Faxinev

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE 

Faxinev 37,5 mg retard kemény kapszula
Faxinev 75 mg retard kemény kapszula
Faxinev 150 mg retard kemény kapszula
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL 

Faxinev 37,5 mg retard kemény kapszula:
37,5 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (42,43 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).
 
Faxinev 75 mg retard kemény kapszula:
75 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (84,85 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).
 
Faxinev 150 mg retard kemény kapszula:
150 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (169,70 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).
 
Ismert hatású segédanyag
 

	37,5 mg kapszula	75 mg kapszula	150 mg kapszula
szacharóz	32,5 mg	65 mg	130 mg

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA 

Retard kemény kapszula.
 
Faxinev 37,5 mg retard kemény kapszula:
Átlátszatlan retard kemény zselatinkapszula (alsó része fehér, felső része barnás‑rózsaszín), ami fehér vagy csaknem fehér pelleteket tartalmaz.
 
Faxinev 75 mg retard kemény kapszula:
Átlátszatlan, halvány rózsaszín retard kemény zselatin kapszula, ami fehér vagy csaknem fehér pelleteket tartalmaz.
 
Faxinev 150 mg retard kemény kapszula:
Átlátszatlan, barnás-narancssárga retard kemény zselatin kapszula, ami fehér vagy csaknem fehér pelleteket tartalmaz.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK 

4.1 Terápiás javallatok 

 

4.2 Adagolás és alkalmazás 

Adagolás
 
Major depressziós epizódok
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg‑ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok (MDE) ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében a major depressziós epizód ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak.
 
Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.
 
Generalizált szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Szociális szorongásos zavar
A javasolt kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nagyobb dózisok alkalmazása bármilyen további előnnyel járna.
 
Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Pánikzavarok
A javasolt kezdő dózis napi 37,5 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula 7 napon át. Az adagot ezt követően napi 75 mg-ra lehet növelni. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket körülbelül 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Idősek
Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása.
Ugyanakkor idős betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a betegeket gondosan figyelni kell, ha dózisnövelésre van szükség.
 
Gyermekek és serdülők
 A venlafaxin nem javasolt gyermekek és serdülők számára.
 
Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot és nem támasztják alá a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 és 4.8 pont).
 
A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban 18 éves kor alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták.
 
Májkárosodásban szenvedő betegek
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearance-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és az adag több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.
 
Vesekárosodásban szenvedő betegek
Bár nem szükséges dózismódosítás a 30‑70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR<30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearance-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének abbahagyása esetén
 
A kezelés hirtelen abbahagyását kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és a 4.8 pont). Azonban a megvonáshoz szükséges időtartam és a dóziscsökkentéskor alkalmazható adag függ a kezdőadagtól, a kezelés hosszától és az egyéntől is. Egyes betegeknél a dóziscsökkentés nagyon lassan, fokozatosan, akár hónapok vagy még hosszabb idő alatt hajtható végre.

Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt dózis újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.
 
Az alkalmazás módja
 
Szájon át történő alkalmazásra.
 
A venlafaxin retard kapszulákat étkezés közben, a nap körülbelül azonos időszakában ajánlott bevenni. A kapszulákat egészben, folyadékkal kell lenyelni; nem szabad megosztani, széttörni, megrágni vagy feloldani.
 
A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard kapszulára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard kemény kapszulára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.
 

4.3 Ellenjavallatok 

 

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések 

Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (lásd 4.5 pont). Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (lásd 4.9 pont).
 
A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (lásd 4.9 pont).
 
Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása
 
Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb, antidepresszánst szedő betegeknél az öngyilkossági magatartás kockázata fokozottabb volt a placebót szedőkhöz képest.
 
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Gyermekek és serdülők
 
A Faxinev nem alkalmazható 18 év alatti gyermekek és serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőknél hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.
 
Szerotonin-szindróma
 
Mint más szerotonerg gyógyszereknél, a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet szerotonin-szindróma, amely egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen olyan gyógyszerek egyidejű adása során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter-rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetaminokat, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint, a fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), illetve olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), valamint szerotonin prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) vagy antipszichotikumokkal vagy más dopamin-antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.5 pont).
 
A szerotonin-szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gasztrointesztinális tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin-szindróma legsúlyosabb formájában a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztethet, amely hyperthermiával, izommerevséggel, az életjelek gyors változásával járó vegetatív instabilitással és a mentális állapot változásával járnak.
 
Amennyiben klinikailag indokolt a venlafaxin és más, a szerotonerg és/vagy dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerek együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén.
 
A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) nem javasolt.
 
Zárt zugú glaucoma
 
A venlafaxinnal összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt a fokozott szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zárt zugú glaucoma kockázata.
 
Vérnyomás
 
Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetekről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Venlafaxin-kezelés esetén ajánlott a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés és a már fennálló hipertóniát a venlafaxin-kezelés megkezdése előtt megfelelő kezelésben kell részesíteni. A vérnyomást időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívfunkció zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívfrekvencia
 
Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívbetegség és ritmuszavar kockázata
 
A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarktuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük van. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében óvatosan kell alkalmazni.
 
A forgalomba hozatalt követően QTc-szakasz meghosszabbodásról, torsades de pointes-ről, kamrai tachycardiáról és halálos kimenetelű szívritmuszavarokról számoltak be venlafaxint használó betegeknél, különösen túladagolás esetén vagy azoknál a betegeknél, akiknél a QTc-szakasz meghosszabbodása/torsades de pointes egyéb kockázati tényezői állnak fenn. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akinél a súlyos szívritmuszavar vagy a QTc-szakasz meghosszabbodásának kockázata magas.
 
Görcsök
 
A venlafaxin-terápia során görcsök jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsök szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsök jelentkeznek.
 
Hyponatraemia
 
A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy túlzott antidiuretikus hormonszekréció szindróma fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból csökkent volumenhiányos betegek nagyobb kockázatának vannak kitéve.
 
Rendellenes vérzés
 
A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI‑k és SNRI-k alkalmazásához kapcsolódó vérzéssel járó események az ecchymosistól, haematomától, orrvérzéstől és petechiától az emésztőrendszeri és életveszélyes vérzésekig terjednek. A vérzések kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-reuptake-gátló gyógyszerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocyta aggregáció gátló-platlet inhibitorokat szedő betegeket. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).
 
Szérum koleszterinszint
 
A szérum-koleszterinszint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebokontrollos vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszú távú kezelés során a szérum koleszterinszint mérését mérlegelni kell.
 
Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás
 
A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömeg-csökkentésre.
 
Mánia/hypomania
 
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hypomania léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.
 
Agresszió
 
Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt betegek kis részénél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor és a kezelés elhagyásakor jelentették. Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.
 
A kezelés abbahagyása
 
Az antidepresszánsokkal kapcsolatban jól ismert, hogy a kezelés elhagyásakor tünetek jelentkezhetnek, melyek akár elhúzódóak vagy súlyosak is lehetnek. Azoknál a betegeknél, akiknél a venlafaxin adagolási rendjét megváltoztatták, ideértve a kezelés elhagyásának időszakát is, öngyilkosságot/öngyilkossági gondolatokat és agressziót figyeltek meg.

Ezért a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani a dóziscsökkentés vagy a kezelés abbahagyásának idején (lásd fent 4.4 pont – Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása és Agresszió).

A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, és a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.
 
A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint az adagcsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, látáskárosodás és hypertónia tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek. Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy adagot. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2‑3 hónapig vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Egyes betegeknél a kezelés elhagyása hónapokig vagy még hosszabb ideig is eltarthat.
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság
 
A venlafaxin használatát az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektíve kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.
 
Szexuális zavar
 
A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek az SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Szájszárazság
 
Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiéné fontosságára.
 
Cukorbetegség
 
Diabeteses betegekben az SSRI-k vagy a venlafaxin befolyásolhatják a vércukorszint-beállítást. Szükségessé válhat az inzulin és/vagy az orális antidiabetikum adagjának módosítása.
 
Gyógyszer-laboratóriumi vizsgálatok kölcsönhatásai
 
A venlafaxint szedő betegeknél álpozitív, vizeletből végzett fenciklidin (PCP) és amfetamin imunnoassay szűrővizsgálati eredményekről számoltak be. Ez a szűrővizsgálatok specificitása hiányának következménye. Álpozitív vizsgálati eredmények várhatóak a venlafaxin-kezelés abbahagyását követő néhány napon belül. Megerősítő tesztekkel, mint a gázkromatográfia / tömegspektrometria, megkülönböztethető a venlafaxin a PCP-től és az amfetamintól.
 
A Faxinev szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók 

Monoaminoxidáz-inhibitorok (MAO-gátlók)
 
Irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlók
A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátló-kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)
A szerotonin-szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzíbilis, szelektív MAO-gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. A venlafaxin alkalmazását a reverzíbilis MAO‑gátló-kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)
A linezolid antibiotikum gyenge, reverzíbilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont).
 
Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését és kezdtek venlafaxint szedni, illetve, akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin-terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.
 
Szerotonin-szindróma
 
Mint más szerotonerg gyógyszereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet szerotonin-szindróma, amely egy potenciálisan életveszélyes állapot, különösen olyan gyógyszerek egyidejű adása során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter-rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, a triciklusos antidepresszánsokat, az amfetaminokat, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], az opioidokat [például: a buprenorfint, a fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint]), illetve olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl a metilénkék), valamint szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) vagy antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin-antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.4 pont).
 
Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és egy SSRI, SNRI vagy szerotonin-receptor-agonista (triptán) együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofántartalmú táplálék-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).
 
Központi idegrendszerre ható anyagok
 
A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték. Következésképpen óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttadásakor.
 
Etanol
 
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.
 
A QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek
 
A QTc-szakasz megnyúlás és/vagy kamrai arrhythmiák (pl. torsades de pointes) kockázata fokozódik olyan egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás során, melyek megnyújtják a QTc-intervallumot. Az ilyen gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás kerülendő (lásd 4.4 pont).
 
Az érintett osztályok közé tartoznak:
A fenti lista nem teljes körű, ezért egyéb, a QT-intervallumot ismerten jelentős mértékben megnyújtó egyedi gyógyszer alkalmazása is kerülendő.
 
Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra
 
Ketokonazol (CYP3A4 inhibitor)
Egy lassú és gyors CYP2D6 metabolizáló személyek körében ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban, ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a gyors és 21% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál), mind az O-dezmetilvenlafaxinnál (33% a gyors és 23% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál). A CYP3A4 inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szakvinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O‑dezmetilvenlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4 inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.
 
A venlafaxin hatása más gyógyszerekre
 
A citokróm P450 izoenzimek által metabolizált gyógyszerek
In vivo vizsgálatok szerint, a venlafaxin viszonylag gyenge CYP2D6-gátló. A venlafaxin in vivo nem
gátolja a CYP3A4-et (alprazolám, karbamazepin), a CYP1A2-t (koffein), továbbá a CYP2C9-et
(tolbutamid) és a CYP2C19-et (diazepám).
 
Lítium
A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin-szindróma léphet fel (lásd „Szerotonin-szindróma”).
 
Diazepám
A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetildiazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin, sem az O‑dezmetilvenlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.
 
Imipramin
A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2-OH-dezipramin AUC-értékének 2,5‑4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75 mg‑150 mg-os adagolásával kapcsolatban. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetilvenlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.
 
Haloperidol
Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését és a C_max 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Riszperidon
A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Metoprolol
A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét gyógyszer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30‑40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatja meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O‑dezmetilvenlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.
 
Indinavir
Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a C_max 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir azonban nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetilvenlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Orális fogamzásgátlók
A forgalomba hozatalt követően, nem kívánt terhességekről számoltak be a venlafaxin-kezelés alatt orális fogamzásgátlókat szedő nőknél. Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal fellépett gyógyszerkölcsönhatás eredményeként fogantak volna. Hormonális fogamzásgátlókkal nem végeztek interakciós vizsgálatot.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás 

Terhesség
 
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.
 
Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előnyök felülmúlják az esetleges kockázatot.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
 
Mint más szerotonin reuptake-gátló gyógyszereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazzák. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.
 
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. Habár vizsgálatok nem támasztották alá a PPHN- és az SNRI-kezelés közötti összefüggést, a lehetséges kockázat nem zárható ki venlafaxinnal történt kezelés során, figyelembe véve a hatásmechanizmust (szerotonin visszavétel gátlás).
 
Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, hypotonia, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.
 
Szoptatás
 
A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetilvenlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. Forgalomba hozatalt követő jelentésekben beszámoltak sírás, ingerlékenység és alvási problémák előfordulásáról szoptatott csecsemőknél. A szoptatás abbahagyása után a venlafaxin megvonási tüneteihez hasonló tüneteket is jelentettek. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a Faxinev-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a Faxinev-terápia előnyeit az anyára nézve.
 
Termékenység
 
A termékenység csökkenését figyelték meg egy olyan vizsgálatban, melyben hím és nőstény patkányokat O‑dezmetilvenlafaxinnal kezeltek. Ezen megfigyelések humán vonatkozása nem ismert (lásd 5.3 pont).

 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre 

Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu