Ópiát használattal kapcsolatos problémák és betegségek kezeléséről - Addiktológiai Szakmai Kollégium irányelv

 

(2. részlet)

 

III. Kezelés

 
Állapotfelmérést követően egyéni terápiás terv kialakítása.

Terápiás terv kialakításában fontos:
1. Nem gyógyszeres kezelés

Akupunkturás detoxikáció

Wen Hong Kong-i sebész, 1973-ban igazolta, hogy fül-akupunktúrával hatásosan tudja csökkenteni az ópiátfüggők drogéhségét és egyéb megvonási tüneteit, mivel a drog addikció és a sóvárgás biológiai megerősítését okozó stressz és a heroin indukálta CRF és kortizol szintet csökkenti. Kidolgoztak egy egyszerű, 5 pontos fül-akupunktúrás kezelést, amely hatásosnak bizonyult a megvonás akut periódusának, illetve az ezt követő időszak legtöbb fizikai és pszichológiai tünetének kezelésében, minden egyes drogfüggő esetében, ezt Brewington kontrollált vizsgálatai igazolták (K). Magyarországon 1992-ben 15 program indult ennek felhasználására.

Az akupunktúrás kezelés hatékony kiegészítője a detoxikálásnak:
Az ópiátfüggőségnél nem specifikus kiegészítő kezelés:
Megfelelő egészségügyi ellátás szintje

A kliensek kezelése különböző terápiás körülmények között történhet. Általános elv, hogy olyan környezetben gyógykezeljünk, amelyben lehetőség van hatékony és biztonságos terápiára (az ÁNTSZ engedély minimál feltételeivel rendelkező helyeken). A kezelés megkezdésében, a problémás szerhasználó elérésben azonban jelentős szerepük lehet alacsonyküszöbű, ártalomcsökkentő szolgáltatásoknak, ill. terápiás szintű beavatkozások történhetnek szociális intézményekben is (szenvedélybetegek nappali ellátója, szenvedélybetegek közösségi szolgálata, RÉV-alacsonyküszöbű intézmények, rehabilitációs otthonok, félutas-átmeneti intézmények, védett munkahelyek, stb.).

Általános intézkedések

A diagnózis megállapítása, a klinikai és szociális körülmények felmérése után terápiás tervet kell készítenünk. A kezelés során fontos olyan terápiás kapcsolat kialakítása, amely alapján a kliens, és a kezelőszemélyzet jól együttműködik. Különösen indokolja ezt, hogy a betegség jellegéből adódóan a betegségbelátás és az együttműködés hiányzik. A kezelés célját és eredményességének mutatóit lehetőleg a család bevonásával segítjük elő (H).

Speciális ápolási teendők

Kórházban az ópiát-megvonás kezelése esetén, a megvonás súlyosságától függően az első néhány napon a gyógyszeres kezelésre esik a hangsúly, ilyenkor a célzott pszichoterápiára kevesebb a lehetőség.

Veszélyes mértékű ópiát-használat esetén alkalmazott rövid intervenció pozitív hatású, ami a relatív és abszolút kockázatcsökkenésben nyilvánul meg (M). A rövid intervenció eszközei a visszajelzés, a személyes felelősség hangsúlyozása, tanácsadás, empátia, önbizalom és optimizmus nyújtása. Az ópiátfüggőség és abúzus, valamint pszichiátriai társbetegségek esetén, a droghatás következtében kialakult személyiség- és családpatológiai zavaroknál több pszichoszociális módszer javasolt.

A pszichoszociális kezeléseket gyógyszeres kezelésekkel, olyan modern szerekkel együtt alkalmazhatjuk, amelyek csökkentik a relapszus veszélyt. A komplex kezelés mindig személyre szabott. A specifikus kezelési módok hatékonyabbak a standardkezelésnél.

A pszichoterápiás módszereket és lehetőségeket az egyéb terápiáknál részletezzük.

Speciális kockázati csoportok:
Fizikai aktivitás

A szervezet áthangolásában a rendszeres fizikai igénybevétel (munka, sport, a szabadidő struktúrált és aktív eltöltése) nélkülözhetetlen a hatékony és eredményes terápia szempontjából.

Diéta

A tartós ópiát-használat gyakran vezet leromlott általános állapothoz. A gyakori táplálkozási és felszívódási zavar miatt könnyű, pépes, zsírszegény, vitamindús táplálék javasolt, a túl savas, fűszeres ételeket kerülni kell. A beteg figyelmét fel kell hívni a rendszeres étkezésre és folyadékpótlásra, és ezt folyamatosan ellenőrizni is kell.

Kliens-oktatás

A klienst és családját, a vele kapcsolatban élőket fel kell világosítani a betegség természetéről, a tünetekkel, a kezelés lényegével, a visszaesések elkerülésének lehetőségeivel. A család-, ill. párterápia segítséget jelenthet a sikeres terápia végigvitelében

2. Gyógyszeres kezelés

A drog dependens betegeknél a megvonási tünetek, a kockázat csökkentése, és a relapszus prevenciót elősegítő kezelés indítására, valamint a tartós drogmentes állapot fenntartása az elsődleges stratégiai cél. A beteg együttműködésének megnyerésével, a lehető legkorábbi szakban a súlyos tolerancia kifejlődése előtt el kell kezdeni a biológiai kezelést, egyidejűleg ha lehet egyéni vagy kiscsoportos pszichoterápiák, kognitív és viselkedésterápia, családterápia, gyógyító célú foglalkoztatás indításával.

A kezelésbevétel feltétele a klienssel kötött terápiás szerződés, mely rendelkezik a terápia kereteiről. Az alkalmazott készítményt lehetőleg mindig monoterápiával indokolt kezdeni, és a terápiában hatékony dózist használni. Nem szükség az alkalmazási előírásoktól lényegesen eltérő, vagy a napi maximális adagot meghaladó dózisok alkalmazása, mivel terápiás előny nélkül a szövődmények és a mellékhatások kockázatát fokozzuk. Az ópiát-dependens személyeknél eredményes kezelés időtartamát minimum 12 hónapig érdemes tervezni a korai relapszus elkerülése, a toleranciát kialakító neurobiológiai folyamatok rendeződése céljából az időtartamot javasolt egyénileg mérlegelve beállítani (G).

18 év alatti kliens kezelése esetén szülő vagy gyám írásos beleegyezése szükséges, kivéve az életmentő beavatkozások eseteit.

A kezelések céljai:
A szubsztitúciós programok két típusát alkalmazhatjuk az ópiátfüggők kezelésében:
Magyarországon jelenleg a buprenorphine-naltrexone és a methadone engedélyezett szubsztitúciós terápiára.

Alacsony küszöbű programok
Magas küszöbű programok
Az ópiát-dependencia kezelésében használható szerek követelményei:
Megfelelő egészségügyi ellátás szintje

Az ópiát-dependencia különböző megnyilvánulási formái és szövődményei miatt az egészségügyi ellátás is eltérő. Az akut intoxikáció intenzív detoxikáló kezelést igényel intenzív terápiás osztályon, vagy toxikológián, míg az ópiátfüggőség és az ópiát-abúzus addiktológiai-, pszichiátriai ambuláns, vagy kórházi gyógykezelést.

A belgyógyászati, neurológiai, vagy pszichiátriai szövődmények ellátására megfelelő járóbeteg- vagy kórházi ellátása szükséges (az ÁNTSZ engedély minimál feltételeivel rendelkező helyeken). Az életet veszélyeztető állapotok (infarktus, diabeteszes kóma, stroke stb) célzott szakellátást igényelnek.

Speciális ápolási teendők

Akut ópiát-mérgezés esetében szoros intenzív ellátást, megfigyelés, főleg a légzés ellenőrzése, a légutak szabaddá tétele, műfogsor eltávolítása, beteg stabil oldalfekvésbe (jobb oldalára) helyezése, párnával kitámasztása (az esetleges hányadék aspiráció kivédésére). Ha kényszerintézkedésre van szükség, úgy annak határozottnak, gyorsnak kell lennie, de ennek során arra kell törekedni, hogy a páciens emberi méltósága ne sérüljön.

Ajánlott gyógyszeres kezelés

Az ópiát-dependencia kezelésére használhatók azon gyógyszerkészítmények, amelyek a dependencia pszichés és fizikai tüneteit csökkentik, a relapszus kivédését elősegítik és vágycsökkentő (anticraving) hatásúak. A kezelésben eredményesen használható készítmények hatástani és kémiai tulajdonságai igen eltérőek lehetnek, amelyek az ópiáterg, dopaminerg, szerotoninerg, GABA-erg, noradrenerg, glutamáterg rendszereken fejtik ki hatásaikat. A morfinhoz hasonló és attól eltérő kémiai szerkezetű ópiátok egymással kereszttoleranciát és keresztdependenciát mutatnak, ha azonos receptorokon hatnak. A Í receptor agonista (metadon) és a partiális agonista szerek (LAAM, buprernophin) kereszttoleranciát és keresztdependenciát mutatnak a természetes, vagy szintetikus ópiátokkal, így alkalmasak megvonásos tünetek megszüntetésére, vagy a szer szubsztitúciójára (M).
1. A metadon szintetikus ópiát-agonista szer, amely a legrégebb ideje használnak sikeresen az ópiát-megvonásban. A metadon döntően a Í receptort aktiválja, farmakológiai hatásai morfin-szerűek, de az ópiát receptorok három elkülönült típusával is interakcióba lép. Hatásai a központi idegrendszerben a morfinénál enyhébbek és elhúzódóbbak. A tartós ópiát-használat következtében kialakuló tolerancia, fizikai függőség és recidív droghasználat kezelésére a kereszttolerancia, keresztdependencia miatt hatékonyan alkalmazható (M). A genetikailag gyors metadon metabolizáló egyéneknél magasabb dózisra van szükség, mert az alacsony dózis esetén igen erős elvonási tünetek és ezzel együtt önmedikáció jelentkezhet. Ezen egyének az első hónapban veszélyeztetettebbek a túladagolás tekintetében, mint a kezelésbe kerülést megelőzően. A túl magas metadon dózis eredményezhet túladagolást, akár halált is.

További információk Metadon Kezelési Protokoll leírásában részletesen megtalálhatók.

A buprenorphin parciális mű-ópiát-agonista, az elvonási tünetek kivédésére és terápiájára egyaránt alkalmas, megszakítása a metadonénál enyhébb elvonási tünetekkel jár, mivel tartósan leköti az ópiát receptorokat. Átlagban 8 mg-16mg/nap adagolásban mind heroin, mind egyéb ópiát készítmények megvonásánál az egyik legkedvezőbb hatású gyógyszer. A beteg jobb együttműködését biztosító depot formulájú kapszulás kezeléssel még sikeresebb eredményeket értek el. A NIDA elsőként választandó szerként javasolta a 2005 évi ópiát dependencia kezelésének összefoglalójában (M). Retard injekciós formájú változatát is használják.

A buprenorphin-naloxon sublingualis készítmény (Suboxone) 4:1 arányban buprenorphint és naloxont tartalmaz (8 mg / 2 mg, illetve 2 mg / 0,5 mg tabletták készülnek). Tekintve, hogy a naloxon sublingualis alkalmazás esetén nem bír farmakológiai hatással, így ebben az esetben a hatás a monokomponensű buprenorphinéval ekvivalens, amelynek hatékonyságát több szisztematikus review elemzés is alátámasztja. Ennek megfelelően sublingualis alkalmazás esetén a Suboxone az ópiát-megvonásos tünet-együttes kivédése mellett nem okoz eufóriát. A Suboxone a kutatások szerint jól tolerálható, a kombinált kezelésnél súlyos, nem kívánatos mellékhatás nem fordult elő, így ez a módszer hatékony, biztonságos szubsztitúciós lehetőségnek bizonyult az ópiátfüggőség kezelésében. Tekintve, hogy intravénás alkalmazás esetén a naloxon komponens blokkolja a buprenorphin parciális agonista hatását, így a Suboxone biztonságosabb, mint a metadon. Továbbá a fenti hatás miatt a metadon esetében felmerülő utcai kereskedelem a Suboxone esetében nem várható. Mindezek alapján a Suboxone első választású szerként javasolható ópiát szubsztitúciós szer. (M) A Suboxone szubsztitúciós alkalmazása mellett absztinencia-orientált programok előkészítéseként is adható.

További információk Suboxone Kezelési Protokoll leírásában részletesen megtalálhatók.

Tramadol nem szelektív ópiát agonista, amely a döntően a mű, de omega és kappa receptorokhoz is kötődik. Hatását még a noradrenalin és a szerotonin visszavétel gátlása is kedvezőbbé teszi. 11 metabolítja közül egy aktív, amely 4-szer erősebb, mint az anyavegyület. USA-ban komoly tramadol abusus járvány miatt korlátozták a hozzáférhetőségét. A szubsztitúciós dózist a betegre szabva kell kititrálni, kezdő adag per os 100-150 mg/nap, amelyet szükség szerint 50 mg-os emelésekkel lehet növelni a tünetmentességig, de a napi dózis ne haladja meg a 400 mg/die mértéket. A helyettesítő-jelleggel adott dózis fokozatos csökkentésével 4-6 hét alatt a heroinról leállás lehetséges (K).

Jelenleg ezen indikációval Magyarországon nem rendelhető.

Slow release morphine (SROM) tabletta gyors dózistitrálása után, kontrollált ópioid dependenciát tudunk kialakítani, majd fokozatos dózis leépítéssel minimális elvonási tünetek kíséretében drogmentessé válik a beteg. A 80mg-os orálisan adható tabletta alternatív terápiaként használható, első kezelésként, vagy sikertelen metadon kezelés helyettesítésére. A metadonról SROM-ra történő átállításnál a kezelés első néhány napjában enyhe megvonási tünetek jelentkeznek. A SROM tabletta hatásai és mellékhatásai mindenben megegyeznek a morfinéval (R).

Hazánkban nincs forgalomban.

Orvosi heroin Kanadában és több európai országban is (pl. Egyesült Királyság, Svájc, Németország) használt addiktológiai kezelés lényege, a tiszta heroin kontrollált orvosi adagolása, megvonási tüneteket nem okozó kezelési dózis beállítása, és ezzel fenntartó kezelés folytatása. Ez kontrollált dependenciát hoz létre, majd a későbbiekben akár fokozatos dóziscsökkentés segítségével teljes absztinenciát érnek el (K).

Hazánkban nincs engedélyezve.

Naltrexon mű, kappa, delta ópiát receptor antagonista. A heroin dopamin felszabadulást okoz a nucleus accumbensben a ventrális tegmentum mű receptorai közvetítésével a mesolimbicus pályarendszer keresztül. A tolerancia és a sóvárgás kialakulásában a folyamatos kondicionáló ingernek fontos szerepe van. Az ópiát-antagonisták a mesolimbicus pályarendszeri ópiát receptorokat posztszinaptikusan blokkolják, így a naltrexon gátolja a heroin által kiváltott dopamin felszabadulást a nucleus accumbensben. A naltrexon kezelés, csak a megvonási tünetek lezajlása után indítható, azaz amikor a beteg drogmentessé vált, ez 7-10 nap után következik be (M). A terápia során az eredetileg használt kábítószert és a tartós hatású gátló naltrexont egyidejűleg adagolják. Első két nap 50 mg naltrexon, majd 48 óra múlva napi 100 mg orális dózist adunk. Ennek értelme, hogy a gátlószer blokkolja az eufóriáért felelős receptorokat, jelenlétében tehát hiába adagolják az eredeti szert, az örömérzés, a heroin mámor elmarad, így nincs késztetés a szer további használatára. A kliensek nem kedvelik a naltrexon terápiát, mivel a sóvárgás és a diszkomfort érzés tartósan fennmarad. A kezelés előnye, hogy a gyógyszerhez jutás miatt orvosilag a beteg kontrolált, egyéni és csoport pszichoterápiás kezelésekbe vonható és eredményesebb az együttműködés.

2. UROD (ultrarövid ópiát-detoxikálás)

A kezelés egyik lehetősége az úgynevezett UROD-módszer, az ennek során a méregtelenítés benzodiazepin narkózisban történik. Ez az úgynevezett turbó módszert, ahol egy nap alatt, alvás közben, fájdalommentesen történik a heroin megvonás. Az eljárás a drogfüggőséggel kapcsolatos megfigyelések eredményeit hasznosítja, ópiát mű agyi receptorokat gátolja, amelyeken a heroin váltja ki az eufóriát, alvás közben kémiailag naloxonnal lekötik. Így kémiai úton elejét veszik a heroin utáni, addig csak a szerrel kielégíthető vágyakozásoknak. Mire az intenzív osztályon, állandó orvosi ellenőrzés alatt, néhány órán átaltatott beteg felébred, fizikai értelemben nem kívánja a drogot, elmúlhat ez a sóvárgás. A turbómódszer újdonsága csak abban rejlik, hogy a detoxikálás általában egy-két hétig tartó, de sokszor akár két-három hónapig is elhúzódó fázisát gyakorlatilag néhány órás altatás alatt letudja, mégpedig úgy, hogy eközben már az első perctől kezdve folyamatosan adagolják a betegnek a naltrexont. Az álmából felébredő beteg így egyszerre ugorhatja át a leszokás két fázisát, a méregtelenítést és a megvonási szakasz első részét. Az UROD módszer tapasztalatai szerint a kezelést kapott drogbetegeknél alacsonyabb százalékban történnek visszaesések. A fizikai függés megszüntetése önmagában nem vet véget a kábítószertől való függésnek. Az ilyen indukált vagy turbó eljárás után ötnapos szigorú pszichiátriai megfigyelésre van szükség, majd minimum egyéves rehabilitációra (K).

Hazánkban nincs engedélyezve.

3. Ibogain (12-methoxiibogain) a mesolimbicus és a mesocorticalis dopaminerg rendszerekben fejti ki hatását, dózisfüggően. Kezdő dózis 15 mg/die, egyéni dózis titrálással napi 100 mg-ra emelhető. Magas koncentrációban csökkenti a dopamin metabolitok koncentrációját. Az ibogain hat az ópiát kappa, omega, valamint az NMDA receptorokra. A kappa receptorokhoz történő intrinsic aktivitástól mentes nagy affinitással magyarázzák a feszültségoldó és az elvonási tüneteket mérséklő hatását. 1993-ban az ibogain a NIDA (National Institute on Drug Abuse) listájára került, mint a drogfüggőség potenciális gyógyszere Hollandiában és USA-ban (R).

Hazai forgalomban nem kapható.

Alfa-2-adrenerg agonista kezelés az ópiát-dependenciában szenvedők akut megvonási tüneteinek egyik kezelési alternatívája az alfa2-adrenerg-agonista tizanidin alkalmazása önmagában vagy kombinációban. A terápiás hatásmechanizmus alapja, hogy ópiát-megvonás hatására a locus coeruleus noradrenalint termelő sejtjei fokozott aktivitással reagálnak. Az ópiát-megvonási tünetek kialakulását gátolni lehet alfa2-adrenerg-agonista clonidin adásával, mely a locus coeruleus noradrenalint termelő sejtjeinek izgalmát. A hazai forgalomban a clonidinhoz hasonló hatású vegyületet az alfa2-receptor-antagonista hatású tizanidin. Kezdő dózis 3-8 mg/die, amelyet súlyosabb esetekben 36 mg napi dózisig emelhetünk. A leállás fokozatosan történjen. A tizanidin akut megvonási tünetekre kifejezett protektív hatását mutat ópiát-megvonás során (K).

Jelenleg ezen indikációval Magyarországon nem rendelhető.

4. 5-HT3 antagonisták az ondansetron, granisetron, tropisetron, az 5-HT3 receptor szuperszelektív kompetitív antagonistái. Az 5-HT3 receptor gátló hatást posztszinaptikusan fejtik ki. Az ondansetron gátolja a dopamin felszabadulást mesolimbicus regió és a és a nucleus accumbens területén, emiatt nemcsak a heroin, hanem a kokain és az amfetamin megvonás és sóvárgás tüneteit mérsékli (K). Ondansetron 8mg/die infúzióban vagy per os, granisetron 6 mg/die per os vagy infúzióban, tropisetron 10mg/die per os vagy infúzióban.

Jelenleg ezen indikációval Magyarországon nem rendelhető.

5. Gabapentin módosítja a GABA szintetáz és a glutamát szintetáz aktivitását. Növeli a GABA szintézist. Heroin megvonás tünetei gyorsan csökkenti, mivel fokozza a VTA GABA-erg interneuronjaiban a GABA szintézist, amely meggátolja a heroin által kiváltott dopamin felszabadulást, ezáltal mérsékli az eufóriát, a sóvárgást és hatékony a relapszus prevencióban. Napi 900 mg/die kezdő dózis a testsúly és a dependencia fokától függően emelhető 3000 mg napi dózisra heroin dependensek megvonási tünetei lényegesen csökkenthetők. A beteg drogmentes állapotba hozható, amely után tartós egyéni vagy csoport terápiában állapota stabilizálható (K). Vágycsökkentő, hangulatjavító szerek adásával a tartós rekreációs kezelés eredményessége fokozható.

Jelenleg ezen indikációval Magyarországon nem rendelhető.

6. Clonazepam nagy potenciálú benzodiazepin, eliminációs felezési ideje 20-60 óra. A heroin dopamin felszabadulást okoz a nucleus accumbensben, a ventrális tegmentum mű receptorai közvetítésével a mesolimbicus pályarendszer keresztül. A clonazepam, a GABA-A receptorok aktivitását fokozva csökkenti a heroin okozta dopamin felszabadulást a mesolimbicus területen és a nucleus accumbensben, ezzel a heroin jutalmazó, megerősítő hatása és a sóvárgás, valamint a megvonási tünetek lényegesen mérséklődnek illetve megszűnnek (K). Kezdő dózisa 20-30 mg/die Az akut megvonást követően a clonazepamot fokozatosan 4-6 hét alatt csökkentjük az addikció elkerülése miatt is.

7. Mirtazapin az á-2 adrenerg receptorok gátlásával fokozza noradrenerg neurotranszmissziót és a szerotoninét is. Specifikusan az 5-HT1 receptorokon serkenti a szerotoninerg neurotranszmissziót, blokkolja az 5-HT2 és az 5-HT3 receptorokat, befolyásolja a mű, delta kappa-1, és kappa -2 ópiát receptorokat. Az 5-HT3 antagonizmus gátolja a dopamin felszabadulást a mesolimbicus regiós és a nucleus accumbens területén, ezáltal az ópiátok euforizáló hatását megszünteti, a megvonás tüneteit és a megvonást követő depressziós állapotokat jelentősen mérsékli napi 45 mg adása.

Jelenleg ezen indikációval Magyarországon nem rendelhető.

8. Rimanobant cannabinoid 1 (CB1) receptor kompetitív antagonista. A CB1 receptor aktivitása csökkenti a gátló ingeranyag a GABA felszabadulását, emiatt a mesolimbicus területen és a nucleus accumbens fokozódik a dopamin felszabadulás, amely az eufória, a sóvárgás, és a pszichés hatások kialakulásáért felelős. A rimanobant 20 mg/die dózisban a CB1 receptor gátlásával helyreállítja az eredeti GABA aktivitást, ezzel a csökken a dopamin felszabadulás, és jelentősen mérséklődik az ópiátok utáni sóvárgás és a megvonási tünetek. Széleskörű multicentrikus vizsgálatok történtek nagy beteganyagon a metabolikus szindróma, kardiális rizikócsökkentés, másrészt kisebb esetszámú beteg vizsgálati eredmények igazolták, hogy a rimanonbant hatásos a marihuána, kokain, heroin megvonás kezelésében. Acomplia néven törzskönyvezték Franciaországban és folyamatban van további 25 országban.

Magyarországon jelenleg nem rendelhető.

Általános kontraindikációk
Lehetséges jelentős interakciók
A terápia-rezisztencia kérdése

A terápia-rezisztencia lehetőségét az alábbi ismérvek bármelyikének teljesülését jelenti:
A terápia rezisztencia hátterében vizsgálni kell, hogy a kliens:
A farmakológiai monoterápia bizonyított elégtelensége esetén alkalmazhatók az augmentációs stratégiák. Az időben történt terápiarezisztencia felismerése és kezelés megfelelő változtatása elsődleges fontosságú az esetleges további szövődmények illetve az állapotromlás megelőzésében.

A kezelést befolyásoló egyéb szempontok

Alkalmazás idős betegek esetében

Az ópiát-dependensek száma a 60 éves kor felett lényegesen alacsonyabb, mint az alkohol dependencia esetén, ahol ebben az életkorban növekvő számot mutat. 60 év feletti klienseknél absztinencia-orientál kezelést indítani nem ajánlott, illetve csak kivételes esetekben, amikor a ópiát-dependencia már meglévő betegségek (infarktus, stroke, cardiovasculáris betegségek, metabolikus szindróma stb) lefolyását veszélyeztetné. Ilyenkor a társszakmák javaslata és egyéni mérlegelés alapján, belgyógyászati kivizsgálás, valamint a mentális állapot felmérése után lehet a kezelést elkezdeni. Ilyen esetekben a kezelést lehetőleg a legkisebb terápiás adaggal kell elkezdeni, a kezelési stratégiát lassú, fokozatos emelés betartásával kell felépíteni. A kezelés időtartamát az elért eredmények és a társbetegségek változásának a függvényében, célszerű eldönteni. Fokozott figyelmet kell fordítani az egyéb betegségek kezelésére használt szerek esetleges kedvezőtlen gyógyszer interakcióinak az elkerülésére.

Alkalmazás serdülőkorban

A 14-18 év közötti populációban indul el a kísérletező, majd alkalmi/szociális, később a függőséghez vezető drogfogyasztás. A kezelésére használható készítmények széles körű alkalmazása valamint a relapsus prevenciós szerek biztonságos használata nagy körültekintést és egyéni mérlegelést kíván serdülőkorban, a mentális és a szomatikus fejlődésre gyakorolt hatásai miatt. Figyelembe kell venni a felnőttektől eltérő élettani különbségeket, a víz és zsírterek arányát, a metabolizációs kapacitásbeli különbségeket, a magasabb glomeruláris filtrációs rátát. A farmakokinetikai különbségek miatt az alkalmazott készítmények felezési ideje megrövidül és az alacsonyabb testsúlyból adódóan az alkalmazott dózisokat is ennek megfelelően szükséges beállítani. Minden egyes gyógyszerhasználat esetén az adott szer hivatalos előírata az iránymutató.

Terhesség, szoptatatás

Az ópiát-dependencia kezelésére használt készítményeket terhességben nem javasoltak, de a kezelési szükségletet az egyre nagyobb számú graviditás alatt történő drogfogyasztás indokolja. Emiatt korszerű, az intrauterin magzatkárosodás rizikóját minimumra csökkentő terápiás protokollok készültek (K). Ezeknél az előny-kockázat mérlegelésével szükséges a kezelést lefolytatni. Külön ellátást igényel, ha az ópiátot használó anya magzatánál elvonási tünetek jelentkeznek, ekkor speciális neonatológiai és addiktológiai kezelés kell folytatni.

Kiegészítő alternatív gyógyszeres kezelés
Terápiás algoritmusok

Lásd. II. sz. melléklet.

3. Műtét

Az ópiát dependencia kezelésében műtéti megoldásra csak traumatológiai probléma vagy más akut sebészeti ellátást igénylő esetben kerülhet sor.

 

(1. részlet)

(3. részlet)

(4. részlet)

Forrás: Addiktológiai Szakmai Kollégium és Országos Addiktológiai Centrum: Egészségügyi szakmai irányelv - Ópiát használattal kapcsolatos problémák és betegségek kezeléséről