Citagen

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Citagen 10 mg filmtabletta
Citagen 20 mg filmtabletta
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Citagen 10 mg filmtabletta: 10 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.
 
Citagen 20 mg filmtabletta: 20 mg citaloprámnak megfelelő citaloprám-hidrobromidot tartalmaz filmtablettánként.
 
Ismert hatású segédanyag(ok)

Citagen 10 mg filmtabletta: 26,64 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
Citagen 20 mg filmtabletta: 53,28 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Filmtabletta.
 
Citagen 10 mg filmtabletta
Fehér, kerek, mindkét oldalán domború felületű filmbevonatú tabletta, egyik oldalán mélynyomású „CM 10" jelöléssel és másik oldalán mélynyomású "G" jelzéssel ellátva.
 
Citagen 20 mg filmtabletta
Fehér, ovális mindkét oldalán domború felületű filmbevonatú tabletta, egyik oldalán mélynyomású „CM 20” jelöléssel és bemetszéssel, másik oldalán mélynyomású "G" jelzéssel ellátva.
 
A tablettán lévő bemetszés csak a széttörés elősegítésére és a lenyelés megkönnyítésére szolgál, nem arra, hogy a készítményt egyenlő adagokra ossza.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és az alkalmazás

 
Adagolás
 
Depresszió
Felnőttek
A citaloprám javasolt kezdődózisa 20 mg naponta egyszer, szájon át alkalmazva.
A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető.
 
A kezelés időtartama:
Az antidepresszív hatás általában 2-4 hét után jelentkezik. Az antidepresszív kezelés tüneti, ezért a relapszus megelőzése érdekében megfelelő ideig, általában a remissziót követő 6 hónapig kell folytatni. Visszatérő (unipoláris) depresszió esetén az új epizódok megelőzése érdekében akár évekig is szükség lehet.
 
Pánikzavar
Felnőttek
A kezelés első hetében a citaloprám kezdődózisa 10 mg, naponta egyszer, szájon át alkalmazva. Egyhetes kezelés után a dózis napi 20 mg-ra emelhető. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 40 mg-ig emelhető.
 
A kezelés időtartama:
A pánikzavar kezelésében a citaloprám körülbelül a harmadik hónapra éri el maximális hatását, és a terápiás hatás a kezelés folytatása mellett fennmarad.
 
Idősek (65 év felett)
Idős betegek esetén a dózist az ajánlott dózis felére kell csökkenteni, azaz naponta 10-20 mg-ra. Az ajánlott maximális napi dózis 20 mg.
 
Gyermekek és 18 év alatti serdülők
A citaloprám alkalmazása gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére nem javasolt, lásd 4.4 pont.
 
Vesekárosodás
Enyhe és közepesen súlyos veseműködési zavar esetén nincs szükség az adag módosítására.
Súlyosan csökkent vesefunkciójú betegeknél (30 ml/perc alatti kreatinin-clearance) alkalmazva fokozott körültekintés javasolt (lásd 5.2 pont).
 
Májkárosodás
Enyhe vagy középsúlyos májkárosodás esetén napi 10 mg kezdődózis ajánlott a kezelés első két hetében. A beteg egyéni reakciójától függően a napi dózis maximum 20 mg-ig emelhető. Súlyos májkárosodásban elővigyázatosság és a dózis rendkívül óvatos titrálása szükséges (lásd 5.2 pont).
 
A CYP2C19 enzimen gyengén metabolizáló betegek esetén
A CYP2C19 enzimen ismerten gyengén metabolizáló betegek kezdő dózisa napi 10 mg az első két hétben. A dózis a beteg válaszreakciójától függően szükség esetén maximum napi 20 mg-ra emelhető (lásd 5.2 pont).
 
Az SSRI-kezelés abbahagyásakor észlelt megvonási tünetek

A kezelés hirtelen leállítása kerülendő. A citaloprám-kezelés leállításakor az adagot legalább 1-2 héten át, fokozatosan kell csökkenteni a megvonási tünetek elkerülése érdekében (lásd 4.4 és 4.8 pont). Amennyiben a dózsicsökkentés során vagy az adagolás megszüntetésekor tolerálhatatlan mellékhatások lépnek fel, úgy érdemes lehet megfontolni az előzőleg alkalmazott adag visszaállítását. Később a kezelőorvos az adagot fokozatosabban csökkentve folytathatja a gyógyszer leállítását.
 
Az alkalmazás módja

A citaloprám filmtablettát napi egyszeri adagban kell alkalmazni. A filmtablettát a nap bármely szakában, étkezéstől függetlenül lehet bevenni.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Időskorú és csökkent vese- vagy májfunkciójú betegek kezelésére vonatkozóan lásd a 4.2 pontot.
 
Gyermekek és serdülők (18 év alatt)

A citaloprám alkalmazása nem javasolt gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülők körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot alapján mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget gondos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Gyermekeknél és serdülőknél nem állnak rendelkezésre adatok a hosszú távú alkalmazás biztonságosságáról a növekedés, a serdülés, illetve a kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése tekintetében.
 
Paradox szorongás

Egyes pánikzavarban szenvedő betegeknél az antidepresszív kezelés kezdetekor fokozott szorongás léphet fel. Ez a paradox reakció általában két héten belül alábbhagy a kezelés folytatása során. A paradox szorongáskeltő-hatás csökkentése érdekében alacsony kezdőadag alkalmazása javasolt (lásd 4.2 pont).
 
Hyponatraemia

Az SSRI-kezelés ritka mellékhatásaként hyponatraemia kialakulását jelentették, ami valószínűleg az inadekvát antidiuretikus hormonelválasztás (SIADH) következménye. A hyponatraemia a kezelés abbahagyását követően általában spontán rendeződik. Időskorú nőbetegek esetében a mellékhatás kialakulásának különösen nagy a kockázata.
 
Öngyilkosság / öngyilkossági gondolatok vagy klinikai állapotromlás

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Azok az egyéb pszichiátriai kórképek, amelyekben a citaloprám szintén alkalmazható, ugyancsak az öngyilkossággal kapcsolatos események fokozott kockázatával járhatnak. Ezen felül ezek az állapotok major depresszióval is párosulhatnak. Ezért a más pszichiátriai rendellenességgel kezelt betegek esetében ugyanolyan óvatosan kell eljárni, mint a major depresszió miatt kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy azok, akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb betegekben az öngyilkos magatartás kockázata az antidepresszánst szedőkben fokozottabb, mint a placebót szedőkben.
 
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozókat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, öngyilkossági magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

Az SSRI/SNRI-szerek alkalmazásával kapcsolatban szubjektíve kellemetlen vagy nyomasztó nyugtalansággal járó akathisia, mozgáskényszer jelentkezett, gyakran ülési vagy egy helyben állási képtelenséggel társultan. Fellépése legvalószínűbb a kezelés első néhány hetében. Az ilyen tüneteket mutató betegnél a dózis emelése káros lehet.
 
Mánia

Mániás depresszióban szenvedő betegeknél a betegség a mániás fázis irányába tolódhat. A citaloprám-kezelést fel kell függeszteni azoknál a betegeknél, akik mániás fázisba lépnek.
 
Konvulziók

Az antidepresszáns kezelés során fennáll a konvulziók előfordulásának kockázata. A citaloprám-kezelést abba kell hagyni, ha a betegnél konvulziók jelentkeznek. A citaloprám-kezelést kerülni kell az instabil epilepsziás betegeknél, míg a kontrollált epilepsziás betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani. A citaloprám-kezelést abba kell hagyni, ha a konvulziók gyakorisága fokozódik.
 
Diabétesz

Diabéteszben szenvedő betegeknél az SSRI-kezelés megváltoztathatja a vércukorszint szabályozását. Szükség lehet az inzulin és/vagy az orális antidiabetikumok adagjának módosítására.
 
Szerotonin-szindróma

Az SSRI-t szedő betegeknél ritka esetekben szerotonin-szindróma előfordulásáról is beszámoltak. Az olyan tünetek együttes előfordulása, mint az izgatottság, a tremor, a myoclonus és a hyperthermia jelezheti ennek az állapotnak a kialakulását. A citaloprám-kezelést azonnal meg kell szakítani, és tüneti kezelést kell kezdeni.
 
Szerotonerg szerek

A citaloprám nem alkalmazható együtt más szerotonerg hatású szerekkel, úgymint triptofán, oxitriptán, szumatriptán, egyéb triptánok, opioidok (mint pl. buprenorfin, tramadol) (lásd 4.5 pont).
 
Vérzés

Az SSRI-szerek használatával kapcsolatban beszámoltak a vérzési idő megnyúlásáról/vérzési rendellenességekről, úgymint ecchymosis, purpura, nőgyógyászati vérzések, gastrointestinalis vérzések és egyéb bőr- vagy nyálkahártya-vérzések (lásd 4.8 pont). Az SSRI-kezelés alatt álló betegeknél fokozott körültekintés szükséges, különösen olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, melyek befolyásolják a thrombocyta funkciót, vagy fokozzák a vérzésveszélyt, valamint azoknál a betegeknél is, akiknek az anamnézisében vérzési rendellenességek szerepelnek (lásd 4.5 pont).
Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd: 4.6 és 4.8 pont).
 
Elektrokonvulzív kezelés (ECT)

Az SSRI-k és az elektrokonvulzív kezelés együttes alkalmazásáról korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre, ezért ilyen esetekben óvatosan kell eljárni.
 
Orbáncfű

A citaloprám és az orbáncfű (Hypericum perforatum) tartalmú gyógynövénykészítmények együttes alkalmazásakor a mellékhatások gyakrabban fordulhatnak elő. A citaloprámot ezért nem szabad orbáncfűtartalmú gyógynövénykészítményekkel együtt alkalmazni (lásd 4.5 pont).
 
Az SSRI-kezelés abbahagyásakor jelentkező megvonási tünetek

A kezelés abbahagyásakor gyakoriak a megvonási tünetek, különösen akkor, ha a kezelést hirtelen hagyják abba (lásd 4.8 pont). A citaloprámmal végzett relapszus prevenciós klinikai vizsgálatban az aktív kezelés abbahagyását követően a betegek 40%-ánál jelentkeztek mellékhatások, míg ez az érték 20% volt azoknál a betegeknél, akiknél a citaloprám-kezelést tovább folytatták.
 
A megvonási tünetek kockázata különböző tényezőktől függhet, mint a kezelés időtartama és adagja, valamint a dózis csökkentésének üteme. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (paraesthesia), alvási zavarok (álmatlanság és élénk álmok), izgatottság vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, izzadás, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látási zavarok. Ezek a tünetek rendszerint enyhék vagy mérsékeltek, de néhány betegnél intenzitásuk súlyos is lehet. A tünetek általában a kezelés abbahagyását követő első napokban jelentkeznek, de nagyon ritkán azoknál a betegeknél is beszámoltak ezekről a tünetekről, akik véletlenül kihagytak egy dózist.
 
Ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek, és rendszerint két héten belül rendeződnek, bár néhány esetben tartósan fennállhatnak (2-3 hónapig vagy tovább). Ezért a kezelés leállításakor ajánlatos a citaloprám dózisát fokozatosan, több hét vagy hónap alatt, a beteg állapotának megfelelően csökkenteni (lásd 4.2 pont).
 
Pszichózis

A depressziós szakaszban lévő pszichotikus betegek kezelése fokozhatja a pszichotikus tüneteket.
 
QT-intervallum megnyúlás

A citaloprám alkalmazása dózisfüggő QT-intervallum megnyúlással jár. A forgalomba hozatalt követő időszakban kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-ot is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, illetve már a kezelést megelőzően is QT-intervallum megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.5, 4.8, 4.9 és 5.1 pontokat).
 
Óvatosság javasolt olyan betegeknél, akiknél jelentős bradycardia áll fenn, illetve akik a közelmúltban akut myocardialis infarktuson estek át vagy nem megfelelően kezelt szívelégtelenségben szenvednek.
 
Elektrolitzavarok (pl. hypokalaemia/hypomagnesaemia) esetén, megnő a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázata, így a citaloprám-kezelés megkezdése előtt azok korrekciója szükséges.
 
Stabil szívbetegségben szenvedő betegek tervezett kezelése esetén megfontolandó az EKG ellenőrzése a citaloprám-kezelés megkezdése előtt.
 
Ha a citaloprám-kezelés során arrhythmia jelei mutatkoznak, a kezelést meg kell szakítani, valamint az EKG ellenőrzése szükséges.
 
Zárt zugú glaucoma

Az SSRI-k, köztük a citaloprám hatással lehet a pupilla méretére, ami mydriasishoz vezet. Ez a midriatikus hatás potenciálisan szűkíti a szemzugot, így megnövekedett szembelnyomást és zárt zugú glaucomát eredményez, különösen az erre hajlamos betegeknél. A citaloprámot ezért óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknek zárt zugú glaucomája van, vagy akik kórtörténetében zárt zugú glaucoma szerepel.
 
Szexuális zavar

A szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k)/szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI‑k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SSRI/SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Segédanyagok

A Citagen filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Farmakodinámiás kölcsönhatások

Farmakodinámiás szinten egyes esetekben szerotonin szindróma kialakulásról számoltak be citaloprámmal, moklobemiddel és buspironnal.
 
Ellenjavallt kombinációk
 
Monoamino-oxidáz gátlók (MAOI)
A citaloprám egyidejű alkalmazása MAO-gátlókkal súlyos mellékhatások kialakuláshoz vezethet, beleértve a szerotonin szindrómát is (lásd 4.3 pont).

Súlyos, egyes esetekben fatális reakciókról is beszámoltak SSRI-szerek és monoamino-oxidáz gátlók (MAOI) (ide tartozik a szelektív irreverzibilis MAOI a szelegilin, a reverzibilis MAOI a linezolid illetve a moklobemid ) együttes alkalmazásakor, valamint olyan betegeknél, akiknél nem sokkal az SSRI-szerek abbahagyását követően MAO-gátlókkal történő kezelést kezdtek.

Bizonyos esetek a szerotonin szindrómára emlékeztettek. A MAO-gátló és a hatóanyag közötti kölcsönhatás tünetei az alábbiak: agitáció, remegés, hyperthermia, rigiditás, mioklónus, vegetatív labilitás – ami az életfunkciók gyors változásával járhat –, a mentális állapot változásai, beleértve a zavartságot, ingerlékenységet, illetve az extrém izgatottságot, ami delíriumig és kómáig fokozódhat (lásd 4.3 pont).
 
QT-intervallum megnyúlás
A citaloprám és QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek között nem végeztek farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálatokat. A citaloprámot együtt adva ezekkel a gyógyszerekkel az additív hatás nem zárható ki. Így a citaloprám együttadása ellenjavallt a QT-intervallumot megnyújtó szerekkel, úgymint az I/A. és III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szerekkel, antipszichotikumokkal (pl.: fenotiazin-származékok, pimozid, haloperidol), triciklusos antidepresszánsokkal, bizonyos antimikróbás szerekkel (pl.: sparfloxacin, moxifloxacin, intravénásan alkalmazott eritromicin, pentamidin, antimaláriás kezelés, főként halofantrin), bizonyos antihisztaminokkal (asztemizol, mizolasztin) stb.
 
Pimozid
Azoknál az egyéneknél, akiket 11 napon át napi 40 mg racém citaloprámmal kezeltek, a pimozid egyszeri 2 mg-os adagjának egyidejű alkalmazása a pimozid AUC- és Cmax-értékének emelkedését okozta, azonban az emelkedés a teljes vizsgálat során nem volt konzisztens. A citaloprám és a pimozid egyidejű alkalmazása a QTc-távolság átlagosan 10 msec-os növekedését eredményezte. Mivel ezt a kölcsönhatást már a pimozid kis adagjának az alkalmazása után megfigyelték, ezért a citaloprám és pimozid egyidejű alkalmazása ellenjavallt.
 
Óvatosságot igénylő kombinációk
 
Szelegilin (szelektív MAO-B gátló)
A napi 20 mg citaloprám és napi 10 mg szelegilin (szelektív MAO-B inhibitor) együttadásával végzett farmakokinetikai/farmakodinámiás vizsgálat nem mutatott klinikailag jelentős interakciót. A citaloprám és szelegilin (10 mg napi dózis felett) együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
 
Szerotonerg gyógyszerek
A citaloprám szerotonerg gyógyszerekkel pl. opioidokkal (úgymint buprenorfin és tramadol), illetve szumatriptánnal való együttadása az 5-HT-hoz társuló hatások fokozódásához vezethet. Mindaddig, amíg további információk nem állnak rendelkezésre a citaloprám és a szerotonin antagonisták, úgymint a szumatriptán és más triptánok, együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 pont).
 
Lítium és triptofán
Nem figyeltek meg farmakodinámiai kölcsönhatásokat azokban a klinikai vizsgálatokban, amelyekben a citaloprámot és a lítiumot együtt alkalmazták. Az SSRI-szerek és a lítium, illetve a triptofán együttes alkalmazásakor azonban a hatásfokozódásról számoltak be, ezért a citaloprám együttadása ezekkel a gyógyszerekkel körültekintést igényel. A lítium-szint rutinszerű ellenőrzését a szokásos módon kell folytatni.
 
Közönséges orbáncfű
Az SSRI szerek és a közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) között dinamikus kölcsönhatás léphet fel, ami a mellékhatások előfordulásának megnövekedését eredményezheti (lásd a 4.4 pont). A farmakokinetikai kölcsönhatásokat nem vizsgálták.
 
Haemorrhagia
Elővigyázatosság szükséges olyan betegeknél, akiket egyidejűleg antikoaguláns, thrombocyta funkciót befolyásoló gyógyszerekkel úgymint NSAID-ok, acetilszalicilsav, dipiridamol, tiklopidin vagy más a vérzés kockázatát növelő gyógyszerekkel (például atípusos antipszichotikumok) kezelnek. (lásd 4.4 pont).
 
Elektrokonvulzív kezelés (ECT)
Nincsenek az elektrokonvulzív kezelés (ECT) és a citaloprám kombinált alkalmazásának kockázatait vagy előnyeit értékelő vizsgálatok (lásd 4.4 pont).
 
Alkohol
Nem mutattak ki farmakodinámiás vagy farmakokinetikai kölcsönhatást a citaloprám és alkohol között, azonban citaloprám-kezelés alatt nem javasolt alkoholt fogyasztani.
 
Hypokalaemiát vagy hypomagnesaemiát kiváltó gyógyszerek
Egyidejű alkalmazása hypokalaemiát/hypomagnesaemiát előidéző gyógyszerekkel, óvatosságot igényel, mivel ezek az állapotok növelik a malignus arrhythmiák kialakulásának kockázatát (lásd 4.4 pont).
 
Görcsküszöböt csökkentő gyógyszerek
Az SSRI-k csökkenthetik a görcsküszöböt. Óvatosság szükséges olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén, amelyek képesek csökkenteni a görcsküszöböt (pl. antidepresszánsok és SSRI-k, a neuroleptikumok, mint a tioxantének és butirofenonok, valamint a meflokin, a bupropion és a tramadol).
 
Farmakokinetikai kölcsönhatások
 
A citaloprám demetilcitaloprámmá történő biotranszformációja a CYP2C19 (kb. 38%-ban), a CYP3A4 (kb. 31%-ban) és a CYP2D6 (kb. 31%-ban) citokróm P450 izoenzimek révén történik.
 
Az a tény, hogy a citaloprám metabolizmusa több CYP enzimen keresztül történik, azt jelenti, hogy biotranszformációjának gátlása kevéssé valószínű, mivel az egyik enzim gátlását egy másik enzim kompenzálhatja. Ebből következően nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy citaloprám együttadása más gyógyszerekkel farmakokinetikai kölcsönhatásokat okozna a klinikai gyakorlatban.
 
Táplálék

Az étkezésnek a citaloprám abszorpciójára, illetve egyéb farmakokinetikai tulajdonságaira kifejtett hatásáról eddig nem számoltak be.
 
Egyéb gyógyszerek hatása a citaloprám farmakokinetikájára
   
Metoprolol
Az eszcitaloprám (a citaloprám aktív enantiomerje) CYP2D6-enzim gátló. Óvatosság ajánlott, amikor a citaloprámot olyan gyógyszerekkel együtt alkalmazzák, amelyek főleg a CYP2D6 enzimnek az útján metabolizálódnak, és keskeny a terápiás tartományuk, pl. flekainid, propafenon és metoprolol (ha szívelégtelenségben alkalmazzák), illetve a központi idegrendszerre ható egyes gyógyszerek, amelyek főként a CYP2D6 révén metabolizálódnak, pl. antidepresszánsok, mint a dezipramin, klomipramin, nortriptilin, vagy antipszichotikumok, mint a riszperidon, tioridazin, haloperidol. Az adag módosítására lehet szükség. A citaloprám és a metoprolol együttes alkalmazása a metoprolol plazmakoncentrációját kétszeresére emelte. A vérnyomásra és a szívfrekvenciára azonban ez nem volt klinikailag szignifikáns hatással.
 
A citaloprám hatása egyéb gyógyszerekre

Egy egészséges önkéntesekkel végzett farmakokinetikai/farmakodinamikai interakciós vizsgálatban a citaloprám és a metoprolol (CYP2D6 szubsztrát) együttes alkalmazásakor a metoprolol plazmakoncentráció a kétszeresére emelkedett, ugyanakkor a metoprolol vérnyomásra és a szívfrekvenciára kifejtett hatása nem fokozódott statisztikailag szignifikáns mértékben. A metoprolol és citaloprám együttadásakor fokozott óvatosság ajánlott. Szükség lehet a dózis módosítására is.
 
A citaloprám és a demetilcitaloprám a CYP2C9, CYP2E1 és CYP3A4 enzimeket elhanyagolható mértékben, a CYP1A2, CYP2C19 és CYP2D6 enzimeket pedig csak gyengén gátolja szemben más, bizonyítottan jelentős gátlást tanúsító SSRI-szerekkel.
 
Levomepromazin, digoxin, karbamazepin
Klinikailag jelentős változást nem vagy csak elhanyagolható mértékben tapasztaltak a citaloprám és CYP1A2 (klozapin és teofillin), CYP2C9 (warfarin), CYP2C19 (imipramin és mefenitoin), CYP2D6 (spartein, imipramin, amitriptilin, riszperidon) és CYP3A4 (warfarin, karbamazepin – illetve annek metabolitja, a karbamazepin-epoxid – és triazolám) szubsztrátok együttes alkalmazásakor.
 
Nem figyeltek meg farmakokinetikai kölcsönhatást a citaloprám és a levomepromazin, illetve a digoxin között. Ez azt jelzi, hogy a citaloprám nem fokozza, és nem is gátolja a P-glikoproteint.
 
Dezipramin, imipramin
Egy farmakokinetikai vizsgálatban sem a citaloprám, sem az imipramin szintekben nem mutattak ki változást, bár a dezipraminnak, az imipramin elsődleges metabolitjának a szintje emelkedett. A dezipramint citaloprámmal kombinációban alkalmazva a dezipramin plazmakoncentrációjának emelkedése volt megfigyelhető. Szükség lehet a dezipramin dózisának csökkentésére.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség

Terhes nőknél történő vizsgálat eredményeként rendelkezésre álló publikált adat (több mint 2500 terhességi vizsgálati eredmény) nem igazolt sem malformatív, sem foeto/neonatális toxicitást. A citaloprám terhesség alatt nem alkalmazható, hacsak a kockázat/előny gondos mérlegelése után az alkalmazása nem bizonyul feltétlenül szükségesnek.

Az újszülötteket meg kell figyelni, ha az anya a terhesség késői szakaszában, különösen a harmadik trimeszterben folytatja a citaloprám szedését. Terhesség alatt kerülni kell a kezelés hirtelen abbahagyását.
 
A terhesség késői szakaszában alkalmazott SSRI/SNRI kezelés az alábbi tüneteket okozhatja újszülöttekben: légzési distress, cyanosis, apnoe, konvulziók, instabil testhőmérséklet, táplálási nehézség, hányás, hypoglycaemia, izom-hypertonia, izom-hypotonia, hyperreflexia, tremor, reszketegség, ingerlékenység, letargia, állandó sírás, aluszékonyság és alvászavar. Ezen tünetek szerotonerg hatások vagy megvonási tünetek lehetnek. Az esetek többségében ezek a szövődmények a szülést követően azonnal, vagy rövid időn belül (24 órán belül) jelentkeznek.
 
Epidemiógiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonális hypertonia (PPHN) kialakulásának a kockázatát. A megfigyelt kockázat mintegy 5 eset 1000 terhességre vonatkoztatva. Az átlagos lakosságban 1-2 esetben fordul elő PPHN 1000 terhesség esetén.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd: 4.4, 4.8 pont).
 
Szoptatás

A citaloprám kiválasztódik az anyatejbe. A szoptatott csecsemő szervezetébe jutó mennyiség becslések szerint körülbelül az anya testtömeg-kilogrammra vonatkoztatott napi adagjának (mg/ttkg) 5%-a. A csecsemőknél semmilyen vagy csak jelentéktelen hatásokat észleltek. Mindazonáltal a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek a gyermekek veszélyeztetettségének megítéléséhez.
Óvatosság ajánlott.
 
Férfi termékenység

Állatkísérletekből származó adatok azt mutatták, hogy a citaloprám hatással lehet a spermiumok minőségére (lásd 5.3 pont).

Néhány SSRI-vel kapcsolatos mellékhatás-bejelentés alapján a spermiumok minőségére gyakorolt hatás visszafordítható. A humán termékenységet befolyásoló hatást eddig nem figyeltek meg.
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
A citaloprám csak kismértékben, vagy mérsékelten befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A pszichoaktív gyógyszerek ronthatják az ítélőképességet és veszélyhelyzetekben a reakciókészséget. A betegeket tájékoztatni kell ezekről a hatásokról, és figyelmeztetni kell őket, hogy a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket a gyógyszer befolyásolhatja.
 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu