Sertagen

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Sertagen 50 mg filmtabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
50 mg szertralint tartalmaz (szertralin-hidroklorid formájában) filmtablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Filmtabletta.

Fehér vagy csaknem fehér, kapszula alakú filmtabletták egyik oldalukon bemetszéssel és „ST ”és „50” jelzéssel ellátva a bemetszés két oldalán, másik oldalukon „G” jelzéssel ellátva. A filmtabletta egyenlő adagokra osztható.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

 
A szertralin az alábbiak kezelésére javallt:

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás
 
A kezelés kezdete
 
Depresszió és kényszerbetegség:
A szertralin-kezelést napi 50 mg‑mal kell kezdeni.
 
Pánikbetegség, poszttraumás stressz zavar és szociális szorongás zavar:
A kezelést napi 25 mg‑mal kell kezdeni. Egy hét után a dózist napi egyszer 50 mg‑ra kell emelni. Ezen adagolási módról kimutatták, hogy csökkenti a pánikbetegségre jellemző, a kezelés kezdetén fellépő mellékhatások előfordulási gyakoriságát.
 
A dózis beállítása
 
Depresszió, OCD, pánikbetegség, szociális szorongás zavar és PTSD:
Az 50 mg‑os dózisra nem reagáló betegeknél használhat a dózis emelése. A dózist 50 mg‑onként lehet növelni legalább 1 hetes intervallumonként, maximum 200 mg/nap adagig. A szertralin 24 órás eliminációs felezési ideje miatt a dózist heti egy alkalomnál gyakrabban nem szabad módosítani. A terápiás hatás kialakulása már 7 napon belül észlelhető. Rendszerint azonban hosszabb időre van szükség a terápiás hatás kialakulásáig, különösen kényszerbetegségben.
 
Fenntartó kezelés
 
Hosszú távú kezelés során az adagokat a legkisebb hatásos szinten kell tartani, a terápiás választól függő további módosításokkal.
 
Depresszió:
A hosszabb ideig tartó kezelés a major depressziós epizódok kiújulásának megelőzésére is alkalmas lehet. Az esetek többségében a major depressziós epizódok kiújulásának megelőzésére az aktuális epizód alatt alkalmazott dózis javasolt. Depresszióban szenvedő betegeket elegendő ideig, legalább 6 hónapig kell kezelni a tünetmentesség biztosítása érdekében.
 
Pánikbetegség és kényszerbetegség:
Pánikbetegségben és kényszerbetegségben a folyamatos kezelést rendszeresen felül kell vizsgálni, mert ezeknél a betegségeknél a relapszus prevencióját nem mutatták ki.
 
Gyermekek és serdülők
 
Kényszerbetegségben szenvedő gyermekek és serdülők:  
A kívánt válasz elmaradása esetén, ha szükséges, a további dózisok néhány hetes időszak alatt 50 mg‑os léptékben növelhetőek. A maximális adag napi 200 mg. Mindenesetre a gyermekeknek a felnőttekéhez képest általában alacsonyabb testtömegét figyelembe kell venni a dózis 50 mg fölé való emelésekor. A dózis egy hétnél rövidebb intervallumon belül nem módosítható.
 
Major depresszióban szenvedő gyermekgyógyászati betegeknél nem találták hatásosnak.
 
Nem áll rendelkezésre adat 6 évesnél fiatalabb gyermekeknél (lásd 4.4 pont).
 
Idősek
Időseknél óvatosan kell alkalmazni, mivel az idősek a hyponatraemia fokozott kockázatának vannak kitéve (lásd 4.4 pont).
 
Májkárosodás
A szertralin májbetegségben szenvedő betegeknél óvatosan alkalmazható. Májkárosodásban alacsonyabb dózist vagy ritkább adagolást kell alkalmazni (lásd 4.4 pont). Mivel klinikai adat nem áll rendelkezésre, a szertralint nem szabad súlyos májkárosodás esetén alkalmazni (lásd 4.4 pont).
 
Vesekárosodás
Nincs szükség a szertralin dózisának módosítására vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.4 pont).
 
A szertralin-kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek

A kezelés hirtelen megszakítását kerülni kell. A szertralin-kezelés leállításakor a dózist fokozatosan, legalább 1‑2 hetes időszak alatt kell csökkenteni, hogy a megvonási reakciók kockázatát mérsékeljük (lásd 4.4 és 4.8 pont). Ha a dóziscsökkentést követően vagy a terápia megszakításakor nem tolerálható tünetek jelentkeznek, a korábban előírt adag visszaállítását fontolóra kell venni. Ezt követően a kezelőorvos folytathatja a dózis leépítését, de még kisebb mennyiségekkel.
 
Az alkalmazás módja

A szertralint naponta egyszer, reggel vagy este kell bevenni. A szertralin tabletták étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehetőek.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Szerotonin-szindróma (SS) vagy neuroleptikus malignus szindróma (NMS)

SSRI‑kkal, köztük a szertralinnal történő kezelés során potenciálisan életet veszélyeztető szindrómák, mint a szerotonin-szindróma (SS) vagy neuroleptikus malignus szindróma (NMS) kialakulását jelentették. Az SSRI‑k együttes alkalmazása más szerotonerg gyógyszerekkel (beleértve egyéb szerotonerg antidepresszánsokat, amfetaminokat, triptánokat), a szerotonin metabolizmusát gátló gyógyszerekkel (beleértve a MAO inhibitorokat, metilénkék), antipszichotikumokkal, egyéb dopamin antagonistákkal és ópiátokkal/opioidokkal (például: buprenorfin), fokozza az SS vagy a NMS kialakulásának kockázatát. A SS vagy NMS jeleinek és tüneteinek a lehetséges kialakulása miatt a betegeket szorosan monitorozni kell (lásd 4.3 pont).
 
A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek. Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
 
Átállítás szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókról (SSRI), antidepresszánsokról vagy kényszerbetegség kezelésére alkalmazott szerekről

Korlátozott ellenőrzött tapasztalat van az SSRI‑kről, antidepresszánsokról vagy kényszerbetegségben alkalmazott szerekről szertralinra való átállítás optimális időzítéséről. Gondos és körültekintő orvosi megítélés szükséges az átállításkor, különösen a hosszú hatású szerek, mint például a fluoxetin esetében.
 
Egyéb szerotonerg gyógyszerek, pl. triptofán, fenfluramin, és 5‑HT agonisták

A szertralin óvatosan adható együtt, illetve együttadása kerülendő a lehetséges farmakodinámiás interakció veszélye miatt egyéb gyógyszerekkel, amelyek fokozzák a szerotonerg neurotranszmisszió hatásait, mint például az amfetaminok, triptofán, a fenfluramin, az 5‑HT agonisták vagy a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum).
 
QTc-megnyúlás/Torsades de Pointes (TdP)

A forgalomba hozatalt követően a szertralin alkalmazásával kapcsolatban QTc‑megnyúlás és Torsades de Pointes eseteiről számoltak be. Az esetek leginkább olyan betegeknél jelentkeztek, akiknél a QTc‑megnyúlás/TdP egyéb kockázati tényezői is fennálltak. A QTc-megnyúlásra kifejtett hatást egy egészséges önkéntesekkel végzett alapos QTc-vizsgálatban igazolták, amelyben az expozíció és a válasz között statisztikailag szignifikáns összefüggés állt fenn. Ezért a szertralint elővigyázatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél a QTc‑megnyúlás további kockázati tényezői is jelen vannak, például szívbetegség, hypokalaemia vagy hypomagnesaemia, a QTc-megnyúlás családi kórelőzménye, bradycardia és a QTc-intervallumot megnyújtó gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 és 5.1 pont).
 
Mánia vagy hipománia aktiválódása

Mánia/hipománia megjelenéséről számoltak be a forgalomban lévő antidepresszánsokkal és kényszerbetegségben alkalmazott gyógyszerekkel, köztük szertralinnal kezelt betegek kis hányadánál. A szertralint ezért óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében mánia/hipománia szerepel. Szoros orvosi felügyelet szükséges. A szertralint minden mániás fázisba lépő betegnél abba kell hagyni.
 
Skizofrénia

Skizofréniás betegeknél a pszichotikus tünetek súlyosbodhatnak.
 
Görcsrohamok

Szertralin-kezelés esetén görcsrohamok jelentkezhetnek: a szertralin alkalmazását instabil epilepsziában szenvedő betegeknél kerülni kell, és a gyógyszerrel beállított/kontrollált epilepsziás betegeket gondosan ellenőrizni kell. A szertralint minden olyan betegnél, akinél görcsroham alakul ki, abba kell hagyni.
 
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot rosszabbodása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket az állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események fokozott kockázatával, melyek kezelésére a szertralin szintén rendelhető. Ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetében ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben nagyobb, mint a placebót szedőkben.
 
A betegeket, különösen a magas kockázatú csoportba tartozóakat, a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Szexuális zavar

A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalinvisszavétel-gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Gyermekek és serdülők

A szertralin nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére, kivéve a kényszerbetegségben szenvedő 6‑17 éves betegeket. Klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossággal kapcsolatos eseményeket (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartást (túlnyomórészt agressziót, ellenkező magatartást és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha azonban a klinikai szükség alapján a kezelés mellett döntenek, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági tünetek megjelenése tekintetében.

Továbbá gyermekeknél és serdülőknél a növekedésre, nemi érésre, kognitív és magatartásbeli fejlődésre vonatkozó hosszú távú biztonságosságra vonatkozóan csak korlátozott klinikai adatok állnak rendelkezésre. Néhány esetben a forgalomba hozatalt követően a növekedés visszamaradásáról és a pubertás késéséről számoltak be. Az ok-okozati összefüggés a klinikummal még nem tisztázott (a vonatkozó preklinikai biztonságossági adatokért lásd az 5.3 pontot). A kezelőorvosnak ellenőrizni kell a hosszú távú kezelésben részesülő gyermekgyógyászati betegeket a növekedésre és fejlődésre vonatkozóan.
 
Rendellenes vérzés/haemorrhagia

Az SSRI szerek alkalmazásával kapcsolatban beszámoltak vérzési rendellenességekről, köztük bőrvérzésről, (ecchymosis és purpura), valamint egyéb haemorrhagiás eseményekről, mint például gastrointestinalis vagy gynaecologiai vérzésről, köztük halálos kimenetelű vérzésekről is. Óvatosság javasolt SSRI-t szedő betegeknél, különösen a thrombocyta-funkciót befolyásoló gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazásuk esetén (pl. antikoagulánsok, atípusos antipszichotikumok és fenotiazinok, a legtöbb tricikusos antidepresszáns, acetilszalicilsav és nem szteroid gyulladáscsökkentők [NSAID‑ok]) valamint olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében vérzéses betegség szerepel (lásd 4.5 pont).

Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont).
 
Hyponatraemia

SSRI- vagy SNRI-, köztük a szertralin-kezelés eredményeképp hyponatraemia jelentkezhet. Sok esetben a hyponatraemia a nem megfelelő antidiuretikushormon-szekréciós szindróma (SIADH – syndrome of inappropriate antidiuretic hormone secretion) eredményeként alakul ki. 110 mmol/l szérum nátriumszinttel járó esetekről számoltak be.
 
Idős betegek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek az SSRI és SNRI‑vel járó hyponatraemia kialakulásának szempontjából. Szintén magasabb kockázatúak a diuretikumokat szedő vagy volumenhiányban szenvedő betegek (lásd Alkalmazás időskorúaknál). Tüneti hyponatraemia esetén a szertralin-kezelés megszakítása megfontolandó, és megfelelő orvosi intézkedéseket kell alkalmazni. A hyponatraemia jelei és tünetei közé tartoznak: fejfájás, koncentrálási nehézség, memóriakárosodás, zavartság, gyengeség és bizonytalanság, ami esésekhez vezethet. Az igen súlyos és/vagy akut esetek jelei és tünetei közé tartoznak: hallucináció, syncope, görcsroham, kóma, légzésleállás és halál.
 
A szertralin-kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek

A kezelés abbahagyásakor a megvonási tünetek gyakoriak, különösen ha az hirtelen történt (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatokban a szertralinnal kezelt betegeknél jelentett megvonási reakciók előfordulási gyakorisága a szertralin szedését abbahagyóknál 23% volt, összehasonlítva a szertralinkezelésben továbbra is részesülő betegek 12%‑ával.
 
A megvonási tünetek kockázata több tényezőtől függhet, köztük a kezelés időtartamától és dózisától, valamint a dóziscsökkentés mértékétől. A leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés, az érzészavarok (köztük paraesthesia), alvászavarok (köztük álmatlanság és intenzív álmodás/élénk álmok), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor és fejfájás. Általában ezek a tünetek enyhék illetve közepesen súlyosak, azonban néhány beteg esetében az intenzitást tekintve súlyosak is lehetnek.

A tünetek általában a kezelés megszakítását követő néhány nap során jelennek meg, de beszámoltak olyan esetekről is, mikor ezek a tünetek egy adagot véletlenül kihagyó betegeknél jelentkeztek. Ezek a tünetek általában 2 héten belül maguktól is megszűnnek, bár néhány betegnél hosszabb ideig fennállhatnak (2‑3 hónapig vagy tovább). Ezért a kezelés megszakításakor javasolt az adagot fokozatosan, néhány hét vagy hónap alatt csökkenteni, a beteg szükségleteinek megfelelően (lásd 4.2 pont).
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

A szertralin alkalmazása akathisia (pszichomotoros nyugtalanság) kialakulásával társult, melyet szubjektíve kellemetlen vagy lehangoló nyugtalanság és mozgáskényszer jellemez: a beteg képtelen egy helyben ülni vagy állni. A tünetek legnagyobb valószínűséggel a kezelés első néhány hetében jelentkeznek. A dózis emelése ártalmas lehet azoknál a betegeknél, akiknél ezek a tünetek felléptek.
 
Májkárosodás

A szertralin nagymértékben a májban metabolizálódik. Egy ismételt adagokkal végzett farmakokinetikai vizsgálatban enyhe fokú, stabil cirrhosisos betegeknél meghosszabbodott eliminációs felezési időt és körülbelül háromszorosára nőtt AUC- és Cmax‑értéket mutattak ki az egészségesekhez képest. A két csoport között nem figyeltek meg jelentős különbséget a plazmafehérjékhez való kötődésben. Májbetegségben szenvedő betegeknél a szertralint megfelelő körültekintéssel kell alkalmazni. Ha szertralint alkalmazunk májkárosodásban szenvedő betegeknél, alacsonyabb vagy ritkábban adott dózisok megfontolandók. A szertralin súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.2 pont).
 
Vesekárosodás

A szertralin nagymértékben metabolizálódik, és a változatlan formájú gyógyszer vizelettel történő kiválasztása az elimináció elhanyagolható módja. Enyhe illetve közepes fokú vesekárosodásban (30‑60 ml/perc kreatinin-clearance), illetve közepes vagy súlyos fokú vesekárosodásban (10‑29 ml/perc kreatinin-clearance) szenvedő betegeknél végzett vizsgálatokban az ismételt adagok farmakokinetikai paraméterei (AUC0‑24 vagy Cmax) nem különböztek szignifikánsan a kontrollokétól. A szertralin adagolását nem kell módosítani a vesekárosodás súlyossági foka alapján.
 
Alkalmazás időseknél

Több mint 700 idős (65 év feletti) beteg vett részt a klinikai vizsgálatokban. Időskorban a mellékhatások jellege és előfordulási gyakorisága hasonló volt a fiatalabb betegekéhez.
 
Azonban az SSRI- vagy SNRI-, köztük a szertralin-kezelés klinikailag jelentős hyponatraemiával társult idős betegeknél, akik fokozottan veszélyeztetettek lehetnek ennek a mellékhatásnak a tekintetében (lásd 4.4 pont „Hyponatraemia” bekezdés).
 
Diabetes

Diabeteses betegeknél egy SSRI-vel történő kezelés megváltoztathatja a szénhidrát-anyagcserét. Az inzulin és/vagy per os szedett antidiabetikumok adagjának módosítása válhat szükségessé.
 
Elektrosokk kezelés

Nincsenek az elektrosokk-kezelés és a szertralin kombinált alkalmazásának kockázatait vagy előnyeit értékelő vizsgálatok.
 
Grépfrútlé

A szertralin alkalmazása grépfrútlével nem javasolt (lásd 4.5 pont).
 
A vizelet-szűrővizsgálatokat érintő hatás

Szertralint alkalmazó betegeknél imunoassay módszerrel, benzodiazepinekre végzett vizelet-szűrővizsgálatok esetében fals pozitív eredményeket jelentettek. Ez a szűrővizsgálatok elégtelen specifikusságának következménye. Fals pozitív teszteredmények a szertralin-kezelés befejezése utáni néhány napban is várhatók. Igazoló tesztek (mint pl. gázkromatográfia/tömegspektrometria) megkülönböztetik a szertralint a benzodiazepinektől.
 
Zárt zugú glaucoma

Az SSRI‑k, köztük a szertralin hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és zárt zugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. A szertralint ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik kórtörténetében zárt zugú glaucoma szerepel.
 
Nátrium

Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Ellenjavallt
 
Monoaminoxidáz- (MAO) gátlók
Irreverzibilis MAO‑gátlók (pl. szelegilin):
A szertralin irreverzibilis MAO‑gátlókkal, mint például a szelegininnel egyidejűleg nem alkalmazható. A szertralin-kezelés nem kezdhető el az irreverzibilis MAOI‑kezelés befejezését követően legalább 14 napig. A szertralin alkalmazását az irreverzibilis MAO‑gátlókkal történő kezelés megkezdése előtt legalább 7 nappal abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
 
Reverzibilis, szelektív MAO‑A‑gátlók (pl. moklobemid):
A potenciálisan életveszélyes állapottal járó szerotonin-szindróma kockázata miatt a szertralin reverzibilis és szelektív MAO‑gátlókkal, mint például a moklobemiddel egyidejűleg nem adható. Reverzibilis MAOI‑kezelést követően 14 napnál rövidebb kiürülési periódust kell alkalmazni a szertralin-kezelés megkezdése előtt. Javasolt a szertralin elhagyása legalább 7 nappal a reverzibilis MAOI-kezelés megkezdése előtt (lásd 4.3 pont).
 
Reverzibilis, nem szelektív MAO‑gátlók (linezolid):
Az antibiotikum linezolid egy gyenge, nem szelektív MAO‑gátló, és nem alkalmazható szertralinnal kezelt betegeknél (lásd 4.3 pont).
 
Súlyos mellékhatásokról számoltak be azoknál a betegeknél, akiknél nemrég állították le a MAOI‑t (pl. metilénkéket) és szertralinra állították be őket, vagy a MAOI-kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a szertralin-kezelést. Ezen mellékhatások közé tartoznak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés és hyperthermia a neuroleptikus malignus szindrómára hasonlító jellemzőkkel, görcsrohamok, halál.
 
Pimozid
Egyszeri, alacsony dózisú (2 mg) pimoziddal végzett vizsgálatban a pimozid-szint kb. 35%‑os emelkedése volt kimutatható. A megnövekedett szérumszintek nem társultak EKG-változással. Mivel a kölcsönhatás mechanizmusa nem ismert, a pimozid szűk terápiás indexe miatt a szertralin és a pimozid egyidejű alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
 
Egyidejű alkalmazása szertralinnal nem javasolt
 
Központi idegrendszeri depresszánsok és alkohol
Napi 200 mg szertralin egyidejű alkalmazása nem fokozta az alkohol, a karbamazepin, a haloperidol vagy a fenitoin egészséges egyének kognitív vagy pszichomotoros teljesítményére gyakorolt hatását, mindazonáltal a szertralin és az alkohol egyidejű alkalmazása nem ajánlott.
 
Egyéb szerotonerg szerek
Lásd 4.4 pont.
 
Ugyancsak óvatosság javasolt a fentanil (általános érzéstelenítéskor vagy krónikus fájdalom csillapítására alkalmazva), egyéb szerotonerg gyógyszerek (beleértve egyéb szerotonerg antidepresszánsokat, amfetaminokat, triptánokat) és egyéb opiátok/opioidok (példul: buprenorfin) alkalmazása során.
 
Különleges figyelmeztetések
 
QT‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek
A QTc‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerekkel (pl. néhány antipszichotikum és antibiotikum) való egyidejű alkalmazás esetén megemelkedhet a QTc‑megnyúlás és/vagy a kamrai arrhythmiák (pl. TdP) kialakulásának kockázata (lásd 4.4 és 5.1 pont).
 
Lítium
Egy egészséges önkénteseknél végzett, placebokontrollos vizsgálatban a szertralin és a lítium együttes adagolása nem változtatta meg jelentősen a lítium farmakokinetikáját, de a tremor fokozódását eredményezte a placebóhoz képest, ami esetleges farmakodinámiás kölcsönhatásra utal. A szertralin és a lítium egyidejű alkalmazásakor a beteget megfelelően monitorozni kell.
 
Fenitoin
Egy egészséges önkénteseknél végzett, placebokontrollos vizsgálat arra utal, hogy a krónikusan alkalmazott napi 200 mg szertralin nem okoz klinikailag jelentős gátlást a fenitoin metabolizmusában. Mindazonáltal, mivel néhány esetismertetésben felmerült a szertralint alkalmazó betegeknél a magas fenitoin-expozíció, ajánlott a fenitoin plazmaszintjének monitorozása a szertralin-kezelés megkezdése után, a fenitoin dózisának megfelelő módosításával. Továbbá fenitoin egyidejű adása csökkent szertralin plazmaszintet eredményezhet. Nem zárható ki, hogy egyéb CYP3A4‑induktorok is (pl. fenobarbitál, karbamazepin, közönséges orbáncfű, rifampicin) csökkent szertralin plazmaszintet eredményezhetnek.
 
Metamizol
A szertralin és a metamizol (amely metabolikus enzimek, köztük a CYP2B6 és a CYP3A4 induktora) egyidejű alkalmazása a szertralin plazmakoncentráció csökkenését okozhatja a klinikai hatásosság esetleges csökkenésével. Ezért óvatosság ajánlott a metamizol és a szertralin egyidejű alkalmazása esetén; a klinikai választ és/vagy a gyógyszerszinteket monitorozni kell, ahogyan szükséges.
 
Triptánok
A forgalomba hozatalt követően ritkán jelentettek olyan eseteket, amelyekben beszámoltak gyenge, hyperreflexiás, inkoordinációs zavarban szenvedő, zavart, szorongó és izgatott betegekről a szumatriptán és a szertralin egyidejű alkalmazását követően. A szerotonin-szindróma tünetei szintén megjelenhetnek az ugyanebbe a csoportba (triptánok) tartozó egyéb gyógyszerekhez kapcsoltan. Ha a triptánok és szertralin egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, javasolt a beteg megfelelő megfigyelése (lásd 4.4 pont).
 
Warfarin
Napi 200 mg szertralin egyidejű alkalmazása warfarinnal a protrombinidő kis, de statisztikailag szignifikáns növekedését okozta, mely néhány ritka esetben az INR‑értéket befolyásolhatja. Ennek megfelelően a protrombinidőt gondosan monitorozni kell a szertralin-kezelés elindításakor vagy leállításakor.
 
Egyéb gyógyszerkölcsönhatások, digoxin, atenolol, cimetidin
Cimetidinnel való egyidejű alkalmazása a szertralin clearance-ében jelentős csökkenést okozott. Ezen változások klinikai jelentősége nem ismert. Az atenolol béta-adrenerg blokkoló képességére a szertralin nem volt hatással. Nem tapasztaltak kölcsönhatást napi 200 mg szertralin és a digoxin között sem.
 
A thrombocyta-funkcióra ható gyógyszerek
A vérzés kockázata fokozódhat, ha SSRI‑ket, köztük a szertralint egyidejűleg alkalmazzuk a thrombocyta-funkciókra ható gyógyszerekkel (pl. NSAID‑ok, acetilszalicilsav és tiklopidin) vagy egyéb gyógyszerekkel, amelyek megnövelhetik a vérzés veszélyét (lásd 4.4 pont).
 
Neuromuszkuláris blokkolók
Az SSRI-k csökkenthetik a plazma kolinészteráz aktivitást, ami a mivakurium vagy egyéb neuromuszkuláris blokkolók neuromuszkuláris blokkoló hatástartamának meghosszabbodását eredményezi.
 
A citokróm P450 (CYP) enzim által metabolizált gyógyszerek
A szertralinnak enyhe-közepes fokú CYP 2D6‑inhibitor hatása lehet. Napi 50 mg szertralin tartós adagolása mellett az egyensúlyi dezipramin (a CYP 2D6 izoenzimaktivitás markere) plazmaszint mérsékelt (átlagosan 23%-37%) emelkedését igazolták. Klinikailag releváns kölcsönhatások fordulhatnak elő egyéb, szűk terápiás indexű CYP 2D6‑szubsztrátokkal, mint az 1C osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, pl. propafenonnal és flekainiddal, a triciklusos antidepresszánsokkal és a típusos antipsychotikumokkal, főként magasabb szertralin adagok esetén.
 
A szertralinnak nincs klinikailag jelentős mértékű CYP 3A4, CYP 2C9 és CYP 1A2 gátló hatása. Ezt a CYP 3A4 szubsztrátokkal (endogén kortizol, karbamazepin, terfenadin, alprazolám), a CYP 2C19 szubsztrát diazepammal és a CYP 2C9 szubsztrát tolbutamiddal, glibenklamiddal és fenitoinnal végzett in vivo kölcsönhatás-vizsgálatok is megerősítették. In vitro vizsgálatok azt jelzik, hogy a szertralinnak csak kismértékben van, vagy nincs CYP 1A2‑t gátló hatása.
 
Egy, 8 egészséges japán önkéntessel végzett keresztezett vizsgálatban napi 3 pohár grépfrútlé fogyasztása körülbelül 100%‑kal növelte a szertralin plazmaszinteket. Ezért grépfrútlé fogyasztása a szertralin-kezelés alatt kerülendő (lásd 4.4 pont).
 
Grépfrútlével végzett interakciós vizsgálatok alapján nem lehet kizárni, hogy a szertralin és az erős CYP 3A4 gátlók (például proteáz gátlók, ketokonazol, itrakonazol, posakonazol, vorikonazol, klaritromicin, telitromicin és nefazodon) együttes alkalmazása még nagyobb mértékben növeli a szertralin expozíciót. Ez vonatkozik mérsékelt CYP 3A4 gátlókra is (például aprepitant, eritromicin flukonazol, verapamil és diltiazem). Az erős CYP 3A4 gátlók szedése a szertralin-kezeés alatt kerülendő.
 
A szertralin plazmaszintek a CYP 2C19 enzimen lassan metabolizáló egyéneknél megközelítően 50%‑kal magasabbak voltak, mint a gyorsan metabolizáló egyéneknél (lásd 5.2 pont). Az erős CYP2C19 enzim gátlókkal úgymint omeprazol, lanzoprazol, pantoprazol, rabeprazol, fluoxetin, fluvoxamin, való interakció nem zárható ki.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség

Nincsenek terhes nőkön végzett, jól kontrollált vizsgálatok. A jelentős mennyiségű adat azonban nem tárt fel a szertralin által okozott, kongenitális malformációkra utaló bizonyítékot. Az állatokon végzett kísérletek a reprodukcióra gyakorolt hatás bizonyítékait mutatták, vélhetően a vegyület farmakodinámiás hatása okozta anyai toxicitás és/vagy a vegyület foetusra gyakorolt direkt farmakodinámiás hatása következtében (lásd 5.3 pont).
 
A szertralin terhesség alatti alkalmazása során néhány szertralint kapó anya újszülöttjénél a megvonási reakciókhoz hasonló tünetekről számoltak be. Ezt a jelenséget más SSRI antidepresszánsnál is megfigyelték. A szertralin alkalmazása terhesség alatt nem javasolt, csak ha az anya klinikai állapotában a kezelés haszna várhatóan meghaladja a lehetséges kockázatot.
 
Az újszülötteket obszerválni kell, ha az anya a szertralint a terhesség későbbi stádiumaiban, főként a harmadik trimeszterben is alkalmazza. A szertralinnak a terhesség későbbi stádiumaiban történő anyai alkalmazását követően az újszülöttnél az alábbi tünetek alakulhatnak ki: respiratorikus distressz, cyanosis, apnoe, görcsrohamok, testhőmérsékleti instabilitás, táplálási nehézség, hányás, hypoglycaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, nagyfokú ingerlékenység, irritabilitás, lethargia, állandó sírás, somnolencia és alvászavar. Ezek a tünetek lehetnek akár a szerotonerg hatások, akár a megvonási tünetek következményei. Az esetek többségében a szövődmények azonnal vagy nem sokkal (<24 óra) a szülés után kialakulnak.
 
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI‑k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1‑2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.

A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4 és 4.8 pont).
 
Szoptatás

Az anyatejben lévő szertralin-szintre vonatkozóan publikált adatok azt mutatják, hogy a szertralinnak és metabolitjának, az N‑dezmetil-szertralinnak kis mennyisége kiválasztódik az anyatejbe. Általában elhanyagolható vagy nem kimutatható szinteket találtak a csecsemők szérumában, egyetlen csecsemő kivételével, akinek a szérumszintje az anyai szint kb. 50%‑a volt (de a csecsemő egészségére gyakorolt észrevehető hatás nélkül). A mai napig nem jelentettek a szertralint szedő nők által szoptatott csecsemők egészségére gyakorolt mellékhatást, de a kockázat nem zárható ki. A szertralin alkalmazása szoptató nők esetén nem javasolt, csak ha az orvos döntése szerint a haszon meghaladja a kockázatot.
 
Termékenység

Állatkísérletekből származó adatok nem mutatták meg, hogy a szertralin hatással lenne a termékenységre (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI‑vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
Klinikai farmakológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a szertralinnak nincs hatása a pszichomotoros teljesítményre. Azonban mint pszichotróp gyógyszer ronthatja a potenciálisan veszélyes feladatok elvégzéséhez, mint a gépjárművezetéshez vagy gépkezeléshez szükséges mentális vagy fizikális képességeket; a beteget ennek megfelelően kell tájékoztatni.

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu