Casanova az eszményi, önzetlen szerető leírta szexuális ars poeticája "titkát", mint fricskát, több ezer oldalas emlékiratában.
"Egész életemben hatalmában tartott a félelem, hogy paripám megtorpan egyszer az új futam előtt...
"Egész életemben hatalmában tartott a félelem, hogy paripám megtorpan egyszer az új futam előtt, erőm okos beosztása soha nem esett nehezemre, mert az a gyönyör, amelyet szemmel láthatólag a másiknak szereztem, saját gyönyöröm négyötödét tette ki mindig is."
Kedves Mester! Még szerethetőbb lehettél volna, ha nem félelemteli önzéssel dédelgeted a női testet, hanem őszinte hódolattal, kreatív kíváncsisággal. Megértelek. Mindig féltél a behatolástól, ezért addig kényeztetted, cirógattad a nőket, amíg meg nem bizonyosodtál róla, hogy elaléltak. Hiába, míg a férfi fél, nem kefél... (K.L.) Örömet szerezni, csodát teremteni azonban addig is tud!
Én korábban a Lelki Útravalóban így írtam a kérdésről:
Tanuld meg élvezni párod orgazmusát. ("Boldoggá tesz, hogy boldoggá tehetlek.")
Ha valami egy nőnek/férfinak megőrizheti, vagy újra felcsigázhatja szexuális vágyait, az nem a kötelességtudat, és nem is a félelem. Hanem az 1:1. Női orgazmus : férfi orgazmus - 1:1. Talán még jobb a 3:1.
Aki ilyen casanovai szemlélettel fordul a nők után, nem szoknyabolond. Hanem bőkezű, adakozó, nagylelkű gavallér, akit imádni fognak Ők, a Nők.
Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...
Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!