Minden cégnél akad nehezebben integrálódó munkatárs, ahogy olyan is, aki az idő múlásával sem találja meg a közös hangot a kollektívával. Amíg a „sorból kilógó” viselkedésével nem sérti vagy akadályozza a többieket a munkában, nincs komoly probléma. Mihelyst viszont olyasvalaki kerül a csapatba, aki durva, vehemens és véleményének még akkor is hangot ad, ha azzal másokat sért vagy éppen zavar, felmerül a kérdés, hogyan tovább. Tanácsok.


Hangosan telefonáló, trágár kifejezéseket sem mellőző kolléga? Mások hibáin fennhangon élcelődő munkatárs? Véleményét mindig nyíltan hangoztató, esetenként durva vagy tolakodó alkalmazott? Még a legjobb cégnél - ideális munkakörnyezetben - is előfordulhat, hogy a kollektívát valamilyen módon bomlasztó, az egyéni és összteljesítményre negatívan ható munkatárssal kell napi nyolc órát lehúzni. Ilyenkor nincs más megoldás, mint alkalmazkodni a körülményekhez és persze hatni a kellemetlenkedőre. De hogyan?

Mielőtt nekiesünk a durván viselkedő kollégának, mondván: gyorsan lerendezzük, érdemes mérlegelni, mivel javíthatunk saját helyzetünkön. Az érzelmi alapú döntés ugyanis többnyire csak újabb konfliktust szül, ami rányomja bélyegét nemcsak az érintett felek, de az egész csapat hangulatára és teljesítményére. Ilyenkor az a legjobb megoldás, ha higgadtan átgondoljuk, hogyan tudjuk úgy rendezni a dolgot, hogy az ne gyűrűzzön tovább. Közhely, de igaz, hogy ilyen helyzetben nehéz nyugodtan reagálni, ám sokat segíthet, ha a külső szemlélő nézőpontjából mérjük fel az eseményeket. Mit tanácsolnánk kollégánknak, ha ő kerülne hasonló helyzetbe? Valóban olyan súlyos a szituáció, hogy nem lehet indulatoktól mentesen megoldani?

Hasznos lehet, ha azonnali válaszreakció helyett kikérjük egy közeli kollégánk vagy barátunk véleményét - vázolva, hogy a durva munkatárs viselkedése hogyan érintett bennünket -, mert biztos, hogy  egy kívülálló elfogulatlanul, érzelemmentesen szemléli és ítéli meg a helyzetet. A közös ötletelés segíthet, ilyenkor az összes lehetséges válaszreakciót mérlegelni lehet, figyelembe véve, hogy hosszú távú munkakapcsolat esetén hogy tudunk viszonylag nyugodt körülményeket biztosítani magunk és környezetünk számára, és persze hogyan tudjuk egyszer s mindenkorra leszerelni a kellemetlenkedőt.

Előfordulhat, hogy nincs időnk mérlegelni, mit válaszoljunk a minket sértegető vagy becsmérlő kollégának, viszont tudjuk, hogy egy meggondolatlan mondat vagy gesztus miatt fennáll annak veszélye, hogy elmérgesedik a helyzet. A kedvesség - egy mosoly vagy bólintás - gyakran még a legdurvább  embert is lefegyverzi, ám az biztos, hogy nem tud vele mit kezdeni. A pillanatnyi szünetet ki lehet használni elmés visszavágásra vagy arra, hogy jelezzük, nincs időnk az illetővel foglalkozni.

Nehéz helyzetbe kerülhetünk, ha közvetlen kollégánk vagy felettesünk - akivel nap, mint nap együtt kell dolgoznunk - bánik durván, esetleg lekezelően velünk, mert ilyenkor nem elég a tüneti kezelés, valahogy el kell érnünk, hogy nyugodt környezetben dolgozhassunk, anélkül, hogy akadályoznák munkánkat. Ha egyedül nem boldogulunk, vagy a durva kolléga nem hallgat a jó szóra, érdemes a főnökhöz fordulni és őszintén - higgadtan, csak a tényeket közölve - elmondani neki a problémát és rábízni a megoldáskeresést.



hvg.hu - 2011.06.03.