Pár nappal ezelőtt illuminált állapotban botrányosan viselkedett egy budapesti szórakozóhelyen "empé". Aztán fülön fogták, nyakon csípték.A hírek szerint egy ideig "empé" volt a diszkó tiszavirág életű, ingyen-attrakciója, aztán belemelegedett. Agresszíven nőket zaklatott, garázda módon belekötött férfi kísérőikbe, obszcén módon beszélt és hatalmával való visszaéléssel fenyegetőzött a „helyiség kalapácsa”.
Így is visszaélt… Személyi védelmét ellátó testőrök nélkül aligha randalírozhatott, provokálhatott volna férfiakat órákig.
Az aranyifjúról savazás nélkül, önlejárató kampánya során megmutatkozott erkölcsileg mennyire nemes és tiszteletre méltó.
Mennyire számíthatunk fejlődésre, önkorrekcióra annál, aki Dunába dobja a tükrét, ahelyett, hogy belenézne?
A közösségi médiában elterjedt tanulságos videófelvételek alapján vizsgáljuk meg, hogyan hat az emberi viselkedésre az alkohol? Akkor is, ha nem tiszta…
Gátlások csökkenése
… „empé” viselkedése jól illusztrálja az alkohol és a bodyguard-ok koktéljának gátlásokat oldó, „bátor nagyfiús” hatását.
A beszámolók szerint „empé” nevetségessé, közröhej tárgyává tette magát, ahogy kielégítetlen kameruni kanként, Európa egyik legszebb fővárosában, ismeretlen nőket zaklatott és obszcén „ellenállhatatlan” (legalább kétfarkú) ajánlatokkal bombázott bombázókat. A videók szerint le is ment kutyába…
Ezek a viselkedések vélhetően színjózanon nem jellemzőek „empére”. De, az alkohol már csak ilyen, ezt mutatja az empíria: alpárivá teszi azt, aki nem ismeri a határait.
Csorbuló ítéletalkotás, helyzetértékelés, döntéshozatal és normaszegés
A pia nagyot rontott „empé” ítélőképességén, meggondolatlanná tette és felhígította döntéshozatali képességeit.
Az alkohol hatására az emberek hajlamosak megszegni a társadalmi normákat és elvárásokat. „empé” esetében ez a jelenség különösen szembetűnő volt, hiszen garázda magatartásával egyértelműen sértette a társadalmi együttélés szabályait.
Az, hogy belekötött más hozzá hasonló – bocsánat, a tények tanúsága szerint nála különb – vendégekbe, aztán szóban és tettlegesen agresszív volt velük, megmutatta, hogy alkohol hatására az ember, még ha magát olykor félistennek is képzeli, képtelen önmérsékletet tanúsítani, kontrollálni ösztönös érzelmi reakcióit és társaslényhez méltónak mutatni magát.
Motoros koordinációs zavarok
Diszkós dülöngélése, egyensúlyzavara, széles, tántorgó mozdulatai „empé” kidobása után a Duna-parton folytatódtak. Tisza ennyire északon még nem ömlött bele a Dunába…
Érzelmi labilitás
… „empé” viselkedésében az alkohol vágyakat szélsőségessé fokozó, EU-forizáló pszichoaktív hatásai is megmutatkoztak. Feltéve, hogy „empé” nem tisztán is ilyen.
Jobbik esetben erőszakos, hangos, durva, társadalmilag elfogadhatatlan, felháborító viselkedése és obszcén beszólásai csak az alkoholhoz és a hatalomtól való megrészegültségéhez voltak köthetők.
Az alkohol hosszútávú, kapcsolatokat is megmérgező hatásai
Nem kell hozzá sok csalódás és a bensőséges, bizalmi kapcsolatok megromlanak.
Az alkoholos befolyásoltság során elkövetett cselekedetek negatív hatással vannak az emberi kapcsolatokra. „empé” esetében agresszív hőzöngése, kivagyi, sem Istent, sem embert nem ismerő viselkedései, valószínűleg negatív hatást gyakorolnak a környezetében lévő emberekre.
Az ilyen incidensek gyakran vezetnek hosszútávú bizalmatlansághoz és (pár)kapcsolati problémákhoz.
Ha nem tanul ezekből, hírneve, pénze és karrierje könnyen lehet kérész életű és két szék között könnyűszerrel a pad alá eshet.
Alkoholról magyarán
Az alkohol viselkedést megváltoztató hatásai egyénenként eltérőek. Befolyásolja ezt: személyiség, genetika, testsúly, életkor, nem, általános egészségi állapot, gyógyszer és alkohol fogyasztási szokások stb.
Magyarán: az alkohol az embert, még ha szerzett is jogosítványt VEZETÉSRE ALKALMATLANNÁ TESZI.
Gyermekkorunk klasszikus családi kártyajátékában egyetlen lapnak nincsen párja: Fekete Péternek. Próbál is tőle mindenki megszabadulni...
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
Engedje meg, hogy állásfoglalás helyett, friss, hétvégi élményemmel válaszoljak kérdésére.
Párommal Szentendréről (Szentendre Éjjel-Nappal Nyitva Fesztivál) hazafelé beugrottunk a lenyűgöző Zene Házába a Dívák és Ikonok kiállításra.
A világ legnagyobb iparművészeti- és dizájn múzeumának nagy sikerű utazó kiállítása többek között különleges jelmezek, fellépőruhák, ikonikus viseletek, kosztümök, személyes tárgyak és ereklyék sokaságával kápráztatja el szépszámú látogatóját (2024. szeptember 15-ig).
Az egyik legelső teremben baloldalon a kivetítőn egy rövid némafilmes jelenetet döbbentett meg. Kétszer is megnéztem, olyan erőteljes volt.
Száz évvel ezelőtt (kb. 1930 körül vették át a némafilmek szerepét a hangosfilmek) azt vették filmre, amint egy asztala mögött álló úrhölggyel „kiabál” egy hozzá hasonlóan jól szituált férfi. Erre a nő, balra lesodor valamiket az asztaláról.
A ffi. meglepődik, de folytatja tovább. A nő most villámgyorsan jobbra sodorja le az asztalon maradt dolgokat.
A férfi meghökken, ám folytatja tovább. Erre a nő egy erőteljes mozdulattal felborítja az asztalt, s mivel már nincs közöttük gát, két kezével hatalmas erővel szinte nekifeküdve a ffi. mellkasának kitaszigálja a szobából azt, majd rávágja az ajtót…
(Egy kicsit Maga helyett is...)
Tisztelettel: Kopácsi dr.
És az összefoglaló kapcsán meg merem kérdezni azt is, ami tavasz óta motoszkál bennem, mióta meghallgattam ex-Mrs. "empé" „nyílt színi vallomását” egy bántalmazó párkapcsolatról.
Hasonlókat éltem át, de családi támogatás nélkül is sokkal rövidebb ideig (egy vetélés azért kellett hozzá) tűrtem, ezért háborgó lélekkel hallgattam az interjút – egy pontig: Akkor ugyanis, amikor az – állítólag – sokszor még a szülei előtt is megalázott nő azt mondta, hogy ő bizony volt, hogy visszaütött, fölkaptam a fejem: lehetséges ez?
Kisgyerekként közelről láttam, ahogy apám csillogó szemmel napról napra őrölte föl anyám idegrendszerét a „gombjai nyomogatásával”; voltak barátnőim, akik képtelenek voltak kilépni mérgező kapcsolatokból, de olyan esetre nem emlékszem, hogy egy lelkileg/fizikailag terrorizált nő „visszaütött”. Ám, mivel ez a „riporter” érdeklődését nem keltette fel és aztán máshol sem hallottam a megdöbbenés hangjait, szeretném Öntől, a szakembertől megkérdezni: Lehetséges, hogy egy abúzált nő azonnal visszaüt és ott helyben megtorolja az őt ért sérelmet? Nevezhető egyáltalán „bántalmazó kapcsolatnak”, ha mindkét fél fizikai agresszióval él?
Megvallom, a beszélgetésnek ezen a pontján, úgy éreztem elárultak. Nem kifejezetten engem, hanem azt a sok ezer, tízezer, százezer nőt a világon, akiknek amúgy is azzal kell megküzdeniük, hogy a társadalom, sőt, gyakran a saját családjuk szemében ők nem elég türelmesek „szegény párjukkal, akinek annyi gond nyomja a vállát”. Olyan volt, mintha minden, amit átéltem, hiteltelenné vált volna. Mintha megloptak volna: bagatellizálták azt a hihetetlen erőt, ami ahhoz kellett, hogy szembeszálljak a környezetemmel, amely kívülről csak azt látta, hogy az az ember milyen figyelmes velem társaságban, és el sem hitte, hogy ha egy általa tervezett programhoz nem volt kedvem, már röpült is a telefon a falnak...
Ezért kérdezem: Vissza is lehetett volna ütni? Mert én akkor és ott nem éreztem ezt opciónak. De ha ezt az, aki a családon belüli erőszakról törvénykezik így csinálta, nagyon szégyellem magam, hogy én ehhez gyáva, magányos és erőtlen voltam...