Paretin

Alkalmazási előírás (2. rész)

(lényegre koncentrálva)

[1. rész]

 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
Néhány, a következőkben felsorolt mellékhatás intenzitása és gyakorisága csökkenhet a terápia folytatásával, és általában nem teszi szükségessé a kezelés abbahagyását. A mellékhatások szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság alapján vannak felsorolva.

A gyakoriság osztályozása a következő:  
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek  
Immunrendszeri betegségek és tünetek  
Endokrin betegségek és tünetek  
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek
Hyponatraemiát túlnyomórészt idős betegek esetében jelentettek, ez néha a nem megfelelő antidiuretikus-hormon-elválasztási szindróma (SIADH) következménye.
 
Pszichiátriai kórképek  
Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a paroxetin-terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).
*A gyógyszer forgalomba hozatalát követően az agresszió eseteit észlelték.
 
Ezek a tünetek az alapbetegség következményei is lehetnek.
 
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Mozgászavarokban szenvedő vagy neuroleptikus kezelésben részesülő betegeknél esetenként előfordult extrapyramidalis betegség, beleértve az orofacialis dystoniát.
 
Szembetegségek és szemészeti tünetek  
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei  
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek  
Érbetegségek és tünetek
A vérnyomás átmeneti emelkedése vagy csökkenése előfordult paroxetin kezelést követően, általában olyan betegeknél, akik előzőleg már hypertoniában vagy szorongásban szenvedtek.
 
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségek és tünetek  
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek  
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
A májenzim értékek emelkedése előfordult. A forgalomba hozatal után nagyon ritkán jelentettek májbetegségeket (köztük hepatitist, néha sárgasággal és/vagy májelégtelenséggel). A májfunkciós értékek tartós emelkedése esetén mérlegelni kell a paroxetin kezelés abbahagyását.
 
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei  
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei  
Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
 
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek  
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók  
* Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6pont).
 
Megvonási tünetek a paroxetin abbahagyása után
A paroxetin kezelés abbahagyása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran okoz megvonási tüneteket.
Szédülést, érzékelési zavarokat (így paraesthesiát, áramütésszerű érzést és tinnitust), alvászavart (benne intenzív álmokat), izgatottságot és szorongást, hányingert, tremort, konfúziót, izzadást, fejfájást, hasmenést, palpitatiót, emocionális instabilitást, irritabilitást és látászavarokat jelentettek.
Ezek a jelenségek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és általában maguktól megszűnnek, bár néhány esetben súlyosak és tartósak lehetnek. Ezért, amikor a paroxetinre már nincs szükség, ajánlatos a kezelést fokozatosan abbahagyni az adag lépcsőzetes csökkentésével (lásd 4.2 és 4.4 pont).
 
Mellékhatások a gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban

A következő mellékhatásokat tapasztalták: Pediátriai klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos további információkért lásd az 5.1 pontot.
 
 

4.9 Túladagolás

 
Tünetek és jelek

A rendelkezésre álló túladagolási adatok azt bizonyítják, hogy a paroxetin széles határok közt biztonságos. A paroxetin túladagolásával kapcsolatos tapasztalatok szerint a 4.8 pontban ismertetett mellékhatásokon felül előfordult még láz és akaratlan izomösszehúzódások. A betegek általában felépültek komoly következmények nélkül, még abban az esetben is, amikor az egyszerre bevett adag elérte a 2000 mg-ot. Esetenként kóma vagy EKG változás, és nagyon ritkán halálos kimenetel is előfordult, de általában akkor, amikor a paroxetint más pszichotróp gyógyszerekkel vették be, alkohollal vagy anélkül.
 
Kezelés

Specifikus antidotum nem ismeretes.

Az egyéb antidepresszánsok túladagolása esetén szokásos eljárásokat kell alkalmazni. Ha szükséges 20-30 g aktív szén alkalmazható a túladagolást követő néhány órán belül, hogy csökkentsük a paroxetin felszívódását. Szupportív ellátás javasolt, az életjelek gyakori monitorozása és gondos megfigyelés mellett. A klinikai tüneteknek megfelelő ellátást kell alkalmazni.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: Antidepresszánsok – szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók,
ATC kód: N06A B05
 
Hatásmechanizmus

A paroxetin hatékonyan és szelektíven gátolja az 5-hidroxitriptamin (5-HT, szerotonin) felvételét. Antidepresszáns hatása, valamint hatásossága az OCD, a szociális szorongásos zavar/szociális fóbia, a generalizált szorongásos zavar, a poszt-traumás stressz betegség és a pánikbetegség kezelésében valószínűleg az agyi neuronokban kifejtett, specifikus 5-HT-felvételt gátló hatásával van összefüggésben.

A paroxetin szerkezetileg nem rokona a triciklusos, a tetraciklusos, és egyéb elérhető antidepresszánsoknak.

A paroxetin alacsony affinitással bír a muszkarin típusú kolinerg receptorokra, és állatokon végzett vizsgálatok alapján csak gyenge antikolinerg tulajdonságokkal rendelkezik.
 
In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy szelektív hatásának megfelelően, a paroxetinnek csekély az affinitása az alfa 1, alfa 2, és béta-adrenoreceptorokhoz, a dopamin (D2), az 5-HT1 típusú, az 5-HT2 és a hisztamin (H1) receptorokhoz, ellentétben a triciklusos antidepresszánsokkal. A posztszinaptikus receptorokkal kapcsolatos in vitro interakció hiányát alátámasztják a központi idegrendszeri depresszív és vérnyomáscsökkentő hatások hiányát igazoló in vivo vizsgálatok.
 
Farmakodinámiás hatások  
A felnőttkori szuicidalitás elemzése

Pszichiátriai betegségekben szenvedő felnőtteknél végzett placebokontrollos vizsgálatok paroxetin-specifikus elemzése a szuicid viselkedés gyakoribb előfordulását mutatta paroxetinnel kezelt fiatal (18-24 éves) felnőtteknél, placebóval összehasonlítva (2,19% vs 0,92%). Az idősebb életkorú csoportban nem figyeltek meg ilyen növekedést. Major depressziós epizódokban szenvedő felnőtteknél (minden életkorban) növekedett a szuicid viselkedés gyakorisága azok között, akik paroxetint kaptak, placebóval összehasonlítva (0,32% vs 0,05%); minden esemény öngyilkossági kísérlet volt. Mindazonáltal, a paroxetin mellett elkövetett kísérletek többsége (11 közül 8) fiatal felnőtteknél fordult elő (lásd 4.4 pont).
 
Dózisválasz

A fix adagokkal végzett vizsgálatokban lapos dózisválasz görbét észleltek, ennek alapján az ajánlottnál magasabb adagok alkalmazása feltehetően nem növeli a hatásosságot. Vannak azonban klinikai adatok arra vonatkozóan, hogy egyes betegeknél magasabb adagok beállítása előnyös lehet.
 
Hosszú távú hatásosság

A paroxetin hatásosságát hosszú távon depresszióban egy 52 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (20-40 mg/nap) betegek 12%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 28%-ával.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát obsessiv-compulsiv betegségben három 24 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban tanulmányozták. Az egyik vizsgálatban szignifikáns különbség mutatkozott a visszaesők arányában a paroxetint (38%), ill. placebót kapók (59%) között.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát pánikbetegségben egy 24 hetes, relapsus prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (10-40 mg/nap) betegek 5%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 30%-ával. Ezt alátámasztotta egy 36 hetes fenntartó vizsgálat is.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát szociális szorongásos betegségben, generalizált szorongásos betegségben és poszt-traumás stressz betegségben még nem igazolták megfelelő mértékben.
 
Mellékhatások gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokbanGyermekeken és serdülőkön végzett rövid távú (legfeljebb 10-12 hetes) klinikai vizsgálatokban az alábbi nemkívánatos események fordultak elő a paroxetinnel kezelt csoportban, a betegek legalább 2%-ánál és legalább kétszer gyakrabban, mint a placebocsoportban: fokozott szuicid jellegű viselkedés (beleértve az öngyilkossági kísérleteket és a szuicid gondolatokat), önkárosítás és fokozott ellenséges viselkedés. Szuicid gondolatokat és öngyilkossági kísérleteket elsősorban major depressziós betegséggel kezelt serdülőkön végzett klinikai vizsgálatok során figyeltek meg. Fokozott ellenséges viselkedés főként kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknél fordult elő, elsősorban 12 évesnél fiatalabb gyermekek körében. További események, melyek gyakrabban fordultak elő a paroxetinnel kezelt, mint a placebocsoportban: étvágycsökkenés, tremor, izzadás, hyperkinesis, izgatottság, emocionális labilitás (beleértve sírást és hangulatváltozásokat).
 
Azokban a vizsgálatokban, ahol dóziscsökkentést alkalmaztak, a dóziscsökkentés időszakában vagy a paroxetin abbahagyása után legalább a betegek 2%-ánál jelentkező és a placebocsoporthoz képest legalább kétszer gyakrabban előforduló tünetek a következők voltak: érzelmi labilitás (beleértve sírás, hangulatváltozások, önkárosítás, szuicid gondolatok és öngyilkossági kísérlet), idegesség, szédülés, hányinger és hasi fájdalom (lásd 4.4 pont).
 
Öt parallel csoportos vizsgálatban – melyekben a kezelés időtartama nyolc héttől nyolc hónapig terjedt – a vérzéssel kapcsolatos mellékhatások gyakorisága (elsősorban a bőrön és a nyálkahártyán) a paroxetinnel kezelt betegek körében 1,74% volt, szemben a placebó csoportban megfigyelt 0,74%-kal.
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás

A paroxetin szájon át alkalmazva jól felszívódik és first-pass metabolizmuson megy át. A first-pass metabolizmus miatt a paroxetin mennyisége a szisztémás keringésben kisebb, mint amennyi a gastrointestinalis tractusból felszívódik. A first-pass hatás részleges telítődése és a plazma-clearance csökkenése előfordul, amikor a szervezet terhelése a magasabb egyszeri adagok vagy többszörös adagolás következtében emelkedik. Következésképpen a paroxetin plazmakoncentrációja egyenlőtlenül emelkedik, ezért a farmakokinetikai paraméterek nem állandóak és nem lineáris a kinetika. Azonban a nem-linearitás általában csekély, és azokra az egyénekre korlátozódik, akikben alacsony plazmaszintek alakulnak ki alacsony dózisok bevétele után.

A steady state szisztémás szintek a kezelés megkezdése után 7-14 nappal alakulnak ki az azonnali vagy szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerformák alkalmazása esetén, továbbá a farmakokinetika nem változik a hosszú távú alkalmazás során.
 
Eloszlás

A paroxetin nagymértékben eloszlik a szövetekben, és a farmakokinetikai számítások szerint a szervezetben lévő paroxetinnek csak 1%-a marad a plazmában. Terápiás koncentrációk esetén a paroxetin kb. 95%-a kötődik fehérjékhez.

Nem találtak korrelációt a paroxetin plazmakoncentrációja és a klinikai hatás (nemkívánatos hatások és hatásosság) között.
 
Biotranszformáció

A paroxetin fő metabolitjai poláris és konjugált oxidációs és metilezett termékek, amelyek könnyen eltávolíthatók. Tekintettel farmakológiai aktivitásuk relatív hiányára, igen valószínűtlen, hogy szerepük lenne a paroxetin terápiás hatásában.

A metabolizmus nem befolyásolja a paroxetin szelektív hatását az 5-HT felvételre a neuronokban.
 
Elimináció

A paroxetin változatlan formában történő kiválasztódása a vizeletben általában az adag kevesebb, mint 2%-a, míg a metabolitoké kb. 64%. Az adag kb. 36%-a ürül a széklettel, valószínűleg az epével, amelyben a változatlan paroxetin kevesebb, mint az adag 1%-a. Tehát a paroxetin majdnem teljes egészében metabolizálva ürül ki a szervezetből.

A metabolit-kiürülés két fázisú, first-pass metabolizmussal kezdődik, és ezt követi a paroxetin szisztémás eliminációja. Az eliminációs felezési idő változó, de általában 1 nap körül van.
 
Különleges betegcsoportok
 
Időskor és vese-/májkárosodás
Magasabb paroxetin plazmaszintek előfordulnak időseknél és olyan betegeknél, akik súlyos veseelégtelenségben vagy májelégtelenségben szenvednek, de a plazmakoncentráció tartomány átfedésben áll az egészséges felnőtteknél megfigyelt értékekkel.
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
Toxikológiai vizsgálatokat végeztek rhesus majmokon és albínó patkányokon; mindkét csoportban a metabolizmus útja az embereknél leírtakhoz hasonló volt. Amint az várható lipofil aminok, köztük a triciklusos antidepresszánsok esetében, foszfolipidózist észleltek patkányokban. A foszfolipidózis nem volt megfigyelhető főemlősökön végzett vizsgálatokban, melyek 1 évig tartottak és az alkalmazott adag 6-szor magasabb volt az ajánlott klinikai dózistartománynál.

Karcinogenitás: egereken és patkányokon végzett 2 éves vizsgálatokban a paroxetinnek nem volt tumorképző hatása.

Genotoxicitás: nem észleltek genotoxicitást sem az in vitro, sem in vivo tesztekben.

Reprodukciós toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a paroxetin a termékenységi index és teherbeesési arány csökkentésén keresztül hatással van a férfi és női fertilitásra. A patkány utódokban megnövekedett mortalitást és késleltetett csontosodást figyeltek meg, mely hatások valószínűleg az anyai toxicitással voltak összefüggésben, és nem a magzatra/újszülöttre gyakorolt közvetlen hatásnak tekinthetők.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

 
Tablettamag  
Bevonat  

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
5 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
30 db, ill. 60 db filmtabletta, fehér átlátszatlan PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.

 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2024. február 20.

 

[1. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu