Stilnox

Alkalmazási előírás

(lényegre koncentrálva)

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Stilnox 10 mg filmtabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
10 mg zolpidem-tartarátot tartalmaz (megfelel 8,02 mg zolpidemnek) filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag: 90,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Filmtabletta.
 
Fehér, hosszúkás, metszett élű, mindkét oldalukon domború felületű filmbevonatú tabletták, egyik oldalukon bemetszéssel, másik oldalukon „STILNOX” felirattal ellátva. Törési felületük fehér színű. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

 
A zolpidem álmatlanság rövid távú kezelésére javallt felnőttek számára azokban az esetekben, amikor az álmatlanság súlyos fokú, a beteg életét nagymértékben zavarja, életminőségét rontja.
 

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás
 
65 éven aluli felnőttek:
A kezelés egyszeri gyógyszerbevétellel történjen, mely ugyanaznap éjjel nem ismételhető. Felnőtteknek a napi javasolt adag 10 mg, amit közvetlenül lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem legkisebb hatásos adagját kell alkalmazni, és a 10 mg-ot nem szabad átlépni.
 
65 éven felüliek:
Idős és legyengült betegek fokozottan érzékenyek lehetnek a zolpidemre, ezért ezeknél a betegeknél az ajánlott adag napi 1/2 tabletta, ami kivételes esetekben az egyéni tolerancia gondos értékelését követően, 1 tablettára emelhető. A maximális adag napi 1 tabletta.
 
Májkárosodás:
Májkárosodás esetén a zolpidem kiürülése és metabolizmusa csökkent mértékű, ezért ilyen betegeknél az adagolást ½ tablettával kell kezdeni, és különös óvatosság szükséges májkárosodásban szenvedő idős betegeknél. 65 év alatti felnőtteknél, csak abban az esetben lehet az adagot 10 mg-ra emelni, ha a klinikai hatás nem kielégítő és a kezelést jól viseli a beteg.
 
Gyermekek és serdülők:
A zolpidem alkalmazása nem javasolt 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél, az ennél a korcsoportnál történő alkalmazását alátámasztó adatok hiánya miatt. Placebokontrollos klinikai vizsgálatokból származó, jelenleg rendelkezésre álló tényadatok leírását lásd az 5.1 pontban.
 
Az alkalmazás módja
 
A Stilnox 10 mg filmtabletta szájon át alkalmazandó. A Stilnox gyors hatása következtében, a tablettát minden esetben közvetlenül elalvás előtt vagy lefekvéskor kell bevenni. A zolpidem-kezelést a javasolt legkisebb adaggal kell kezdeni. A maximális napi adagot nem szabad meghaladni.
 
A kezelés időtartama

A kezelés időtartalma a lehető legrövidebb legyen, de a fokozatos megvonási időszakot beleszámítva sem tarthat tovább 4 hétnél.

Bizonyos esetekben a maximális kezelési időtartamon túli alkalmazás válhat szükségessé, ilyenkor a beteg állapotának szakorvosi felülvizsgálata szükséges, mivel az abúzus és dependencia kialakulásának kockázata a kezelés időtartamával növekszik (lásd 4.4 pont).
 
A kezelés megszakításának módjai

Nagyon rövid időtartamú kezelés esetén a dózis csökkentésére nincs szükség. Elhúzódó kezelés vagy az ajánlottnál magasabb adagok esetén az adag fokozatos csökkentésére van szükség a rebound insomnia kockázatának minimálisra csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont).

A beteg figyelmét fel kell hívni a kezelés korlátozott időtartamára, szükség esetén a fokozatos elhagyás módjaira. A beteget a készítmény elhagyását esetleg követő rebound insomnia lehetőségéről is tájékoztatni kell.
 

4.3 Ellenjavallatok

 
A zolpidem ellenjavallt az alábbi állapotok esetén:

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Légzéskárosodás

Károsodott légzésfunkciójú betegeknek a zolpidem kizárólag óvatossággal adható, mivel a hipnotikumok a légzésfunkciót befolyásolhatják (lásd 4.8 pont).
 
Májkárosodás

Májkárosodás esetén csökkentett adagolás javasolt (lásd 4.2 pont). Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében a zolpidem nem alkalmazható, mert encephalopathia kialakulásához vezethet (lásd 4.2 és 4.8 pont).
 
Általános információk
 
Az insomnia oka tisztázandó, ha az lehetséges és az alapbetegség(ek) kezelendő(k) hypnotikum felírása előtt. Ha az insomnia 7-14 napos kezelés során nem javul, ez jelezheti pszichiátriai vagy organikus rendellenesség alapvető meglétét, ezért a diagnózis rendszeres időközönként felülvizsgálandó.
 
Idősek

Csökkentett adagolás javasolt (lásd 4.2 pont).
 
Pszichotikus betegségek

A hipnotikumok, mint a zolpidem, pszichotikus betegek elsődleges kezelésére nem ajánlottak.
 
Másnapi pszichomotoros képességromlás

Más szedatívumhoz/hipnotikumhoz hasonlóan, a zolpidemnek is van központi idegrendszeri depresszáns hatása.
 
A másnapi pszichomotoros képesség – beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is – romlásának kockázatát növeli, ha:
A zolpidemet egyszer kell bevenni közvetlenül lefekvéskor és nem szabad ugyanaznap éjjel újra bevenni.
 
Amnézia

A szedatohipnotikumok, mint a zolpidem anterograd amnéziát okozhatnak. Ez leggyakrabban a gyógyszerbevételt követő néhány órán belül jelentkezik, ezért a kockázat csökkentése érdekében a betegeknek meg kell arról bizonyosodniuk, hogy 8 óra megszakítatlan alvásidő áll a rendelkezésükre (lásd 4.8 pont).
 
Öngyilkosság és depresszió

Több epidemiológiai vizsgálat szerint öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet előfordulásának növekedése figyelhető meg benzodiazepinekkel és más hipnotikumokkal – ideértve a zolpidemet is – kezelt depressziós vagy nem depressziós betegeknél. Okozati összefüggést nem állapítottak meg. Ahogy a benzodiazepinek, így a zolpidem sem alkalmazható önállóan depresszió vagy depresszióval kísért szorongás kezelésére (ezeknél a betegeknél szuicid viselkedést válthat ki).

Habár klinikailag szignifikáns farmakokinetikai vagy farmakodinámiás interakciót a zolpidem és az SSRI-k között nem mutattak ki (lásd 4.5 pont), mint egyéb szedatohipnotikumok esetében, a zolpidem kizárólag óvatossággal adható depresszió tüneteit mutató betegeknél.
 
Szuicid tendencia nem zárható ki, ezért a még hatásos legkisebb adag zolpidemet biztosítsunk ezeknek a betegeknek, hogy elkerüljük a szándékos túladagolást. A zolpidem-kezelés közben, egy már korábban fennálló depresszió felszínre kerülhet. Mivel az álmatlanság a depresszió egyik tünete lehet, a javulást nem mutató álmatlanság esetén a beteg felülvizsgálandó.
 
Egyéb pszichiátriai és „paradox” reakciók

Egyéb pszichiátriai és „paradox” reakciók, mint a nyugtalanság, az álmatlanság súlyosbodása, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, érzékcsalódások, dührohamok, rémálmok, hallucinációk, természetellenes viselkedés, delírium és más nemkívánatos magatartási hatás a szedativ/hipnotikus gyógyszerek, mint a zolpidem alkalmazásakor ismerten megjelenhetnek. Ezen reakciók kialakulásakor a zolpidem-kezelést fel kell függeszteni. Idős korban a paradox reakciók kialakulásának valószínűsége nagyobb.
 
Alvajárás és az azzal összefüggő viselkedésformák

Alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformákat, beleértve az alvajárást, és egyéb tevékenységek végzését – mint pl. alvavezetés, ételek elkészítése és evése, telefonálás vagy nemi érintkezés (ezekre az eseményekre a betegek nem emlékeznek) – jelentettek olyan betegeknél, akik zolpidemet vettek be, és nem voltak teljesen éber állapotban. Ezek az események előfordulhatnak a zolpidem első, vagy az azt követő bármely adagjának bevétele után. A zolpidem szedését haladéktalanul abba kell hagyni, ha a betegnél alvó állapotban jelentkező komplex viselkedésformát tapasztalnak, mert a beteg saját magát, és másokat is veszélyeztetheti (lásd 4.3 pont).

Alkohol egyidejű fogyasztása egyéb CNS depresszáns mellett ugyanúgy fokozhatja az ilyen viselkedésformák előfordulásának kockázatát, mint a zolpidem javasolt maximális dózisát meghaladó adagok alkalmazása.
 
Tolerancia

A szedatív/hipnotikus gyógyszerek, mint a zolpidem hipnotikus hatása kissé csökkenhet néhány hetes ismételt alkalmazás során.
 
Dependencia

A zolpidem használata abúzus és/vagy fizikai vagy pszichés függőséghez vezethet. A dependencia veszélye a dózis nagyságával vagy a kezelés időtartamával arányosan nő. Abúzus és dependencia kialakulásának kockázata szintén nagyobb azon betegek esetében, akik anamnézisében alkohol- vagy gyógyszerfüggőség, illetve pszichiátriai rendellenesség szerepel. Ezért a zolpidem fokozott óvatossággal alkalmazható azon betegek esetében, akiknél jelenleg fennáll, vagy az anamnézisben szerepel alkohol- ill. kábítószer abúzus vagy gyógyszerfüggőség.

Ha a fizikai függőség már kialakult, a kezelés hirtelen megszakítása megvonási tünetek jelentkezésé­vel jár együtt. Ezek lehetnek: fejfájás, izomfájdalom, extrém szorongás és feszültség, nyugtalanság, confusio és ingerlékenység. Súlyos esetben a következő tünetek jelentkezhetnek: derealisatio, depersonalisatio, hallási túlérzékenység, a végtagok zsibbadása és paraesthesiája, hiperszenzitivitás fényre, zajra és érintésre, hallucinációk, delírium vagy epilepsziás rohamok.
 
Rebound insomnia

Hipnotikus kezelés megszakítása rebound insomnia kialakulásával járhat. Ez egy átmeneti szindróma, amely a hipnotikus kezelés megszakításakor jelentkezik, amelynek során erőteljesebben, ismét megjelennek azok a tünetek, amik a szedatohipnotikumokkal való kezeléshez vezettek. Ezt egyéb reakciók, mint hangulatváltozások, szorongás és nyugtalanság kísérhetik.

Fontos, hogy a beteget a rebound hatás megjelenésének lehetőségére figyelmeztessük és a kezelés megszakításakor az adag csökkentését fokozatosan végezzük.

A rövid hatástartamú szedativ/hipnotikus gyógyszerek esetében a rebound hatás megjelenhet az adagolási intervallumok között is.
 
Súlyos sérülések

Farmakológiai tulajdonságai miatt a zolpidem álmosságot és csökkent tudatszintet okozhat, aminek következtében a beteg eleshet és súlyosan megsértheti magát.
 
Hosszú QT-szindrómás betegek

Egy in vitro, kísérleti körülmények között végzett cardialis elektrofizológiai vizsgálat azt mutatta, hogy a zolpidem nagyon magas koncentrációban, pluripotens őssejteken alkalmazva csökkenti a hERG ioncsatornák kálium áramát. Ennek lehetséges következményei ismeretlenek a hosszú QT-szindrómában szenvedő betegeket illetően. Ezért elővigyázatosságból a zolpidem-kezelés előny/kockázati arányát gondosan mérlegelni kell olyan betegek esetében, akiknél ismert, hogy örökletes hosszú QT-szindrómában szenvednek.
 
Opioidok együttes alkalmazásának kockázata

A Stilnox és opioidok együttes alkalmazása szedációhoz, légzésdepresszióhoz, kómához és halálhoz vezethet. Ezen kockázatok miatt nyugtató-altatószerek, mint pl. a benzodiazepinek vagy a benzodiazepinekkel rokon gyógyszerek, mint a Stilnox és opioidok együttes felírása olyan betegek számára van fenntartva, akiknél az alternatív kezelési lehetőségek nem állnak rendelkezésre.

Amennyiben a Stilnox és opioidok együttes alkalmazásáról születik döntés, a gyógyszerek együttes felírásakor a legkisebb hatásos dózisokat kell adni, és azokat a lehető legrövidebb ideig alkalmazni (lásd az általános adagolásnál is a 4.2 pontban). A betegek szoros megfigyelése szükséges a légzésdepresszió és szedáció jeleinek és tüneteinek kialakulása szempontjából, éppen ezért feltétlenül tájékoztatni kell a betegeket és a környezetükben lévőket, hogy felismerjék az ezekre a rendellenességre utaló jeleket és tüneteket (lásd 4.5 pont).
 
Alkalmazásának, ill. hatásának időtartama alatt szeszesital fogyasztása tilos!
 
Segédanyagok

Laktóz-intoleranciában figyelembe kell venni, hogy a készítmény 90,4 mg laktóz-monohidrátot is tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorbcióban a készítmény nem szedhető.
 
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
 

 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Alkohol

Alkohollal való együttes bevétele nem javasolt, mivel a szedativ hatás fokozódhat. Ez befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
 
Központi idegrendszeri depresszánsokkal történő kombináció

Fokozott központi idegrendszeri depressziós hatás alakulhat ki antipszichotikumokkal (neuroleptikumokkal), hipnotikumokkkal, anxiolitikumokkal/szedativumokkal. antidepresszánsokkal, kábító fájdalomcsillapítókkal, epilepszia-ellenes gyógyszerekkel, anesztetikumokkal, szedativ antihisztaminokkal történő együttes alkalmazáskor. Ezért, a zolpidem együttes alkalmazása ezekkel a gyógyszerekkel fokozhatja az álmosságot és a másnapi pszichomotoros képességromlást, beleértve a csökkent gépjárművezetési képességet is (lásd 4.4 és 4.7 pont). Vizuális hallucináció izolált eseteiről is beszámoltak zolpidemet antidepresszánsokkal, beleértve a bupropiont, dezipramint, fluoxetint, szertralint és venlafaxint, együtt szedő betegeknél.

Fluvoxaminnal történő együttes alkalmazása megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttes alkalmazásuk nem javasolt.
 
Kábító fájdalomcsillapítókkal való együttadáskor az eufória fokozódhat, növelve a pszichés függőség kialakulásának veszélyét.
 
Opioidok

Szedato-hipnotikumok, mint pl. a benzodiazepinek vagy rokon gyógyszereik, mint pl. a Stilnox és opioidok együttadása az additív központi idegrendszeri depresszív hatás miatt növeli a szedáció, légzésdepresszió, kóma és halál kockázatát, ezért ilyen esetekben az alkalmazott dózisokat és a kezelés időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).
 
CYP450 gátlók és indukálók

Egyes citokróm P450-et gátló vegyület néhány hipnotikum, mint a zolpidem hatását fokozhatja.
A zolpidem különböző hepatikus citokróm enzimeken keresztül metabolizálódik, elsősorban a CYP3A4-en, kisebb mértékben a CYP1A2-n.
 
Ciprofloxacinnal történő együttes alkalmazás megemelheti a zolpidem vérszintjét, együttadásuk nem javasolt.
 
A zolpidem farmakodinámiás hatása csökken CYP3A4 induktorokkal, mint pl. rifampicinnel, vagy orbáncfűvel történő együttes alkalmazáskor.

Orbáncfűvel való együttadáskor a zolpidem átlagos cmax- és AUC-értéke 33,7 ill. 30%-kal alacsonyabb a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. Zolpidem együttes alkalmazása orbáncfűvel nem ajánlott, mivel csökkenti a zolpidem vérszintjét.
 
Azonban itrakonazol (CYP3A4 gátló) együttes adása a zolpidem farmakokinetikáját ill. farmakodinámiáját szignifikánsan nem befolyásolta. Ezen eredmények klinikai relevanciája ismeretlen. Zolpidem együttes alkalmazása naponta kétszer adott 200 mg ketokonazollal (erős CYP3A4 gátló), a zolpidem eliminációs felezési idejének megnyúlását, a teljes AUC-érték emelkedését és a clearance-érték csökkenését okozta, a zolpidem és placebo együttes alkalmazásához képest. A zolpidem teljes AUC-értéke, ketokonazollal történő együttes alkalmazása esetén 1,83–szeresére nőtt a zolpidem önmagában történő alkalmazásához képest. A zolpidem rutinszerű adagmódosítása nem szükséges, de a betegeket figyelmeztetni kell, hogy a zolpidem ketokonazollal történő együttes alkalmazása fokozza a szedatív hatást.
 
Egyéb gyógyszerek

A zolpidem együttes adása warfarinnal, digoxinnal, ranitidinnel nem vezetett szignifikáns mértékű farmakokinetikai interakcióhoz.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség

Terhesség alatt a zolpidem alkalmazása nem ajánlott. Állatkísérletek nem utalnak közvetlen vagy közvetett reproduktív toxicitásra. A zolpidem átjut a placentán.
 
Kohorsz-vizsgálatokból összegyűjtött terhes nőkre vonatkozó nagyszámú adat alapján (több mint 1000 kimenetele) a terhesség első trimeszterében a benzodiazepin vagy benzodiapinszerű hatóanyagok expozíciója következtében kialakuló születési rendellenességeknek nem volt bizonyítéka, ugyanakkor bizonyos epidemiológiai esettanulmányokban az ajak- és szájpadhasadék megnövekedett incidenciáját figyelték meg benzodiazepin expozíció mellett.
 
Csökkent magzati mozgás és magzati szívfrekvencia variabilitás eseteit jegyezték le benzodiazepinek vagy benzodiapinszerű hatóanyagok adását követően a terhesség második és/vagy harmadik trimeszterében. A zolpidem alkalmazása a terhesség utolsó szakaszában vagy szülés alatt, összefüggésbe hozható az újszülött csecsemőnél hypothermia, izomgyengeség, szopási nehézség („floppy infant szindróma”) kialakulásával a készítmény farmakológiai hatása miatt. Újszülötteknél súlyos légzésdepresszió eseteit jelentették.
 
Ezen túlmenően, a terhesség utolsó szakaszában tartósan alkalmazott szedatívumok/hipnotikumok alkalmazása esetén az újszülöttben fizikális függés alakulhat ki, illetve megnőhet a megvonási tünetek kialakulásának veszélye a postnatalis periódusban. A postnatalis periódusban az újszülöttek megfelelő monitorozása ajánlott.

Zolpidem felírásakor figyelmeztetni kell a beteget, hogy tervezett vagy feltételezett terhesség esetén azonnal értesítse kezelőorvosát, a gyógyszer adagolásának felfüggesztése érdekében.
 
Szoptatás

A zolpidem alkalmazása a szoptatás alatt nem javasolt, mert az kismértékben átjut az anyatejbe.
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
A Stilnox nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A gépjárművezetőket, illetve gépeket használókat figyelmeztetni kell arra, hogy - mint az egyéb hipnotikumok esetében – fennállhat a gyógyszerbevétel utáni reggelen az álmosság, megnyúlt reakcióidő, szédülés, aluszékonyság, homályos/kettős látás, valamint az éberség és a gépjárművezetési képesség csökkenésének lehetséges kockázata (lásd 4.8 pont). A kockázat minimalizálásának érdekében legalább 8 óra pihenőidő javasolt a zolpidem bevétele és a gépjárművezetés, a gépek kezelése, valamint magasban végzett munka között.

A gépjárművezetési képesség zavara és olyan viselkedés, mint az “alva-vezetés” előfordult zolpidemet önmagában, terápiás adagban alkalmazva.

Továbbá, a zolpidem alkohollal és egyéb központi idegrendszeri depresszánsokkal történő együttes bevétele növeli az ilyen viselkedés kockázatát (lásd 4.4 és 4.5 pont). A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt és egyéb pszichoaktív anyagot, amikor zolpidemet szednek.
 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:  
A zolpidem mellékhatásai dózisfüggők, különösen egyes központi idegrendszeri hatások tekintetében, és enyhébbek, ha a gyógyszerbevétel közvetlenül elalvás előtt vagy lefekvéskor történik. Időseknél a mellékhatások gyakoribban fordulnak elő.
 
Fertőző betegségek és parazitafertőzések  
Immunrendszeri betegségek és tünetek  
Pszichiátriai kórképek
A legtöbb pszichés mellékhatás a paradox reakciókkal van összefüggésben. A zolpidem-kezelés közben, egy már korábban fennálló depresszió felszínre kerülhet.
 
Idegrendszeri betegségek és tünetek  
Szembetegségek és szemészeti tünetek  
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek  
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek  
Máj- és epebetegségek illetve tünetek  
A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei  
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei  
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók  

4.9 Túladagolás

 
Tünetek

A zolpidemmel monoterápiában, vagy más központi idegrendszeri depresszáns szerekkel (beleértve az alkoholt) történő együttes túladagolás aluszékonyságtól kómáig terjedő központi idegrendszeri depressziót okoz. Enyhébb esetekben aluszékonyság, zavartság és levertség, súlyosabb esetekben ataxia, hypotonia, izom-hypotonia, légzésdepresszió, ritkán kóma jelentkezhet, nagyon ritkán fatális kimenetel is előfordul.
 
Kezelés

A bevételt követő 1 órán belül hánytatás szükséges, ha a beteg eszméleténél van, ellenkező esetben a légutak védelme mellett gyomormosást kell végezni. A cardiovascularis és respiratoricus funkciókat fokozottan ellenőrizni kell. A tünetek kezelése szupportív terápiát és speciális szakintézeti ellátást igényel. Aktív szén adható a felszívódás csökkentése érdekében. Szedativ gyógyszerek kerülendők, még excitatio kialakulásakor is. Súlyos tünetek fellépése estén flumazenil adása megfontolandó, habár a flumazenil hozzájárulhat a neurológiai szimptómákhoz (convulsiók). A zolpidem nem távolítható el a szervezetből hemodialízissel.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: Altatók és nyugtatók, benzodiazepinnel rokon gyógyszerek
ATC kód: N05C F02
 
A zolpidem-tartrát egy imidazopiridin vegyület, amely elsősorban az alpha-1 alegységet is tartalmazó GABA-A receptorcsoporton elhelyezkedő omega-1 receptor alegységhez kötődik (amelyet benzodiazepin-1 alegységnek is neveznek). A bezodiazepinek ezzel szemben nem szelektív módon mind az omega-1, és az omega-2 alegységhez kötődnek. Ez a receptor változást indukál a klorid-anioncsatornában, és ezáltal váltja ki a zolpidem-tartarát specifikus szedatív hatását. Ezt a szedatív hatást a benzodiazepin-antagonista flumazenil visszafordítja.
 
Állatkísérletek: A zolpidem szelektív omega-1 alegységhez való kötődése magyarázhatja azt a tényt, hogy a zolpidem altatószerként alkalmazott dózisban izomrelaxáns és anticonvulsiv hatást nem mutat, míg ezen hatások az omega-1 alegységhez nem szelektíven kötődő benzodiazepinek alkalmazása után tapasztalhatók.
 
Humán alkalmazás: A zolpidem lerövidíti az elalváshoz szükséges időt, csökkenti az éjszakai felébredések számát, megnyújtja az éjszakai alvástartamot, és javítja az alvás minőségét.

Ezek a hatások tipikus EEG eredményekkel is igazolhatók, melyek különböznek a benzodiazepineknél mért értékektől. Az egyes alvási fázisok relatív időtartamát vizsgálva igazolták, hogy a zolpidem megőrzi az alvás szerkezetét. Az ajánlott adagokban a zolpidem nem befolyásolja a paradox alvási (REM) fázis tartamát. A mély alvás (az ún. lassú hullámú alvás III. és IV. fázisa) arányának megtartása a zolpidem omega-1 receptorokhoz történő szelektív kötődésével magyarázható. A zolpidem valamennyi ismert hatása antagonizálható flumazenil adagolásával.
 
A randomizált vizsgálatok csak a 10 mg zolpidem hatásosságának meggyőző bizonyítékát mutatták.
Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 462 nem idős, átmeneti alvászavarban szenvedő egészséges önkéntesnél a 10 mg zolpidem 10 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 3 perc volt.

Egy randomizált, kettős vak vizsgálatban 114 nem idős, krónikus álmatlanságban szenvedő betegnél a 10 mg zolpidem 30 perccel csökkentette az átlagos elalvási időt a placebóhoz képest, miközben az 5 mg zolpidem esetén ez 15 perc volt. Egyes betegeknél az alacsonyabb 5 mg–os adag is hatásos lehet.
 
Gyermekek és serdülők

A zolpidem alkalmazásának biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem bizonyították. Egy randomizált, placebokontrollos, 201 figyelemhiányos/ hiperaktivitás zavarral (ADHD) küzdő insomniában szenvedő, 6‑17 éves gyermek és serdülő bevonásával végzett vizsgálat során a zolpidem 0,25 mg/kg/nap dózisban (maximum 10 mg/nap dózisban) nem bizonyult hatékonynak a placebóval összehasonlítva. A zolpidem-kezelés következtében leggyakrabban előforduló mellékhatások a placebóval szemben pszichiátriai és idegrendszeri eredetűek voltak, beleértve a szédülést (23,5% versus 1,5%), fejfájást (12,5% versus 9,2%), és hallucinációkat (7,4% versus 0%) (lásd 4.2 és 4.3 pont).
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
A zolpidem gyorsan felszívódik, így a hipnotikus hatás kezdete is gyors. A plazma csúcskoncentrációt 0,5-3 óra alatt éri el. A biohasznosulás 70%. Terápiás adagjainak plazmafelezési ideje átlagosan 2,4 óra, (± 0,2 óra) a hatás tartama 6 óra. Terápiás dózistartományban a farmakokinetikai profil lineáris.

92,5% ± 0,1%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A máj általi first-pass metabolizmus hozzávetőlegesen 35%. Az ismételt alkalmazás nem befolyásolja a fehérjekötődést, mely a zolpidem-tartarát és a metabolitjai közötti kötőhelyek iránti versengés hiányát jelzi. A megoszlási térfogat felnőttekben 0,54 ± 0,02 l/kg, és 0,34 ± 0,05 l/kg-ra csökken nagyon idősekben. Metabolitjai inaktívak, a vizelettel 56%-uk, a széklet­tel 37%-uk ürül.
 
A clearance eléri a 300 ml/perc-et. Idős betegeknél, 100 ml/perc-es csökkent clearance-t figyeltek meg. A 81‑95 éves idős betegeknél, a maximális plazmakoncentráció 80%-kal megemelkedett, szignifikáns felezési idő növekedés nélkül. Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akár dializált akár nem, a clearance-érték mérsékelt csökkenésével kell számolni. A többi farmakokinetikai paraméter nem érintett.

A zolpidem-tartarát számos hepatikus citokróm P450 enzimen keresztül metabolizálódik, a fő enzim a CYP3A4, a CYP1A2 enzim közreműködésével. Mivel a CYP3A4 enzim egy fontos szerepet játszik a zolpidem-tartarát metabolizmusában, ezért fennáll a lehetséges gyógyszerkölcsönhatás kialakulásának a kockázata azoknál a gyógyszereknél, amik a CYP3A4 enzim szubsztrátjai vagy induktorai.
 
Májelégtelenségben szenvedő betegeknél, a zolpidem biohasznosulása 80%-kal nő és az eliminációs felezési ideje az egészséges önkénteseknél tapasztalt 2,4 óráról, a károsodott májműködésre jellemző 9,9 órára nő. Máj cirrhosisban szenvedő betegeknél az expozíció ötszörösére és az eliminációs felezési idő a háromszorosára nő.

Nem dializálható.
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
Nincs olyan preklinikai adat, amely a gyógyszer klinikai alkalmazását befolyásolná.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

 
Bevonat:  

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
3 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
14 db filmtabletta átlátszó PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2022. június 1.


Forrás: ogyei.gov.hu