Rexetin

Alkalmazási előírás (2. rész)

(lényegre koncentrálva)

[1. rész]

 

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

 
Néhány, a következőkben felsorolt mellékhatás intenzitása és gyakorisága csökkenhet a terápia folytatásával, és általában nem teszi szükségessé a kezelés abbahagyását. A mellékhatások szervrendszerenként és előfordulási gyakoriság alapján vannak felsorolva.

A gyakoriság osztályozása a következő:  
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek  
Immunrendszeri betegségek és tünetek  
Endokrin betegségek és tünetek  
Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek
Hyponatraemiát túlnyomórészt idős betegek esetében jelentettek, ez néha a nem megfelelő antidiuretikus-hormon-elválasztási szindróma (SIADH) következménye.
 
Pszichiátriai kórképek  
* a gyógyszer forgalomba hozatalát követően az agresszió eseteit észlelték
 
Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek a paroxetin–terápia alatt, vagy a kezelés megszakítását követő korai időszakban (lásd 4.4 pont).
 
Ezek a tünetek az alapbetegség következményei is lehetnek.
 
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Mozgászavarokban szenvedő vagy neuroleptikus kezelésben részesülő betegeknél esetenként előfordult extrapyramidalis zavar, beleértve az orofacialis dystoniát.
 
Szembetegségek és szemészeti tünetek  
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei  
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek  
Érbetegségek és tünetek
A vérnyomás átmeneti emelkedése vagy csökkenése előfordult paroxetin-kezelést követően, általában olyan betegeknél, akik már előzőleg is fennálló hypertoniában vagy szorongásban szenvedtek.
 
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek  
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek  
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
A májenzim értékek emelkedése előfordult. A forgalomba hozatal után igen ritkán jelentettek májbetegségeket (köztük hepatitist, néha sárgasággal és/vagy májelégtelenséggel). A májfunkciós értékek tartós emelkedése esetén mérlegelni kell a paroxetin-kezelés abbahagyását.
 
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei  
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek  
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek
* Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd: 4.4, 4.6 pont).
 
A csont-izomrendszer és a kötőszövet betegségei és tünetei  
Javarészt 50 éves vagy idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
 
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók  
Megvonási tünetek a paroxetin-kezelés abbahagyása után
A paroxetin-kezelés abbahagyása (különösen, ha hirtelen történik) gyakran okoz megvonási tüneteket.
Szédülést, érzékelési zavarokat (így paraesthesiát, áramütésszerű érzést és tinnitust), alvászavarokat (benne intenzív álmokat), izgatottságot vagy szorongást, hányingert, tremort, confusiót, izzadást, fejfájást, hasmenést, palpitatiót, emocionális instabilitást, irritabilitást és látászavarokat jelentettek.

Ezek a jelenségek általában enyhék vagy közepesen súlyosak és általában maguktól megszűnnek, bár néhány esetben súlyosak és tartósak lehetnek. Ezért ajánlatos a kezelést fokozatosan abbahagyni, az adag lépcsőzetes csökkentésével, amikor a paroxetinre már nincs szükség (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Mellékhatások a pediátriai klinikai vizsgálatokban

Az alábbi nemkívánatos események fordultak elő:
Szuicid gondolatokat és öngyilkossági kísérleteket elsősorban major depressziós betegséggel kezelt serdülőkön végzett klinikai vizsgálatok során figyeltek meg. Fokozott ellenséges viselkedés főként kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknél fordult elő, elsősorban a 12 évesnél fiatalabbak körében.

További megfigyelt események:
A paroxetin abbahagyása / adagleépítése után előforduló tünetek:  
Pediátriai klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos további információkért lásd az 5.1 pontot.
 

4.9 Túladagolás

 
Tünetek és jelek

A rendelkezésre álló túladagolási adatok azt bizonyítják, hogy a paroxetin széles határok közt biztonságos. A paroxetin túladagolásával kapcsolatos tapasztalatok szerint a 4.8 pontban ismertetett mellékhatásokon felül előfordult még láz és akaratlan izomösszehúzódások. A betegek általában felépültek komoly következmények nélkül, még abban az esetben is, amikor az egyszerre, önmagában bevett adag elérte a 2000 mg-ot. Esetenként kóma vagy EKG változás, és nagyon ritkán halálos kimenetel is előfordult, de általában akkor, amikor a paroxetint más pszichotróp gyógyszerekkel együtt vették be, alkohollal vagy anélkül.
 
Kezelés

Specifikus antidótum nem ismert. Az egyéb antidepresszánsok túladagolása esetén szokásos eljárásokat kell alkalmazni. Megfontolandó 20-30 g aktív szén alkalmazása a túladagolást követő néhány órán belül, amennyiben lehetséges, hogy csökkentsük a paroxetin felszívódását. Szupportív ellátás javasolt, az életjelek gyakori monitorozása és gondos megfigyelés mellett. A klinikai tüneteknek megfelelő ellátást kell alkalmazni.
 
 

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

 

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

 
Farmakoterápiás csoport: Antidepresszánsok – szelektív szerotonin reuptake gátlók, ATC kód: N06AB05
 
Hatásmechanizmus  
Farmakodinámiás hatások  
A felnőttkori szuicidalitás elemzése

Pszichiátriai betegségekben szenvedő felnőtteknél végzett placebo-kontrollos vizsgálatok paroxetin-specifikus elemzése a szuicid viselkedés gyakoribb előfordulását mutatta paroxetinnel kezelt fiatal (18-24 éves) felnőtteknél placebóval összehasonlítva (2,19% vs 0,92%). Az idősebb életkorú csoportban nem figyeltek meg ilyen növekedést. Major depressziós epizódokban szenvedő felnőtteknél (minden életkorban) növekedett a szuicid viselkedés gyakorisága azok között, akik paroxetint kaptak, placebóval összehasonlítva (0,32% vs 0,05%). Minden esemény öngyilkossági kísérlet volt. Mindazonáltal a paroxetin mellett elkövetett kísérletek többsége (11 közül 8) fiatal felnőtteknél fordult elő (lásd 4.4 pont).
 
Dózisválasz

A fix adagokkal végzett vizsgálatokban lapos dózis-válasz görbét észleltek, ennek alapján az ajánlottnál magasabb adagok alkalmazása feltehetően nem növeli a hatásosságot. Vannak azonban klinikai adatok arra vonatkozóan, hogy egyes betegeknél magasabb adagok beállítása előnyös lehet.
 
Hosszú távú hatásosság

A paroxetin hatásosságát hosszú távon depresszióban egy 52 hetes, relapsus-prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (20-40 mg/nap) betegek 12%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 28%-ával.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát obsessiv-compulsiv betegségben három 24 hetes, relapsus-prevenciós célú fenntartó vizsgálatban tanulmányozták. Az egyik vizsgálatban szignifikáns különbség mutatkozott a visszaesők arányában a paroxetint (38%), illetve placebót kapók (59%) között.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát pánikbetegségben egy 24 hetes, relapsus-prevenciós célú fenntartó vizsgálatban igazolták: a paroxetint kapó (10-40 mg/nap) betegek 5%-a esett vissza, szemben a placebót kapók 30%-ával. Ezt alátámasztotta egy 36 hetes fenntartó vizsgálat is.
 
A paroxetin hosszú távú hatásosságát szociális szorongásos betegségben, generalizált szorongásos betegségben és poszttraumás stressz szindrómában még nem igazolták megfelelő mértékben.
 
Gyermekek és serdülők

Mellékhatások pediátriai klinikai vizsgálatokban
Gyermekeken és serdülőkön végzett rövid távú (legfeljebb 10-12 hetes) klinikai vizsgálatokban az alábbi nemkívánatos események fordultak elő a paroxetinnel kezelt csoportban a betegek legalább 2%-ánál és legalább kétszer gyakrabban, mint a placebocsoportban: fokozott szuicid jellegű viselkedés (beleértve az öngyilkossági kísérleteket és a szuicid gondolatokat), önkárosítás és fokozott ellenséges viselkedés. Szuicid gondolatokat és öngyilkossági kísérleteket elsősorban major depressziós betegséggel kezelt serdülőkön végzett klinikai vizsgálatok során figyeltek meg. Fokozott ellenséges viselkedés főként kényszerbetegségben szenvedő gyermekeknél fordult elő, elsősorban a 12 évesnél fiatalabb gyermekek körében. További események, melyek gyakrabban fordultak elő a paroxetinnel kezelt, mint a placebo csoportban: étvágycsökkenés, tremor, izzadás, hyperkinesia, izgatottság, emocionális labilitás (mint sírás és hangulatváltozások).
 
Azokban a vizsgálatokban, ahol fokozatos adagleépítést alkalmaztak, az adagleépítés időszakában vagy a paroxetin abbahagyása után legalább a betegek 2%-ánál jelentkező, és a placebo csoporthoz képest legalább kétszer gyakrabban előforduló tünetek a következők voltak: érzelmi labilitás (benne sírás, hangulatváltozások, önkárosítás, szuicid gondolatok és öngyilkossági kísérlet), idegesség, szédülés, hányinger és hasi fájdalom ((lásd 4.4 pont Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).
 
Öt parallel csoportos vizsgálatban, melyekben a kezelés időtartama nyolc héttől nyolc hónapig terjedt, az elsősorban a bőr- és nyálkahártya-vérzéssel kapcsolatos mellékhatások gyakorisága a paroxetinnel kezelt betegek körében 1,74% volt, szemben a placebocsoportban megfigyelt 0,74%-kal.
 

5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok

 
Felszívódás

A paroxetin szájon át alkalmazva jól felszívódik és first-pass metabolizmuson megy át. A first-pass metabolizmus miatt a paroxetin mennyisége a szisztémás keringésben kisebb, mint amennyi a gastrointestinalis tractusból felszívódik. A first-pass hatás részleges telítődése és a plazma-clearance csökkenése előfordul, amikor a szervezet terhelése a magasabb egyszeri adagok vagy többszörös adagolás következtében emelkedik. Következésképpen a paroxetin plazmakoncentrációja egyenlőtlenül emelkedik, ezért a farmakokinetikai paraméterek nem állandóak és nem lineáris a kinetika. Azonban a nem-linearitás általában csekély, és azokra az egyénekre korlátozódik, akikben alacsony plazmaszintek alakulnak ki alacsony dózisok bevétele után.

A steady-state szisztémás szintek a kezelés megkezdése után 7-14 nappal alakulnak ki az azonnali vagy szabályozott hatóanyag-leadású gyógyszerformák alkalmazása esetén, továbbá a farmakokinetika nem változik a hosszú távú alkalmazás során.
 
Eloszlás

A paroxetin nagymértékben eloszlik a szövetekben, és a farmakokinetikai számítások szerint a szervezetben lévő paroxetinnek csak 1%-a marad a plazmában. Terápiás koncentrációk esetén a paroxetin kb. 95%-a kötődik fehérjékhez.

Nem találtak korrelációt a paroxetin plazmakoncentrációja és a klinikai hatás (nemkívánatos hatások és hatásosság) között.
 
Biotranszformáció

A paroxetin fő metabolitjai poláris és konjugált oxidációs és metilezett termékek, amelyek könnyen eltávolíthatók. Tekintettel farmakológiai aktivitásuk relatív hiányára, igen valószínűtlen, hogy szerepük lenne a paroxetin terápiás hatásában.

A metabolizmus nem befolyásolja a paroxetin szelektív hatását az 5-HT felvételre a neuronokban.
 
Elimináció

A paroxetin változatlan formában történő kiválasztódása a vizeletben általában az adag kevesebb, mint 2%-a, míg a metabolitoké kb. 64%. Az adag kb. 36%-a ürül a széklettel, valószínűleg az epével, amelyben a változatlan paroxetin kevesebb, mint az adag 1%-a. Tehát a paroxetin majdnem teljes egészében metabolizálva ürül ki a szervezetből.

A metabolit-kiürülés kétfázisú: first-pass metabolizmussal kezdődik, és ezt követi a paroxetin szisztémás eliminációja. Az eliminációs felezési idő változó, de általában 1 nap körül van.
 
Különleges betegcsoportok
 
Idősek, illetve vese- vagy májkárosodás
Magasabb paroxetin plazmaszintek előfordulnak időseknél és olyan betegeknél, akik súlyos veseelégtelenségben vagy májelégtelenségben szenvednek, de a plazmakoncentráció-tartomány átfedésben áll az egészséges felnőtteknél megfigyelt értékekkel.
 

5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei

 
Toxikológiai vizsgálatokat végeztek Rhesus majmokon és albínó patkányokon. Mindkét csoportban a metabolizmus útja az embereknél leírtakhoz hasonló volt. Amint az várható, lipofil aminok, köztük a triciklikus antidepresszánsok esetében, foszfolipidózist észleltek patkányokban. A foszfolipidózis nem volt megfigyelhető főemlősökön végzett vizsgálatokban, melyek 1 évig tartottak, és az alkalmazott adag hatszor magasabb volt az ajánlott klinikai dózistartománynál.
 
Karcinogenitás: egereken és patkányokon végzett 2 éves vizsgálatokban a paroxetinnek nem volt tumorképző hatása.
 
Genotoxicitás: nem észleltek genotoxicitást sem az in vitro, sem in vivo tesztekben.
 
Reprodukciós toxicitási vizsgálatok azt mutatták, hogy a paroxetin a termékenységi index és a teherbeesési arány csökkentésén keresztül hatással van a hím és női fertilitásra. A patkányutódokban megnövekedett mortalitást és késleltetett csontosodást figyeltek meg, mely hatások valószínűleg az anyai toxicitással voltak összefüggésben, és nem a magzatra/újszülöttre gyakorolt közvetlen hatásnak tekinthetők.
 
 

6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK

 

6.1 Segédanyagok felsorolása

 
Rexetin 20 mg filmtabletta:
Tabletta mag: magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, hipromellóz, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát.
Filmbevonat: poliszorbát 80, makrogol 400, makrogol 6000, titán-dioxid (E171), hipromellóz.
 
Rexetin 30 mg filmtabletta:
Tabletta mag: magnézium-sztearát, A típusú karboximetil-keményítő-nátrium, hipromellóz, kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát.
Filmbevonat: poliszorbát 80, makrogol 400, makrogol 6000, titán-dioxid (E171), hipromellóz.
 

6.2 Inkompatibilitások

 
Nem értelmezhető.
 

6.3 Felhasználhatósági időtartam

 
Rexetin 20 mg filmtabletta: 5 év.

Rexetin 30 mg filmtabletta: 5 év.
 

6.4 Különleges tárolási előírások

 
Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.
 

6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése

 
Rexetin 20 mg filmtabletta:
30 db (3×10) filmtabletta – fehér, átlátszatlan PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
Rexetin 30 mg filmtabletta:
30 db (3×10) filmtabletta – fehér, átlátszatlan PVC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
 
 

7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA

 
2024. január 22.

 

[1. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu