Velaxin retard

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE 

Velaxin 37,5 mg retard kemény kapszula
Velaxin 75 mg retard kemény kapszula
Velaxin 150 mg retard kemény kapszula
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 

Velaxin 37,5 mg retard kemény kapszula
37,5 mg venlafaxin (42,42 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) retard kemény kapszulánként.
 
Velaxin 75 mg retard kemény kapszula
75 mg venlafaxin (84,84 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) retard kemény kapszulánként.
 
Velaxin 150 mg retard kemény kapszula
150 mg venlafaxin (169,68 mg venlafaxin-hidroklorid formájában) retard kemény kapszulánként.
 
Ismert hatású segédanyag

A Velaxin 150 mg retard kemény kapszula 36 mg nátriumot tartalmaz kapszulánként (lásd 4.4 pont). A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA 

Retard kemény kapszula.
 
Velaxin 37,5 mg retard kemény kapszula
3-as méretű, átlátszatlan narancssárga színű felsőrészű /átlátszó, színtelen alsórészű kemény retard zselatin kapszulák, melyek 109,55 mg okkersárga bevont és fehér bevonatlan pelleteket tartalmaznak. A kapszula átmérője körülbelül 18 mm.
 
Velaxin 75 mg retard kemény kapszula
2-es méretű, átlátszatlan piros színű felsőrészű /átlátszó, színtelen alsórészű kemény retard zselatin kapszulák, melyek 219,08 mg okkersárga bevont és fehér bevonatlan pelleteket tartalmaznak. A kapszula átmérője körülbelül 18 mm.
 
Velaxin 150 mg retard kemény kapszula
0EL-es méretű, átlátszatlan piros színű felsőrészű /átlátszó, színtelen alsórészű kemény retard zselatin kapszulák, melyek 438,15 mg okkersárga bevont és fehér bevonatlan pelleteket tartalmaznak. A kapszula átmérője körülbelül 18 mm.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és alkalmazás

Adagolás
 
Major depressziós epizódok
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, az adag napi maximum 375 mg‑ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet. A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt, dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani. A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy még tovább kell kezelni. A kezelést rendszeresen, minden beteg esetében egyedileg kell újraértékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok (MDE) ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében az MDE ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak. Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.
 
Generalizált szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, az adag napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes, vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt, dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani. A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig, vagy még tovább kell kezelni. A kezelést rendszeresen, minden beteg esetében egyedileg kell újraértékelni.
 
Szociális szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nagyobb dózisok alkalmazása bármilyen további előnnyel járna. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, az adag napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt, dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani. A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy még tovább kell kezelni. A kezelést rendszeresen, minden beteg esetében egyedileg kell újraértékelni.
 
Pánikzavarok
A javasolt kezdő dózis napi 37,5 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula 7 napon át. Az adagot ezt követően napi 75 mg-ra lehet növelni. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os dózisra nem reagálnak, az adag napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes, vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt, dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani. A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy még tovább kell kezelni. A kezelést rendszeresen, minden beteg esetében egyedileg kell újraértékelni.
 
Idősek
Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor idős betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség.
 
Gyógyszerváltás
Az azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard kapszulára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard kemény kapszulára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.
 
Gyermekek és serdülők
A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára. Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támogatják a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pont). A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták.
 
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában 50%-os dóziscsökkentést kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása. Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és a dózis több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében, a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.
 
Vesekárosodás
Bár dózismódosítás nem szükséges a 30‑70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR< 30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%‑kal kell csökkenteni. A clearence-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének felfüggesztése esetén
A kezelés hirtelen felfüggesztését kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig fokozatosan történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt dózis újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.
 
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
 
A venlafaxin retard kapszulákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni. A kapszulákat egészben, folyadékkal kell lenyelni; nem szabad megosztani, széttörni, megrágni vagy feloldani.
 
A venlafaxint retard kapszulák szferoidokat tartalmaznak, amelyekből a hatóanyag lassan szabadul fel és kerül be a tápcsatornába. E szferoidok oldhatatlan része kiürül és a székletben észlelhető.

 

4.3 Ellenjavallatok 

 

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (lásd 4.5 pont). Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (lásd 4.9 pont).

A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.9 pont).
 
Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai tünetek rosszabbodása:
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényeknek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegeknél az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőknél fokozottabb, mint a placebót szedőknél.

A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Gyermekek és serdülők
A Velaxin retard kapszula nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve a kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.
 
Szerotonin-szindróma
Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin‑kezelés esetében is kialakulhat a potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma vagy a Neuroleptikus Malignus Szindrómához (NMS) hasonló reakciók, különösen egyéb szerotonerg szerekkel (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal történő együttadás során (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A szerotonin-szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gasztrointesztinális tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában hasonlíthat NMS-re, melyre jellemző a hyperthermia, az izomrigiditás, a vegetatív instabilitás a vitális jelek és a mentális státusz állapotának gyors fluktuációjával.
 
Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását.
 
A venlafaxin más szerotonin-prekurzorokkal való együttes alkalmazása nem ajánlott (pl. triptofántartalmú étrend-kiegészítők).
 
Zártzugú glaucoma
A venlafaxin alkalmazással összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt a fokozott szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zártzugú glaucoma kockázata.
 
Vérnyomás
Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hypertoniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást rendszeres időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. cardialis funkciózavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat.
 
Szívfrekvencia
Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhatja a fennálló kórállapotokat.
 
Szívbetegség és ritmuszavar kockázata
A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarctuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük van. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében óvatosan kell alkalmazni.
 
A forgalomba hozatalt követően QTc‑megnyúlásról, Torsade de Pointes (TdP) esetekről, kamrai tachycardiáról és halálos kimenetelű szívritmuszavarokról számoltak be venlafaxint használó betegeknél, különösen túladagolás esetén vagy olyan betegeknél, akiknél egyéb QTc‑megnyúlásra / TdP-re hajlamosító tényező is jelen volt. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akinél a súlyos szívritmuszavar vagy QTc‑megnyúlás kialakulásának kockázata magas (lásd 5.1 pont).
 
Görcsök
A venlafaxin-terápia során görcsök jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsök szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsök jelentkeznek.
 
Hyponatraemia
A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy nem megfelelő antidiuretikushormon-elválasztás szindróma (SIADH) fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból volumenhiányos betegek nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
 
Vérzési rendellenességek
A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI és SNRI szedésével kapcsolatos vérzési események az ecchymosistól, a hematomáktól, az epistaxistól és a petechiáktól a gasztrointesztinális és az életveszélyes vérzésekig terjedhetnek. A bőr- és nyálkahártya-vérzések (köztük a gasztrointesztinális vérzés) kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-reuptake-gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocytaaggregáció-gátlókat szedő betegeket.
 
Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a poszt partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont).
 
Szérum-koleszterinszint
A szérum-koleszterinszint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebokontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérum koleszterinszint mérését mérlegelni kell.
 
Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás
A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömegcsökkentésre.
 
Mánia/hipománia
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.
 
Agresszió
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek kis részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették. Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.
 
A kezelés abbahagyása
Az antidepresszáns szereknél jól ismert a megvonási tünetek jelentkezése, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a dózis csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fentebb a 4.4 pontban - Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása és Agresszió).

A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.

A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint a dóziscsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), izgatottság és szorongás, hányinger és/vagy hányás, remegés, fejfájás, látáskárosodás és magas vérnyomás tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek.

Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy dózist. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2‑3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint a kezelés elhagyásakor fokozatosan vonják meg néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.
 
Szexuális zavar
A szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI-k leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
A venlafaxin használatához akathisia kialakulása társul, ami szubjektív kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre vagy -állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legnagyobb valószínűséggel a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.
 
Szájszárazság
Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiénia fontosságára.
 
Cukorbetegség
Diabeteses betegeknél az SSRI-vel vagy venlafaxinnal történő kezelés megváltoztathatja a vércukorszint szabályozását. Szükségessé válhat az inzulin és/vagy a szájon át szedhető antidiabetikumok adagolásának megváltoztatása.
 
Laboratóriumi drogteszt-interakció
Venlafaxint szedő betegeknél álpozitív immunoassay teszteredményt jelentettek vizeletből történő fenciklidin (PCP) és amfetamin-kimutatásnál a teszt elégtelen specifikussága miatt. Az álpozitív eredmény napokkal a venlafaxin szedésének abbahagyása után is előfordulhat. A venlafaxin PCP-től és amfetamintól való megkülönböztetése ellenőrző vizsgálattal, pl. gázkromatográfiával vagy tömegspektrometriával lehetséges.
 
Nátrium
A Velaxin 37,5 mg retard kemény kapszula és a 75 mg retard kemény kapszula kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A Velaxin 150 mg retard kemény kapszula 36 mg nátriumot tartalmaz kapszulánként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 1,8%-ának felnőtteknél.

 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Monoamino-oxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók)
 
Irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlók
A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását legalább 14 napig nem szabad elkezdeni az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátló kezelés befejezését követően. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzíbilis, nem-szelektív MAO‑gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)
A szerotonin-szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzíbilis, szelektív MAO‑gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. Reverzíbilis MAO‑gátló kezelés befejezését követően 14 napnál rövidebb szünetet is lehet tartani a venlafaxin elkezdése előtt. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt javasolt elhagyni (lásd 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)
A linezolid antibiotikum gyenge, reverzíbilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont).

Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO‑gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve, akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.
 
Szerotonin-szindróma
Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindróma, különösen olyan szerekkel történő együttadás során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint (vagy buprenorfin és naloxon kombinációját), fentanilt és analógjait, a tramadolt,a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), valamint olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (úgymint a MAO‑gátlók, pl. metilénkék), szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofán-tartalmú étrend-kiegészítők), illetve antipszichotikumokkal vagy más dopamin-antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.4 pont).
 
Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin‑prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofán tartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).
 
Központi idegrendszerre ható anyagok
A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképpen óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható készítményekkel történő együttadásakor.
 
Etanol
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.
 
QT‑szakasz megnyúlását okozó gyógyszerek
A QTc‑szakasz megnyúlását okozó egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás esetén megemelkedik a QTc‑megnyúlás és/vagy a kamrai arrhythmiák (pl. TdP) kialakulásának kockázata Ezeknek a gyógyszerkészítményeknek az együttes adása kerülendő (lásd 4.4 pont).
 
A következő csoportok érintettek:  
A fenti lista nem teljes, ezért minden olyan gyógyszerkészítmény alkalmazása kerülendő, amelyről ismert, hogy számottevő QT‑szakasz megnyúlást okoz.
 
Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra
 
Ketokonazol (CYP3A4-inhibitor)
Egy lassú és gyors CYP2D6 metabolizáló személyekkel ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a gyors és 21% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a gyors és 23% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál). A CYP3A4-inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O‑dezmetil‑venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4-inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.
 
A venlafaxin hatása más gyógyszerekre
 
Lítium
A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin-szindróma léphet fel (lásd Szerotonin-szindróma).
 
Diazepám
A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.
 
Imipramin
A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2‑OH‑dezipramin AUC-értékének 2,5-4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75 mg-150 mg-os adagolásával kapcsolatban. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.
 
Haloperidol
Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a c_max 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Riszperidon
A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Metoprolol
A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30-40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatja meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O‑dezmetil‑venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.
 
Indinavir
Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a c_max 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir azonban nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek
In vivo vizsgálatokban a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6 gátlónak bizonyult. A venlafaxin nem mutatott in vivo CYP3A4 (alprazolám és karbamazepin), CYP1A2 (koffein), CYP2C9 (tolbutamid) vagy CYP2C19 (diazepám) gátló hatást.
 
Orális fogamzásgátlók
Forgalomba hozatalt követő vizsgálatok során nemkívánatos terhességeket jelentettek olyan orális fogamzásgátlót szedő betegek között, akiket venlafaxinnal kezeltek. Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való interakció következményeként jöttek létre. Interakciós vizsgálatokat hormonális fogamzásgátlókkal nem végeztek.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.
 
Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előny felülmúlja az esetleges kockázatot.
 
Mint más szerotonin reuptake-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazták. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki.
Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.
 
Az epidemiológiai adatok arra utalnak, hogy az SSRI-k alkalmazása terhesség alatt, különösképpen a késői terhességben megnövelheti az újszülötteknél a perzisztáló pulmonális hypertonia (persistent pulmonary hypertension in the newborn, PPHN) kockázatát. Bár a PPHN SNRI-kezeléssel való összefüggését egyetlen vizsgálatban sem tanulmányozták, figyelembe véve a vonatkozó hatásmechanizmust (a szerotonin-visszavétel gátlása) ez a lehetséges kockázat nem zárható ki a venlafaxin alkalmazása során.
 
Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, csökkent izomtónus, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).
 
Szoptatás
A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. A forgalomba hozatalt követően beszámoltak olyan szoptatott csecsemőkről, akiknél sírás, irritabilitás és rendellenes alvási ritmus alakult ki. A szoptatás felfüggesztését követően a venlafaxin megvonásnak megfelelő tünetek jelentkezését is jelentették. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a Velaxin retard-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a Velaxin retard-terápia előnyeit az anyára nézve.
 
Termékenység
A fertilitás csökkenését figyelték meg egy vizsgálatban, amelyet mind hím, mind nőstény patkányokkal végeztek, amikor azokat O-dezmetil-venlafaxin expozíciónak tették ki. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont).
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.
 
 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu