Cirka fél évszázaddal ezelőtt kezdett el kábítószer függőség pszichológiai patkány-kísérleteket folytatni a Simon Fraser Egyetemen egy világhírűvé vált kanadai pszichológus: Bruce Alexander.A függőség pszichológiai kísérletek arra irányultak, hogy újraértékeljék a függőségek hagyományos megközelítéseit, különösen az addikciót elősegítő környezeti és társadalmi tényezők szerepét.
Alexander és munkatársai egy sor kísérletet végeztek a kábítószer-függőséggel kapcsolatban, amelyeket Patkány Park kísérletként emleget a szakma. Jókora kavarodást okoztak annak idején, s bár két könyvet is írt a függőségekről, a felvert por azóta elült. Maradt minden a régiben. Pedig a gyógyszerfüggőségek kérdését is érdemes lenne újra gondolni.
Alexander rájött, hogy mindaz, amit a szerfüggőségekről a többség tudni vél, egy 1930-as évekbeli patkány-kísérletsorozat megfigyeléseiből származik…
Mi van? Mi az igazság akkor a drogok (szerek és gyógyszerek) addiktív hatásáról? Akkor mitől „akadunk horogra”? Min és mit változtassunk?
A hajdani patkány-kísérlet: állatok Skinner-dobozban
A legkorábbi függőség-magatartást vizsgáló kutatásokat, Skinner-dobozokban végezték B. F. Skinner amerikai pszichológus vezetésével. Főleg a Harvardon és a Minnesotai Egyetemen, ahol Skinner oktatott és kutatott.
Skinner az operáns kondicionálás egyik legismertebb alakja volt már az 1930-as években, amikor megkezdte ezeket a kísérleteket.
Azzal kezdte, hogy kialakított egy – később róla elnevezett – vizsgálati eszközt (Skinner-doboz), egy olyan dobozt, mely lehetővé tette a tudósoknak, hogy pontosan mérjék, miként reagálnak a kísérleti állatok („vizsgálati személyek”) a jutalmakra és a büntetésekre.
Skinner a jutalmazás és büntetés (ennek egyik formája a jutalom elmaradása: lásd „szeretet megvonással” büntetés!) módszereit alkalmazva tanulmányozta, hogyan tanulnak az állatok.
Fogtak egy patkányt, máskor egy galambot, berakták a Skinner-ketrecbe két itatóval. Az egyikben tiszta víz, a másikban heroinos vagy kokainos víz („jutifali”) volt, amelyhez egy kar, vagy gomb lenyomásával juthattak hozzá az állatok.
A véletlenszerű próbálkozások („próba-szerencse tanulás”) során a patkány gyorsan rátanult a drogra, rövid idő múlva már szinte mindig csak a kábszeres vizet választotta (preferálta), és ebbe szinte mindig bele is pusztult.
Végig csinálták a kísérletet számos alkalommal, egy rakás patkánnyal és galambbal. Mind így jártak. Kell ennél több? Megszületett a tudományos publikáció: a patkányok és más állatok, ha lehetőségük van rá, hajlamosak nagyfokú függőséget kialakítani különféle drogok iránt. A pszichoaktív szerek függőséget kialakítani képes hatását: addiktív potenciálnak nevezték.
Jött a túl korai, leegyszerűsítő és túláltalánosító humán következtetés is: ha valaki egyszer drog-horogra akad, aligha tud róla lejönni.
Az Élet azért ennél bonyolultabb… Patkány Mennyország!
De, előtte még érdemes elismerni, hogy akkoriban a Skinner-doboz használata forradalmasította a viselkedéspszichológia területét, és jelentős hatással volt a viselkedésterápiák fejlődésére. Skinner munkássága hozzájárult a viselkedés tudományos megközelítéséhez, különösen a viselkedésmodifikáció és a tanulási elméletek terén.
A 70-es években (uszkve 40 évvel később) Bruce Alexander megvilágosodott. A skinneri fadobozokat látva szöget ütött valami a fejében. Észrevett valamit, amit addig senki. Amit persze addig is mindenki nézett, csak nem látott.
Skinnerék egy üres, sivár ketrecbe helyezték a magányos állataikat. „Akik” abban a kísérleti helyzetben, abban az ingerszegény környezetben, más örömforrás híján, a kábítószerezésen kívül mást nem is tudtak tenni, hiszen a kísérleti KÖRNYEZET (Skinner-box), csak ezt az egyetlen lehetőséget kínálta fel „nekik” ingerkeresésként és unaloműzésként.
Bruce Alexander ezért újragondolta a kísérletet. Áttervezte a korábbi, a XX. századi lepusztult, bűnözés és drogbandák uralta Harlemet idéző Skinner-boxot, minimum Manhattan-ire.
Célja az volt, hogy megvizsgálhassa elgondolását a KÖRNYEZET, a LEHETŐSÉGEK, ill. a VESZÉLYEK szerepéről az ADDIKCIÓK kialakulásában, kialakításában.
Évtizedek óta folytak akkor már patkány-kísérletek a világ laboratóriumaiban. Első ízben történt meg, hogy „luxus kecó”, bocsánat: ketrec készült kísérleti állatoknak. Kétszázszor (!) nagyobb alapterületen, mint a hagyományos Skinner box-ok.
Alexander „Rat Park” -nak, Patkány Parknak nevezte ketrecét, de nyugodtan hívhatta volna Patkány Hippi Kolóniának is. (Benne voltunk a beat korszakban…)
Minden volt ezekben, ami patkány szem-szájnak (meg egyebeknek…) ingere. Kaja, pia, nők… Dugig volt sajttal, érdekes, felfedezésre váró járatokkal, alagutakkal, pörgethető kerekekkel (mókuskerekek), gurítható játék labdákkal, haverokkal és csajokkal, ill. barátnőkkel meg pasikkal. Annyit szexelhettek, ehettek-ihattak szabadon (! - Macska ugyanis nem volt a Csapatban) amennyit csak akartak…
Természetesen ott volt a két itató is. A tiszta vizes, meg a kábszeres, de – lássanak csodát! – az 5 csillag superior Patkány Lakóparkban élők oda se bagóztak, oda se szagoltak a heroinos cuccra. (Úgymond: józan, konzervatívok – TERMÉSZETESEK maradtak.)
Szinte sosem ittak belőle. Függővé egyikük sem vált, egyikük sem adagolta „arany korttyal” túl magát...
Alexander látva az „elképzelhetetlent”, először arra gondolt: a patkányok teljesen mások, mint az emberek. Hiba őket felhasználni „emberkísérletek” – emberre vonatkoztatható kísérletek – alanyaiként. Aztán újra gondolta az egészet, mert megint észrevett valamit…
Amerika Indokína ketrecében
Merthogy, ebben az időben fejeződött be heroinnal és más drogokkal egy tömeges emberkísérlet a Csendes-óceán túloldalán. Több százezer fiatal amerikai férfi volt a kísérleti alany. Ketrecük felirata: vietnámi (indokínai) háború volt.
A vietnámi háborúban, 1960-1973 között, összesen kb. 2,5 millió (!) amerikai katona vett részt. Ez volt az USA történelmének eddigi leghosszabb és legnagyobb fegyveres konfliktusa.
A háború alatt – amerikai felmérések szerint – az amerikai katonák 20-30 százaléka fogyasztott rendszeresen heroint. A korabeli hadi tudósítások csak egy ideig tudták leplezni a problémát. Miután pedig napvilágra került, sokan kezdtek el aggódni: mi lesz, ha a harcok végeztével narkósok, PTSD-sek százezrei lepik el az Egyesült Államok utcáit.
Egy 1975-ben közzétett tanulmányt, amely kimutatta, hogy a vietnámban harcoló katonák körében hússzorosára (!) nőtt a heroinfüggők aránya, amíg harcoltak, mint mielőtt behajózták őket Vietnámba. Miután visszatértek az Egyesült Államokba, a függőségi arányok visszaestek a háború előtti szintre.
A katonákat, akik heroint stb. használtak Vietnámban, az amerikai eü.-i hatóságok nyomon követték. Óriási meglepetésre: kb. 85%-uk nem került drogelvonóra vagy rehabra… Egyszerűen csak abbahagyta a heroinozást és ezzel párhuzamosan integrálódott a polgári jólétbe.
Az Észak-Vietnám leigázására idegenként kiparancsolt amerikai katonák függősége, egy semmilyen erkölcsi normával nem igazolható háború poklában agresszorként, családi támogatás nélkül: „környezeti adaptáció” volt.
Nem lehet kétségünk afelől, hogy az, idegenföldön végrehajtott, józan ésszel (!) szinte elviselhetetlen indokínai halálgyárhoz képest a hazaérkezés maga lehetett a mennyország. Ott pedig, ha valaki képes visszailleszkedni, az esetek nagy százalékában semmi szüksége nincs a drogokba menekülésre.
Stressz Doktor® Kommentár
.jpg)
Az, hogy ez a gyors heroin elhagyás százezer számra, különösebb megvonási tünetek nélkül megtörtént, a szer addiktív hatásával (szokásos módon) nem volt magyarázható.Lehet, hogy a benzodiazepin függőség is inkább a „KETRECRŐL”, az egyén által is befolyásolható (!) külső környezet által meghatározott LEHETŐSÉGEKRŐL és VESZÉLYEKRŐL szól...?
Ha, valaki le akar jönni a Frontinról, Xanaxról, Rivotrilról stb., a nyugtatók, altatók (benzok) elhagyására érdemes alaposan felkészülnie.
1. Kezdje azzal, hogy a „Macskát” (fő ellenségeit, stresszorait) fokozatosan (!) legyőzéssel, elkerüléssel kizárja az életéből.
Amennyiben Életét („ketrecét”) apránként nem kezdi el józan ésszel is élhetővé tenni, hiába hagyja el a benzodiazepint, egy üres, sivár Skinner boxban találja magát, és a Xanax, Frontin és Rivotril valódi megoldások hiányában, pótszerként "visszasettenkedik"…
Sikerrel csak azzal párhuzamosan „veheti el” magától a kémiai nyugalmat, ahogy megteremti a valóságosat.
2. Az elszigetelés (külső erők által), de az elszigetelődés is egy idő után talajt vesztetté, kiszolgáltatottá tesz, ilyeténképpen táplálja a függőségeket (TV, mobil, anyag, nyugtató, szex stb.).
Keressen értékes, hús-vér kapcsolatokat. A közösségi média „kapcsolatok” a valódi kapcsolatok harmat gyenge utánzatai. „Egy porszem árnyékának az illata.” - K.L.
Amennyiben valakit valamilyen csapás ér, nehézséggel szembesül, azonnal észreveszi az érdemi különbséget. Mert nem a Facebook-os „barátai”, nem a twitteres „követői” fognak vele leülni beszélgetni, nyúlnak a hóna alá és segítik ki a bajból. Hanem hús-vér családtagjai, rokonai, barátai, akikkel mély, szeretetteljes, személyes kapcsolatuk van.
A csak „online barátok” pedig „valóságshow” nézőként, fogják végig nézni valós vergődéseit…
3. Amikor egy közösség hagyja, hogy külső és/vagy belső erők szétdarabolják, atomizálják, elidegenítsék elmagányosítsák a tagjait, a függőség minden válfaja drámaian megnő köreikben.
Kapcsolódjon pozitív értékrendű közösségekhez. Hús-vér kapcsolataiban azonban őrizze meg személyes szabadságát, autonómiáját.
4. Stresszorok nem csak kívül vannak. Léteznek „belső ellenségek”, belső stresszorok is. Kishitűség, önbizalomhiány, SAANG-ok, mennyiségileg és/vagy minőségileg hiányos stresszkezelés stb.
Amennyiben egyelőre tehetetlennek gondolja/érzi magát a külső stresszorával szemben, csökkentheti teljes (külső + belső) stresszterhelését azzal is, ha dolgozik az önértékelésén, önbizalmán, énhatékonyságán, rezilienciáján, mindset-jén stb.
Tegye titokban, hogy ne gördítsenek akadályokat elé… Ahogy ezekben előrehalad, több ereje lesz a külső stresszorok kezelésére.
5. Újítsa meg, frissítse fel mindennapjait, amennyire csak lehet (életmódterápia). „Színezd újra, színezd újra, életed, ha megfakulna. Színezd újra.”
6. Keressen magának egy v. több magasabb rendű célt annál, mint, hogy: „le akarok jönni a Frontinról, Xanaxról, Rivotrilról stb.” Ez csak részcélnak elég, de SMART-osított életcélnak kevés, ezért nehéz helyzetekben kevésnek bizonyul.
7. A gyógyszer függőség ellentéte nem a gyógyszer mentesség, a gyógyszer függőség ellentéte a bensőséges, szeretetteljes emberi kapcsolat.
A Rat Park kísérletek fő felismerései (kérem, figyeljen az emberi „áthallásokra”):
♦ Jól felszerelt, ingergazdag, szabad, társas környezetben élő patkányok sokkal kevesebbszer választották és fogyasztották a drogot, mint azok, amelyeket unalmas, lepusztult, ingerszegény körülmények között („szegregátumban”) tartottak izoláltan.
♦ Felismerésük arra utal, hogy az anyag (heroin) függőség nem csupán és nem is elsődlegesen (!) a drogok biokémiai vonzerejével (addiktív hatásával) magyarázható, hanem szorosan kapcsolódik a KÖRNYEZETI (TÁRSADALMI) tényezőkhöz.
Ha fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is.
Ha benzodiazepin nyugtatót vagy altatót szed, ne feledje kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet – segíthet tisztábban látni a saját helyzetét.
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még!
Dr. Kopácsi László
pszichiáter szakorvos
nyugtatók, altatók és antidepresszánsok biztonságos optimalizálása - Segíthetek?
Benzo Blog – alapítva 2014-ben
társadalmi felelősségvállalás jegyében
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
