Dr.Hendrie Weisinger: Hallgassunk többször a megérzéseinkre! (HVG Könyvek, 2011)Vakmerőnek tűnhet a kijelentés: ha többször hallgatunk megérzéseinkre, sikeresebbek és boldogabbak lehetünk.
Dr. Weisinger szerint hat természet adta ösztönünk kiállta az idők próbáját, ezek segítették őseinket, és ezektől függ unokáink jövője is.
A modernizációval azonban egyre jobban elnyomtuk magunkban megérzéseinket, mondván, csakis a racionalitás számít, s közben ostobán érzéketlenné váltunk legfontosabb emberi sajátosságaink iránt. De hogyan állíthatjuk újra boldogulásunk és sikereink szolgálatába a sokszor elfojtott ösztöneinket?
A szerző saját pszichológiai kísérleteire és tanácsadói tapasztalataira építve, meggyőző példákon keresztül mutatja be, hogyan válhatunk sikeresebbé, boldogabbá, egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá, ha újra hallgatni kezdünk ösztöneinkre.
Menedékkeresési ösztön: segít, hogy megtaláljuk a számunkra biztonságot és az önmegvalósítást jelentő környezetet a magánéletünkben és a munkahelyünkön
Segítségkérési ösztön: hozzájárul, hogy kezelni tudjuk sebezhetőségünket
Gondoskodási ösztön: segít, hogy másokra jobban oda tudjunk figyelni
Csábítási ösztön: révén vonzóbbá válhatunk mások számára
Együttműködési ösztön: erre hallgatva sikeresebbek lehetünk az üzleti. baráti és párkapcsolatainkban
Kíváncsisági ösztön: rá építve mindig az élen maradhatunk
Segítségkérési ösztön: hozzájárul, hogy kezelni tudjuk sebezhetőségünket
Gondoskodási ösztön: segít, hogy másokra jobban oda tudjunk figyelni
Csábítási ösztön: révén vonzóbbá válhatunk mások számára
Együttműködési ösztön: erre hallgatva sikeresebbek lehetünk az üzleti. baráti és párkapcsolatainkban
Kíváncsisági ösztön: rá építve mindig az élen maradhatunk
***
Stressz Doktor® kommentár
"Járt utat a járatlanért, mindig hagyj."
Pszichiátriai szakrendeléseimen, életvezetési (life coach) tanácsadásaimon rendszeresen előkerült a Belső Vezetőre hallgatás kérdése.
Magam, nem ösztönnek, számos "megérzésemben" való csalódás után, főleg nem "zseniális ösztönnek", inkább Belső Vezetőnek nevezem "azt", aki ott legbelül rejtezik és időről-időre súg valamit, megszólít. Belső értékeket közvetít, legmélyebb igazságérzetünk megtestesítője. Igen fontos "jóban lenni vele", hallgatni rá, ha hátulról megkopogtatja a vállunk.
Időnként persze csalódunk is a Belső Vezető sugallta megérzéseinkben. "Vak vezet világtalant." Végül is, Ő mitől lenne tökéletes?
Ám, ha a tévutat időben "megérezzük", és visszafordulunk, az út, melyen ha végig mennénk idő-, és életrabló Zsákutcának bizonyulna – Tanulmányi kirándulássá szelídül.
Viszont, ha nem próbálkoznánk néha "feleslegesen" színtelenebb, sivárabb lenne az Útunk. Nem érdemes a tökéletességre törekedni. Ha, elég jó leszel, az már szinte tökéletes.
Évtizedek óta képet is társítok a Belső vezetőmhöz. Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) gyógyszerész-festőnk Marokkói tanító (1908) c művén latható.
Lehet, hogy Csontvárynak – 1880. október 13-án a patika előtt, amikor egy recept hátára ökrös-szekeret rajzolt – éppen ő súgta a fülébe: "Te leszel a világ legnagyobb napút festője. Nagyobb Reffaelnél..."
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
