Citalopram Orion
Alkalmazási előírás (1. rész)
(lényegre koncentrálva)
1. A GYÓGYSZER NEVE
Citalopram Orion 10 mg filmtabletta
Citalopram Orion 20 mg filmtabletta
Citalopram Orion 40 mg filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Citalopram Orion 10 mg filmtabletta
10 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.
Citalopram Orion 20 mg filmtabletta
20 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.
Citalopram Orion 40 mg filmtabletta
40 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.
Ismert hatású segédanyag
Citalopram Orion 10 mg filmtabletta
Körülbelül 23 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Citalopram Orion 20 mg filmtabletta
Körülbelül 46 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Citalopram Orion 40 mg filmtabletta
Körülbelül 91 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1. pontban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta (tabletta).
A tabletták leírása
Citalompram Orion 10 mg filmtabletta: fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, „A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint "05" jelöléssel másik oldalán.
Citalopram Orion 20 mg filmtabletta: fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, "A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint törővonallal „0” és „6” jelölés között a másik oldalán. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
Citalopram Orion 40 mg filmtabletta: fehér, hosszúkás, mindkét oldalán domború felületű filmtabletta, "A" jelöléssel az egyik oldalán, valamint törővonallal „0” és „7” jelölés között a másik oldalán. A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
♦ Major depressziós epizódok
♦ Pánikbetegség agorafóbiával vagy anélkül
♦ Depressziós epizódok kiújulásának megelőzése
4.2 Adagolás és alkalmazás
Adagolás
Depresszió esetén:
Felnőttek:
A citaloprám javasolt kezdődózisa 20 mg naponta egyszer, szájon át alkalmazva. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető.
Pánikbetegségben:
Felnőttek:
A kezelés első hetében a citaloprám kezdődózisa 10 mg, naponta egyszer, szájon át alkalmazva. Egyhetes kezelés után a dózis napi 20 mg-ra emelhető. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető.
Idősek (65 év felett):
Idős betegek esetén a dózist az ajánlott dózis felére kell csökkenteni, azaz naponta 10-20 mg-ra. Az ajánlott maximális napi dózis 20 mg.
Gyermekek és serdülők
A citaloprám gyermekeknek és 18 éven aluli serdülőknek nem adható (lásd 4.4 pont)!
Vesekárosodás:
Enyhe és mérséklet vesekárosodásban a dózis módosítása nem szükséges. Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30 ml/min) szenvedő betegek kezelésével kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő információ (lásd 4.4 pont).
Májkárosodás:
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén naponta 10 mg kezdődózis ajánlott a kezelés első két hetében. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig emelhető. Súlyos májkárosodásban elővigyázatosság és a dózis rendkívül óvatos titrálása szükséges (lásd 5.2 pont).
A CYP2C19 enzimen gyengén metabolizáló betegek esetén:
A CYP2C19 enzimen ismerten gyengén metabolizáló betegek kezdő dózisa napi 10 mg az első két hétben. A dózis a beteg válaszreakciójától függően szükség esetén napi 20 mg-ra emelhető (lásd 5.2 pont).
A kezelés időtartama
Az antidepresszív hatás kialakulása csak legalább 2-4 hetes kezelés után várható. A tünetmentesség kialakulása után a kezelést még legalább 6 hónapig folytatni kell. Visszatérő (unipoláris) depresszió esetén szükséges lehet a kezelést több évig folytatni.
Pánikbetegség esetén a maximális hatékonyságot a citaloprám-kezelés körülbelül 3 hónap után éri el. A beteg egyéni válaszától függően szükséges lehet a kezelést több hónapig folytatni.
A citaloprám-kezelést fokozatosan kell lecsökkenteni. A dózist egy-két hét alatt, fokozatosan ajánlott lecsökkenteni.
A kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek
Kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását! A citaloprám-kezelés leállításakor a megvonásos reakciók veszélyének csökkentése érdekében a dózist egy-két hét alatt, fokozatosan kell lecsökkenteni (ld. 4.4 és 4.8 pont). Ha a dózis csökkentése során, vagy a kezelés abbahagyásakor nehezen tolerálható tünetek jelentkeznének, mérlegelni kell a korábbi dózissal történő kezelést. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de még kisebb lépésekben.
Az alkalmazás módja
A Citalopram Orion tablettát szájon át, naponta egyszer, reggel vagy este kell bevenni. A tablettát folyadékkal, étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül kell bevenni.
4.3 Ellenjavallatok
♦ A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
♦ A citaloprám nem adható monoamino-oxidáz (MAO) gátlókat, közöttük szelegilint napi 10 mg-nál nagyobb dózisban kapó betegeknek. A citaloprám-kezelés nem kezdhető el az irrevezibilis MAO-bénító elhagyása után 2 héten belül, illetve a reverzibilis MAO-bénító (RIMA) elhagyása után a gyógyszer alkalmazási előírásában meghatározott időn belül. A MAO inhibitor kezelés megkezdése előtt − a citaloprám-kezelés befejezése után − legalább 7 napnak kell eltelnie (lásd 4.5 pont)!
♦ A citaloprám és a linezolid együttes alkalmazása ellenjavallt, kivéve, ha a vérnyomás szoros ellenőrzésére lehetőség van (lásd 4.5 pont).
♦ A citaloprám kontraindikált olyan betegeknél, akiknél QT-intervallum megnyúlás vagy kongenitális hosszú QT-szindróma áll fenn.
♦ A citaloprám együttadása kontraindikált más, ismerten QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerekkel (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok, vagy klinikai tünetek rosszabbodása
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a citaloprám szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint major depresszióval kezelt betegeknél.
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évesnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartózóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
Reverzibilis, szelektív MAO-A gátlók
A citaloprám és a MAO-A gátlók együttadása a szerotonin szindróma kialakulásának kockázata miatt általában nem ajánlott (lásd a 4.5 pontot).
A nem szelektív, irreverzibilis MAO gátlók együttadására vonatkozó információt lásd 4.5 pont.
Szerotonerg hatású gyógyszerek
A citaloprám nem adható együtt olyan szerotonerg gyógyszerekkel, mint a szumatriptán és egyéb triptánok, tramadol, buprenorfin, oxitriptán vagy triptofán.
Diabetes
Az SSRI gyógyszerek befolyásolhatják a diabeteses betegek szénhidrát egyensúlyát. Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikumok adagjának módosítására.
Görcsök
Az antidepresszáns szerek görcsöket válthatnak ki. Görcsök megjelenése esetén a citaloprám-kezelést nem szabad tovább folytatni. A citaloprám nem adható instabil epilepsziás betegeknek és a citaloprámmal kezelt stabil epilepsziásokat gondos ellenőrzés alatt kell tartani. A citaloprám adását le kell állítani, ha a kezelés alatt a görcsfrekvencia nő.
Elektrokonvulzív terápia (ECT)
A citaloprám és az elektrokonvulzív kezelés (ECT) együttes alkalmazásáról kevés klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért ilyen esetekben óvatosan kell eljárni.
Mánia
Mániás depresszióban szenvedő betegeknél előfordulhat eltolódás a mániás fázis felé. A citaloprámot körültekintően kell adni olyan betegeknek, akiknek anamnézisében mánia vagy hipománia szerepel. A kezelést le kell állítani, ha a beteg átlép a mániás fázisba.
Haemorrhagia
A SSRI-k adása során elhúzódó vérzéseket és/vagy vérzési rendellenességeket, például petechiákat, nőgyógyászati vérzést, gastrointestinalis vérzést, és egyéb bőr- és nyálkahártya-vérzéseket észleltek (lásd 4.8 pont). SSRI-kezelés alatt álló betegek esetében óvatosságra van szükség, különösen olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, melyek befolyásolják a thrombocyta funkciót, vagy fokozzák a vérzés kockázatát, valamint azoknál a betegeknél is, akiknek az anamnézisében vérzési rendellenességek szerepelnek (lásd 4.5 pont).
Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont).
Szerotonin szindróma
SSRI-kezelés kapcsán ritka mellékhatásként szerotonin szindróma előfordulását jelentették. Az olyan tünetek egyidejű jelentkezése, mint az agitáció, tremor, myoclonus és hyperthermia, az állapot kialakulására utalhatnak. Ilyen esetben a citaloprám adását azonnal le kell állítani és tüneti kezelést kell kezdeni.
Pszichosis
A citaloprám súlyosbíthatja a pszichosisban szenvedő depressziós betegek pszichotikus tüneteit.
Vesekárosodás
Súlyos vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance <30 ml/min) a citaloprám alkalmazása nem javasolt, mert a gyógyszer hatásosságát és biztonságosságát ezeknél a betegeknél nem igazolták (lásd 4.2 pont)!
Májkárosodás
Májkárosodásban a dózist csökkenteni kell (lásd 4.2 pont) és a májfunkciót rendszeresen ellenőrizni kell!
Hyponatraemia
Ritkán, elsősorban idősebb betegeken, hyponatraemiát és inadekvát antidiuretikus hormonelválasztás szindrómát (SIADH) is megfigyeltek. Az állapot a kezelés abbahagyása után általában spontán rendeződik.
Közönséges orbáncfű
A citaloprám és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes adása a mellékhatások gyakoribbá válását eredményezheti. A citaloprámot, ezért nem szabad orbáncfű tartalmú gyógynövénykészítményekkel együttadni (lásd 4.5 pont)!
Paradox szorongás
Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszív kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció a kezelés első két hetében általában megszűnik. A paradox szorongáskeltő hatás csökkentése érdekében kis kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).
A kezelés kezdetén esetleg előforduló álmatlanság és nyugtalanság az adag módosításával enyhíthető.
QT-intervallum megnyúlás
A citaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).
Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.
Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így a citaloprám-kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.
Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése a citaloprám-kezelés megkezdése előtt.
Ha a citaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
Az SSRI-k/SNRI-k alkalmazásakor előfordult akathisia, amelyre szubjektíve kellemetlen vagy aggasztó nyugtalanság és a nyugodt ülést vagy állást gyakran lehetetlenné tevő mozgáskényszer jellemző. E tünetek megjelenése a kezelés első heteiben a legvalószínűbb. Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen tünetek jelentkeznek, az adag emelése hátrányos lehet.
A kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek
A kezelés abbahagyásakor gyakoriak a megvonási tünetek, különösen, ha ez hirtelen történik (ld. 4.8 pont). Egy rekurrencia-megelőző citaloprám vizsgálatban az aktív kezelés megszakítását követően a betegek 40%-ánál, míg a citaloprám-kezelést folytató betegek 20%-ánál jelentkeztek mellékhatások.
A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve az alkalmazott dózist és a kezelés időtartamát, valamint a dóziscsökkentés mértékét.
Az SSRI/SNRI készítmények abbahagyása után a következő tüneteket figyelték meg: szédülés, érzészavarok (paraesthesia és áramütésérzés), alvási zavarok (álmatlanság és intenzív álmok), izgatottság vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, izzadás, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látási zavarok. Ezek a tünetek rendszerint enyhék vagy mérsékeltek, de néhány betegnél intenzitásuk súlyos is lehet.
A tünetek általában a kezelés abbahagyását követő első napokban jelentkeznek, de nagyon ritkán voltak olyan betegek is, akik véletlenül, az alkalmazás során kihagytak egy dózist. Ezek a tünetek általában múló jellegűek és rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány esetben tartósan fennállhatnak (2-3 hónapig, vagy tovább). Ezért ajánlatos a citaloprám dózisát fokozatosan, több hét vagy hónap alatt, a beteg állapotának megfelelően csökkenteni (lásd 4.2 pontban „A kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek”).
Zárt zugú glaucoma
Az SSRI-k, beleértve a citaloprámot is befolyásolhatják a pupilla méretét, mydriasist eredményezve. Ez a pupillatágító hatás magában rejti annak a lehetőségét, hogy szűkíti a szemzugot, megnövekedett intraokuláris nyomást és zárt zugú glaucomát okozva, különösen az arra hajlamos betegeknél. Ezért a citaloprám csak körültekintéssel alkalmazható zárt zugú glaucómában szenvedő betegeknél, vagy azoknál, akiknek anamnézisében glaucoma szerepel.
Szexuális zavar
A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI‑k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
Gyermekek és serdülők
A Citalopram Orion alkalmazása gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem javallott. Klinikai vizsgálatokban antidepresszívummal kezelt gyermekeknél és serdülőknél gyakrabban fordult elő szuicid viselkedés (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok) és ellenséges magatartás (elsősorban agresszivitás, ellenkezés és düh), mint a placebocsoportban. Amennyiben a kezelés klinikailag indokolt, úgy fokozottan kell figyelni a beteg öngyilkossági tüneteire.
Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőknél, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés illetve kognitiv funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.
Segédanyagok
A Citalopram Orion tabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A készítmémy kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Farmakodinámiás interakciók
Farmakodinámiás szinten szerotonin szindrómát jelentettek citaloprámmal és moklobemiddel és buspironnal.
Ellenjavallt kombinációk
MAO-gátlók
A citaloprám együttadása MAO-gátlókkal súlyos mellékhatásokat, szerotonin szindrómát is okozhat (lásd 4.3 és 4.4 pont). Súlyos és néha végzetes reakciókat jelentettek SSRI és MAO-gátlók kombinációjakor, beleértve az irreverzibilis MAO-gátló szelegilint és a reverzibilis MAO-gátló linezolidot és moklobemidet és azon betegeknél, akik nemrég hagyták abba a MAO-gátlók szedését és kezdték el az SSRI alkalmazásását. Egyes esetekben a szerotonin szindrómára emlékeztető tünetek fordultak elő. A MAO-gátló hatóanyag tartalmú szerekkel előforduló interakciók a következők: nyugtalanság, remegés, myoclonus és hyperthermia.
Pimozid
Egyszeri 2 mg pimozid együttadása 11 napig napi 40 mg racém citaloprámmal kezelt betegeknél a pirmozid AUC és Cmax megnövekedését okozta ugyan, de a megnövekedés a vizsgálatban nem jelentkezett következetesen. A pimozid és a citaloprám együttadása átlagosan 10 msec-os QTc-megnyúlást okozott. A pimozid kis dózisával észlelt kölcsönhatás miatt a citaloprám és a pimozid együttadása ellenjavallt.
QT-intervallum megnyúlás
A citaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. A citaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így a citaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás gyógyszerekkel, antipszichotikumokkal (pl. fenotiazin származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás gyógyszerekkel (pl. sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, mizolasztin) stb.
Elővigyázatosságot igénylő kombinációk
Szelegilin (szelektív MAO-B gátló)
A napi 20 mg citaloprám és napi 10 mg szelegilin (szelektív MAO-B inhibitor) együttadásával végzett farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálat nem bizonyított klinikailag jelentős interakciót. A citaloprám és a szelegilin (10 mg napi dózis felett) együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Szerotonerg hatású gyógyszerek
Szerotonerg gyógyszerekkel (pl. tramadol, buprenorfin, szumatriptan) való együttadás az 5-HT hatások fokozódásához vezethet.
A citaloprám együttes alkalmazása 5-HT agonistákkal, szumatriptánnal és más triptánokkal mindaddig nem javasolt, amíg nem történnek az ilyen kombinációkkal alaposabb vizsgálatok (lásd 4.4 pont)!
Farmakodinámiás szinten jelentettek szerotonin szindrómát citaloprám és buspiron alkalmazásakor.
Lítium és triptofán
Nem találtak farmakodinámiai kölcsönhatásokat azokban a klinikai vizsgálatokban, amelyekben a citaloprámot és a lítiumot együtt alkalmazták. Az SSRI szerek és a lítium illetve a triptofán együttes alkalmazásakor azonban a hatások fokozódását jelentették, ezért a citaloprám együttadása ezekkel a gyógyszerkészítményekkel körültekintést igényel. A lítiumszint rutin monitorozását a szokásos módon folytatni kell.
A görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek
Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság szükséges olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén, amelyek képesek csökkenteni a görcsküszöböt (pl. antidepresszánsok, mint a triciklusos vegyületek és SSRI-k), neuroleptikumok (fenotiazinok, tioxantének és butirofenonok), meflokin, bupropion és tramadol.
Haemorrhagia
Óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg antikoagulánsokat (pl. warfarin), a thrombocyta funkciót befolyásoló gyógyszereket, pl. nem-szteroid gyulladásgátlókat, acetilszalicilsavat, dipiramidolt, tiklopidint, vagy olyan gyógyszereket kapnak, melyek fokozhatják a vérzésveszélyt (pl. bizonyos atípusos antipszichotikumok, fenotiazinok vagy triciklusos antidepresszánsok) (lásd 4.4 pont).
Közönséges orbáncfű
SSRI gyógyszerek és közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövény készítmények együttes adása fokozhatja a mellékhatások előfordulásának gyakoriságát (lásd 4.4 pont). A farmakokinetikai kölcsönhatásokat nem vizsgálták.
Alkohol
A citaloprám és az alkohol között nem várható farmakodinámiás vagy farmakokinetikai interakció. Azonban a citaloprám-kezelés idején az alkoholfogyasztás nem javasolt.
ECT (elektrokonvulzív terápia)
Nincs klinikai vizsgálat az elektrokonvulzív terápia (ECT) és a citaloprám együttes alkalmazásának kockázatairól vagy előnyeiről (lásd 4.4 pont).
Hypokalaemiat/hypomagnesaemiat okozó gyógyszerek
Óvatosság szükséges más a hypokalaemiat/hypomagnesaemiat okozó gyógyszerek együttes alkalmazásakor, mivel ezek a citaloprámhoz hasonlóan növelhetik a QTc-szakaszt és a veszélyes arrhythmiák kockázatát (lásd 4.4 pont).
Farmakokinetikai interakciók
A citaloprám dezmetil-citaloprámmá történő biotranszformációja a CYP2C19 (kb. 38%-ban), a CYP3A4 (kb. 31%-ban) és a CYP2D6 (kb. 31 %-ban) citokrom P450 izoenzimek révén történik.
A tény, hogy a citaloprám metabolizmusa több CYP enzimen keresztül történik azt jelenti, hogy biotranszformációjának gátlása kevéssé valószínű, és nagyon kicsi a valószínűsége, hogy együttadása más gyógyszerkészítményekkel farmakokinetikai kölcsönhatásokat okozna a klinikai gyakorlatban.
Plazmafehérje kötődéssel összefüggő farmakokinetikai interakciók nem várhatók.
Táplálék
A citaloprám felszívódását és egyéb farmakokinetikai tulajdonságait a táplálék nem befolyásolja.
Más gyógyszerek hatása a citaloprám farmakokinetikájára
CYP2C19 gátlók
Eszcitaloprám együttadása napi egyszeri 30 mg omeprazollal (CYP2C19 gátló) mérsékelten (kb 50%-kal) emelte az eszcitaloprám plazmakoncentrációit, emiatt a CYP2C19-gátlók (omeprazol, ezomeprazol, flukonazol, fluvoxamin, lanzoprazol, tiklopidin) együttadása óvatosságot igényel. Szükség lehet a citaloprám dózisának csökkentésére az együttes alkalmazás során kialakuló nemkívánatos hatások szoros megfigyelése alapján (lásd 4.4 pont).
Cimetidin
A cimetidin (erős CYP2D6, 3A4 és 1A2 gátló) a citaloprám átlagos steady state szintjének mérsékelt emelkedését idézi elő. Óvatosság javasolt a citaloprám és a cimetidin együttadásakor; a dózis módosítása indokolt lehet.
Metoprolol
Az eszcitaloprám (a citaloprám aktív enantiomerje) a CYP2D6 enzim inhibitora. Citaloprám és másik, ezen az enzimen metabolizálódó szűk terápiás indexű gyógyszer, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (szívelégtelenségben alkalmazva), és néhány központi idegrendszerre ható CYP2D6-on metabolizálódó gyógyszer, pl. dezipramin, klomipramin és nortriptilin vagy antipszichotikumok mint a riszperidon, tioridazin és halpopridol együttes alkalmazásakor óvatosságra van szükség, de a metoprolol hatása a vérnyomásra és a szívfrekvenciára nem nőtt meg statisztikailag szignifikáns mértékben.
Együttes alkalmazása ketokonazollal (potenciális CYP3A4-gátló) nem változtatta meg a citaloprám farmakokinetikáját.
A lítiummal és citaloprámmal végzett farmakokinetikai kölcsönhatás vizsgálat semmilyen farmakokinetikai kölcsönhatást sem mutatott ki. (lásd fentebb)
A citaloprám hatása más gyógyszerek farmakokinetikájára
A citaloprám és a dezmetil-citaloprám a CYP2C9, CYP2E1 és CYP3A4 enzimeket elhanyagolható mértékben a CYP1A2, CYP2C19 és CYP2D6 enzimeket pedig csak gyengén gátolja szemben más, bizonyítottan jelentős gátlást tanúsító SSRI szerekkel.
Metoprolol
A citaloprám és a metoprolol (CYP2D6 szubsztrát) farmakokinetikai/farmakodinámiás kölcsönhatásának vizsgálata a metoprolol plazmaszintjeinek megduplázódását eredményezte. A vérnyomásra és szívfrekvenciára kifejtett klinikailag jelentős hatást nem észleltek.
Dezipramin/imipramin
Egy farmakokinetikai vizsgálatban sem a citaloprám, sem az imipramin szintekben nem mutattak ki változást, bár a dezipraminnak, az imipramin elsődleges metabolitjának a szintje emelkedett. A dezipramint citaloprámmal kombinálva a dezipramin plazmakoncentrációjának emelkedését figyelték meg. Szükség lehet a dezipramin dózisának csökkentésére.
Egyéb
Így nem vagy csak minimális, klinikailag jelentéktelen farmakokinetikai változást tapasztaltak a citaloprám és CYP1A2 (klozapin és teofillin), CYP2C9 (warfarin), CYP2C19 (imipramin és mefenitoin), CYP2D6 (spartein, imipramin, amitriptilin, riszperidon) és CYP3A4 (warfarin, karbamazepin metabolitja a karbamazepin epoxid, valamint triazolam) szubsztrátok együttadása esetén.
Egy farmakokinetikai interakciós vizsgálatban a citaloprám nem okozott változást a digoxin farmakokinetikájában, ami azt jelenti, hogy a citaloprám nem fokozza, és nem is gátolja a P‑glikoproteint.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Terhesség
A terhes nőkkel kapcsolatban rendelkezésre álló nagyszámú adat (több mint 2500 expozíció) nem utal fejlődési rendellenességet okozó magzati vagy újszülöttkori toxicitásra. Az alábbi szempontok figyelembevételével a citaloprám terhesség alatt is alkalmazható, ha klinikailag szükséges.
Az állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Vannak adatok olyan esetekről, ahol azoknál az újszülötteknél, akiknek anyja a terhesség alatt SSRI-t szedett, megvonásos tünetek jelentkeztek. A citaloprámot nem szabad terhesség alatt alkalmazni, hacsak nem feltétlenül szükséges! Terhesség alatt adva csökkenteni kell a dózist, és ha lehetséges, a szülés előtti utolsó hetekben le kell állítani a kezelést.
Az újszülötteket meg kell figyelni, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen a harmadik trimeszterben folytatja a citaloprám-kezelést. Terhesség alatt kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását.
A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI-kezelés az alábbi tüneteket okozhatja újszülöttekben: légzési distress, cyanosis, apnoe, görcsök, instabil testhőmérséklet, táplálási nehézség, hányás, hypoglycaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, reszketegség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvási problémák. Ezen tünetek szerotonerg hatások vagy megvonási tünetek lehetnek. Az esetek többségében ezek a szövődmények a szülést követően azonnal, vagy nem sokkal utána (24 órán belül) jelentkeznek.
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az
újszülöttkori perzisztáló pulmonalis hypertonia (PPHN) kialakulásának kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. A átlagos lakosságban 1-2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.
A megfigyeléses adatok a post partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
Szoptatás
A citaloprám kis mennyiségben kiválasztódik az anyatejjel. A csecsemő szervezetébe jutó mennyiség becslések szerint körülbelül az anya testtömegkilogrammra vonatkoztatott napi adagjának (mg/ttkg) 5%-a. A csecsemőknél semmilyen vagy csak jelentéktelen hatásokat észleltek. Mindazonáltal a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekek veszélyeztetettségének megítéléséhez.
A szoptatással járó előnynek meg kell haladnia a gyermeket veszélyeztető potenciális mellékhatásokat! Óvatosság ajánlott.
Termékenység
Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet az ondó minőségére (lásd 5.3 pont). Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján az ondó minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A citaloprám csak kismértékben, vagy mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A pszichoaktív gyógyszerek váratlan helyzetekben ronthatják a helyzetértékelést és a reakció-sebességet. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a gyógyszer szedése befolyásolhatja a gépjárművezetéshez vagy gépek kezeléséhez szükséges képességeket!
Forrás: ogyei.gov.hu

Kapcsolódó anyagok
Cikkek