Tíz ok, tíz motiváció, amiért az emberek elkezdik csökkenteni a nyugtatótAz évek során sok új kliens keresett meg ezzel: „Doktor úr, szeretném elhagyni ezt a nyugtatót, egyedül nem mertem, v. nem ment - segítsen." A motiváció megvolt a készségek, és eszközök hiányoztak.
Másképp néz a csökkentés, elhagyás vagy már leszokás elé az, aki a memóriáját félti, mint az, akit a családja noszogat, vagy akinek elege lett abból, hogy függ a nyugtatótól. Ha tudjuk, mi hajtja az embert, sokkal személyre szabottabban lehet őt nyugtató csökkentési céljában segíteni.
Nyugtató mellékhatások miatti egészségügyi aggodalmak
Ez egy általános rossz érzés: „nem tesz jót nekem ez a sok év szedés." Az ember olvas róla, hall róla, néha saját magán is észrevesz valamit: tompább a gondolkodása, bizonytalanabb a mozgása, romlott a memóriája, fáradékonyabb, nem érzi magát olyan ébernek és jelenlévőnek, mint korábban. Megelégelte ezeket.
Nem szeretné felvállalni a nem-kívánatos mellékhatások hosszú távú kockázatát.
Rászokottság érzése
Sokan nem attól félnek, hogy a nyugtató ártani fog, hanem már érzik, hogy nem ők irányítanak. Ilyen mondatok mutatják a kiszolgáltatottság érzést: „Nem tudok elaludni nélküle", „ha kifogyok, pánikba esek".
Fontos, hogy aki ilyet érezne, az ezt ne szégyenként élje meg. A benzodiazepin-függőség az esetek nagy részében nem hibás döntésekből, hanem a szer természetes hatásmechanizmusából fakad.
Aki orvosi javaslatra szed napi rendszerességgel hónapokig, évekig benzodiazepin nyugtatót, benzót az is hozzászokhat, sőt az esetek nagyobbik részében hozzá is szokik. Érzelmileg és fizikailag is. Főleg az alprazolám hatóanyagtartalmú szerekre.
Memória- és koncentrációzavar
A benzodiazepinek a GABA-A receptoron keresztül tompítják (depresszálják) az agyat, és ennek ára van: csökkenhet az éberség, romolhat a memória és a pszichomotoros teljesítmény. Ezek a kognitív mellékhatások jelentősen ronthatják az életminőséget és az önállóságot, főleg az idősebbeknél.
A jó hír, hogy a kognitív panaszok nagy része a nyugtató lassú, fokozatos elhagyása után javul. Nem mindenkinél tűnnek el teljesen, de a többség érezhető tisztulást tapasztal, ahogy a szer hónapok alatt kiürül a szervezetből.
Biztonsága érdekében
nem a nyugtató elhagyás időtartamát érdemes csökkenteni,
hanem a szedését!
Elesés- és balesetveszély
Ez az indok főleg az idősebbeknél kerül elő. Néha nem is a beteg, hanem a hozzátartozó hozza szóba a többedik esés után. A benzodiazepinek ugyanis lassítja a reakciókat, ronthatják az egyensúlyt, és ezzel megnövelik az elesések, csonttörések kockázatát, ami közvetlenül rontja az életminőséget, és súlyos, néha visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Egy combnyaktörés egy idős embernél nem csak egy törés – sokszor sors-fordulópont.
Éppen ezért időseknél a fokozatos nyugtató csökkentés nem pusztán „leszokás", hanem prevenció is: az esések megelőzésének egyik legkézenfekvőbb módja.
Gyógyszer-tolerancia – a nyugtató már nem hat úgy
A nyugtatószedés kockázat-haszon görbéje megváltozott. Mert, ami eleinte idegélettani hatásával segített elaludni, vagy lecsillapítani a szorongást (haszon), annak a hatása hetek múlva már csökken és pár hónap-év múlva alig hat. Ekkor felmerül a kérdés: minek szedem akkor egyáltalán?
Van, persze olyan helyzet is, amikor a gyógyszer azért válik feleslegessé, okafogyottá, mert lezárult egy nehéz életszakasz, rendeződött az alvás, csillapodott a szorongás. Mindkét eset jó kiindulópont a gyógyszercsökkentéshez.
Csökkentés / elhagyás orvosi javaslatra
Egyre többször a kezdeményezés az orvostól indul. A kezelőorvos látva, hogy a beteg már évek óta szedi a szert, maga javasolja a fokozatos leállítást, akkor is, ha aktuálisan a szedőnek ezzel nincs panasza.
Ennek megvan a maga logikája: a benzodiazepineket eredetileg rövid távú használatra szánták, és a hosszú szedési idő önmagában is elég indok a leépítés átgondolására. Hiszen a hosszú távú szedés kockázatai idővel meghaladhatják a nyugtató szedés hasznát. A javaslat akkor működik, ha terv és kísérés is jár hozzá.
Társas és kapcsolati tényezők szerepe a benzó-csökkentésben
A nyugtató szedés és elhagyás ritkán magánügy. Sokaknak környezetük aggodalma az első komoly jelzés: partner, gyerek, szülő, testvér veszi észre, hogy valami megváltozott. „A lányom kérlelt, hogy próbáljam meg elhagyni.” „A férjem aggódik miattam.” „Anyukám szerint már nem az vagyok, mint régen.” Ezek a mondatok, nagyon erős motivációt adhatnak.
Ehhez társulhat a stigma is. A „nyugtatószedő” címke sokakat zavar. Van, aki szégyelli, titkolja, magyarázkodik miatta, vagy attól fél, hogy mások gyengének, akaratgyengének, függőnek tartják. Ezek a negatív érzések kettős hatásúak lehetnek: egyrészt növelhetik az elszántságot, másrészt magányosabbá tehetik a csökkentést.
A környezet kétféleképpen hathat a nyugtató elhagyásra. Segíthet, ha türelmes, támogató, nem sürget, nem ijesztget, és nem követel azonnali eredményt. Az ilyen hozzátartozó nem „ellenőr”, hanem segítőkész támasz.
De, a környezet árthat is, ha nyomást gyakorol a csökkentőre. „Már rég abba kellett volna hagynod.” „Csak akarat kérdése.” „Dobd ki, aztán kész.” Ezek a mondatok abszolút nem segítenek. Inkább szégyent, dacot, titkolózást vagy elhamarkodott, megalapozatlan csökkentést válthatnak ki.
Félelem a demenciától
Ez a nyugtató (BZD) csökkentési, elhagyási indok az elmúlt években gyakoribbá vált, és nem véletlenül. Egyre több szó esik arról a médiában is, hogy a tartós benzodiazepin-használat összefüggésbe hozható a kognitív hanyatlással. A nyugtatókat szedők is hallanak erről egy cikkből, egy ismerőstől, és megijednek: „Nem akarok a nyugtató miatt elbutulni."
A valóság azonban nem ennyire fekete-fehér. A félelem nem alaptalan, de sok esetben túlzott. Vannak adatok, amelyek a hosszú távú használat és a demencia kockázatának emelkedése közötti kapcsolatra utalnak. Az viszont biztos, hogy lassú, lépcsőzetes nyugtató csökkentés, v. elhagyás után a legtöbb ember kognitív teljesítménye javul.
A benzodiazepin-csökkentés melletti döntéshez mind az óvatosság, mind a szorongás kellő hajtóerő lehet. A feladat az, hogy ezeket az érzéseket tervvé alakítsuk, ne pánikká.
.jpg)
FONTOS ZÁRÓ GONDOLAT. Bármi is a kiváltó ok: nyugtatót 2-4 hetes folyamatos használat után nem szabad hirtelen elhagyni. Az azonnali, vagy túl gyors elhagyás komoly, akár veszélyes megvonási tüneteket okozhat. A biztonságos út a fokozatos, hozzáértő szakorvos által kísért türelmes leépítés, mert van kiút.
Ha Ön is fontolgatja a biztonságos nyugtató csökkentés gondolata, ehhez gyakorlati segítséget talál itt.
Kapcsolódó anyagok
