Citapram

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Citapram 20 mg filmtabletta
Citapram 30 mg filmtabletta
Citapram 40 mg filmtabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Citapram 20 mg filmtabletta
20 mg citaloprámot tartalmaz (24,99 mg citaloprám-hidrobromid formájában) filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag:
23 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
 
Citapram 30 mg filmtabletta
30 mg citaloprámot tartalmaz (37,48 mg citaloprám-hidrobromid formájában) filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag:
34,5 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
 
Citapram 40 mg filmtabletta
40 mg citaloprámot tartalmaz (49,98 mg citaloprám-hidrobromid formájában) filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag:
46 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Filmtabletta.
 
Citapram 20 mg filmtabletta
Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, egyik oldalán mélynyomású felező bemetszéssel, másik oldalán „C20” jelöléssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható
 
Citapram 30 mg filmtabletta
Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, egyik oldalán mélynyomású felező bemetszéssel, másik oldalán „C30” jelöléssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
 
Citapram 40 mg filmtabletta
Fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű, egyik oldalán mélynyomású felező bemetszéssel, másik oldalán „C40” jelöléssel ellátott filmtabletta. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Alkalmazás

A citaloprámot szájon át alkalmazva, napi egyszeri adagban, reggel vagy este kell bevenni. A tablettákat étkezéssel együtt vagy attól függetlenül, de folyadékkal kell bevenni.
 
Adagolás
 
Felnőttek
Major depresszív állapotok kezelése:
A citaloprám javasolt kezdődózisa 20 mg naponta egyszer, szájon át alkalmazva. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető. A kezelés megkezdését követően legalább két hétig nem lehet antidepresszáns hatásra számítani. A kezelést legalább a beteg 4-6 hónapon keresztül tartó tünetmentességéig kell folytatni, a relapszus lehetősége elleni megfelelő védelem érdekében.
 
Pánikzavar (agoraphobiával, illetve anélkül) kezelése:
A kezelés első hetében a citaloprám kezdődózisa 10 mg, naponta egyszer, szájon át alkalmazva. Egyhetes kezelés után a dózis napi 20 mg-ra emelhető. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető. A terápiás hatások általában 2-4 hét múlva kezdenek megjelenni. A teljes terápiás válasz kialakulása akár 3 hónapot is igénybe vehet. Szükség lehet a kezelés több hónapon át tartó folytatására. A 6 hónapot meghaladó időtartamú klinikai, hatékonysági vizsgálatokból származó adatok elégtelenek.
 
Idősek (65 év felett)
Idős betegek esetén a dózist az ajánlott dózis felére kell csökkenteni, azaz naponta 10-20 mg-ra. Az ajánlott maximális napi dózis 20 mg.
 
Gyermekek serdülők
A készítmény alkalmazása gyermekek és serdülők kezelésére nem javallt (lásd 4.4 pont).
 
Májkárosodás
Enyhe vagy középsúlyos májkárosodás esetén naponta 10 mg kezdődózis ajánlott a kezelés első két hetében. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig emelhető. Súlyos májkárosodásban elővigyázatosság és a dózis rendkívül óvatos titrálása szükséges (lásd 5.2 pont).
 
A CYP2C19 enzimen gyengén metabolizáló betegek esetén
A CYP2C19 enzimen ismerten gyengén metabolizáló betegek kezdő dózisa napi 10 mg az első két hétben. A dózis a beteg válaszreakciójától függően szükség esetén napi 20 mg-ra emelhető (lásd 5.2 pont).
 
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos mértékben beszűkült veseműködési zavar esetén nincs szükség az adag módosítására. A citaloprám alkalmazása súlyos vesekárosodásban szenvedő (kreatinin‑clearance < 30 ml/perc) betegeknél nem ajánlott, mert e betegcsoport esetében nincs elérhető információ a citaloprám használatáról.
 
A különböző adagolási sémákhoz a megfelelő hatáserősségű filmtablettákat kell felírni.
 
Megvonási tünetek a citaloprám-kezelés megszakítása esetén

A kezelés hirtelen megszakítását kerülni kell. A megvonási reakciók kockázatának csökkentése érdekében a citaloprám-kezelés leállítása esetén a dózist fokozatosan kell csökkenteni egy legalább két hetes időszak során (lásd 4.4 pont és 4.8 pont). Ha tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki a dózis csökkentése vagy a kezelés megszakítása során, mérlegelni kell az előzőleg rendelt adag szedésének visszaállítását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Időseknél, illetve a csökkent vese- és májfunkciójú betegeknél történő alkalmazásra vonatkozó kezelési útmutatást lásd a 4.2 pontban.
 
Alkalmazás gyermekeknél serdülőknél
Az antidepresszánsok alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem javasolt. Klinikai vizsgálatokban az antidepresszánsokkal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban fordult elő szuicid viselkedés (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartás (elsősorban agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Amennyiben a kezelés klinikailag indokolt, úgy a betegnél fokozottan kell figyelni az öngyilkossági szándékra utaló tünetekre.

Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy nem állnak rendelkezésre a gyermekek és serdülők növekedésére, érésére, kognitív és viselkedésbeli fejlődésére vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok.
 
Paradox szorongás
Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszánsokkal végzett kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés folytatása során, általában két héten belül megszűnik. A szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében alacsony kezdő adag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).
 
Hyponatraemia
Ritkán, SSRI-vel történő kezelés kapcsán beszámoltak nem megfelelő ADH szekréciós szindrómáról (SIADH) és feltételezhetően ennek következményeként kialakuló hyponatraemiáról, amelyek a kezelés felfüggesztését követően általában reverzíbilisnek bizonyultak. Úgy tűnik, hogy az idős női betegek körében a legnagyobb ennek kockázata.
 
Öngyilkosság / öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a citaloprám szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.
 
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Akatízia / pszichomotoros nyugtalanság
Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akatízia, amelyre szubjektíven kellemetlen vagy nyomasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése káros lehet.
 
Mánia
A bipoláris (mániás-depressziós) betegségben szenvedőkben a mániás fázis felé történő váltás következhet be. A citaloprám adását abba kell hagyni, ha a beteg mániás fázisba kerül.
 
Konvulzió
Az antidepresszánsok szedése potenciálisan együtt jár a görcsök kialakulásának veszélyével. A citaloprám adását abba kell hagyni görcsrohamok jelentkezése esetén. A citaloprám adása kerülendő instabil epilepszia esetén, míg a tünetmentes epilepsziás betegek szoros megfigyelést igényelnek. A citaloprám adását nem szabad folytatni a rohamok gyakoriságának növekedése esetén.
 
Diabétesz
Diabéteszes betegeknél az SSRI-kezelés megváltoztathatja a cukorháztartás szabályozását, így szükségessé válhat az inzulin és/vagy az orális antidiabetikumok adagolásának módosítása.
 
Szerotonin-szindróma
Ritkán beszámoltak szerotonin-szindróma kialakulásáról SSRI készítményt szedő betegeknél. Ezen állapot kialakulására utalhat olyan tünetek együttes fellépése, mint például az agitáció, tremor, myoclonus és hipertermia. Ilyen esetekben a citaloprám adását haladéktalanul le kell állítani és megfelelő tüneti kezelést kell kezdeni.
 
Szerotonerg gyógyszerek
A citaloprámot a szerotonin-szindróma kialakulásának kockázata miatt nem szabad egyidejűleg alkalmazni egyéb, szerotonerg hatással rendelkező gyógyszerekkel, mint amilyenek a triptánok (beleértve a szumatriptánt és az oxitriptánt), az opioidok (beleértve a tramadolt és a buprenorfint) vagy a triptofán.
 
Haemorrhagia
SSRI készítmények alkalmazása kapcsán beszámoltak megnyúlt vérzési időről és/vagy vérzészavarokról, pl. ecchymosisról, nőgyógyászati- és emésztőrendszeri vérzésekről és egyéb bőr- vagy nyálkahártyavérzésekről (lásd 4.8 pont). SSRI-kezelésben részesülő betegek esetében kellő körültekintés szükséges, különösen ha egyidejűleg egyéb, a vérlemezkék funkcióját befolyásoló vagy a vérzések kockázatát növelő gyógyszereket szednek, illetve, ha anamnézisükben vérzészavarok szerepelnek (lásd 4.5 pont).
 
Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).
 
Elektrokonvulzív terápia (ECT)
A citaloprám-kezelés és az egyidejűleg alkalmazott elektrokonvulzív (ECT) terápia kapcsán kevés klinikai tapasztalat áll a rendelkezésünkre, így megfelelő körültekintés szükséges.
 
Orbáncfű (Hypericum perforatum)
Citaloprám és orbáncfüvet (Hypericum perforatum) tartalmazó gyógynövény-készítmények egyidejű alkalmazása során gyakrabban jelentkezhetnek nemkívánatos hatások. Ennek megfelelően nem szabad a citaloprámot és orbáncfüvet tartalmazó készítményeket egyidejűleg alkalmazni (lásd 4.5 pont).
 
A szelektív szerotonin-visszavételt gátló (SSRI) kezelés megszakításakor jelentkező megvonási tünetek
A megvonási tünetek jelentkezése gyakori a kezelés abbahagyásakor, főleg, ha a leállítás hirtelen történik (lásd a 4.8 pont). Egy, a betegség kiújulásának megelőzését vizsgáló klinikai vizsgálatban a citaloprámmal végzett kezelés abbahagyásakor a betegek 40%-ában tapasztaltak mellékhatásokat, míg a citaloprámot folyamatosan szedők körében ez az arány 20% volt.
 
A megvonási tünetek fellépésének kockázata több tényezőtől függ, így pl. a kezelés hosszától, a gyógyszer adagjától és a dóziscsökkentés ütemétől. A leggyakrabban jelentett reakciók közé tartoznak a szédülés, az érzészavarok (beleértve a paresztéziát), az alvászavarok (beleértve az inszomniát és az intenzív álmokat), az agitáció vagy a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a tremor, zavartság, verejtékezés, hasmenés, fejfájás, palpitáció, érzelmi instabilitás, irritabilitás és látászavarok.

Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek, de néhány betegnél súlyosak is lehetnek.
A tünetek általában a kezelés megszakítását követő néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán előfordulhatnak olyan betegeknél is, akik véletlenül kihagytak egy adagot.

A tünetek általában maguktól megszűnnek és 2 héten belül rendeződnek, bár egyes esetekben ennél tovább is fennállhatnak (2‑3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt a citaloprám fokozatos elhagyása, amely a beteg egyéni reakciójától függően a kezelés több héten vagy hónapon át tartó leépítését jelenti (lásd 4.2 pont).
 
Pszichózis
Olyan pszichotikus betegeknél, akiknek depressziós epizódjaik vannak, a citaloprám fokozhatja a pszichotikus tüneteket.
 
QT-intervallum megnyúlás
A citaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsades de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).
 
Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.
 
Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így a citaloprám kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.
 
Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése a citaloprám-kezelés megkezdése előtt.
 
Ha a citaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.
 
Zártzugú glaucoma
Az SSRI-k, köztük a citaloprám hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és zárt zugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. A citaloprámot ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek zártzugú glaucomája van, vagy akik kórtörténetében zárt zugú glaucoma szerepel.
 
Szexuális zavar
A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Dózistitrálás
A túladagolás elkerülése érdekében a lehető legkevesebb citaloprám filmtablettát kell felírni.
 
A kezelés kezdetén álmatlanság és agitáció léphet fel. Ilyen esetben hasznos lehet az adag fokozatos beállítása.
 
Segédanyagok
A filmtabletták laktózt tartalmaznak. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
 
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Farmakodinámiás interakciók
 
Gyógyszerhatástani szinten szerotonin‑szindróma előfordulását jelentették a citaloprám és a moklobemid illetve a buspiron együttadása esetén.
 
Ellenjavallt kombinációk
 
MAO‑gátlók
A citaloprám és MAO‑gátlók egyidejű alkalmazása súlyos mellékhatásokat okozhat beleértve a szerotonin‑szindrómát (lásd 4.3 pont).

Súlyos, néha halálos mellékhatásokat jelentettek SSRI és MAO-gátlók (beleértve az irreverzíbilis, szelektív MAOI szelegilint és a reverzíbilis MAOI linezolidot és moklobemidet) egyidejű alkalmazása kapcsán, valamint olyan betegek körében, akiknél egy SSRI szer abbahagyásakor MAO‑gátló kezelést kezdtek alkalmazni.

Néhány esetben a szerotonin-szindrómára emlékeztető jellemzőket tapasztaltak. A hatóanyag és egy MAOI interakciójának tünetei: remegés, hipertermia, rigiditás, mioklónus, vegetatív labilitás – ami az életfunkciók gyors változásával járhat –, a mentális állapot változásai, beleértve a zavartságot, ingerlékenységet illetve az extrém izgatottságot, ami delíriumig és kómáig fokozódhat (lásd 4.3 pont).
Hasonlóan a többi SSRI szerhez, a citaloprám adása ellenjavallt MAO-gátlót (kivéve a szelegilint 10 mg/nap adagig) szedő betegeknek. A citaloprám-kezelést nem-szelektív MAO-gátló után 14 nappal, illetve moklobemid és szelegilin kezelés befejezése után minimum 1 nappal lehet elkezdeni. A MAO‑gátló kezelést 7 nappal a citaloprám-kezelés befejezése után lehet megkezdeni. Amennyiben a citaloprám és a linezolid együttadása feltétlenül szükséges, a legalacsonyabb dózisok adása mellett a beteg szoros megfigyelése indokolt.
 
Pimozid
A 11 napig napi 40 mg racém citaloprámmal kezelt betegeknél egyszeri 2 mg pimozid együttadása a pimozid AUC és C_max megnövekedését okozta ugyan, jóllehet ez a növekedés a vizsgálatban nem jelentkezett következetesen. A pimozid és a citaloprám együttadása átlagosan 10 msec-os QT_c megnyúlást okozott. A pimozid kis dózisa mellett észlelt kölcsönhatás miatt a citaloprám és a pimozid együttadása ellenjavallt.
 
QT-intervallum megnyúlás
A citaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. A citaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így a citaloprám együttadása ellenjavallt a QT‑intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, mizolasztin) stb.
 
Óvatosságot igénylő kombinációk
 
Szelegilin (szelektív MAO-B inhibitor)
Egy farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatban, melyben napi 20 mg citaloprámot és napi 10 mg szelegilint (szelektív MAO-B gátló) alkalmaztak párhuzamosan, nem volt kimutatható klinikailag jelentős interakció. A 10 mg napi dózist meghaladó szelegilin és citaloprám együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
 
Szerotonerg hatású készítmények
Lítium és triptofán
A lítium és a citaloprám között a klinikai vizsgálatok során nem találtak farmakodinámiás kölcsönhatást. Ugyanakkor beszámoltak fokozott szerotonerg hatásokról SSRI készítmények és lítium vagy triptofán egyidejű alkalmazásakor. A citaloprám és ezen hatóanyagok egyidejű alkalmazása ezért fokozott körültekintést igényel. A lítium szintjének rutinszerű ellenőrzését a szokásos módon folytatni kell.
 
A citaloprám együttadása szerotonerg szerekkel, pl. opioidokkal (beleértve a tramadolt és a buprenorfint) és triptánokkal (beleértve a szumatriptánt és az oxitriptánt), a szerotonin által kiváltott hatások erősödéséhez vezethet.

Amíg nem állnak rendelkezésre további adatok, a citaloprám és egyéb 5-HT agonista szerek, mint pl. a szumatriptán, egyéb triptánok egyidejű alkalmazása nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
 
Orbáncfű
Az SSRI szerek és az orbáncfű (Hypericum perforatum) gyógynövény között dinamikus kölcsönhatás léphet fel, ami a mellékhatások előfordulásának megnövekedését eredményezheti (lásd a 4.4 pont). A farmakokinetikai interakciókat még nem vizsgálták.
 
Vérzések
Fokozott elővigyázatosság indokolt olyan betegek esetén, akiket egyidejűleg véralvadásgátlókkal, a vérlemezkék funkcióját befolyásoló készítményekkel, mint a nem-szteroid gyulladásgátlók (NSAID szerek), acetilszalicilsav, dipiridamol, tiklopidin, vagy a vérzés kockázatát fokozó egyéb gyógyszerekkel (pl. atípusos antipszichotikumok) kezelnek (lásd 4.4 pont).
 
Elektrokonvulzív terápia (ECT)
Nincsenek klinikai adatok a citaloprám és az elektrokonvulzív terápia kombinált alkalmazásának jótékony hatását vagy kockázatait illetően (lásd 4.4 pont).
 
Alkohol
Nem mutattak ki semmilyen farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakciót a citaloprám és az alkohol között. Mindazonáltal a citaloprám alkalmazása során alkohol fogyasztása nem javasolt.
 
Hypokalaemiát/hypomagnesaemiát kiváltó gyógyszerek
Óvatosan kell eljárni olyan gyógykészítmények együttadásakor, melyek hypokalaemiát/hypomagnesaemiát idéznek elő, mert fokozhatják a malignus arrhythmiák kockázatát (lásd 4.4 pont).
 
Görcsküszöböt csökkentő készítmények
Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság szükséges, amikor egyidejűleg más, a roham ingerküszöbének csökkentésére szintén képes gyógyszerkészítményeket (pl. antidepresszánsokat [SSRI-k], neuroleptikumokat [butirofenonok, tioxantének]), mefloquint, bupropiont és tramadolt alkalmaznak.
 
Farmakokinetikai interakciók
 
A citaloprám demetil-citaloprámmá történő átalakításáért a citokróm P450 enzimrendszer következő izoenzimei felelősek: CYP2C19 (kb. 38%), CYP3A4 (kb. 31%) és CYP2D6 (kb. 31%). Annak következtében, hogy a citaloprám metabolizmusáért nem csak egyetlen CYP enzim felelős, a citaloprám biotranszformációjának gátlása kevéssé valószínű, mivel az egyik enzim gátlásának hatását a másik kompenzálni tudja. Így a citaloprám együttes alkalmazása más készítményekkel a klinikai gyakorlatban kis valószínűséggel okoz farmakokinetikai interakciókat.
 
A citaloprám a CYP2D6 gyenge gátlószere. Bár a citaloprám és más szerek között ritkák a klinikailag releváns interakciók, a kölcsönhatások lehetősége nem zárható ki, ha a citaloprámot egyidejűleg alkalmazzák egyéb, a CYP2D6 által metabolizált gyógyszerkészítménnyel. Citaloprám és metoprolol (a CYP2D6 szubsztrátja) egyidejű adása a plazma metoprolol szintjének megkétszereződését okozta. Klinikailag számottevő, a vérnyomásra és a szívfrekvenciára gyakorolt hatásokat nem figyeltek meg.
 
Étkezés
A citaloprám felszívódását és egyéb farmakokinetikai tulajdonságait az eddigi ismereteink szerint nem befolyásolja az étkezés.
 
Más készítmények hatása a citaloprám farmakokinetikájára
 
Ketokonazol
Ketokonazollal (potens CYP3A4 gátló) való egyidejű alkalmazása nem módosítja a citaloprám farmakokinetikáját.
 
Lítium
Lítium és citaloprám együttes adását vizsgáló farmakokinetikai vizsgálat nem utalt farmakokinetikai interakciókra (lásd .
 
Cimetidin
A cimetidin (erős CYP2D6, 3A4 és 1A2 gátló) a citaloprám átlagos steady state szintjének mérsékelt emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt a citaloprám és a cimetidin együttadásakor.

Escitaloprám (a citaloprám aktív enantiomerje) együttadása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) mérsékelten (kb 50%-kal) emelte az escitaloprám plazmakoncentrációit. Emiatt a CYP2C19-gátlók (omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) vagy cimetidin együttadása óvatosságot igényel. Ezeknek a gyógyszereknek egyidejű alkalmazása során szükségessé válhat a dózis módosítása.

Metoprolol
Az escitaloprám (citaloprám aktív enantiomerje) a CYP2D6 enzim gátlószere. Óvatosság javasolt abban az esetben, ha a citaloprámot olyan készítményekkel adják együtt, amelyek főleg ezen izoenzim által metabolizálódnak és szűk a terápiás indexük. Ilyenek pl. a flekainid, propafenon, metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva), valamint néhány központi idegrendszerre ható készítmény, amelyek főként a CYP2D6 által metabolizálódnak mint pl. antidepresszánsok (dezipramin, klomipramin, nortriptilin), illetve antipszichotikumok (risperidon, tioridazin és haloperidol). Ilyen esetekben dózismódosítás válhat indokolttá. A citaloprám együttadása metoprolollal a metoprolol plazmaszintjének megduplázódásához vezetett, de nem fokozta a metoprolol vérnyomásra, illetve szívritmusra gyakorolt hatását statisztikailag szignifikáns mértékben.
 
A citaloprám hatása más készítményekre
 
Egy egészséges önkéntesek bevonásával végzett farmakokinetikai / farmakodinámiai interakcós vizsgálatban a citaloprám együttadása metoprolollal (CYP2D6 szubsztrát) ezen utóbbi hatóanyag plazmaszintjének megduplázódásához vezetett, de nem fokozta a metoprolol vérnyomásra, illetve szívritmusra gyakorolt hatását statisztikailag szignifikáns mértékben.
 
A citaloprám és a demetil-citaloprám elhanyagolható mértékben gátolják a CYP2C9, CYP2E1 és a CYP3A4 enzimeket, illetve csak gyengén gátolják a CYP1A2, CYP2C19 és a CYP2D6 enzimeket összehasonlítva más SSRI készítményekkel, amik ezen enzimek jelentő gátlószerei.
 
Levomepromazin, digoxin, karbamazepin
Nem vagy csak minimális, klinikailag jelentéktelen farmakokinetikai változást tapasztaltak a citaloprám és CYP1A2 (klozapin és teofillin), CYP2C9 (warfarin), CYP2C19 (imipramin és mefenitoin), CYP2D6 (spartein, imipramin, amitriptilin, riszperidon) és CYP3A4 (warfarin, karbamazepin, illetve metabolitja a karbamazepin epoxid, és triazolám) szubsztrátok együttadása esetén.
 
Nem volt megfigyelhető farmakokinetikai interakció citaloprám és levomepromazin, illetve digoxin együttadásakor (jelezvén, hogy a citaloprámnak sem gátló, sem pedig indukáló hatása nincs a P‑glikoproteinre).
 
Dezipramin, imipramin
Egy farmakokinetikai vizsgálatban nem találtak sem a citaloprám sem az imipramin szintre gyakorolt hatást, bár az imipramin primer metabolitjának a dezipraminnak szintje megnövekedett. Amikor a dezipramint citaloprámmal kombinálták, a dezipramin plazmakoncentrációjának növekedését figyelték meg. A dezipramin dózis csökkentése szükségessé válhat.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség

Nagy mennyiségű adat áll rendelkezésre a citaloprám terhes nők esetében való alkalmazásával kapcsolatban (több mint 2500 vizsgált terhesség), amelyek nem utalnak magzati vagy újszülöttkori malformitásra vagy toxicitásra. Mindezek ellenére a citaloprám alkalmazása a terhesség alatt nem javasolt, kivéve egyértelműen indokolt esetben és csak az előny/kockázat gondos mérlegelése után.
 
Az újszülötteket megfigyelés alatt kell tartani, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen, ha a harmadik trimeszterben is citaloprám-kezelés alatt állt. A kezelés hirtelen megszakítása a terhesség alatt kerülendő.

A terhesség késői szakaszában az anya által szedett SSRI/SNRI (Serotonin-Noradrenalin Reuptake Inhibitor) szerek az újszülöttnél a következő tüneteket okozhatják: respiratórikus distressz, cyanosis, apnoe, görcsök, hőmérsékletingadozás, táplálási nehézség, hányás, hypoglicaemia, hypertonia, hypotonia, hyperreflexia, tremor, idegesség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezek a tünetek szerotonerg hatásokat vagy megvonási tüneteket egyaránt jelezhetnek. Az esetek nagy részében a szövődmények a szülés után azonnal vagy rövid időn belül (< 24 óra) jelentkeznek.
 
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori perzisztáló pulmonális hipertenzió (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1-2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
 
Szoptatás

A citaloprám kiválasztódik az anyatejbe. Becslések szerint a szoptatott csecsemő szervezetébe jutó mennyiség körülbelül az anya testtömegkilogrammra vonatkoztatott napi adagjának (mg/ttkg) 5%-a. A csecsemőkön nem, vagy csak nagyon csekély hatásokat figyeltek meg. Mindezek ellenére a jelenleg elérhető információ nem elegendő a gyermeket érő kockázat felbecslésére. Szoptatás esetén óvatosság javasolt.
 
Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont).

Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható.

A humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.

 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
A citaloprám kismértékben vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A pszichoaktív gyógyszerkészítmények csökkenthetik az ítélőképességet és a reakciókészségét veszélyhelyzetekben. A betegeket fel kell világosítani ezekről a hatásokról és figyelmeztetni kell őket arra, hogy a készítmény befolyásolhatja a gépjárművezetés és a gépek kezelésének képességét.

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu