Faxiprol

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Faxiprol 75 mg retard tabletta
Faxiprol 150 mg retard tabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Faxiprol 75 mg retard tabletta
75 mg venlafaxint tartalmaz (venlafaxin-hidroklorid formájában) retard tablettánként.
 
Faxiprol 150 mg retard tabletta
150 mg venlafaxint tartalmaz (venlafaxin-hidroklorid formájában) retard tablettánként.
 
Ismert hatású segédanyagok:
 
Faxiprol 75 mg retard tabletta
3,4 mg laktózt tartalmaz retard tablettánként.
 
Faxiprol 150 mg retard tabletta
5,7 mg laktózt tartalmaz retard tablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Retard tabletta.
 
Faxiprol 75 mg retard tabletta
7,5 mm-es, kerek, fehér, mindkét oldalán domború tabletta.
 
Faxiprol 150 mg retard tabletta
9,5 mm-es, kerek, fehér, mindkét oldalán domború tabletta.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás
 
Major depresszív epizódok
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok (MDE) ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében az MDE ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak.
 
Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.
 
Generalizált szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Szociális szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nagyobb dózisok alkalmazása bármilyen további előnnyel járna.
 
Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Pánikbetegség
A javasolt kezdő dózis napi 37,5 mg venlafaxint tartalmazó retard tabletta 7 napon át. Az adagot ezt követően napi 75 mg-ra lehet növelni. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Idősek
Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor időskorú betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség.
 
Gyermekek és serdülők
A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára.
 
Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támogatják a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 pont és 4.8 pont).
 
A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták.
 
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és az adag több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.
 
Vesekárosodás
Bár nem szükséges dózismódosítás a 30-70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR < 30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének felfüggesztése esetén
A kezelés hirtelen felfüggesztését kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és a 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása nagyon fokozatosan, hónapokig vagy hosszabb ideig történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt adag újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.
 
Az alkalmazás módja
 
Szájon át történő alkalmazásra.
 
A venlafaxin retard tablettákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni. A tablettákat egészben kell lenyelni, folyadékkal; nem szabad megosztani, széttörni, megrágni vagy feloldani.
 
A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard tablettára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard tablettára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.
 
Amennyiben a javasolt adagolás nem biztosítható a Faxiprol 75 mg vagy 150 mg retard tablettával, abban az esetben másik, az adagolási javaslatnak megfelelő hatáserősségű venlafaxin-készítmény alkalmazandó.
 
A venlafaxin retard tabletta az emésztés teljes folyamata alatt megőrzi alakját miközben a hatóanyag felszabadul belőle, majd sértetlenül ürül a széklettel.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 

Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (4.5 pont).

Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (4.9 pont).

A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (4.9 pont).
 
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.

Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.

Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Gyermekek és serdülők
A Faxiprol nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.
 
Szerotonin szindróma
Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat a szerotonin szindróma, ami egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen más, a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre ható szerekkel (beleértve a triptánokat, SSRI-ket, SNRI-ket, triciklusos antidepresszánsokat, amfetaminokat, lítiumot, szibutramint, közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], opioidokat (például buprenorfint, fentanilt és analógjait, tramadolt, dextrometorfánt, tapentadolt, petidint, metadont és pentazocint), a szerotonin metabolizmusát károsító szerekkel (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd a 4.3 és 4.5 pontot).
 
A szerotonin szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuscularis zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gastrointestinalis tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés).

A szerotonin szindróma a legsúlyosabb formájában hasonló az NMS-hez, melynek tünetei a hyperthermia, izommerevség, vegetatív instabilitás az életfunkciók esetleges gyors ingadozásával és a mentális állapot változásaival.
 
Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más szerotonerg és/vagy dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén.
 
A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (például triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) nem javasolt.
 
Zárt zugú glaucoma
A venlafaxinnal összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt az emelkedett szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zárt zugú glaucoma kockázata.
 
Vérnyomás
Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hipertóniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívfrekvencia
Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Elővigyázatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívbetegség és a ritmuszavar kockázata
A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarctuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük volt. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében elővigyázatosan kell alkalmazni.
 
A forgalomba hozatalt követően QTc-megnyúlás, Torsade de Pointes (TdP), kamrai tachycardia, valamint halálos kimenetelű szívritmuszavarok eseteiről számoltak be venlafaxint szedő betegeknél, különösen túladagolás, illetve QTc-megnyúlás/TdP kockázatú betegek esetében. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akiknél magas a súlyos szívritmuszavar vagy a QTc-megnyúlás kockázata (lásd az 5.1 pontot).
 
Convulsiók
A venlafaxin-terápia során convulsiók jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsrohamok jelentkeznek.
 
Hyponatraemia
A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy túlzott antidiuretikus hormonszekréciós szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
 
Rendellenes vérzés
A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI-kkel és SNRI-kkel kapcsolatos vérzéses események közé tartozik az ecchymosis, haematómák, orrvérzés és petechiák, valamint a gastrointestinalis és életveszélyes vérzések is. Az SSRI-k/SNRI-k, beleértve a venlafaxint is, fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).

A vérzés kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-visszavételt gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocyta-aggregáció gátlókat szedő betegeket.
 
Szérumkoleszterin-szint
A szérumkoleszterin-szint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebókontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérumkoleszterin-szint mérését mérlegelni kell.
 
Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás
A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömeg-csökkentésre.
 
Mánia/hipománia
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.
 
Agresszió
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek egy részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették.
Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.
 
A kezelés abbahagyása
Az antidepresszánsoknál jól ismert, hogy megvonási tünetek jelentkeznek, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot / öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni az adag csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fent – 4.4. „Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása” és „Agresszió”). A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, és a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.

A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint az adagcsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, a látáskárosodás és a hypertensio tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek. Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy adagot. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2-3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.
 
Szexuális zavar
A szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektíve kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.
 
Szájszárazság
Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiéné fontosságára.
 
Diabetes
Cukorbetegek kezelése SSRI-vel vagy venlafaxinnal megváltoztathatja a vércukorkontrollt. Szükség lehet az inzulin és/vagy az oralis antidiabetikum adagjának módosítására.
 
Gyógyszer-laboratóriumi teszt kölcsönhatások
Venlafaxint szedő betegeknél a vizeletben immunoassay módszerrel fenciklidinre (PCP) és amfetaminra történő vizsgálatok során jelentettek fals pozitív eredményeket. Ez a vizsgálómódszer specificitásának hiányára vezethető vissza. Fals pozitív tesztek a venlafaxin-kezelés befejezését követően több napon át előfordulhatnak. Megerősítő vizsgálatok, mint pl. gázkromatográfiás vagy tömegspektrometriás vizsgálatok segítségével a venlafaxin elkülöníthető a PCP-től, valamint az amfetamintól.
 
Gyomor-bélrendszeri obstructio lehetősége
Mivel a Faxiprol retard tabletta merev, és a formája lényegében nem változik a gyomor-béltraktusban, általában nem javasolt olyan betegeknek adni, akiknek fennálló súlyos (patológiás vagy iatrogen) gyomor-bélrendszeri szűkületük vagy nyelési zavaruk van, ill. nehezen tudják a tablettát lenyelni. A merev, elhúzódó hatóanyag-felszabadulású készítmények nyelésével összefüggésben ritkán obstruktív tünetek előfordulását jelentették ismerten stricturákkal rendelkező betegek körében.

A tabletta elhúzódó hatóanyag-felszabadulása miatt a Faxiprol retard tabletta csak olyan betegeknél alkalmazható, akik a tablettát egészben képesek lenyelni (lásd 4.2 pont).
 
A Faxiprol retard tabletta laktózt tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz intoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Monoamino-oxidáz inhibitorok (MAO-gátlók)
   
Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.
 
Szerotonin szindróma
Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet a szerotonin szindróma, mely potenciálisan életveszélyes állapot; különösen a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre ható szerek (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetaminokat, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum]), az opioidokat (például buprenorfint, fentanilt és analógjait, tramadolt, dextrometorfánt, tapentadolt, petidint, metadont és pentazocint), a szerotonin metabolizmusát károsító szerek (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), a szerotonin-prekurzorok (mint pl. a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők), valamint antipszichotikumok és dopamin-antagonisták (lásd 4.3 és 4.4. pontot).
 
Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és egy SSRI, SNRI vagy szerotonin-receptor-agonista (triptán) együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, főként a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).
 
Központi idegrendszerre ható anyagok
A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképp, óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttadásakor.
 
Etanol

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.

 
QT-megnyúlást okozó gyógyszerek
A QTc-intervallum meghosszabbodása és/vagy kamrai arrhytmiák (pl. TdP) kockázata a QT-megnyúlást okozó gyógyszerekkel történő együttes adás során megnő. Az ilyen gyógyszerekkel történő együttes alkamazást kerülni kell (lásd 4.4 pont).
 
Az ide tartozó gyógyszercsoportok:  
A fenti lista nem teljeskörű, és egyéb, ismerten szignifikáns QT-megnyúlást okozó gyógyszerek adását is kerülni kell.
 
Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra
 
Ketokonazol (CYP3A4 inhibitor)
Egy lassú és gyors CYP2D6-metabolizáló személyeken ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a lassú és 21% a gyors CYP2D6-metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a lassú és 23% a gyors CYP2D6-metabolizálóknál). A CYP3A4 inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4 inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.
 
A venlafaxin hatása más gyógyszerekre
 
Lítium
A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin szindróma léphet fel (lásd „Szerotonin szindróma”).
 
Diazepám
A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.
 
Imipramin
A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2-OH-dezipramin AUC-értékének 2,5-4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75-150 mg-os adagolásakor. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.
 
Haloperidol
Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a C_max 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Riszperidon
A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Metoprolol
A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30-40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatta meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O‑dezmetil-venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.
 
Indinavir
Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a C_max 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir nem befolyásolta a venlafaxin és az O‑dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek
In vivo vizsgálatokban a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6 gátlónak bizonyult. A venlafaxin nem mutatott in vivo CYP3A4 (alprazolám és karbamazepin), CYP1A2 (koffein), CYP2C9 (tolbutamid) vagy CYP2C19 (diazepám) gátló hatást.
 
Orális fogamzásgátlók
A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során nem kívánt terhességekről számoltak be a venlafaxin-kezelés alatt orális fogamzásgátlót szedő nők körében. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való gyógyszerkölcsönhatás eredményeként jöttek létre. Hormonális fogamzásgátlókkal való gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatot nem végeztek.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.
Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előny felülmúlja az esetleges kockázatot.

Mint más szerotonin visszavételt-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazták. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
 
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. Habár vizsgálatok nem támasztották alá a PPHN és az SNRI-kezelés közötti összefüggést, a lehetséges kockázat nem zárható ki venlafaxin-kezelés során, figyelembe véve a hatásmechanizmust (szerotonin visszavétel gátlás).
 
Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, csökkent izomtónus, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.
 
Szoptatás
A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. Szoptatott csecsemőknél sírást, ingerlékenységet és alvászavarokat jelentettek a forgalomba hozatalt követően. Venlafaxin gyógyszerelvonásnak megfelelő tüneteket szintén jelentettek szoptatás abbahagyása után. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a venlafaxin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a venlafaxin-terápia előnyeit az anyára nézve.
 
Termékenység
A termékenység csökkenését figyelték meg egy vizsgálat során, melyben mind a hím, mind a nőstény patkányok O-dezmetil-venlafaxint kaptak. Ennek a megfigyelésnek a human vonatkozása egyelőre nem ismert (lásd 5.3 pont).
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu