Napra pontosan, 1897 évvel ezelőtt, i. sz. 121. április 26.-án született meg Rómában Marcus Aurelius a Római Birodalom legbölcsebb császára.Terápiás beszélgetéseink egyikén, Orsinak Marcus Aurelius császárt, hadvezért és gondolkodót idéztem. Annyira megtetszett neki, hogy önszorgalomból, a következő terápiás ülésre, Marcus Aurelius idézeteket gyűjtött a netről.
Köztük ezt is: „Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság."
Irgalmas ég! - Marcus Aurelius ezt már 19. évszázada tudta.... Hol voltunk még akkor pszichiáterek és pszichológusok...
A túláltalánosítások (korai következtetések) megértéséhez egy ismeretlen szerző tanmeséjét fogom segítségül hívni. Marcus Aurelius bölcsessége kapcsán jutott az eszembe.
A fehér ló (kognitív terápiás tanmese)
Élt egyszer egy idős, szegény ember egy kis faluban. Egyetlen vagyona volt: szép fehér lova. Olyan szép volt az a ló, hogy még a király is megirigyelte és nagy vagyont ajánlott érte. De az öreg nem adta el.
Egy nap a ló megszökött. Az egész falu összejött és az emberek azt mondták: "Milyen buta vagy te öregember, mit mondtunk neked? Add el azt a lovat. Tudtuk, hogy ez fog történni, jobb lett volna eladni. Micsoda szerencsétlenség!"
Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A ló nincs az istállóban. Ez tény. A többi csak vélemény. Hogy ez szerencse, vagy szerencsétlenség, nem tudom, mert nem tudom, hogy mi történik majd ezután.
Az emberek kinevették az öreget.
Két hét elmúlt és a ló visszatért. Nem lopták el, elkószált és 12 vadlovat hozott magával. Megint összejött a falu és az emberek azt mondták: "Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse volt, hogy a lovad eltűnt."
Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A ló visszatért. Ez tény. Ha egyetlen egy szót olvastok el egy könyvben, hogyan tudnátok az egész könyvet megítélni?
Az emberek értetlenül hallgattak.
Az öregnek volt egy fia. A fiú elkezdte betörni a vad lovakat. Egy hét múlva leesett a lóról és eltörte a lábát. Megint összegyűltek az emberek és újra csak véleményt mondtak. "Micsoda szerencsétlenség! Kitörte a lábát a fiad és most még neked sem tud segíteni."
Az öreg azt mondta: lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy nem. Miért kell rögtön ítélkezni? Mondjátok azt, ami van. A fiam kitörte a lábát. Senki sem tudhatja, hogy ez egy szerencse vagy szerencsétlenség.
Az emberek csodálkoztak az öreg kijelentésén.
Nemsokára háború tört ki. A fiúkat besorozták katonának, az öreg fia pedig otthon maradt a törött lába miatt. Az emberek sírtak fiaikért és eljöttek az öreghez és azt mondták: "Milyen igazad volt öreg, mégis nagy szerencse, hogy a fiad kitörte a lábát. Így legalább megmaradt az élete..."
-- ♦ --
Túláltalánosítás és a Ravennai mozaikok
Túláltalánosítunk, amikor a Múlt mozaikjai alapján, próbáljuk megalkotni a Jövőt.
Gondoljuk csak el, hogy a sok millió darabból álló, teljes templombelsőt megtöltő ravennai-mozaikok pár véletlenszerűen megmaradt töredékéből ki tudta volna, ki merte volna újraalkotni ezt a csodát? Hozzáértő biztosan nem.
Mi, egyszerű emberek, mégis napról-napra ilyet teszünk, amikor elnagyoltan, a valóság pár mozaikja, egy-egy keresztmetszete alapján alkotunk korai következtetést.
A ravennai San Vitale-templom az egyetemes művészettörténet egyik legrangosabb
és legfontosabb kora keresztény alkotása.
Világhírű belső mozaik-díszítését Maximilián érsek i. sz. 548. április 19-én avatta fel.
Gondolkodási hibák - kognitív disztorziók
Egy korábbi Benzo blog bejegyzésben (Troll önkonTroll - gondolkodási hibáink) már írtam ezekről a distressz okozta és további distresszt (negatív stresszt) okozó gondolkodási hibákról.
Most ezek egyikét, a túláltalánosítást, vagy korai, megalapozatlan következtetést kívánom kiemelni.
Amikor az ember túláltalánosít, általában ilyen szavakat használ: „mindig“, „soha“, „minden”, stb.
A túláltalánosítás, hibás következtetés egy kognitív torzítás, mely rengeteg, felesleges és megfelelő technikákkal (lásd később) elkerülhető érzelmi fájdalmat (distresszt) okoz. Ha megkérdőjelezés nélkül bedőlünk ezeknek a megalapozatlan következtetéseknek, számos formában fogják korlátozni életünk és kapcsolataink.
Egyik változatuk a „Jövőbelátás”
Amikor egy, vagy néhány korábbi tapasztalatunk alapján „előre megjósoljuk” valaminek a kimenetelét.Pl.:
Tény1: napok óta hiába keresünk munkát, és még csak visszajelzés sem érkezik...
Hibás következtetés (SAANG): soha nem fogunk munkát találni… aztán, ahogy ez az alaptalan következtetés az eszünkbe jutott, reménytelennek kezdjük érezni helyzetünket és benne magunk s el is megy a kedvünk a további CV küldözgetéstől...
Tény2: társkeresős próbálkozásunk ismét csalódással zárult...
Hibás következtetés (SAANG): soha nem fogok hozzám illő Társat találni. Az ilyen megalapozatlan következtetés (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolat) aztán megint csak elkeseredettséget szül, s az ember begubózik (állandósítva ezzel társtalanságát, magányát).
A megalapozatlan túláltalánosítás, mint minden jóslás (!), természetesen nagyon pontatlan, olykor annyira, hogy kellő kitartással épp az ellenkezőjét éri el az ember (munkát és méltó Társat talál).
Kellő kitartás… A konok kitartás, a hit a sikerben és a rugalmas alkalmazkodás nagyon fontos siker tényezők.
Gondoljuk csak át, ha valaki elkezd sangolni, azaz hagyja, hogy a SAANG-ok negatívan torzítsák érzéseit és észleléseit, nem valószínű, hogy elegendő és megfelelő erőfeszítéseket tesz céljai elérése érdekében. Ez pedig „utólag beteljesülő jóslatokhoz” vezethet!
Az utólag beteljesülő jóslat igazságát jól ismeri a közgazdaságtan is. Amikor a tőzsdén a kisbefektetők, egy szándékosan elhelyezett hazugság (rémhír) miatt elkezdték eladni részvényeiket, félve, hogy pakettjeik elértéktelenednek, a részvények ára a túlzott kínálat miatt tényleg zuhanó repülésbe kezd, hogy aztán fillérekért megvehesse azokat egy tőzsde-cápa.
Általában, amikor csalódunk, amikor elvárásaink nem teljesülnek, fájdalmas érzések lesznek úrrá rajtunk. Minél erősebb ez a negatív érzés, annál valószínűbb, hogy negatívan befolyásolja, torzítja a gondolkodásunkat. És minél negatívabban gondolkodunk (pl. sangolunk), annál negatívabban fogunk érezni. Ezt hívják cirkuláris okságnak.
Mit tehetünk gondolkodási hibáink ellen?
Számos kognitív terápiás technika létezik a kognitív torzítások érvényességének vizsgálatára. Az egyik leghatékonyabb, hogy „jövőbe látáskor” tegyük fel magunknak a következő ellenőrző kérdéseket, amik segíthetnek átgondolni a „jövőbe látás” ésszerűtlenségét.
♦ Szól-e valamilyen bizonyíték emellett a „jövőbe látó” jóslat (feltételezés) mellett?
♦ Ha a legjobb barátom lenne hasonló helyzetben és ő gondolkodna ilyen negatívan, vajon megtámogatnám ezeket a negatív jóslatait, vagy felhívnám a figyelmét alternatív és pozitívabb lehetséges következtetésekre?
♦ Vajon – hasonló helyzetben – mindenki, pl. valamelyik pozitívan gondolkodó barátunk is ugyanerre a következtetésre jutna? Ha nem, vajon miért nem?
♦ Lehet, hogy volna olyan más következtetés, ami hatékonyabban segíthetne a kívánt eredmény elérésében?
Amennyiben ezek alapján levonjuk a következtetést: hogy múltbeli tapasztalataink, soha nem adnak, soha nem adtak és soha nem fognak adni tökéletes támpontokat a Jövő „pontos megjóslásához”, elgondolkodhatunk azon, hogy: optimistán, vagy pesszimistán érdemes-e gondolkodnunk? Melyik gondolkodás jár kisebb kárral, nagyobb haszonnal: az optimista, vagy a kognitív disztorziókkal teli pesszimista.
Természetesen az OPTIMISTA!
"Lehet, hogy hosszú távon a pesszimistának van igaza,
de a táv alatt csak az optimista élvezi az utazást."
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Túláltalánosítás, jövőbelátás (viccesen)
A diák másodszor is megbukik a vizsgán.
- Tudtam, hogy így lesz! Ugyanaz a terem, ugyanaz a vizsgáztató, ugyanazok a tételek...
Kapcsolódó anyagok
