerezésbe torkoll történetük.
A benzodiazepinek (nyugtatók és altatók) a legtöbbször (a terápiák kezdetekor) valóban hatékonyan csökkentik a panaszokat. Meg van tehát az "aha élmény": igen, tudom már, ez kell nekem!
Így alakul ki, aztán gyakran rögzül is: a „kémiai stresszcsökkentésre szocializálódás”, a pszichés függőség – amikor a nyugtatók, altatók ill. az illegális szerek válnak a legfontosabb (primum inter pares) stresszcsökkentéssé. A megelőző lépések igénye és reménye pedig elporlad.
A pszichiátriai gyógyszerek és a halogatás ördögi köre
A nyugtatók és altatók (BZD-k és Z-szerek) rövid távon csökkentik a distresszt (negatív stresszt), de ha a háttérben húzódó, a kiváltó problémákat ténylegesen kezelni képes stresszkezelési hiányosságok megmaradnak, az ember hajlamos lesz újra és újra a gyógyszerhez nyúlni.
A pszichológiai (érzelmi, lelki) függőség pedig megerősíti a halogatást (a szembenézéssel):
„Most már bátran halogathatok, mert ha nagyon pocsékul lennék, legfeljebb bedobok valamit.”
„Most még kibírom, majd, ha már nem, van mihez nyúlnom, bekapok egy csodabogyót.”
A halogatás, mint önvédelmi mechanizmus, így fokozatosan öngyógyszerezéssel megerősített halogatássá válik. Az ember nem oldja meg a stresszhelyzetet, csak elviselhetővé teszi. Innen kapták szlenges nevüket (bocsánat!) a „leszarom tabletták”. Ebagatelizálva azt a tényt, hogy az érzelmi függőség a gyógyszer hozzászokás mellett a testi függőség melegágya...
Mikor mégsem késő a „túl késő”? – A nyugtató/altató leszokással kapcsolatos gondolataim
♦ Amíg a „túl késő” a további halogatás hatására lehet „elkéső" is… Magyarán: mostani állapotod szinte biztosan nem végállapot, de halogatással szinte biztos, hogy tovább rosszabbodik. Ne halogasd a kiútkeresést! A jobb jövődhöz vezető kapud: nem fotocellás. Nem elég elé állnod. Mond ki magadnak: „eddig így döntöttem, mostantól másképp akarom csinálni.”
♦ A „túl késő” érzése legtöbbször a sok stressz okozta kimerültség hangja. Pihenj, töltekezz, és tanulj.
♦ A nyugtató, ill. altató szedési igény nem bűn, hanem fontos jelzőfény. Azt mutatja, hogy ideje lett megerősíteni stresszkezelő és érzelemszabályozó eszköztáradat.
♦ A pszichiátriai gyógyszerek szedése átmenetileg, amíg erőre kapsz, egyáltalán nem hiba. Jó eszközök a gyors stresszcsökkentéshez.
♦ Negatív kihatásaik a nyugtatóknak és altatóknak akkor lesznek, ha pozitív, szokásformáló (addiktív) hatásaik miatt megfeledkezel a korábban bevált, és a még megtanulásra váró probléma-orientált stresszcsökkentési módszerekről.
♦ A sikeres nyugtató-, altató-elhagyás azzal kezdődik, hogy megfigyeled, milyen stresszorok hatása vezetett eddig szinte automatikusan gyógyszer-bevételhez. Ez legyen az első lépésed a kontrollod visszaszerzése felé.
♦ Ha megtanulod elfogadni, hogy a rosszabb napok is a leszokáshoz tartoznak, megszűnik a „kudarc” érzése, és helyére a kitartás lép.
♦ Nem kell mindent egyszerre megoldanod. A mélyreható változások nem érhetők el kapkodó, következetlen nagy ugrásokkal, csak apró, kitartó és következetes lépésekkel. Tudod: „lassú víz partot mos…”
♦ A javulás iránya nem felfelé, hanem előre mutat. Nem leszel folyamatosan „egyre jobban…”, hiába próbálnád ezt bebeszélni magadnak. A lelki felépülés nem egy emelkedő egyenes, inkább egy kanyargós görbe ösvény, melyben vannak megállók, megingások, visszalépések, felismerések és olyan időszakok, amikor pihenned kell.
♦ Ne azt várd el önmagadtól, hogy egyre jobban légy, hanem hogy tudd, mit tehetsz/tegyél magadért akkor, amikor épp nem vagy jól. Soha ne add fel!
♦ Az erő nem a szenvedés (színlelt) hiányában, hanem az újrakezdések képességében rejlik. Mert minden újrakezdésed megerősít, melyre csak kevesen képesek.
♦ Ne siettesd a leszokási folyamatot. A gyógyulás nem verseny, hanem biológiai és pszichológiai újrarendeződés – az életed, a gondolataid, a szokásaid folyamatos, finom újrahangolása.
♦ Amikor csalódottan úgy éreznéd, hogy elakadtál, jusson eszedbe: a mag is sokáig lent gyűjt erőt, mielőtt áttörné a földet és kijutna a fényre.
♦ A legjobb pillanat az újrakezdésre nem a halogatós „majd, ha jobban leszek”, hanem a most.
3 kérdés, amivel megingathatod a halogatást
1. „Mitől félek valójában? Mitől félek, hogy feltételezésem szerint, mi történne, ha a halogatott lépést megtenném?”
Mire figyelj a válaszodban? A félelmet ne ítéld el, csak ismerd fel, aztán gondolkozz el azon, mennyire reális. Ha mérlegelések után is reálisnak érzed, keress rá tényleges megoldást. (Ebben segít a következő táblázatom.)
2. „Várhatóan mi történik majd, ha most sem teszek semmit?”
Mire figyelj a válaszodban? A nem-döntés is döntés. Döntés további a sodródás mellett. Sodródva lehetetlen célba érni...
3. „Mi az az első, apró lépés, amit most/ma meg tudok tenni, mely túl mutat a halogatáson?”
Mire figyelj a válaszodban? A legkisebb cselekvés is áttöri a tétlenséget. Képes voltam rá! Hihetetlen megújító ereje lehet.
Életünk 7 leggyakoribb stresszforrása és megoldásaik
A nyugtatók és altatók – akárcsak az alkohol stb. – érzelem-orientált stresszcsökkentőkként csupán tompítják a stressz okozta panaszokat. A probléma-orientált stresszcsökkenmtés azonban a stressz forrását oldja meg, vagy csökkenti. Az első átmeneti mankó – a második hosszú távú megoldás.
Nagyon fontos, hogy elválasszuk a „kémiai stresszcsökkentést” a valódi, aktív megküzdéstől.
Tanulságosnak szánt táblázatom ehhez a kérdéshez.
| Létünk legfontosabb stresszorai | Probléma-orientált stresszkezelési módszerek a csökkentésükhöz, v. leküzdésükhöz |
| Egzisztenciális bizonytalanság (pénz, hitel, munka, jövő) | Tudatos pénzügyi tervezés, prioritások újragondolása, karriercélok átstrukturálása, döntéshozatali tréning, stresszkezelési-napló vezetése stb. |
| Kapcsolati feszültségek (párkapcsolat, család, munkahelyi konfliktusok) | Asszertív kommunikáció, határhúzás, konfliktuskezelési technikák, közös időtervezés, családterápiás konzultáció stb. |
| Egészségromlás vagy betegségfélelem | Informáló orvosi konzultáció, egészség-napló, mozgásterápia, életmódváltási terv, pszichoedukáció a panasz–stressz kapcsolatról stb. |
| Túlterheltség (időhiány) | Időgazdálkodási módszerek (Eisenhower-mátrix, Pomodoro), feladatpriorizálás, pihenőidők tudatos beiktatása, „nemet mondás” gyakorlása stb. |
| Érzelmi veszteségek (gyász, válás, szakítás, elbocsátás) | Feldolgozási rítusok, naplóírás, gyász- vagy veszteségfeldolgozó csoport, önreflexió stb. |
| Életciklus-változások (serdülés, szülővé válás, menopauza, nyugdíj) | Új szerepek tudatosítása, rugalmas identitásépítés, önfejlesztés, életút-tervezés. |
| Kontrollvesztés érzése (tehetetlenség, kiszolgáltatottság, krízishelyzetek) | Probléma-megoldó coaching, CBT-technikák, döntési tervek és napló, kis lépésekben való cselekvés gyakorlása |
Az időben történő pszichológiai konzultáció(k), a stressz-szint és az alvásminőség rendszeres önellenőrzése, a naplózás, a relaxációs gyakorlatok stb. mind segítenek abban, hogy elkerülhessük, hogy mindennapi gondunk pszichiátriai betegséggé fajuljon.
Legkevesebb Gyógyszer Garancia
(Kopácsi dr.)A biztonságos pszichiátriai ellátás nem a pszichiátriai szerek mindenáron való elkerüléséről szól, hanem a tudatosan tervezett, felelős felírásukról és használatukról.
A „Legkevesebb Gyógyszer Garancia” nem azt jelenti, hogy ne szedjünk semmit, hanem azt, hogy csak annyit és addig, amennyi valóban szükséges – amíg nincs jobb, hatékonyabb természetes megoldás a gyógyszerezésnél.
A „Legkevesebb Gyógyszer Garancia” középpontjában az a gondolat áll, hogy a külső erőforrásokra – gyógyszerekre, orvosi tudásra és tapasztalatra – csak addig legyen szükség, amíg a belső erőforrások és az önsegítő eszközök nem képesek visszanyerni és betölteni saját szerepüket.
A pszichiátriai gyógyszer ilyenkor nem béklyó, hanem híd: segít tovább lépni egy nehéz életszakaszon, miközben időt ad arra, hogy a valós okokkal – rossz kapcsolatok, gondolkodási torzítások (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolatok, SAANG-ok), érzelemszabályozási nehézségek stb. – lehessen foglalkozni.
A hosszú távú cél mindig az, hogy a nyugtatók és altatók szerepét fokozatosan átvegyék a régen elfeledett és új megküzdési stratégiák: relaxáció, CBT-alapú gondolat-újrakeretezés, szokás-változtatás, mindfulness, életmód-újratervezés.
A Legkevesebb Gyógyszer Garancia szemléletében a pszichiátriai gyógyszerezés – legyen szó altatóról vagy nyugtatóról – nem a történet zsákutcás vége, hanem a tudatos önfejlesztés és felépülés kezdete.
Hiszen a valódi megoldást nem a „bedobott” tabletták rejtik, hanem hogy megtanuljuk felismerni, mire van valóban (!) szükségünk. Mert, ha erről lemondunk, a hiányukat tényleg csak gyógyszerrel lehet elviselni…
Zárszóként azoknak, akik „profi halogatóknak” vallják magukat, és még nem értek meg lemondani önsorsrontó szokásukról, ennyit üzenek:
Szokásukhoz híven, mi lenne, ha mostantól a halogatást halogatnák?
Ha fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is.
Ha benzodiazepin nyugtatót vagy altatót szed, ne feledje kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet – segíthet tisztábban látni a saját helyzetét.
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még!
Dr. Kopácsi László
pszichiáter szakorvos
nyugtatók, altatók és antidepresszánsok biztonságos optimalizálása - Segíthetek?
Benzo Blog – alapítva 2014-ben
társadalmi felelősségvállalás jegyében
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
