Életünk során nem kerülhetjük el a hullámvölgyeket. Ha azonban egy hullámvölgy olyan hosszúra nyúlik, hogy már nem vagyunk képesek a meg szokott életünket élni, akkor nem lehetetlen, hogy depresszióban szenvedünk. Bármelyik európai ország statisztikai adatait is nézzük, szinte kivétel nélkül ugyanazzal az eredménnyel találkozunk: hozzávetőlegesen kétszer annyi nő szenved depresszióban, mint férfi. Felmérések szerint minden negyedik nő élete folyamán elszenved legalább egy major depressziós epizódot.

A depresszió leggyakoribb, „klasszikus” formájának, a major depressziónak legjellemzőbb tünetei három csoportra oszthatóak:

•  tartós levert hangulat

•  az érdeklődés és örömérzés elvesztése vagy jelentős csökkenése

•  értéktelenség-érzés

•  önvád, bűntudat

•  koncentráció- és memóriazavarok, a gondolkodás lelassulása, döntésképtelenség

•  halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

•  a mozgás nagyfokú lelassulása vagy fokozott mozgáskésztetés

•  fáradékonyság, erőtlenség

•  az étvágy, a testsúly vagy mindkettő jelentős csökkenése, ritkábban növekedése

•  alvászavar, gyakrabban álmatlanság, ritkábban aluszékonyság formájában

A mai napig folynak a kutatások annak kiderítésére, mivel magyarázható a depresszió kiemelkedő gyakorisága a nők körében. Számos - a nők életére sajátosan jellemző - tényezőt „gyanúsítanak”, de még sok a megválaszolatlan kérdés. Néhány ezek közül:

Más gének lennének felelősek a depresszióra való hajlamért nőkben és férfiakban? Vagy talán ugyanazok a gének más hatással vannak a depresszió iránti érzékenységre nőkben és férfiakban?

Ma már általánosan elfogadott, hogy a stressz nagymértékben járulhat hozzá a depresszió kialakulásához azokban, akik biológiailag érzékenyebbek a betegséggel szemben. Elképzelhető, hogy a nők életére különösen jellemző terhek biológiai érzékenység nélkül is könnyebben vezetnek depresszió kialakulásához? Gondoljunk csak arra, hogy ma már többnyire nemcsak a családi, hanem munkahelyi elvárásoknak is meg kell felelniük, hogy egyre emelkedik a gyermekeit egyedül nevelő, elvált anyukák száma, hogy gyakran ők azok, akikre az idős szülők ápolása is hárul.

Számtalan pszichológiai oka is lehet a nők és férfiak közötti különbségnek. Például a nők hajlamosabbak arra, hogy problémáikon, panaszaikon hosszasan rágódjanak (érzelmi megküzdési mód). Azoknak, akik túlzásba viszik az önmarcangolást, jellemzően hosszabbak a depressziós időszakaik és nehezebben oldják meg problémáikat.

A nyilvánvaló hormonális különbség nők, és férfiak között szintén kézenfekvő magyarázat lehet. A nemi hormonok szerepét igazolja az, hogy a nők körében a depresszió gyakorisága a serdülőkor után kezd igazán emelkedni, illetve, hogy a hangulati változások és a menstruációs ciklus között egyértelmű kapcsolat áll fenn.

Vannak az életnek olyan szakaszai, eseményei, amelyeket férfiak biztosan nem élnek meg. Ilyen a menstruáció, a terhesség, az anyaság vagy a változókor (bár ez utóbbinak részben megfelelő változások a férfiaknál is előfordulhatnak). Ezek az életciklusok gyakran - talán gyakrabban, mint gondolnánk - járnak hangulati ingadozásokkal, sőt akár depresszióval is.

Premenstruális hangulatzavarról akkor beszélünk, amikor az elmúlt év legtöbb menstruációs ciklusában határozott depressziós és szorongásos tünetek jelentkeznek a menstruáció előtti utolsó héten és elmúlnak a menzesz első napjaiban. Jellegzetes - a major depresszió „klasszikus” tüneteitől eltérő - tünetei:
 

Azok a nők, akik premenstruális hangulatzavarban szenvednek, nagyobb arányban számíthatnak depressziós időszakokra terhességük alatt illetve után, valamint a változókorban. A menstruációs ciklushoz kötődő hangulatzavar másik veszélye, hogy ha egyébként fennálló depresszióhoz „csatlakozik”, akkor az adott időszakban az „alapbetegség” tüneteit súlyosbíthatja; továbbá növelheti annak esélyét, hogy a gyógyult depressziós beteg visszaessen.

Bár a kívánt terhesség ritkán okoz depressziót, a terhesség alatt különösen fontos a hangulatzavar felismerése és kezelése, hiszen egyrészt két életet veszélyeztet, másrészt hátrányosan befolyásolja az anya és az újszülött kapcsolatát. A szülés utáni hangulatváltozások az átmeneti lehangoltságtól a major depresszión át, a súlyos, pszichotikus depresszióig terjedhetnek. Egyes vizsgálatok szerint azok a nők, akiknél szülés után major depresszió alakult ki, gyakran mentek keresztül korábbi depressziós epizódon, bár lehet, hogy azt nem ismerték fel, és nem is kezelték.

A változókorú nők körében különösen nagy a depresszió kialakulásának veszélye. A változás kora - szaknyelven perimenopauza vagy klimaktérium - minden nő életében lezajló 5-15 évig tartó folyamat, amely tipikusan a negyvenes életévek közepétől kezdődik. Sokszor panasz- és problémamentesen zajlik le, de előfordul, hogy változékony vagy kifejezett depressziós hangulat kíséri.

Változókori depresszióról akkor beszélünk, amikor a klimaktérium jellegzetes tünetei (például hőhullámok, testsúlyváltozás, szexuális vágy csökkenése) és a depresszió tünetei egyszerre vannak jelen. Jellegzetes - a major depresszió „klasszikus” tüneteitől eltérő - tünetei:

     •  gyakori sírás

     •  erős szorongás, feszültség

     •  gyakori ingerlékenység, türelmetlenség

     •  változékony hangulat

A férfiak és nők depressziójának kezelésére nincsenek külön gyógyszerek, de a női depresszió kezelése összetettebb, hiszen a pszichiáter és a háziorvos mellett - ha hormonkezelés is indokolt - nőgyógyász bevonása is szükséges. Az antidepresszívumok többségének használata terhesség és szoptatás ideje alatt csak egyedi elbírálás után, kivételes esetekben lehetséges.

A teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen az orvos és betege szoros együttműködése. Mindig tartsuk be az orvos utasításait. Az ő tudta és beleegyezése nélkül soha ne változtassunk a kezelésen. Például ne hagyjuk abba a gyógyszer szedését azért, mert jobban érezzük magunkat, hiszen a depresszió visszatérhet, vagy rosszabbodhat.

Ma már világszerte elterjedt orvosi gyakorlat, hogy a kezdeti javulás után még legalább hat hónapig folytatják a gyógyszeres kezelést, de éveken át tartó kezelésre is szükség lehet.

A depressziós időszakokban kimerültnek, értéktelennek és tehetetlennek érezzük magunkat. Ezért sokan nem hisznek a gyógyulásban. Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy ezeket az érzéseket a depresszió táplálja, és amint a kezelés hatni kezd, gyengülni fognak, majd elmúlnak.


Köszönjük a szakmai tanácsadóink közreműködését:

Dr. Harmatta János pszichiáter

Dr. Rihmer Zoltán pszichiáter

Dr. Kalmár Sándor pszichiáter

Dr. Pocsai Judit pszichiáter

Dr. Rekecki Erika pszichiáter

Dr. Szakács Katalin pszichiáter

Dr. Takács Judit pszichiáter"

Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
győri pszichiáter | life coach | blogger
gyógyszer-leszokás specialista
Benzo Blog elindítója és szerzője
Blogspot


 

«

A depresszióról - Prof. Rihmer

3/19

Depresszió a változó korban

»