macskagyökér	komló	citromfű	golgotavirág

A gyógyítás, így a központi idegrendszer befolyásolásának eszközei évszázadokon át főként növényi eredetűek voltak. A szintetikus gyógyszergyártás térhódításával párhuzamosan a növényi termékek jelentősége, piaci súlya csökkent, és bizonyos indikációs területeken gyakorlatilag eltűntek a terápiás eszköztárból. A központi idegrendszeri kórképek kezelése a 20. század második felében döntően a szintetikus készítmények alkalmazásán alapult, a terápiás protokollokban szinte kizárólag ezek a termékek szerepelnek.


Bár a szintetikus szedatohipnotikumok, anxiolitikumok zöme az előny/kockázat-elemzésben hatásossága révén felülmúlja a növényi szereket, a fitoterapeutikumok kisebb súllyal bár, de piacon maradtak. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei a hagyományosan alkalmazott fontosabb gyógynövények hatásosságához újabb bizonyítékokat szolgáltattak, és irányt mutattak a készítmények racionális alkalmazását illetően.

Több gyógynövény hatásmechanizmusa ma már meglehetősen pontosan ismert. A hazánkban is számos termék alapjául szolgáló macskagyökér GABA-erg és GABA-szintet növelő hatása megmagyarázza a növény klinikailag is bizonyított hatásosságát. A kellemes illatú levendula pedig nemcsak illatszerként, molyriasztóként hasznos, hanem humán vizsgálatokban is igazolták feszültségoldó hatását. Érdekesség, hogy a hatás az olaj belégzése esetén is kialakul, mivel a lipofil, a vér-agy gáton könnyen átjutó hatóanyagok az agyszövetben feldúsulva fejtik ki GABA-agonista hatásukat. Más növények, például a komló és a citromfű hatóanyagai, hatásmódja kevésbé feltárt, klinikai hatásosságukról viszont több bizonyíték rendelkezésre áll.

A növényi készítmények zöme esetén nem várható a szintetikumokra jellemző markáns és gyors hatás. Ennek részben a hatóanyagok alacsonyabb specifikus aktivitása, részben pedig a hatás kialakulásának módja az oka. A nyugtató hatású növényekben található bioaktív vegyületek GABA-affinitása ugyanis elmarad a gyógyszerhatóanyagokétól, ha pedig a hatás a GABA szintjének emelésén alapul, a neurotranszmitter szintjének lassú növekedésével párhuzamosan fokozódik a hatásosság.

Ebből következően a szintetikus nyugtatók, altatók és a gyógynövények indikációs területe részben eltér. Növényi szereket krónikus panaszok esetén célszerű alkalmazni, míg a szintetikumok egyszeri adagolás esetén is jó hatásfokot biztosítanak. Eredményesen használhatók a gyógynövények a jelentős betegcsoportot érintő időskori krónikus alvászavarban, mert bár hatásuk lassabban alakul ki, hosszú távú, eredményes és kockázatmentes kezelést tesznek lehetővé. Akut esetben (repülőút utáni álmatlanság, emocionális stressz okozta szorongás stb.) azonban indokoltabb szintetikus szereket adni, mivel ezek gyorsabban és erőteljesebben fejtik ki hatásukat.

Míg szintetikus szerek esetében a kezelés céljának megfelelően választhatunk gyorsan kialakuló vagy tartós hatású, illetve kifejezetten az elalvást segítő készítmények közül, olyan gyógynövények, amelyekkel szorongásos kórképek és alvászavarok kezelhetők, nem különíthetőek el. Mivel specifikusan altató hatású gyógynövény nem ismert, a fitoterapeutikumok esetében a dózist az alkalmazás céljától függően kell megválasztani. Alvászavarral küszködőknek elsősorban abban segítenek az ilyen készítmények, hogy enyhe nyugtatással, a szorongás enyhítésével lerövidítik az elalvásig eltelt időt.

Ismert korlátaik mellett a fitoterapeutikumok kétségtelen előnye, hogy kevesebb és enyhébb mellékhatással rendelkeznek. Ezek incidenciája gyakran nem haladja meg a placebóét, és jelentős különbség a szintetikumokkal szemben, hogy a modern fitoterápiában alkalmazott növényi nyugtatóknál nem figyeltek meg sem hozzászokást, sem másnapi levertséget, mivel az indukált alvás fiziológiás, pihentető. Olyan helyzetekben célszerű tehát az elsőként választandó szerek között számon tartani a növényi nyugtatókat-altatókat, amikor hosszú távú kezelésre van szükség, és az azonnali hatás elmaradása nem jár kockázattal vagy terápiás hátránnyal.

A magyar piacon számos megbízható, jó minőségű, gyógyszerként vagy gyógytermékként forgalmazott növényi eredetű nyugtató kapható. Leggyakoribb összetevőik a macskagyökér és a komló, de számos készítményben található citromfű, golgotavirág, vagy ezek kivonata. A gyógynövény-kapszulák és -tabletták mellett gyógyteák közül is válogathatunk. Ez utóbbiak határozott előnye, hogy alkalmazásuk módja fokozza az elvárt hatást, ugyanis a teakészítés és -ivás rituáléja önmagában is oldja a feszültséget.

A magyar termékpalettán fellelhető növények választéka megfelel a korszerű ismereteknek, terápiában betöltött helyük azonban eltér a néhány fejlettebb fitoterápiás kultúrával rendelkező országban tapasztaltaktól. Magyarországon ugyanis a növényi készítményeket az esetek zömében nem az orvos javaslatára, hanem saját döntés alapján választja a beteg. Ezt erősíti, hogy a vény nélkül kapható növényi termékek szabadon reklámozhatók, szemben a vényköteles szintetikumokkal.

Ennek következtében az alvászavarral küzdő, szorongásos kórképekben szenvedő betegek egy részének kezelése kikerül az orvosi kontroll alól. Az ebből fakadó következmények nehezen felmérhetők, de reális és könnyen belátható az a veszély, hogy egyre nagyobb teret nyernek a már ma sem elhanyagolható piaci súllyal rendelkező nyugtató étrend-kiegészítők. Bár némileg abszurdnak tűnhet, hogy élelmiszerként is forgalomban vannak nyugtató hatású készítmények, az igazi kockázatot az jelenti, hogy ez a termékkategória a minőségi standardok és az ellenőrzés hiánya miatt meglehetősen tarka képet mutat.

A terápiás dózist tartalmazó termékek mellett több készítmény aluldozírozott, így ezeknél a várt hatás még hosszú távú alkalmazás esetén sem jelentkezik. Ennél is veszélyesebbek lehetnek azok a készítmények, amelyek a feltüntetett növényi komponensek mellett ismeretlen szennyezőket vagy szándékosan hozzáadott farmakonokat, például benzodiazepineket tartalmaznak. Mindez nem fikció – az elmúlt években, jóllehet, nem Magyarországon, de erre is volt példa.





Medical Tribune - Dr. Csupor Dezső - 2009.12.03.