Mindenki életében eljöhet a pillanat, amikor úgy érzi, hogy nem bírja tovább jelenlegi munkahelyén. Akadnak, akiket a főnök készít ki, mások a kollégákkal való összetűzéseket vagy a feszített tempót nem bírják. Mikor érdemes továbblépni? Tanácsok.

Még a mindennapi kellemetlenségeket - kukacoskodó ügyfeleket, problémás helyzeteket -, a rutinmunkát, a feszített tempót, az egyre romló munkahelyi hangulatot is elviseli az ember, ha szereti, amit csinál, vagy éppen kell a pénz és nem engedheti meg magának, hogy állás nélkül hónapokig bizonytalanságban éljen. Eljöhet azonban a pillanat, amikor már nem érdemes tűrni, és ideje új lehetőségek után nézni.

Álmatlanság, állandó feszültség, ingerlékenység, túlhajszoltság: röviden így összegezhető a „tünetegyüttes”, amit a megfeszített munka okoz. Amikor felriadunk éjjel álmunkból vagy éberen fekszünk, és azon gondolkodunk, másnap mi mindent kell elvégeznünk, ideje riadót fújni. Ha a munkahelyi gondokat hazavisszük, és szinte éjjel-nappal aggódunk, vajon nem szúrtunk-e el valamit, ahelyett, hogy kikapcsolódnánk és feltöltődnénk, előbb-utóbb ördögi körben találjuk magunkat, ahol a stressz, a folytonos feszültség egészségügyi problémákat is okozhat. A fej- és hátfájás, a rossz tartásból adódó nyaki, derék vagy gerincfájdalom, a keringési zavarok mind-mind a stressz hozadékai lehetnek. Ha munkánk idegi vagy fizikai megterheléssel jár, szakítsunk időt arra, hogy nap végén levezessük a felgyülemlett feszültséget: sportoljunk, esetleg lazítsunk, töltsük az időt baráti társaságban.

Amikor a munkahelyi gondokat nem tudjuk száműzni agyunkból, otthon is azokról beszélünk, baráti társaságban állandó téma, hogyan osztott ki minket a főnök, vagy mit mondott a kellemetlenkedő kolléga, biztos, hogy rossz úton járunk. Ideig-óráig a hozzánk közelállók próbálnak segíteni - tanácsot adnak, elmesélik tapasztalataikat, vigasztalnak -, ám egy idő után nekik is unalmas lesz, hogy nem tudunk másra koncentrálni, csak a szakmai kudarcokra. Ilyenkor jó megoldás lehet egy hosszú hétvége vidéken vagy egy hosszabb szabadság, aktív pihenéssel: testmozgással, szabadtéri programokkal. A lényeg, hogy kiszakadjunk a megszokott környezetből, és az új élmények eltereljék gondolatainkat mindennapi bosszúságainkról.

Szerencsés, aki szereti a munkáját és nem csak azért jár be dolgozni, mert el kell tartania magát vagy a családját. A lelkesedés, lelkiismeretesség - maximalizmus - azonban gyakran visszaüt: amikor a túlórákat már otthoni munkával is megspékeljük, hogy szabadidőnket feláldozva behozzuk „lemaradásunkat”, vagy némi jövedelem-kiegészítésért, elismerésért dolgozunk még egy kicsit munkaidőn túl, fennáll a veszély, hogy szép lassan elidegenítjük magunktól hozzátartozóinkat, barátainkat. Bármennyi a tennivaló, feltöltődésre, emberi kapcsolataink ápolására mindig szakítsunk időt.

Intő jel, hogy ideje váltani, ha rendszeresen elkésünk reggelente, mert - nem tudatosan, de - húzzuk az időt, hogy minél később kelljen elindulnunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy így összetűzésbe keveredünk főnökünkkel, esetleg azt kockáztatjuk, hogy kirúg. A kedvetlenség, a koncentráció hiánya nemcsak hozzáállásunkat befolyásolja hátrányosan, hanem hatékonyságunkat, termelékenységünket is. Ilyenkor érdemes legalább egy ösztönző dologra koncentrálni - új kihívásra, esetleg egy kollégára, akivel jól kijövünk. Ha hiányzik a motiváció, hosszú távon nem tudunk majd helytállni, ez pedig újabb problémákhoz vezethet. Az ingerlékeny kollégától, aki nem tudja, vagy nem akarja kezelni a felmerülő problémákat, szándékosan konfrontálódik, még akkor is, ha a többieket zavarja viselkedésével, mindenki menekül.



www.hvg.hu - 2010. október 07.