Károly bácsi pár hete győzelméről írt büszke beszámolót. Végre sikeresen leszokott az Eunoctinról.
A 80+ nyugdíjas példája, kitartása adjon erőt minden önhibáján kívül gyógyszerfüggővé vált embernek! Neki is sikerülhet nyugtató, altató elhagyás!
Károly bácsi személyes hangvételű, „Eunoctin-díjas” siker története következik saját tollából...
„Kedves Doktor Úr!
A facebook üzenetében küldött javaslata inspirált, hogy írjak pár sort, hátha egy morzsányi segítséget is jelent a benzok használata ellen*.
Mivel az én bejegyzésemet ma már kevesen olvassák itt, és esetleg ön valamit fel tud használni, örömmel tölt el.
Én, remélem végleg, megszabadultam az Eunoctin használatától, amibe nem tudatosan kerültem. Amikor másfél éve diagnosztizálták szemeimen a glaukómát (zöldhályogot – K.L.), döntöttem: megszabadulok a káros Eunoctintól.
Mivel helyben nem kaptam megfelelő tanácsot, az internetet hívtam segítségül. Rábukkantam és tanulmányoztam Heather Ashton professzornő tanítását a leszokásról, és szerencsémre megtaláltam az ön Benzo Blogját is, fogtam magam, levélben megkerestem és (utólag is köszönet érte), részletes tanácsot adott, grafikonnal szemléltetve a lassú, fokozatos leszoktatás üteméről, amit magamra szabottan vittem végig.
Volt, amikor figyelmen kívül hagytam a javasolt időt a két csökkentés között, megálltam, de vissza a csökkentésben sohase léptem.
Nekem meg van és meg volt a lelki támogatás is a feleségemtől, aki nagyon sokszor segítette a leszokást bíztatással, öleléssel, ha magam alatt voltam.
Szintén sokat segített Santiago, az öreg halász*, hogy ne hagyjam magam legyőzni az Eunoctintól; és segítetek kedvenc költőim, akiknek verseit mondogattam, ha nem jött az álom; s az enyhet adó gondolatommal magamhoz öleltem 6 unokám és 3 dédunokámat. Már csak azért is pokolba az Eunoctinnal is, és a többi benzoval is!
És még egy segítségem volt. Tudtam, ha csak ül az ember és várja, hogy mikor jelentkeznek a megvonási tünetek, akkor, jaj!
Ezért, mivel a zöldhályog miatt nem dolgozhattam a távolabbi szőlő-gyümölcsös kertemben, mert a kocsim ugyan még meg van, de nem vezethetek; ezeket tehát elsiratva, átvettem feleségemtől a háziasszonyi teendőket: takarítok, mosogatok, megcsinálom a kisebb mosásokat; lekötöm magam, hogy ne a káros, esetleges mellékhatásokra gondoljak.
Nehéz, persze nehéz leszokni, lehet, hogy még nekem sem sikerült, de erős bennem a szándék, hogy a pokolba az Eunoctinnal is!
Egy dolgot nem tudok még ma sem: ha ennyire káros a szervezetre a benzo, akkor miért gyártják, forgalmazzák még mindig?! Vagy ez már üzleti kérdés, amihez nem értek és nem is akarok!
Ismételten köszönöm a segítségét, tisztelettel…”
Korábbi részek:
Eunoctin-függőség - lábgipsz után 1. rész
Eunoctin-függőség - lábgipsz után 2. rész
* Megjegyzem: NEM VAGYOK MINDENÁRON A BENZOK HASZNÁLATA ELLEN! Nem ördögtől valók. Ami ellen viszont küzdök, az a benzdiazepin nyugtatók (szorongáscsökkentők) és altatók, ill. más pszichiátriai szerek (antidepresszívumok) indokolatlan ideig tartó felírása!
Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...