Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Prozac-ország, s lett a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai könyvsikere. A tüneményesen szép és sziporkázóan tehetséges Elizabeth Wurtzel alig múlt húszéves, amikor megírta depressziós gyötrelmeinek történetét... s aztán pillanatok alatt Sylvia Plathszal és Willam Styronnal együtt a "depresszió-irodalom" legfontosabb szerzői között emlegették.
Megjegyzés: Prozac (fluoxetin tartalmú antidepresszáns)
Elizabeth Wurtzel
Prozac-ország
Fiatalon és depressziósan Amerikában
(Európa Könyvkiadó, 2014)
De Wurtzel egészen más, mint a nagy klasszikusok: az övé "rock-and-roll könyv" - vadul, kitárulkozva mesél a szüleihez fűződő és a depresszióját úgy-ahogy magyarázó kapcsolatáról, őrült szerelmi és szexuális kalandjairól, pszichológusairól és pszichiátereiről, öngyilkossági kísérletéről, segítőkész egyetemi barátairól, akiknek végül az agyára ment állandó, megmagyarázhatatlan kínlódásával.
És a könyv végén ott van a Prozac-világ szenvedélyes kritikája (nálunk a fluoxetin három gyógyszerben található: Floxet, Fluoxetin Vitabalans és Fluoxetin Zentiva).
A kilencvenes évek elején megjelent csodaszernek titulált antidepresszánssal Wurtzelt is "meggyógyították" - legalábbis először úgy érezte.
Amerikában akkor jóformán mindenkinek, aki szomorúságra panaszkodott, három perc alatt felírták a Prozacot vagy valamilyen hasonló, depresszió elleni "szupergyógyszert".
Csakhogy a depresszióval nem olyan könnyű elbánni, s miközben mindenütt mesterségesen boldoggá tett emberek szaladgálnak, az "igazi" depressziósok bajára ma sem tudja senki a megoldást - mert hiszen a világ és az emberek bajait nem lehet holmi neurotranszmitterekre ható molekulákkal megoldani.
S a helyzet azóta is ugyanaz, Amerikában is, nálunk is: egyre jobb (?) antidepresszánsokkal kúrálhatjuk a depressziónkat, hosszú távon mégis mintha egyre boldogtalanabbak lennénk...
Wurtzel élete mindenesetre valamennyire egyenesbe jött: sikeres rockzenekritikus és írónő - két könyvet publikált a Prozac-ország óta.
Kapcsolódó anyagok
.jpg)
