Szorongásos zavarok öndiagnózisa – mikor segít, mikor árt?

Öndiagnosztikus tesztek, online kérdőívek

⇒ Agorafóbia

⇒ Pánikbetegség

⇒ Szociális fóbia

Mikor segít, mikor árt az öndiagnózis

Az öndiagnózisnak van praktikus oldala, de komoly korlátai és veszélyei is, különösen a pszichiátriai panaszok esetén. Az internetes információk, tünetlisták és önkitöltős kérdőívek nagyon hasznosak lehetnek, de fontos, hogy az általuk nyert öndiagnózis ne végállomás, hanem kiindulópont legyen.

Mikor segíthet az öndiagnózis?

1. Önismeret és kommunikáció elősegítése

Ha valaki felismeri saját panaszait és gondolatait egy szorongásos zavar vagy más pszichiátriai jelenség kapcsán, ez segíthet néven nevezni a tapasztaltakat. Helyre tenni magában ezeket és a „nem vagyok egyedül” megnyugtató érzését is elhozhatja. A panaszaink megnevezése motivációt adhat arra, hogy párbeszédet indítsunk egy szakemberrel, és végre segítséget kérjünk. 

2. Korai figyelmeztetés és önfigyelés

Sokan épp az internetes önvizsgálat után válnak tudatosabbá saját állapotukkal kapcsolatban, így ez lehet az első lépés a külső, vagy belső segítségért fordulás felé.

Mikor árt az öndiagnózis?

1. Pontatlan vagy félrevezető következtetések

A különböző pszichés/pszichiátriai állapotok tünetei gyakran átfednek más problémákkal, és még jól tájékozott laikus is könnyen vonhat le hibás következtetéseket. Hadd mutassak pár példát a téves (ön)címkézésre és az ebből adódó beszűkült gondolkodásra:

Pánikzavar öndiagnózisa

Egy visszatérő heves szívdobogásérzéssel, mellkasi szorítással és légszomjjal járó állapotot könnyű pánikzavarként azonosítani. Ugyanezek a tünetek azonban megjelenhetnek tartós stressz, kimerültség, koffeinfogyasztás, pajzsmirigy-túlműködés vagy akár szívritmuszavar esetén is, amelyek egészen más megközelítést igényelnek.

Ha valaki pánikzavarként értelmezi (!) minden testi jelzését, fokozott figyelmet fordít a szívverésére, légzésére, szédülésére. Ez az önmegfigyelési spirál pedig önmagában is felerősítheti a panaszokat, és fenntarthatja azt (pl. a krónikus stresszt), amitől szabadulni szeretne s végül akár pánikrohamhoz is vezethet. NEM a nemlétező „vonzás törvénye” miatt, hanem stressz reakcióként.

Depresszió öndiagnózisa

Hosszan fennálló fáradtság, érdektelenség és lehangoltság alapján sokan depresszióra gyanakodnak. Ezek a tünetek azonban előfordulhatnak krónikus alváshiány, kiégés, gyászreakció, hormonális eltérések vagy gyógyszermellékhatások részeként is, ahol a „klasszikus” depressziós kezelés önmagában nem hozna megoldást.

Szociális szorongás öndiagnózisa

Valaki visszahúzódónak, társas helyzetekben feszültebbnek érzi magát, és gyorsan „szociális fóbiának” címkézi a problémát. Előfordulhat azonban, hogy inkább önértékelési nehézség, aktuális élethelyzeti bizonytalanság, munkahelyi kiégés vagy tartós konfliktus áll a háttérben, ahol a fóbiára szabott megoldások nem érintik a valódi okot.

Felnőttkori ADHD öndiagnózisa

Figyelmi szétszórtság, halogatás és belső nyugtalanság alapján sok felnőtt ADHD-ra gyanakszik. Ezek a tünetek azonban gyakran megjelennek krónikus stressz, szorongás, alváshiány vagy depresszió részeként is, és az ADHD-címke félreviheti a megértést és a segítségkérést.

2. Megnövekedett distressz (szorongás)

Az internet és közösségi média öndiagnosztikus tartalmai gyakran egyszerűsítik le a mentális egészség kérdéseit, ami félreértelmezésekhez, felesleges aggódásokhoz vezethet rontva az életminőséget. De, olyan is előfordul, hogy ha valaki helytelenül azonosítja saját panaszait, és/vagy tüneteit emiatt nem keresi fel, vagy túl későn keresi fel a megfelelő szakembert.

Ezért ne bízzunk túlzottan az online, laikus forrásokban. Mindig érdemes megnézni, ki írta az adott tartalmat, milyen szakmai háttérrel, és milyen céllal. Nem mindegy, hogy egy tapasztalatmegosztó bejegyzést, egy ismeretterjesztő cikket vagy egy szakmailag ellenőrzött anyagot olvasunk
 

Miért fontos a szakmai egyeztetés?

A pszichés panaszok és tünetek értelmezése ritkán fekete-fehér: ugyanaz a panasz/tünet több, egymástól eltérő állapot része is lehet. A szakmai egyeztetés lehetőséget ad a panaszok és tünetek összefüggéseikben való értelmezésére, a lehetséges alternatívák mérlegelésére és a valódi kiváltó tényezők feltárására.

Egy tapasztalt szakember nemcsak „címkét ad”, hanem segít eldönteni, mi az, ami kezelést igényel, mi az, ami természetes reakció, és mi az, ami idővel magától is rendeződhet. A szenvedő és az orvos együttgondolkodása csökkenti a felesleges aggodalmakat, és növeli annak esélyét, hogy a segítség időben és valóban a megfelelő irányba induljon el.