ASHTON PROTOKOLL - Nyugtató-csökkentés aranystandardja (2002-2011)

♦  A gyógyszercsökkentés ütemezésének kontrollja a leszokni akaró kezében kell, hogy legyen: Bár az orvos és a gyógyszerész együttműködése elengedhetetlen a receptek felírásához, a leszokás ütemét mindig a betegnek kell diktálnia, és az orvosnak nem szabad határidőket erőltetnie. A kórházi, gyors "méregtelenítő" központok ritkán hoznak tartós sikert; az otthoni, saját környezetben végzett lassú csökkentés a legbiztonságosabb.

♦  Pszichológiai támogatás: Érdemes bevonni egy megértő családtagot, barátot vagy támogató csoportot. Hasznos lehet pszichológus vagy tanácsadó segítsége is a relaxációs technikák (pl. mélylégzés) elsajátításában.

♦  Megfelelő lelkiállapot: A türelem elengedhetetlen, a folyamat hónapokig, vagy akár egy évig is eltarthat. Nincs szükség kapkodásra, a testnek és az agynak időre van szüksége az újraprogramozáshoz.
 

♦  Fokozatos csökkentés (Tapering): A hirtelen elhagyás veszélyes és súlyos elvonási panaszok és tüneteket okoz. Az adagot nagyon lassan kell csökkenteni. Nagyobb dózisoknál eleinte 1-2 hetente lehet nagyobb lépésekben csökkenteni, de ahogy az adag csökken, úgy kell a lépéseket is finomítani.

♦  Átállás hosszú hatású benzodiazepinre (BZD-re): Ha a beteg rövid hatású benzodiazepint (pl. alprazolam/Xanax, lorazepam) szed, a vérszint ingadozása miatt a dózisok között is elvonási panaszok és tünetek jelentkezhetnek. Ilyenkor javasolt a fokozatos átállás egy hosszú hatású szerre, leginkább diazepamra (Valium), amely egyenletesen ürül ki a szervezetből, ezáltal "kisimítja" az elvonást.

♦  Egyénre szabott ütemterv: A tervet a beteg saját tüneteihez kell igazítani (pl. ha az álmatlanság a fő gond, az esti adagot érdemes a legtovább megtartani).

♦  Soha ne lépjünk vissza: Ha egy szakasz nagyon nehéz, meg lehet állni a csökkentéssel néhány hétre, de az adagot nem szabad újra felemelni. Kerülni kell a stresszhelyzetben bevett extra "menekülő tablettákat" (escape pills) is, mert ezek megzavarják a gyógyulási folyamatot.

♦  Az utolsó tabletta elhagyása: Sokan rettegnek a legutolsó, apró dózis elhagyásától, de ez a lépés a valóságban meglepően könnyű szokott lenni, és a teljes felépülés csak ezután kezdődhet el.

♦  A megvonási panaszok és tünetek nem betegséget jeleznek, hanem azt, hogy az idegrendszer – amely a nyugtatók miatt hosszabb-rövidebb ideig gátlás alatt állt – most "újraéled" és túlműködik. A panaszok és tünetek jellemzően hullámokban (Wawes) jönnek-mennek, és idővel megjelennek az egyre hosszabbodó, tünetmentes "ablakok".

♦  Pánikrohamok és szorongás: A pánikrohamok ijesztőek, de sosem halálosak, és általában 30 percnél nem tartanak tovább. Kezelésükben a legfontosabb a lassú, mély hasi légzés (rekeszizom-légzés), amely segít feloldani az izomfeszültséget és lelassítja a szívverést. Hasznosak a relaxációs kazetták és a kognitív viselkedésterápia (CBT) is.

♦  Alvászavarok és rémálmok: A benzodiazepinek elnyomják a mély- és álomalvást (REM-fázis). Az elhagyáskor ezek a fázisok "visszacsapódás" (rebound) formájában felerősödve térnek vissza, ami élénk álmokat, akár rémálmokat okoz. Ez a gyógyulás jele; az alvásciklus 4-6 hét alatt helyreáll. Segíthet a jó alváshigiénia és a koffein/alkohol (esti) kerülése.

♦  Izomfeszültség, fájdalom és rángások: Mivel a gyógyszer izomlazító hatása megszűnik, az izmok görcsössé, fájdalmassá válhatnak (pl. feszes pánt érzése a fej körül). Ezt meleg fürdővel, nyújtással, masszázzsal és mérsékelt testmozgással lehet enyhíteni.

♦  Érzékszervi túlérzékenység: A betegek gyakran zavarónak találják az erős fényt, a hangokat, vagy furcsa szagokat és fémes ízt éreznek. Napszemüveg viselése segíthet, de ezt a jelenséget érdemes pozitívan, az érzékelés "kivilágosodásaként" és a tompultság megszűnéseként megélni.

♦  Diéta és folyadék: Nincs szükség különleges, szigorú "méregtelenítő" diétákra vagy extrém folyadékbevitelre. A normál, egészséges, zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend a legmegfelelőbb.

♦  Koffein és alkohol: Nem kell teljesen megvonni magunktól mindent; a mérsékelt kávé- vagy teafogyasztás (napi 1-2 csésze) és esetenként egy pohár bor megengedett, amennyiben a beteg nem extrém érzékeny rájuk. Szigorúan tilos azonban az alkoholt a benzodiazepinek helyettesítésére, a szorongás oldására használni.

♦  Testmozgás: A rendszeres, de nem kimerítő testmozgás (séta, úszás, jóga) elengedhetetlen, mivel javítja a hangulatot, oldja a feszültséget és építi a teherbírást.

♦  Kiegészítők és más gyógyszerek: Szigorúan kerülendők az egyéb altatók (pl. zolpidem, zopiclon), mert ugyanolyan függőséget okoznak. Súlyos, elhúzódó depresszió esetén az orvos javasolhat antidepresszánst, de ezeket is csak lassan szabad bevezetni és később elhagyni.

Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a különböző étrendkiegészítők (pl. extra vitaminok, GABA) segítenék a leszokást, sőt, egyes esetekben ronthatnak is a helyzeten.

"A kezelésnek a lehető legrövidebb ideig kell tartania, legfeljebb 2–4 hétig. Ezután kezelőorvosával újraértékelik a további kezelés szükségességét..."

" A ...-t a kezelőorvosa által meghatározott adagban és meghatározott ideig kell alkalmaznia. A kezelés folytatásának szükségességét kezelőorvosával 2-4 hét után újra értékeli szükséges. A hosszú távú kezelés nem javasolt. A gyógyszerhez való hozzászokás kockázata az adag nagyságával és a kezelés időtartamával együttesen növekszik."

" Ne hagyja abba hirtelen a ... szedését. Amennyiben szükséges a ... szedésének leállítása, kezelőorvosa elmondja Önnek, hogy miként lehet fokozatosan, a mellékhatások kockázatának csökkentésével befejezni a kezelést, mivel a hirtelen leállás megvonási tüneteket okozhat."
 

A Betegtájékoztatót olvasó Betegeink joggal várják el tőlünk a segítséget, ők nem tudhatják azt, hogy ehhez a nyugtatókat felíró orvosok - tudtommal - semmilyen havatalos felkészítést nem kapnak. 

Ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy akkor itt röviden összefoglalom az Ashton protokoll BZD-t felíró orvosoknak szóló vonatkozásait is.

Folyt köv.