Különféle relaxációs módszereket gyakran alkalmaznak beteg gyermekeknél terápiaként, vagy hogy megnyugtassák őket. Életkori sajátosságaikból adódóan azonban esetükben nem lehet minden módszert igénybe venni!


Gyermekek esetében általában akkor kell valamilyen relaxációs technikát alkalmazni, amikor azzal egy konkrét tünetet akarnak befolyásolni - szorongást, fájdalmat stb. -, illetve ha fel akarják készíteni a gyermeket kezelésre vagy beavatkozásra.

Fontos! A relaxációs módszerek szempontjából különbséget kell tennünk a kisgyermekek és a fiatalkorúak között!

Jelen cikkünkben a 2-9 évesekkel foglalkozunk.

Sok, kisgyermekkel foglalkozó terapeuta számol be arról, hogy nehezen éri el a kicsikkel a mély ellazulás állapotát. Életkori sajátosságaik miatt a gyermekeknél leginkább az autogén tréninget és az imaginációs eljárásokat, vagy ezek kombinációját alkalmazzák.

Érdekes! Különösen jó eredményeket értek el szorongó gyermekek kezelésében egy kombinált módszerrel, amelyben az autogén tréning utasításait - nehézség és melegség érzete - „becsomagolták” egy képzeletbeli tenger alatti utazásba. Ennek során olyan mesét mondtak a gyermekeknek, amelybe beleszőtték szorongásaik tárgyát, például az iskolát, valamilyen állatot, a sötétséget, a fogorvost stb. Az utazás során a gyermekek megküzdöttek ezekkel az „ellenségekkel”, és legyőzték őket. Ez pedig egyértelműen pozitívan hatott arra, ahogyan azután a valóságban viszonyultak ezekhez a dolgokhoz.

A relaxáció lehetőséget ad a gyermekeknek, hogy megfigyeljék, mi történik a testükben nyugalomban, mozgás során, vagy ha félelmet, haragot, barátságot, szeretetet, türelmetlenséget, bizonytalanságot, bizalmat stb. éreznek. Tehát kiváló lehetőség az önmegismerésre. Ezen túl hasznos stratégiákat ismerhetnek fel és alakíthatnak ki a problémáik megoldásához. (Például alkalomadtán tudatosan mélyen lélegeznek, hogy könnyebben aludjanak el, vagy éppen leküzdjék a félelmüket egy orvosi vizsgálat előtt.)

A terápiás lehetőségek mellett számos óvodában és iskolában is alkalmaznak relaxációs módszereket, hogy a gyermekek már egészen fiatal korukban megtanuljanak tudatosan ellazulni és testük jelzéseire figyelni.

A kis- és nagyobbacska gyermekek a következő mese segítségéve tesznek tenger alatti kirándulást.

Képzeld el, hogy Némo kapitány meghívott a Nautilusz nevű tengeralattjárójára! Együtt utazzátok át a világtengereket, és sok gyönyörű dolgot láttok. A legszebb pillanatokat akkor éled át, amikor a kapitány magával visz egy víz alatti kirándulásra. Ehhez azonban fel kell venned egy különleges búvárruhát.

Már a ruha felhúzásakor azt veszed észre, hogy egészen nyugodt leszel tőle. Először a jobb lábadat dugod bele, és arra gondolsz: a jobb lábam egészen nyugodt. Azután a bal lábad következik, és ismét érzed ezt a különös érzést: a bal lábam egészen nyugodt. Azt mondod magadnak: mind a két lábam egészen nyugodt. Felhúzod a ruhát a popsidra és a hátadra. Bedugod a jobb karodat, és azt veszed észre: a jobb karod egészen nyugodt. A bal karodat is bedugod, és azt érzed: a bal karod egészen nyugodt. Arra gondolsz: mindkét karom egészen nyugodt. Azután felhúzod a kapucnit, és felhúzod elöl a cipzárt.

Most minden oldalról körülvesz és véd a búvárruha. A ruhában jól érzed magad, biztonságban vagy és egészen nyugodt. Végül felveszed a békatalpakat is, először a jobb lábadra, majd a balra. Némo kapitány segít felvenni a hátadra az oxigénpalackot, és a legvégén felveszed a búvárszemüveget. Most már teljesen készen állsz a víz alatti kirándulásra.

Egymás után kiúsztok Némo kapitánnyal a tengeralattjáróból. Ma egy középkori elsüllyedt kalózhajót fogtok felkeresni és megnézni. Némo kapitány - mint mindig - biztonsággal vezet végig a víz alatti világon. Ő mindent nagyon jól ismer. Egymás mellett úsztok, és néhány tarka halraj csatlakozik hozzátok. Nagyon jól érzed magad a világos és tiszta vízben, és örömmel nézed, ahogy a napsugarak lemerülnek a víz alá, és mindent a legszebb színében mutatnak meg. A tested még mindig egészen nyugodt, biztonságban úszol a kapitány mellett. Azt érzed, hogy a vízben az egész tested kellemesen nehéz.

Ekkor Némo kapitány irányt változtat, és már látod is a homokból kimagasló árnyékot. A kalózhajó felé úsztok. Amikor már egészen közel értek hozzá, a kapitány felemeli a kezét, amiből te tudod, hogy meg kell állnod. Annak ellenére, hogy a legszívesebben azonnal elkezdenéd kiásni a hajót a homokból, nyugodtan vársz a második jelzésére, hogy te is odaúszhass. Felismered az árbocot, a hajókabint és a hajótest végét. Mindketten nekiláttok, hogy a lapátotokkal kiássátok a homokból a többi részét is. Egy idő után már a hajó nagy része kilátszik. Téged a legjobban a hajókabin ajtaja érdekel, amelyen bejuthatsz a hajó belsejébe. De Némo kapitány most is felmutatja a „Stop!” jelet. Ő megy be előbb, hogy megnézze, van-e valami veszély odabent. Amikor visszajön, int, hogy minden rendben van, és te követed őt a hajó gyomrába.

Titokban abban reménykedsz, hogy megtaláljátok a kalózok kincsét. A nagy lámpa, amelyet a kapitány magával hozott, az egész hajót bevilágítja. Bármennyire is mereszted a szemed, sehol sem találod a kincsesládát. A kapitány most jelt ad, hogy vissza kell úsznotok a tengeralattjáróhoz.

Elhagyjátok a hajót, és nyugodtan, biztonságosan elkezdtek úszni a Nautilusz felé. Közben ismét felfigyelsz arra, hogy milyen nehezek a karjaid. Egy kis halraj ismét elkísér benneteket. Kellemes érzés, hogy ilyen nehezek a karjaid, és mégis gond nélkül tudsz úszni velük a vízben. Közben egy kis bizsergést és csiklandozást érzel az ujjhegyeidben. A Nap átragyog a vízen, és mindent világosnak és gyönyörűen színesnek látsz. Azt mondod magadban: „Egészen nyugodt vagyok és a karjaim kellemesen nehezek.”

Végre felbukkan előttetek a Nautilusz. Amikor odaértek, bebújsz az ajtón a tengeralattjáróba. Olyan érzés, mintha egy szép álomból ébredtél volna. Behajlítod és kinyújtod a karjaidat, mély levegőt veszel, kifújod… kinyitod a szemed. Megérkeztél!

A 2-9 éves gyermekeknél a relaxáció alkalmazása többek között a következő változásokat eredményezi:

• Erősödik, növekszik a test saját védekezőképessége.
• Javul az izmok és mozgások finom koordinációja.
• Bekövetkezik az idegrendszer általános ellazítása és regenerációja.
• Lehetséges a játékos légzésfejlesztés.
• A koncentrálóképesség erősödik.
• Az alkotó kreativitás és a fantázia fejlődik.
• Erősödik az önbizalom.
• Kialakul a tanulás öröme.
• Fejlődik a kísérletező kedv
• Gyengül a félelem az új helyzetektől.
• Javulnak a tanulási képességek is.
• Stabilizálódik az önfegyelem.

Korunk idő- és teljesítménykényszere gyerekeinkkel sem tesz kivételt. Legkésőbb az iskoláskortól csemetéinket is fokozott pszichés és fizikális megterhelések érik. Órákig kell nyugodtan ülniük elhasználódott és általában rossz minőségű iskolai székeken, egyoldalú szellemi leterheltségüket pedig otthon gyakran számítógépes játékokkal „ellensúlyozzák”. Még a szabadidejük is pontos menetrend szerint telik el...

A szülők már türelmetlenül várják az autóban a kicsengetést, a gyerek kutyafuttában kapja be az ebédjét, délután jönnek a házi feladatok, a fociedzés vagy a balettóra és persze az esti tévésorozat sem maradhat el...

A gyerekek túlfeszített tempójához társul a szülők idegessége, kapkodása, nyugtalansága, ami idővel a csemetékre is „átragad”. Nem csoda tehát, hogy a teljesítés és a lazítás egyensúlya felbomlik, és az iskolás gyerekek 15%-a panaszkodik elalvási problémára, fej- és hasfájásra, vagyis jellegzetesen stressz okozta tünetekre.

Ezeknek a hatásoknak az ellensúlyozására fontos, hogy a szülők olyan tevékenységekbe vonják be gyermekeiket, amelyek minden érzékszervet egyformán megszólítanak. Az iskolai tevékenységek nagy része és otthon a számítógép, valamint a tévé jószerével csak a látást és a hallást célozza meg, ami a szem és a fül „túltáplálásával” ingertúltengést eredményez, ez pedig testileg-lelkileg feszültté tesz.

Tipp: hosszú, közös séták a természetben - esetleg erdőben - igen jó alkalmat kínálnak a csend, a béke, az ellazultság megtapasztalására, emellett pedig számos olyan ingert is rejtenek a gyerek számára, ami nagyszerűen ellensúlyozza a mindennapok egyoldalúságát, legyen szó a megmászásra csábító fákról, a kóstolóra hívogató szederbokrokról, vagy a megfigyelhető és gyűjthető rovarokról és növényekről. Mindez kikapcsolja, megnyugtatja és új élményekkel, felfedezésekkel gazdagítja gyermekünk testét-lelkét-szellemét. Persze nem mindig tudunk ilyen sétát tenni, akár időbeli, akár földrajzi korlátozottságok miatt. Ilyenkor választhatunk néhányat az alábbi mókás lazítógyakorlatok közül, amelyek akár az esti közös játszás szerepét is betölthetik!

A játékosok behunyt szemmel, négykézláb mászkálnak egy helyiségben. A játék lényege, hogy minél lassabban mozogjanak és semmihez se érjenek hozzá.

Minden családtag leveti a cipőjét és a zokniját, majd behunyja a szemét. Az egyik szülő vezeti a játékot: „Képzeld el, hogy lassan sétálsz! A lábad halad előre, és érzed az utat a talpad alatt. Magas füvet érzel... Most kavicsos útra érsz. A kavicsok nyomják és szurkálják a talpad... Letérsz a kavicsos útról, és erdőbe érsz. Érzed a csúszós, saras erdei ösvényt a talpad alatt. Olykor puha, kellemesen simogató mohaszőnyegre lépsz... Egy hosszabb séta után a tengerpartra érsz, ahol a lábad belesüpped a meleg homokba...”

A család tagjai körbe ülnek. Mindenki egy-egy növény. Az egyik szülő bemutatja, mit tesz a növény egy-egy évszakban, a gyerekek pedig utánozzák.

• Tél: a növény kicsi és gyenge, összekuporodva fekszik a földön.
• Tavasz: az erősödő napsugarak hatására a növény lassan életre kel, és felemelkedik.
• Nyár: a meleg napsütéstől teljesen kinyílnak a növény „karjai”, kihúzza magát, és büszkén áll.
• Ősz: a Nap egyre gyengébben süt, ezért a növény kezd ismét összehúzódni.
• Tél: a növény kicsi és gyenge, összekuporodva fekszik a földön.

Ezt a játékot párban kell játszani. Az egyik résztvevő hasra fekszik, mialatt a másik különböző időjárási jelenségeket játszik el a kezével a hátán: simogató napsütést, enyhén szemerkélő esőt, felhőszakadást, jégesőt, havazást, vihart, szelet, köztük újra és újra egy kis napsütést. Egy idő után szerepcsere következik, majd a végén megbeszélik, hogy milyen jelenségeket ismertek fel, és azok milyen érzéseket, gondolatokat ébresztettek bennük.

A gyerekek olyan lufinak képzelik magukat, amelyik minden lélegzetvétellel egyre jobban felfújódik. Összekuporodott tartásból lassan álló helyzetű, lábujjhegyen, kitárt karokkal álló, nagy léggömbbé válnak..., végül hangos durranással kipukkadnak. Ekkor összerogynak, és ellazítva magukat, a földön fekszenek.

A gyerekek állnak, lábuk szilárdan a talajon, s elképzelik, hogy olyan fák, amelyeket lassan ide-oda mozgat a szél. Majd vihar kerekedik, és a fa kilengései erősebbek és vadabbak lesznek. Olyan erősen mozognak a gyerekek, ahogyan csak tudnak, de a lábuk szilárdan, mozdulatlanul áll a talajon. Lassan alábbhagy a vihar, és a fák egyre kevésbé dülöngélnek.

Minden gyerek egy-egy virág.

• Éjjel a virágok alszanak - a gyerekek összekuporodva fekszenek a földön.
• Reggel: amint a Nap kisüt, meleg sugarai felébresztik a virágokat, amelyek kitárják szirmaikat- ekkor a gyerekek álmosan pislognak, nyújtózkodnak, lassan felállnak, és kitárják karjaikat.
• Napközben örülnek a méhecskéknek és a sétáló embereknek, akik gyönyörködnek szirmaikban és leveleikben - ekkor a gyerekek örömtáncot járnak.
• Este, amikor a Nap lenyugszik, a virágok is összehúzzák magukat, és bezárják szirmaikat, a gyerekek pedig felveszik kiinduló pozíciójukat.

A gyerekek erőtől duzzadó, támadásra kész gorillát játszanak. Az a jó, ha minél több izmukat megfeszítik, mintha azt akarnák bizonyítani, hogy ők a legnagyobbak és legerősebbek. Egyszer csak egy varázsvessző - például egy fakanál a szülő kezében - rongybabává változtatja őket, ezért minden testrészüket ellazítják, elhagyják, tehát teljesen ellazulnak.

Jó tudni! A feszítésnek és lazításnak ez a játékos váltakozása elősegíti az izmok hatékony ellazítását. A gorillák és a rongybabák állhatnak, feküdhetnek és ülhetnek is.

„Ülj kényelmesen a székre, és hunyd be a szemed!... Mindkét kezed nyújtsd előre! Képzeld el, hogy a jobb tenyeredre két könyvet teszek!... Érzed a könyvek súlyát... Nehezek, mint az ólom... Érzed a súlyukat, de vigyázz, le ne ejtsd őket!... A bal kezed egészen könnyű... Képzeld el, hogy egy léggömböt kötöttem hozzá, amely felfelé húzza!... Érzed, ahogy a léggömb egyre jobban húzza felfelé a bal karodat!... Most nyisd ki a szemed!”

A legtöbb gyerek jobb karja lényegesen a kiindulási állapot alá süllyed, a bal pedig feljebb kerül, mint a játék megkezdésekor.


Ideál - Reforméletmód magazin - Mihalec Gábor - 2006.09.25.




Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!


Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
pszichiáter, life coach és benzo blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog (2014) elindítója és szerzője a társadalmi felelősségvállalás és környezetvédelem jegyében