Egy angliai vizsgálatban azt találták, hogy a felírást követő átlagosan 7,6 év alatt a szorongásoldót (anxiolitikumot) és/vagy altatószert szedők halálozási aránya magasabb volt, mint a nyugtatókat, altatókat nem szedő személyeké. A halálozási arány a gyógyszerek (benzodiazepinek és benzodiazepin-hatású gyógyszerek = Z-szerek) napi dózisának függvényében változott. Magyarul (kicsit leegyszerűsítve): aki kevesebb BZD-típusú altatót, ill. szorongásoldót szedett, az tovább élt.
Az orvosok igen előszeretettel rendelnek potenciálisan addiktív altatókat (hipnotikumok) és szorongáscsökkentőket az Egyesült Királyságban is. Például: 2011-12-ben nagy-britanniai családorvosok (!) – tehát nem a pszichiáterek –, 16 millió benzodiazepin receptet írtak fel. Az összes rendelt, potenciálisan gyógyszerfüggőséget okozó szer legnagyobb része benzodiazepin és „Z-szer” (zolpidem és zopiklon) volt.
E gyógyszereknek, a bevitt napi adag függvényében számottevő nemkívánatos mellékhatásaik lehetnek. Rövidtávon: napközbeni fáradtság, memóriazavar, közlekedési-, munkahelyi-, és otthoni balesetek (elesések, törések), stb. Hosszabbtávon: megnövekedik az elbutulás (demencia), rák, tüdőgyulladás és más fertőzések kialakulásának a kockázata. Emiatt e szerek idő előtti (!) halálozáshoz vezethetnek.
A nagynevű British Medical Journal szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői éppen ezt a hipotézist tesztelték. Nagyobb lesz-e a halálozás (mortalitás) kockázata a szorongáscsökkentőket és/vagy altatókat szedő személyekben?
A szerzők, utólagos elemzésen alapuló vizsgálatukhoz a világ legnagyobb családorvosi adatbázisának (General Practice Research Database, GPRD) adatait használták fel, amelybe 11 millió beteg adatait táplálják. Ebből az irdatlan adattömegből kiválasztották (adatbányászat) azoknak a pácienseknek az adatait, akik 1998 és 2001 között legalább 16 évesek voltak, akiknek rendelkezésre állt legalább 12 havi gyógyszerszedési adatuk, és akiknek először írtak fel életükben benzodiazepin típusú anxiolitikumot és/vagy altatószert (Z-szert), minimum két alkalommal.
Minden gyógyszert kapó beteg mellé, összehasonlítási alapul, két olyan kontroll személyt választottak, akiknek nem írták fel ezeket a gyógyszereket, de ugyanabban a háziorvosi körzetben éltek, és koruk, nemük, valamint – részben – társadalmi-gazdasági helyzetük megegyezett a gyógyszereltekével.
Kiértékeléskor a vizsgálat kezdetét követő első évben bekövetkezett halálozásokat nem vették figyelembe, hiszen ilyen esetekben az átlagnál nagyobb lett volna a valószínűsége annak, hogy már halálosan beteg személynek írták fel a benzodiazepineket és Z-szereket. (Ez a statisztikai módszer, még inkább hihetővé teszi a levont következtetéseiket!)
A betegek 63,7%-ának benzodiazepint, 23,0%-uknak Z-szert, és 13,4%-uknak egyéb gyógyszert rendeltek a kinti családorvosok. Gyakori (31,5%) volt, hogy egy betegnek több gyógyszert is felírtak. A leggyakrabban rendelt gyógyszerek a diazepam (Seduxen; 47,9%), a temazepam (35,1%) és a zopiklon (Imovane, Somnol, Zopigen, Zopitidin, 34,1%) voltak.
A tanulmány szerzői több mint 100 000 személy adatait megvizsgálva arra jutottak, hogy összefüggés van a rendelt szorongáscsökkentők és hipnotikumok (altatók), valamint a halálozás között egy átlagosan 7,6 évig tartó megfigyelési időszak alatt. A gyógyszereket szedők körében a halál kockázata – a zavaró tényezőkre történő korrekció után is – kb. megduplázódott!
Készült: a BMJ 19 March 2014: Effect of anxiolytic and hypnotic drug prescriptions on mortality hazards: retrospective cohort study cikke alapján.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
