Mindannyian követünk el hibákat, ebből következően, mások is követnek el ellenünk. Ám ahelyett, hogy a helyzet értékelése után megrántanánk a vállunk és elengednénk a sérelmet, inkább őrizgetjük és tápláljuk a dühünket.Rossz választás, ha képtelenek vagyunk, pontosabban képtelennek érezzük, gondoljuk magunkat felülkerekedni rajta. Mert a negatív érzelmek (legfőképpen a harag, a düh és az ellenségesség érzés):
♦ sok energiát emésztenek fel
♦ megmérgezik a kapcsolatainkat
♦ rossz hatással vannak testi-lelki egészségünkre is.
A „féltve őrzött” düh, stresszbetegségeket okozhat
Egy kutatás szerint azoknak, akik meg tudnak bocsátani maguknak és másoknak, kevesebb negatív stresszel (distresszel) kell szembesülniük, kevésbé feszültek és szoronganak, illetve depresszió is kisebb eséllyel alakul ki náluk.
Ellenkező esetben az elfojtott harag, gyűlölet, a feloldatlan bűntudat és önutálat a fentieken kívül szív- és érrendszeri, gyomor-bélrendszeri, mozgásszervi és nőgyógyászati-urológiai megbetegedéseket is okozhat.
Megbocsátani természetesen nem könnyű, de ha nem akarjuk, hogy a folyamatos düh tönkretegyen, érdemes megfogadnunk az alábbi tanácsokat.
5 haragcsökkentési tipp a leendő bölcseknek:
♦ Nem „kell” elfelejtenünk a másik sértését vagy saját hibánkat, de érdemes a helyén kezelnünk. Egy kis tévedésért ne marcangoljuk magunkat évekig. Tanuljunk a helyzetből, vonjuk le belőle a szükséges következtetéseket, majd „engedjük el”. Fogadjuk el, hogy akár tetszik, akár nem: örökre elmúlt.
♦ A megbocsátás nem jelent gyengeséget; sem pedig azt, hogy azt üzennénk, az illető bármikor megtehetné velünk ismét, amit elkövetett; mindössze azt, hogy már nem haragszunk rá miatta. Ám ezt jó szóban is tisztázni. Feltétel nélküli elfogadást csak az érdemel, aki feltétel nélkül elfogad bennünket.
♦ Nem számít, hogy a másik elfogadja-e, hogy nekünk volt igazunk. Ha nem hangzik el az udvarias bocsánatkérés, akkor is megbocsáthatunk – a téves ítélet legyen az ő problémája –, de érdemes azon elgondolkodnunk, hogy nem különbözünk-e túlságosan egymástól ahhoz, hogy folytassuk az együttműködést.
♦ Társas kapcsolataink is megköszönik, ha képesek vagyunk megbocsátani, hiszen mások sokkal inkább keresik a nyugodt, vidám, önmagukkal harmóniában élő, mint az állandóan feszült és ideges emberek társaságát.
♦ Mivel a megbocsátás egy folyamat, mely nem történik meg egyik pillanatról a másikra, előfordulhat, hogy dolgoznunk érdemes rajta. Már az is haladás, ha a dühünk kezdetben csak csökken.
♦ A megbocsátás nem jelent gyengeséget; sem pedig azt, hogy azt üzennénk, az illető bármikor megtehetné velünk ismét, amit elkövetett; mindössze azt, hogy már nem haragszunk rá miatta. Ám ezt jó szóban is tisztázni. Feltétel nélküli elfogadást csak az érdemel, aki feltétel nélkül elfogad bennünket.
♦ Nem számít, hogy a másik elfogadja-e, hogy nekünk volt igazunk. Ha nem hangzik el az udvarias bocsánatkérés, akkor is megbocsáthatunk – a téves ítélet legyen az ő problémája –, de érdemes azon elgondolkodnunk, hogy nem különbözünk-e túlságosan egymástól ahhoz, hogy folytassuk az együttműködést.
♦ Társas kapcsolataink is megköszönik, ha képesek vagyunk megbocsátani, hiszen mások sokkal inkább keresik a nyugodt, vidám, önmagukkal harmóniában élő, mint az állandóan feszült és ideges emberek társaságát.
♦ Mivel a megbocsátás egy folyamat, mely nem történik meg egyik pillanatról a másikra, előfordulhat, hogy dolgoznunk érdemes rajta. Már az is haladás, ha a dühünk kezdetben csak csökken.
Fontos: Ha valaki megbocsáthatatlan bűnt követett el ellenünk, akkor nincs bocsánat..., vagy csak nagyon hosszú idő múltán. Az idő begyógyíthatja az ilyen sebeket is. Megbocsátás helyett ilyenkor jobb a közöny.
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kapcsolódó anyagok
