Ha nap, mint nap esténként dühödten és szomorúan állapítja meg, hogy megint nem jutott napi feladatainak végére. Ha emiatt estére rendszeresen bosszús, elkeseredett és stresszel, akkor valamit érdemes lenne már változtatnia ez eddigi „sikerstratégián”!"Ami nem megy, ne erőltessük." – szeretem a magyar szólásmondásokat a bennük megfogalmazódó, évszázadok alatt kikínlódott bölcsességet.
Ha eddig sem vezetett kellő eredményre napi feladatainak ad hoc, vagy kedv szerinti elvégzése, akkor természetesen ezután sem fog. Ezen nincs mit idegeskedni. Ez a helyzet. Slussz passz. Tanulni a helyzetből annál inkább érdemes. Egy újabb stresszkezelési módszer az eddigiek mellé.
Stresszkezelés hogyan?
Ez a kérdés válasszatok. A magyarok Istenére esküszöm, hogy az ember ilyenkor 3 választási lehetőség előtt áll:1. Legrosszabb: Nem tanul a tapasztalataiból, "beragad" a helyzetbe, ugyanazt folytatja, csak egyre nagyobb vehemenciával, egyre frusztráltabban, idegesebben. Tovább zizizi magát, aztán alkoholhoz nyúl, piálni kezd, és/vagy nyugtatókkal (szorongáscsökkentőkkel), altatókkal próbálja meg csökkenteni a stresszét... Öngól. Pszichiáterként abszolút nem ezt javasolom!
Vannak, akik az önismétlő, egyhelyben járásnál magasabb szintre jutnak és felismerik: "Ez, így nem mehet tovább!"
Nem mindegy azonban, hogy mit kérdőjeleznek meg. Az "ez"-t (cél-megkérdőjelezés), vagy az "így"-et (eszköz-megkérdőjelezés).
Nem mindegy azonban, hogy mit kérdőjeleznek meg. Az "ez"-t (cél-megkérdőjelezés), vagy az "így"-et (eszköz-megkérdőjelezés).
2. Rossz | Jó (a helyzettől függően): Tanul tapasztalataiból, megkérdőjelezi céljai realitását. Ezért lejjebb szállítja, az aktuálisan használt, elégtelen módszeréhez, lehetőségeihez hozzá süllyeszti, igazítja céljait. Bizony van ebben ráció. A nagy célt, amit az aktuális módszerrel nem lehet elérni, okos dolog lehet részcélokra bontani. Mert egy részcél eléréséhez, már elégséges lehet az eddig használt módszer.
3. Legjobb: Tanul tapasztalataiból, megkérdőjelezi, felülvizsgálja módszerei hatékonyságát. Megmarad eredeti céljainál, de e célok eléréséhez most már alkalmas célelérési módszert ("útvonaltervet") választ.
Van megoldás?
"Fókuszálj, ne kuszálj!" - K.L.
Priorizáljon, rangsoroljon. Alakítson ki fontossági sorrendet. Távlati céljait napi részcélokra bontva határozza meg másnapi prioritási sorrendjét. Minden este egy papírra 123
"1" besorolást csak olyan feladatok (részcélok) kapjanak, amik elérésével hosszú távú céljai vannak!
Aki eddig aszerint választott feladatokat a napi teendő listájáról, hogy éppen aktuálisan mihez volt kedve, az mindig a pillanatnyilag legkönnyebben elvégezhető (!) és nem a hosszútávon legfontosabb (!) feladatokat választotta. Csoda, hogy eddig nem jutott egyről - kettőre, vagy főleg ötről - hatra?
A rangsorolás nem tűnik nagy változtatásnak, holott az. Céljai elérésében, személyes hatékonyságának növekedésében a különbség ég és föld lesz.
Ha életének eddig problémás területein kipróbálja a feladat rangsorolást, és tudatosan kezd el követni egy olyan stratégiát (akciótervet), amivel gyorsabban és biztosabban érheti el céljait, idővel azt veszi majd észre, hogy a gondjai enyhülnek, kevésbé lesz stresszes, és már nem is látszik olyan kilátástalannak minden.
Ezért hatékony stresszkezelési módszer a feladat rangsorolás.
Napi feladat lista rangsorolva
Holnaptól kezdje el a ma este felállított sorrendben végigvenni a feladatait. Először az "1"-ket, amikor az mind meg van, akkor jöhetnek a "2"-k, és így tovább. Így folyamatosan arra tud fókuszálni, ami a legfontosabb, és ezzel szó szerint egy nagyságrenddel nagyobb eredményei lesznek. Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
