A iatrogén (orvosi eredetű) benzodiazepin-függőség tanulságai orvosi szemmel.A kérdés gyakran merül fel, és a válasz elsőre talán meglepő: önmagában a iatrogén (orvos által előidézett) benzodiazepin- vagy Z-szer-függőség nem számít orvosi műhibának.
Másképp fogalmazva: a puszta tény, hogy gyógyszerfüggőség alakult ki, még nem elegendő a műhiba megállapításához.
De hogy pontosan hol húzódik a határ a szakmailag vállalható – vagyis előre ismert, a beteggel megosztott és dokumentált terápiás kockázat, például a testi függőség kialakulása – és a műhiba között, az már jóval árnyaltabb kérdés.
Mit jelent a „iatrogén függőség”?
A „iatrogén” kifejezés szó szerint azt jelenti: „orvosi beavatkozás következtében létrejött állapot.”
Iatrogén függőség esetében a szorongásoldók (pl. Frontin, Xanax, Rivotril, Loranxil, Helex, Seduxen) és az altatók (pl. Stilnox, Imovane) okozta dependencia nem szándékos visszaélés következménye, hanem hosszabb ideig tartó, orvosi receptre történő használat eredménye.
Gyógyszerfüggőség kialakulhat orvosi kezelés mellett is?
Sajnos igen. Az agy függetlenül attól, hogy orvos írja, vagy "öngyógyításra" használják, hozzászokik a "nyugtató" - cseppet sem megnyugtató, hosszantartó - jelenlétéhez, és „normális” működése már a megszokott (!) gyógyszer adag bevételétől függ.
Ez a fizikai függőség: a szervezet alkalmazkodik a gyógyszerhez, melynek hiányában megvonásos tünetek jelentkezhetnek. A testi függőség kialakulásához tehát nem szükséges pszichés függőség vagy „rossz szokás” a szedő részéről.
A nemzetközi szakirodalom, valamint ezzel összefüggésben a betegtájékoztatók és alkalmazási előiratok szerint a fizikai függőség már néhány hét folyamatos szedés után megjelenhet:
♦ a hatáscsökkenéssel járó hozzászokás (tolerancia),
♦ és a gyógyszer késésére, csökkentésére vagy kihagyására való fokozott érzékenység (withdrawal sensitivity).
♦ és a gyógyszer késésére, csökkentésére vagy kihagyására való fokozott érzékenység (withdrawal sensitivity).
Ez azt jelenti, hogy sok beteg hiperérzékennyé válik minimális szintű gyógyszerszint-ingadozásra is. Erős hozzászokás esetén akár már két adag között (interdose withdrawal), a következő dózis bevétele előtt is testi-lelki megvonásos tünetek (pl. szorongás, remegés, szédülés, pánikroham, álmatlanság) jelentkezhetnek.
Ide tartozik a „kindling effect” jelensége: amikor minden újrakezdett szedés után erősebb megvonás és nehezebb leépítés várható.
Ezért a nemzetközi tapasztalatok szerint ezekről a pszichiátriai szerekről – szakorvosi támogatás mellett – egyszer, felkészülten és fokozatosan érdemes leszokni.
Minden újabb „nekifutás” növeli a szervezet megvonás érzékenységét, és egyre nehezebbé teheti a stabil, tartós gyógyszermentesség elérését.
Nem véletlen, hogy a legtöbb nemzetközi irányelv (NICE, BNF, ASAM 2025) a benzodiazepinek (BZD-k) – így a Frontin, Xanax, Rivotril és társaik – esetében 2-4 hétben határozza meg a maximális, folyamatos, általánosan biztonságos kezelési időt.
Ha fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is.
Ha benzodiazepin nyugtatót vagy altatót szed, ne feledje kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet – segíthet tisztábban látni a saját helyzetét.
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még!
Dr. Kopácsi László
pszichiáter szakorvos
nyugtatók, altatók és antidepresszánsok biztonságos optimalizálása - Segíthetek?
Benzo Blog – alapítva 2014-ben
társadalmi felelősségvállalás jegyében
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
