Szeretném kicsit részletesebben bemutatni az általam az elmúlt évtizedekben megismert leggyakoribb 25 fóbiát. Mint pszichiáter, egykori magánrendeléseimen számtalan esetben kezeltem fóbiás betegeket.Ezek a fóbiák komoly szorongást és distresszt okozhatnak, és a legtöbbször súlyosan megzavarják az érintettek mindennapi életét, korlátozva őket abban, hogy normálisan éljék mindennapjaikat és élvezzék az életüket.
Gyakran szükséges szakember bevonása a kezelésük során, hogy az érintettek legyőzhessék félelmeiket, csökkenteni tudják a fóbiák negatív hatásait az életükre és lépésről-lépésre újrateremthessék régi életminőségüket.
A fóbiák enyhítésében és gyógyításában alkalmazott módszerek között szerepelt: pszichoedukációs, szupportív támogatás, kognitív viselkedésterápia, relaxációs és imaginációs módszerek. Kinek-kinek a személyiségéhez, élethelyzetéhez, és egyéni szükségleteihez igazított formában.
Természetesen, ha elkerülhetetlen volt átmenetileg gyógyszeres kezelésre is sor került.
A bemutatott fóbiák a következők:
♦ Szociális fóbia (Social Phobia, Social Anxiety Disorder)
♦ Pókfóbia (Arachnophobia)
♦ Magasságfóbia (Acrophobia)
♦ Repülésfóbia (Aerophobia)
♦ Zárt terektől való fóbiás félelem (Claustrophobia)
♦ Kutyafóbia (Cynophobia)
♦ Sötétségfóbia (Nyctophobia, Scotophobia)
♦ Vér-, tű-, sebzésfóbia (Trypanophobia, Hemophobia)
♦ Kígyófóbia (Ophidiophobia)
♦ Fogászatifóbia (Dentophobia)
♦ Villámlás-, mennydörgésfóbia (Astraphobia)
♦ Betegségfóbia (Pathophobia)
♦ Kórokozóktól való félelem (Mysophobia, Germophobia)
♦ Hányásfóbia (Emetophobia)
♦ Haláltól való fóbiás félelem (Thanatophobia)
♦ Nyílt terektől stb. való félelem (Agoraphobia)
♦ Hidaktól való félelem, hídfóbia (Gephyrophobia)
♦ Bohócoktól való félelem, bohócfóbia (Coulrophobia)
♦ Tükröktől való félelem, tükörfóbia (Catoptrophobia)
♦ Madaraktól való félelem, ornitofóbia (Ornithophobia)
♦ Számoktól való félelem, numerofóbia (Arithmophobia, Numerophobia)
♦ Hajtól való félelem, hajfóbia (Trichophobia)
♦ Gyógyszerektől való irracionális félelem, farmakofóbia (Pharmacophobia)
♦ Kórháztól való fóbiás félelem, kórházfóbia (Nosocomephobia)
♦ Elszegényedéstől való fóbia, peniafóbia
Fóbia szavazás
Az évek során szerzett tapasztalataim alapján szeretnék majd szakorvosi szintű, alapos áttekintést adni többek között arról, hogyan ismerhetők fel, miként kezelendők és felelős öngyógyítással kezelhetők hatékonyan azok a leges-leggyakoribb fóbiák, amiket a Benzo Blog rendszeres Olvasói a mostani bejegyzés legalján, a Kapcsolódó anyagok alatt elérhető szavazásban a leggyakoribbak közül kiválasztanak.
A Fóbia szavazáson a leggyakoribb 25 fóbiából mindenki 3-3-ra szavazhat. A szavazás 2024.08.30.-án zárul, utána pedig nekiállok a kiválasztott fóbiákról szóló szakorvosi összesítők kidolgozásának.
Leggyakoribb fóbiák
Szakirodalmi adatok szerint előfordulási gyakoriság szempontjából a fóbiák sorrendje némileg eltér a különböző kultúrák között. Nagyon fontos leszögezni, hogy az összes itt felsorolt fóbia: GYÓGYÍTHATÓ!
Én a saját praxisomban szerzett tapasztalatok alapján rendeztem sorba a fóbiákat azok relatív gyakorisága szerint. Azaz gyakoribbak kerültek előre, és ezektől haladunk a kevésbé gyakori fóbiák felé.
Szociális fóbia (Social Phobia, Social Anxiety Disorder, SAD)
A szociális fóbia, más néven szociális szorongásos zavar, az emberek közötti interakciók során jelentkező irracionális félelmet és szorongást jelenti. A szociális fóbiások gyakran alacsony önbecsüléssel és önértékeléssel küzdenek, mivel (paradox módon!) éppen az elkerülő magatartásuk miatt, lemaradnak az önbecsülésüket, önértékelésüket és énhatékonyságérzésüket megerősítő tapasztalatokról.
Az érintettek (kigyógyulásukig!) intenzíven tartanak attól, hogy társas helyzetekben majd kritizálják, megítélik őket, ahol aztán emiatt (legalábbi feltételezésük szerint) megsemmisítő módon megszégyenülnének. Ezért gyakran kerülik a társasági eseményeket (találkozók, partik, vacsorák vagy bármilyen helyzetet, ahol emberekkel kell/lehet kapcsolatba lépniük. A szociális fóbia miatt nehézséget okoz új barátságok kialakítása és fenntartása, valamint a családi kapcsolatok ápolása.
Az előrevételezett szorongásuk gyakran (utólag kiderülhetne, hogy feleslegesen!) elkerülő magatartáshoz vezet. Pl.: elkerülik azokat a társas szituációkat, ahol „rivaldafénybe” kerülhetnek, csoportos eseményeket, beszédek tartását, vagy akár a szemkontaktust is.
A szociális fóbia rontja az iskolai és a munkahelyi teljesítményt. Mivel a szociális szorongásban szenvedők kerülik a kollégiumokat, főiskolákat, egyetemeket és munkahelyeket, amelyek sok társas interakciót igényelnek, ez jelentősen korlátozza karrierlehetőségeiket és az önállósághoz szükséges bevételeiket.
A szociális fóbia gyógyítatlan időszakában a betegség megakadályozza a szenvedőket a hozzájuk méltó párkapcsolatok létesítésében, mert, ha létesítenek is bensőséges viszonyt, abban gyakran „alul választanak”.
Az érintettek "hajlamosak" az izolációra, mivel a félelem miatt inkább otthon maradnak, mintsem társas helyzetekben vegyenek részt.
Tehát, gyógyításáig a szociális fóbia nagyban korlátozza az érintett személy családi, társadalmi és munkahelyi életét.
A kognitív viselkedésterápia (KVT - CBT) a kliens együttműködése mellett igen hatékony a szociális fóbia kezelésében, mivel segít az érintetteknek felismerni és megváltoztatni korábbi negatív gondolkodási mintáit.
Önsegítő stratégiák
Ezek az összes fóbia támogatott öngyógyításában sokat segítenek!
♦ Pozitív belsőbeszéd: A negatív gondolatok helyett a pozitív és reális önbeszéd alkalmazása segíthet az önbizalom növelésében.
♦ Pozitív (cél) vizualizáció: A pozitív vizualizációs technikák segítségével az érintettek elképzelhetik magukat nyugodtnak, kontrollált állapotban lévőnek a betegen még félt helyzetekben.
♦ Pozitív megerősítés: Az érintettek számára kifejezetten hasznos, ha pozitív megerősítést kapnak minden alkalommal, amikor sikeresen megbirkóznak valamelyik, soron következő részcéljukkal.
♦ Relaxációs technikák: Mélylégzés, jóga, meditáció és progresszív izomrelaxáció segíthet csökkenteni a szorongást.
♦ Kognitív újrakeretezés: A kognitív újrakeretezés során az érintettek megtanulják újraértékelni a fóbia tárgyához, vagy a fóbiát kiváltó szituációkhoz kapcsolódó gondolataikat, helyettesítve a negatív gondolatokat pozitívabb és reálisabb nézőpontokkal.
♦ Szisztematikus deszenzitizáció (lépcsőzetes deszenzitizáció): Ez a terápia a fokozatos expozícióra épül, ahol az érintettek először gondolatban, majd a kevésbé félelmetes szituációkkal kezdve fokozatosan haladva a nehezebb helyzetek felé. valós helyzetekben próbálják ki magukat, hogy csökkentsék a szorongást.
♦ Virtuális valóság terápia: A virtuális valóság használata lehetővé teszi az érintettek számára, hogy biztonságos környezetben találkozzanak a félelmükkel, fokozatosan növelve a vele való szembenézést, ami a lépcsőzetes deszenzitizációhoz hasonlóan, előbb utóbb habituációt (megszokást) eredményez és végre minden visszkerül a "régi kerékvágásba".
♦ Csoportterápia: A csoportterápia lehetőséget nyújt az érintettek számára, hogy megosszák tapasztalataikat másokkal, akik hasonló fóbiákkal küzdenek, és támogató közösségben dolgozzanak fóbiájuk leküzdésén.
♦ Gyógyszeres kezelés: Súlyos esetekben, a fentiek kiegészítése képpen az átmeneti farmakoterápia is szóba jöhet a szorongás tüneteinek csökkentésére.
FONTOS!
A megfelelő terápiás módszerekkel minden fóbia kezelhető, és az érintettek visszanyerhetik életminőségüket és önbizalmukat. Azok, akik szenvednek valamilyen fóbiától, merjenek segítséget kérni szakemberektől, hogy ne a fóbia uralja az életüket, hanem ŐK!
Pókoktól való félelem (Arachnophobia)
A pókoktól való félelem, egy specifikus típusú fóbia, amely pókok és más hasonló ízeltlábúak iránti irracionális félelmet jelent. Az érintettek olyan rettegésig fajuló, intenzív félelmet és/vagy undort éreznek pókok látványa vagy megközelítése esetén, ami akár pánikrohamhoz is vezethet.
Magasságtól való félelem (Acrophobia)
Az acrophobia, magasságfóbia a magas helyeken való tartózkodás miatti irracionális félelem. Az érintettek szédülést, egyensúlyvesztést, vagy akár esési kényszert érezhetnek, ami megnehezíti a magas épületekben való mozgást, meghatározza lakás és hotelszoba választásaikat és a hegyvidéki túrázást. Sokszor a repülésfóbiának is van némi magasságfóbiás összetevője.
Repüléstől való fóbiás félelem (Aerophobia)
Az aerophobia irracionális félelem a repüléstől. Gyakran oly mértékű szorongást vált ki, hogy az érintettek – meggyógyításuk előtt – teljesen elkerülik a repülést. A repülésfóbia gyakran jár a kontrollvesztés érzéssel és pánikrohammal. Általában több fóbia mixe: van benne magasságtól való félelem, klausztrofóbia és szociális szorongás is.
Zárt terektől való félelem (Claustrophobia)
A klausztrofóbia, abban nyilvánul meg, hogy az érintettek fulladásérzést, vagy olykor kifejlett pánikrohamot tapasztalnak szűk, zárt helyeken. A klausztrofóbia gyakran korlátozza az érintetteket liftben utazás, háromajtós gépjármű hátsó ülésein utazás, mozi-, színházlátogatás, mellkast és főleg a fej-nyaki szakaszt érintő CT-MRI vizsgálatok során. A klausztrofóbia annyira gyakori, hogy képalkotó vizsgálatok során a szakasszisztensek erre rá is kérdeznek, és klausztrofóbia esetén felajánlanak kisebb dózisban benzodiazepin nyugtatót, vagy a vizsgálatra várót inkább nyitott MRI-be irányítják.
Kutyáktól való félelem (Cynophobia)
A cinofóbia a kutyák iránti irracionális és intenzív félelem. Ez a fóbia gyakran kutyákkal kapcsolatos negatív tapasztalatokra (kutyatámadás, kutyaharapás) vezethető vissza. Szorongás, izzadás, gyors szívverés és remegés jelentkezik náluk a kutyák közelségében. Ezt követően az érintettek akaratlanul levonnak egy túláltalánosító következtetést, „jövőbelátással”, – jóllehet ezek csak nem tudatosodó gondolkodási hibák, kognitív disztorziók –, hogy ezentúl minden kutyákkal való találkozás ilyen traumatikus tapasztalatokkal fog járni.
Ezért inkább messziről elkerülik azokat a helyzeteket, ahol ez előfordulhat: a parkokat, erdőket vagy más nyilvános helyeket, ahol kutyák lehetnek. Nehezebb nekik – a cinofóbia idején – meglátogatni azokat a rokonokat, barátokat, akiknek kutyáik vannak. Problémát okozhat számukra az utcán való séta, ha attól tartanak, hogy találkoznak egy kutyával.
Sötéttől való félelem (Nyctophobia, Scotophobia)
A sötétség fóbia, abban nyilvánul meg, hogy az érintettek irracionális félelmet éreznek alacsony fényviszonyok vagy a teljes sötétség iránt.
Szapora szívverés, izzadás, remegés és légszomj jelentkezhet, amikor az érintett sötét környezetben találja magát.
A szkotofóbia gyakran kapcsolódik a félelemhez az ismeretlentől vagy attól, ami a sötétben rejtőzhet... Az érintettek nehezen alszanak el sötét szobában, gyakran felébrednek, vagy megnyugtató számukra az éjjeli fény, gyakran működő TV-re alszanak el. Ez azonban „csak” pszichológiailag segíti a jobb alvást, élettanilag nem. A következménye krónikus alvászavar lehet, nappali álmossággal.
Az érintettek kerülik az éjszakai kinti tevékenységeket, például az esti sétákat, kirándulásokat vagy bármilyen olyan programot, amely sötétben zajlik (szabadulószobák, éjszakai bulik, mozi, vacsora, éjszakai műszak stb.).
Ezekből is látszik, hogy a sötétségtől való félelem korlátozhatja a társas kapcsolatokban való részvételt és izolálódáshoz vezethet.
Vérvételtől való félelem (Trypanophobia, Hemophobia)
A trypanophobia az injekcióktól, vérvételtől vagy tűktől való irracionális félelem, az érintetteknél intenzív szorongást, akár ájulást, pánikreakciót válthat ki a vér látványára, vérvételre, vagy akár csak a sérülésekről szóló beszélgetésekre reagálva.
A hemofóbia jócskán megnehezítheti számos, akár sürgősségi (!) vérvételt igénylő orvosi vizsgálat (labor, kontroll labor stb.), szűrővizsgálat és kezelés igénybevételét, ami késleltetheti egyes betegségek diagnosztizálását és kezelését.
Az előzetes félelem és előrevételezett szorongás már hetekkel, hónapokkal a tervezett vérvétel előtt jelentkezhet. Gyakran családtagoknak vagy barátoknak „kell”, hogy biztonságot nyújtó társként elkísérjék őket a vérvételt igénylő orvosi vizsgálatokra, ami terhet jelenthet a kapcsolataikra nézve.
Kígyóktól való félelem (Ophidiophobia)
Az ofidiofóbia a kígyók iránti erős és irracionális félelem az érintettekből gyakran pánikrohamot válthat ki a kígyók valós vagy képzelt jelenlétére, ami erősen korlátozhatja őket természetben való tartózkodás során.
Az érintettek gyakran kerülik a szabadtéri tevékenységeket, pl.: a kirándulásokat, túrázást, kempingezést, vagy a természetjárást, mivel félnek attól, hogy kígyókkal találkozhatnak. Elkerülik az olyan szociális helyzeteket, ahol kígyókkal találkozhatnak, például állatkert-látogatásokat ill. olyan barátok házát, akik egzotikus állatokat tartanak.
Kerülik azokat az országokat vagy régiókat, ahol nagyobb a kígyók előfordulásának valószínűsége. Az olyan tevékenységek, mint a dzsungeltúrák, szafarik vagy egzotikus utazások, szóba sem jöhetnek számukra.
Fogorvostól való félelem (Dentophobia)
A fogorvostól való félelem, más néven dentofóbia, dentálfóbia vagy odontofóbia, jelentős hatással lehet az emberek életére és általános egészségi állapotára. Az orvosi fóbiák egyike, amely specifikusan a fogorvosi kezelésekkel kapcsolatos. Az érintettek (betegségük idején) irracionális szorongást, stresszt (szapora szívverés, izzadás, remegés, hányinger és légszomj) érezhetnek a fogorvosi kezelés előtt, de főképp a fogorvosi székben ülve, ami – érthetően – elkerülő magatartáshoz vezet.
A rendszeres fogászati ellenőrzések hiánya megnöveli a fog- és ínybetegségek kialakulásának kockázatát, például a fogszuvasodást és a fogágybetegséget.
Mivel kerülik a fogorvosi látogatásokat, még akkor is, ha fájdalmat vagy egyéb problémákat (vérzést, sebet, fekélyt, leukoplaszt, vagy tumort) tapasztalnak, ez kései, esetleg túlkései diagnózishoz vezethet.
Az esztétikai problémák, mint a hiányzó vagy rossz állapotú fogak, önbizalomhiányhoz és önértékelési problémákhoz vezethetnek. Az érintettek kerülik a társas helyzeteket, ahol szégyenérzetet vagy kellemetlenséget érezhetnek a fogászati problémáik, elhanyagolni szájhigiénéjük miatt.
Az érintettek kerülik a fogorvosi kezeléseket, így a fogorvosi székben gyorsan kezelhető állapotok elhúzódnak, rosszabbodnak, ez pedig munkahelyi vagy iskolai hiányzásokhoz vezethet.
Villámlástól és mennydörgéstől való félelem (Astraphobia)
A villámlástól és dörgéstől való félelem, más néven brontofóbia vagy astrafóbia a zivatarok, villámlás és mennydörgés iránti irracionális félelem. Az érintettek szorongást, izzadást, remegést, hányingert, súlyos esetekben pánikrohamokat is tapasztalhatnak a viharok alatt vagy azok gondolatától. Ilyenkor gyakran keresnek biztonságos helyet, például zárt helyiségeket viharok idején, például belső szobákat vagy pincéket, ahol úgy érzik, védve vannak a villámlástól.
Az irracionális félelemre példa: volt egy középkorú, egyedül élő férfi betegem, aki dörgéskor-villámláskor magára zárta a fürdőszoba ajtót, ruhástól befeküdt a kádba és magára tette az ezekre a helyzetekre készített és a fürdőben tartott széles falapot. „Élve eltemette magát…”
A villámlás-mennydörgés fóbiások gyakran kerülik a szabadtéri tevékenységeket, különösen viharos időjárás esetén, hogy elkerüljék a villámlást és égzengést. Az időjárás előrejelzések, viharjelzések folyamatos figyelése és az esetleges viharoktól való állandó félelem krónikus distresszhez, az pedig stresszevéshez, magas vérnyomáshoz, az éjszakai viharok miatt (ill. azok lehetősége) pedig alvászavarhoz vezethet.
Betegségektől való félelem (Pathophobia)
A pathophobia, vagy betegségektől való félelem, magában foglalja az irracionális félelmet a betegségek, különösen a fertőző betegségek elkapásától. Ez a fóbia szorosan kapcsolódik a mysophobiához, és az érintettek gyakran kerülik a nyilvános helyeket, az emberekkel való közvetlen érintkezést, és fokozott higiéniai intézkedéseket alkalmaznak.
Az állandó distressz (szorongás) előbb-utóbb természetesen szubjektív panaszokat okozhat (fejfájás, gyomorfájás, izomfeszültség és fáradtság, kimerültség), azonban mivel az elfogadható magyarázataik közé ilyenkor is csak a súlyos testi betegségek kerülhetnek, a kialakuló pszichoszomatikus panaszok tovább erősítik a súlyos betegségektől való félelmet.
A tartós szorongás, aggodalmaskodás és bizalmatlanság miatt sok érintett úgy érzi, hogy nem kap kellő alaposságú diagnózist vagy megfelelő megértést.
Gyakran kutatnak egészségügyi információkat a neten, és állítanak fel megalapozatlan öndiagnózisokat, ami további szorongásokhoz vezethet. Emiatt az érintettek gyakran keresnek fel orvosokat és végeztetnek el különböző orvosi vizsgálatokat, mivel folyamatosan attól tartanak, hogy súlyosan betegek.
A folyamatos, irracionális és alaptalan aggodalmaskodásuk terhet jelenthet a családi és baráti kapcsolatokra, mivel az érintettek gyakran beszélnek a betegségektől való félelmükről, másokkal viszont nem törődnek.
A betegségfóbia indokolatlan kiadásokkal és felesleges-túlzott rtg-besugárzással járhat.
Kórokozóktól való félelem (Mysophobia, Germophobia)
Lényege az irracionális félelem a kórokozóktól, szennyeződésektől, baktériumoktól és egyéb mikroorganizmusoktól.
A kórokozók elkapásától való túlzott félelem miatt, kerülnek minden olyan helyzetet és tevékenységet, ami szerintük növelheti a fertőzés kockázatát.
Az érintettek kerülik a tömegközlekedést, a társas érintkezést, a repülőutakat és más zsúfolt közterületeket, különösen a légúti fertőzések (COVID, influenza stb.) idején. Ez a szerteágazó elkerülő magatartás rendszer szociális elszigeteltséghez vezethet.
Ezért megváltoznak az emberek higiéniás szokásai:
Szinte megszállottan túlzásba viszik a kézmosást, és a fertőtlenítőszerek használatát, ami bőrirritációhoz, ekcémához, repedezett bőrhöz és önellentmondásos módon bőrfertőzésekhez (!) vezethet. Elindítva egy ördögi kört…
A túlzott tisztasági elvárások és a családtagokkal szembeni higiéniai követelmények családon belüli feszültségekhez és konfliktusokhoz vezethetnek. Az érintettek gyermekeikre is kiterjeszthetik „tisztasági szokásaikat” (betegségüket), ami befolyásolhatja a gyerekek fejlődését.
Ez a fóbia gyakran kapcsolódik az OCD (obszesszív-kompulzív zavar) egyes formáihoz.
Emetofóbia (Emetophobia)
Az emetofóbia is viszonylag gyakori specifikus fóbia, amely a hányás gondolatától, látványától, a hányinger érzésétől, az öklendezés hangjától, vagy magától a hányástól való irracionális félelemmel jár.
Az emetofóbia miatt az érintettek kerülik olyan ételek fogyasztását (otthon és éttermekben), amelyekről emetofóbiásan úgy vélik (saangolják), hogy nagyobb valószínűséggel okoznak ételmérgezést, gyomorpanaszokat vagy más emésztési problémákat, mint mások.
Az emetofóbiások hajlamosak kisebb adagokat enni vagy teljesen elkerülni az étkezéseket, hogy csökkentsék a gyomorfeszülés miatti hányinger, hányás kockázatát. Ez pedig súlycsökkenéshez, hiánybetegségekhez és alultápláltsághoz vezethet.
Az érintettek kerülik az olyan orvosi ellátásokat (pl. fogorvosi, gégészeti) vagy olyan gyógyszerek szedését, amikről azt gondolják, hogy ezek náluk hányingert, öklendezést, hányást okozhatnak.
Gyakran túlzottan ügyelnek a kéz-, és élelmiszer-higiéniára, hogy elkerüljék a gyomor fertőzéseket és más hányást okozó betegségeket.
Kerülik azokat a társas eseményeket (partikat, éttermeket, buszos utazásokat), ahol fennállhat a hányinger, hányás veszélye és ezzel a szégyenben maradásé.
Haláltól való félelem (Thanatophobia)
A thanatophobia a halál vagy a meghalás gondolatától való irracionális félelem. Az érintettek intenzív szorongást tapasztalhatnak a halál gondolatára, ami akadályozhatja őket az élet teljességének élvezetében.
A thanatofóbia hatására az emberek átértékelik értékeiket és életcéljaikat. Néhányan inkább az élményekre és az élet minőségének javítására összpontosítanak, míg mások túlzottan a biztonságra koncentrálnak.
Az emberek tehát különböző módokon reagálnak a haláltól való intenzív félelemre. Néhányan extrém óvatossá válnak, hogy elkerüljék a veszélyes helyzeteket, többet járnak orvoshoz; míg mások kockázatos viselkedést folytatnak, mintegy „tesztelve” a halált.
Vannak, akik elkerülik az orvosi vizsgálatokat, mert félnek attól, hogy rossz híreket kapnak. Vannak, akik a halálfélelemre való reakcióként hedonistává válva élik az életüket. Vannak, akiknél a thanatofóbia okozta állandó szorongás és aggodalom megnehezítheti a kapcsolatok fenntartását, mert az emberek egy része visszahúzódóvá válik.
Néhányan mélyebb spirituális utat keresnek, hogy megnyugvást találjanak, míg mások elveszítik a hitüket, vagy konfliktusba kerülnek korábbi vallási meggyőződéseikkel.
Nyílt terektől stb. való félelem (Agoraphobia)
Az agorafóbia, amit gyakran tévesen csak nyílt terek félelmének tartanak, valójában magában foglalja a zsúfolt helyek, vagy az azon helyzetek iránti irracionális félelmet is, ahonnan kimenekülni nehéz, pl.: a tömegközlekedés használata.
Az agorafóbia súlyos esetekben arra kényszerítheti az érintetteket, hogy elkerüljék a házból való távozást, mivel félelmük van attól, hogy olyan helyzetbe kerülnek, ahonnan nehezen, vagy csak segítséggel tudnának elmenekülni.
Ez pedig előbb-utóbb a következőkkel jár:
♦ Mindennapi nehézségek: Az agorafóbia akadályozhatja az embereket az alapvető tevékenységek, mint a bevásárlás, orvoshoz, postára, bankba menés, a tömegközlekedés használata és a szabadidős tevékenységek (utazás, múzeum, kiállítás látogatás stb.).
♦ Kapcsolati problémák: Az agorafóbiásan szorongást keltő helyzetek elkerülése miatt az agorafóbiások gyakran nehezen tartják fenn a családi és baráti kapcsolataikat, ami feszültséget okozhat a kapcsolatokban.
♦ Szociális elszigetelődés: Az agorafóbiával küzdő emberek gyakran kerülik a társas helyzeteket, mert attól tartanak (előrevételezett szorongás), hogy ott majd szorongásos rohamot tapasztalnak, ahonnan nehéz vagy kínos lehet elmenekülni. Ez hosszú távon elszigetelődéshez és magányhoz vezethet.
♦ Karrier (bevételi) korlátok: Az agorafóbia befolyásolhatja az emberek képességét arra, hogy utazzanak, részt vegyenek munkahelyi találkozókon vagy akár irodai környezetben dolgozzanak, ami jelentősen korlátozhatja a karrierlehetőségeiket.
♦ Kapcsolati problémák: Az agorafóbiásan szorongást keltő helyzetek elkerülése miatt az agorafóbiások gyakran nehezen tartják fenn a családi és baráti kapcsolataikat, ami feszültséget okozhat a kapcsolatokban.
♦ Szociális elszigetelődés: Az agorafóbiával küzdő emberek gyakran kerülik a társas helyzeteket, mert attól tartanak (előrevételezett szorongás), hogy ott majd szorongásos rohamot tapasztalnak, ahonnan nehéz vagy kínos lehet elmenekülni. Ez hosszú távon elszigetelődéshez és magányhoz vezethet.
♦ Karrier (bevételi) korlátok: Az agorafóbia befolyásolhatja az emberek képességét arra, hogy utazzanak, részt vegyenek munkahelyi találkozókon vagy akár irodai környezetben dolgozzanak, ami jelentősen korlátozhatja a karrierlehetőségeiket.
Ez a fóbia kifejezetten sokszor kapcsolódik a pánikrohamokhoz.
Hidaktól való félelem, hídfóbia (Gephyrophobia)
A gephyrophobia a hidakon (felüljárókon, viaduktokon) való áthaladástól vagy híd közelében való tartózkodástól való irracionális félelem (szintén egy specifikus fóbia).
A félelem intenzitása változó lehet, egyesek számára csak enyhe kényelmetlenséget okoz, míg másoknak pánikrohamokat és teljes híd-kerülést eredményez.
A gephyrophobia gyakran társul más szorongásos zavarokkal, pl. pánikzavarral, generalizált szorongással.
A hidaktól való félelem, a gephyrophobia szorongást, pánikot és elkerülő viselkedést vált ki, amikor az érintett személy hidakkal találkozik vagy azokon kell(ene) áthaladnia.
Az érintettek fóbiájuk miatt inkább kerülik a hidakat, ami növelheti a munkába járás idejét és költségét, befolyásolja a társasági életet, korlátozza utazási lehetőségeiket, megterheli a kapcsolatokat, növel a distresszt (negatív stresszt) az utazások során.
Bohócoktól való félelem, bohócfóbia (Coulrophobia)
A coulrophobia a bohócok látványa miatti irracionális félelem. Gyakran gyermekkori negatív tapasztalatok vagy ijesztő médiaábrázolások eredménye.
Az érintettek intenzív félelmet vagy undort éreznek bohócok jelenlétében vagy képeik látványakor vagy akár csak a gondolatuk is, vagy a velük való találkozás lehetősége is erős szorongást és félelmet válthat ki.
Súlyos esetekben a bohócokkal való találkozás pánikrohamokat idézhet elő gyors szívveréssel, izzadással, remegéssel, légszomjjal, menekülési késztetéssel stb.
Mivel a pánikrohamnál kevés nagyobb büntetés élmény létezik, a bohócfóbiások mindent megtesznek, hogy elkerüljék azokat a helyzeteket, ahol bohócokkal, vagy gyakran bohócnak öltözködő lufihajtogatókkal találkozhatnak (cirkuszok, vidámparkok, vásárok, Bohóc Doktorok stb.).
Néhány bohócfóbiásnál a találkozástól való félelem olyan fokot is elérhet, hogy kényszeresen, ismétlődően ellenőrzi, hogy nincs-e bohóc a közelben.
Az erős félelem sajnos rémálmokat és alvászavarokat is előidézhet.
Tükröktől való félelem, tükörfóbia (Catoptrophobia)
A catoptrophobia, vagy tükröktől való félelem, az a fóbia, amelyben az érintettek irracionális félelmet éreznek a tükrökkel, a saját tükörképükkel való találkozással kapcsolatban. Ez a szimplex fóbia távolról a babonákhoz kapcsolódik, de kialakulása inkább korábbi negatív, traumatikus élményekre vezethető vissza, pl. egy ijesztő film megtekintésére vagy egy rémisztő eseményre, amely tükörhöz kapcsolódott..
Az érintettek mindenáron próbálják elkerülni a tükörbe nézést, pl. kerülik a fürdőszobákat, öltözőket, bevásárló központok mosdóit, vagy bármilyen helyiséget, ahol tükrök találhatók.
Szenvednek az olyan mindennapi, nehezen elkerülhető tevékenységek során, mint a fésülködés, borotválkozás, sminkelés és öltözködés.
Azokban a munkakörnyezetekben, ahol tükrök vagy tükröződő felületek vannak (fodrászatok, kirakatok), a tükörfóbiások komoly nehézségekbe ütköznek és ez akár felmondáshoz is vezethet.
Visszahúzódnak a társas eseményektől, ha attól tartanak, hogy ott tükrökkel találkozhatnak.
Egyesek pedig kényszeresen ellenőrizhetik környezetüket, hogy nincsenek-e tükrök a közelükben.
A félelem miatt az érintettek önbizalma idővel csökken, hiszen a tükörbe nézés elkerülése miatt kevésbé érezhetik magukat magabiztosnak megjelenésüket illetően.
Mivel nappalaik jelentős részét a tükörfóbiával való foglalkozás teszi ki, gyakran szenvednek rémálmoktól, amelyek tükörhöz kapcsolódnak, ami aztán alvászavarokat és krónikus fáradtságot okozhat.
Madaraktól való félelem, ornitofóbia (Ornithophobia)
Az ornitofóbia a madarak iránti irracionális félelem. Az érintettek félnek a madarak közelükbe repülésétől, a madarak által keltett zajoktól is. Ez a fóbia eredhet gyermekkori rossz tapasztalatokból, mint például egy madár támadásából vagy filmélményből: Hitchcock Madarak c. filmje.
Az érintettek folyamatos kellemetlenséget és nyugtalanságot éreznek, ha madarak közelében vannak, ha madaras képeket, posztereket látnak, ha csak a madarakról beszélnek (irracionális a félelem).
Az érintettek mindenáron megpróbálják elkerülni a madarakkal való érintkezést. Elkerülik a városi tereket, parkokat, strandokat, állatkerteket vagy bármilyen helyet, ahol madarak nagyobb számban lehetnek. Tehát a többi egyszerű (szimplex) fóbiához hasonlóan, az ornitofóbia is korlátozza az érintettek szabad mozgását.
Számoktól való félelem, numerofóbia (Arithmophobia, Numerophobia)
Az aritmofóbia, numerofóbia, más néven számoktól való félelem, azoknak az embereknek az irracionális félelme, akik szorongást éreznek a számolással, matematikai műveletekkel kapcsolatban.
Ez a fóbia befolyásolhatja az érintettek képességét a pénzkezelésre, iskolai teljesítményre, és más napi szintű tevékenységekre, ahol a számok és számítások fontos szerepet játszanak.
Az érintettek kerülni próbálják a számokkal kapcsolatos helyzeteket, például a matematikai feladatokat, pénzügyi tevékenységeket vagy akár az órákra nézést is. Ezért, ha az aritmofóbia pl. könyvelőnél vagy más pénzügyi szakembernél, olyanoknál, akiknél számok használata elkerülhetetlen, jelenik meg, a gyógyulásáig akár meg is akadályozhatja őket hivatásuk gyakorlásában.
Egyes numerofóbiás emberek kényszeresen ellenőrizik, hogy számok ne jelenjenek meg környezetükben.
Hajtól való félelem, hajfóbia (Trichophobia)
A trichofóbia, vagy hajtól való félelem, az a ritka fóbia, amikor valaki irracionális félelmet az emberi haj vagy állati szőr látványa vagy érintése miatt érez. Magában foglalhatja az az egész hajkorona érintését, de akár lehullott hajszálakat is.
Az érintettek megpróbálják elkerülni a hajjal kapcsolatos helyzeteket, kerülik a fodrászüzleteket, hajkeféket vagy bármilyen helyet, ahol nagyobb valószínűséggel hajjal, vagy állati szőrzettel találkozhatnak (trimmelő szalonok).
Az érintettek gyakran túlzott tisztasági intézkedéseket tesznek, „értelmetlenül gyakran” (mindig irracionális a fóbia) takarítanak, hogy elkerüljék a hajjal való érintkezést.
Gyógyszerektől való irracionális félelem, farmakofóbia (Pharmacophobia)
A farmakofóbia az a fóbia, amelyben az érintettek irracionális félelmet éreznek a gyógyszerszedéstől. Gyakran a gyógyszermellékhatásoktól való félelemhez kapcsolódik.
Igen veszélyes, ha az érintettek mindenáron elutasítják (elkerülik) a gyógyszerszedést, a farmakoterápiás kezeléseket (alulgyógyszerezés), még akkor is, ha azok (életbevágóan) szükségesek lennének.
Ez súlyosbíthatja az egészségi állapotukat, a megfelelő kezelés hiányában betegségük kontrollálhatatlanná válhat, ami rontja gyógyulási esélyeiket…
Néhány farmakofóbiás az orvos által felírt gyógyszereket alternatív kezelésekkel vagy öngyógyítással, próbáltja elkerülni, ami az elégtelen, vagy hiányzó hatásosság miatt veszélyes lehet.
Kórháztól való fóbiás félelem, kórházfóbia (Nosocomephobia)
A kórházfóbia a kórházak és más bennfekvős orvosi intézmények iránti irracionális félelem. Hátterében az az irracionális hiedelem áll, hogy a kórházak, ill. a kórházi beavatkozások mindig veszélyesek és fájdalmasak.
A nosocomephobia gyakran kognitív torzításokkal jár, mint például a katasztrofizálás, ahol az érintettek a legrosszabb kimenetelre számítanak minden kórházi szituáció.
Az érintettek intenzív szorongást, distresszt tapasztalnak, amikor orvosi intézményben tartózkodnak vagy még csak gondolnak is a kórházba kerülésre. Ezért kerülik, halogatják a kórházakat és orvosi intézményeket, még akkor is, ha sürgős egészségügyi ellátásra lenne szükségük és ez súlyosabb, romló egészségügyi problémákhoz vezethet. Ettől irracionális (fóbiás) ez a félelem.
A nosocomephobia az érintettek családi kapcsolatait is megterhelheti. A családtagok aggódhatnak szeretteik egészsége miatt, ami konfliktusokhoz és feszültségekhez vezethet.
A kórházi ellátás kerülése hosszú távon kellemetlen pénzügyi következményekkel járhat. Az időben nem kezelt egészségügyi problémák később költségesebb kezelést igényelhetnek, ami nagyobb, néha sokszoros anyagi terhet ró az érintettekre és családjukra.
Az érintettek kerülik az olyan tevékenységeket, utazásokat, ahol nagyobb valószínűséggel áll fenn a (főleg külföldi) kórházba kerülés esélye, ami korlátozza életmódjukat és szabadidős tevékenységeiket.
Mind minden fóbia, a kórházfóbia is alacsony önbizalomhoz, önértékeléshez és önbecsüléshez vezethet, hiszen az érintettek úgy érezhetik, hogy képtelenek megbirkózni a félelmeikkel. A negatív önértékelés pedig más mentális problémákat is tovább súlyosbíthat.
Elszegényedéstől való fóbia, peniafóbia
Az elszegényedéstől való fóbia, más néven peniafóbia, irracionális és intenzív félelem az anyagi nivellálódástól.
A peniafóbia hátterében is kognitív torzítások állnak, pl. katasztrofizálás, ahol az érintettek mindig a legrosszabb (pénzügyi) forgatókönyvre számítanak.
Az anyagi bizonytalanságtól való irracionális félelem folyamatos szorongást okozhat, olyan esetekben is, amikor valaki a felső tízezerhez tartozik. Az anyagi helyzet miatti állandó aggódás depresszióhoz vezethet.
Az érintettek, ahogy az minden fóbiára jellemző, „túlbiztosítják magukat” és hajlamosak felhalmozni pénzt és más vagyontárgyakat, hogy elkerüljék a félt elszegényedés lehetőségét.
Néhány ember kényszeresen takarékoskodik (l. Molière Fösvény c. darabjában Harpagon szerepét), még akkor is, ha anyagi helyzete nem indokolná ezt a mértékű óvatosságot. Kerülhetik azokat a társasági eseményeket, ahol pénzt kellene költeniük, ami elszigeteltséghez, (félreértésből) megvetéshez és magányhoz vezethet.
Molière híres vígjátékának, A fösvény (eredeti francia címe: L'Avare), főszereplője, Harpagon valószínűleg elszegényedéstől való fóbiában, azaz peniafóbiában szenved. Bár a mű nyilván nem alkalmazhatja a modern pszichológiai kifejezést, Harpagon viselkedése és félelmei jól illenek az elszegényedéstől való irracionális félelem jellemzőihez. Molière zseniálisan éleslátó...
♦ Harpagon kényszeresen takarékoskodik és halmozza a pénzt. A darab egyik központi eleme, hogy Harpagon mindennél jobban fél attól, hogy elveszíti vagyonát. Ez a rettegés motiválja tetteit és viselkedését a darab során.
♦ Harpagon viselkedése miatt gyakran kerül konfliktusba másokkal, beleértve családtagjait is. Nem hajlandó pénzt költeni még alapvető szükségletekre sem, ami társadalmi elszigeteltséghez vezet.
Állandóan, kényszeresen ellenőrzi, hogy pénze biztonságban van-e, és nem bízik senkiben, hogy megőrizze azt.
♦ Az érintettek nem tudják azon a szinten élvezni a mindennapjaikat és a szabadidejüket, amilyen szinten egyébként a módjukban állna.
Az anyagi félelem feszültséget és konfliktusokat okozhat a családiban, ha a családtagok nem értik meg vagy nem osztják az érintett irracionális félelmeit.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon vele rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
