Falven

Alkalmazási előírás (1. rész)

(lényegre koncentrálva)

[2. rész]

 

1. A GYÓGYSZER NEVE

 
Falven 37,5 mg retard kemény kapszula
Falven 75 mg retard kemény kapszula
Falven 150 mg retard kemény kapszula
 
 

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

 
Falven 37,5 mg retard kemény kapszula:

37,5 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (42,43 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).

Falven 75 mg retard kemény kapszula:
75 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (84,85 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).

Falven 150 mg retard kemény kapszula:
150 mg venlafaxint tartalmaz retard kemény kapszulánként (169,70 mg venlafaxin-hidroklorid formájában).
 
Ismert hatású segédanyagok

Falven 37,5 mg retard kemény kapszula:
30 mg szacharózt tartalmaz retard kemény kapszulánként.

Falven 75 mg retard kemény kapszula:
60 mg szacharózt tartalmaz retard kemény kapszulánként.

Falven 150 mg retard kemény kapszula:
120 mg szacharózt tartalmaz retard kemény kapszulánként.
 
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 pontban.
 
 

3. GYÓGYSZERFORMA

 
Retard kemény kapszula.
 
Falven 37,5 mg retard kemény kapszula:
3-es méretű, átlátszatlan, barnás-rózsaszín felsőrészű, fehér alsórészű kemény zselatin kapszulák, melyek 87,38 mg fehér vagy csaknem fehér retard pelleteket tartalmaznak.

Falven 75 mg retard kemény kapszula:
1-es méretű, átlátszatlan, halvány rózsaszín kemény zselatin kapszulák, melyek 174,76 mg fehér vagy csaknem fehér retard pelleteket tartalmaznak.

Falven 150 mg retard kemény kapszula:
0-ás méretű, átlátszatlan, barnás-narancssárga kemény zselatin kapszulák, melyek 349,52 mg fehér vagy csaknem fehér retard pelleteket tartalmaznak.
 
 

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

 

4.1 Terápiás javallatok

   

4.2 Adagolás és alkalmazás

 
Adagolás
 
Major depressziós epizódok
Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 375 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani. Ha a tünetek súlyossága miatt klinikailag indokolt, a dózisnövelésekre gyakrabban, de 4 napnál nem rövidebb időközönként is sor kerülhet.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig, vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni. A hosszabb távú kezelés a major depressziós epizódok (MDE) ismételt előfordulásának megelőzésére is megfelelő lehet. Az esetek többségében a major depressziós epizód ismételt előfordulásának megelőzésére ugyanaz az adagolás ajánlott, mint amit a fennálló depressziós epizód során alkalmaztak.
 
Az antidepresszáns gyógyszeres kezelést a remissziót követően legalább 6 hónapon át kell folytatni.
 
Generalizált szorongásos zavar
Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Szociális szorongásos zavar
Az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer adott 75 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula. Arra vonatkozóan nincs bizonyíték, hogy a nagyobb dózisok alkalmazása bármilyen további előnnyel járna.
 
Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os kezdő dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Pánikzavarok
Az ajánlott kezdő dózis napi 37,5 mg venlafaxint tartalmazó retard kemény kapszula 7 napon át.
Az adagot ezt követően napi 75 mg-ra lehet növelni. Azoknál a betegeknél, akik a napi 75 mg-os dózisra nem reagálnak, a dózis napi maximum 225 mg-ra történő emelése eredményes lehet. A dózisemeléseket 2 hetes vagy hosszabb időközönként lehet végrehajtani.
 
A dózisfüggő mellékhatások kockázata miatt dózisnövelésre csak klinikai értékelést követően kerülhet sor (lásd 4.4 pont). A legalacsonyabb hatásos dózist kell fenntartani.
 
A betegeket megfelelő ideig, általában több hónapig vagy tovább kell kezelni. A kezelést betegenként külön-külön rendszeresen újra kell értékelni.
 
Idősek
Önmagában a beteg életkora miatt nem szükséges a venlafaxin dózisának specifikus módosítása. Ugyanakkor idős betegek kezelése során óvatosan kell eljárni (pl. a vesekárosodás lehetősége, valamint a neurotranszmitter-érzékenység és -affinitás korral járó változásának lehetősége miatt). Mindig a legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a betegeket gondosan monitorozni kell, ha dózisnövelésre van szükség.
 
Gyermekek és serdülők
A venlafaxin alkalmazása nem javasolt gyermekek és serdülők számára. Major depresszióban szenvedő gyermekek és serdülők körében végzett kontrollált klinikai vizsgálatok nem igazolták a hatásosságot, és nem támasztják alá a venlafaxin ezen betegeknél történő alkalmazását (lásd 4.4 pont és 4.8 pont). A venlafaxin hatásosságát és biztonságosságát más javallatokban gyermekeknél és 18 éves kor alatti serdülőknél nem igazolták.
 
Májkárosodás
Enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél általában a dózis 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Mindazonáltal, a clearance-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Korlátozott adatok állnak rendelkezésre súlyos májkárosodásban szenvedő betegekről. Óvatosság ajánlott, és az adag több mint 50%-os csökkentését kell mérlegelni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelése esetében a lehetséges előnyöket össze kell vetni a kockázatokkal.
 
Vesekárosodás
Bár nem szükséges dózismódosítás a 30‑70 ml/perc közötti glomeruláris filtrációs rátájú (GFR) betegeknél, elővigyázatosság javasolt. A hemodialízisre szoruló, illetve súlyos vesekárosodásban szenvedő (GFR<30 ml/perc) betegeknél a dózist 50%-kal kell csökkenteni. A clearance-ben megfigyelhető egyéni különbségek miatt kívánatos az adagolás személyre szabott megállapítása.
 
Megvonási tünetek a venlafaxin szedésének abbahagyása esetén

A kezelés hirtelen abbahagyását kerülni kell. A venlafaxin-kezelés leállítása során a dózist fokozatosan kell csökkenteni legalább egy-két hetes időszak alatt, hogy csökkenteni lehessen a megvonási tünetek kockázatát (lásd 4.4 és 4.8 pont). A dóziscsökkentéshez szükséges időtartam és a csökkentés mértéke azonban függhet az alkalmazott dózistól, a terápia időtartamától és az egyes betegektől. Bizonyos betegeknél előfordulhat, hogy a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig fokozatosan történik. Ha a dóziscsökkentés során vagy a kezelés felfüggesztését követően tolerálhatatlan tünetek alakulnak ki, mérlegelni lehet a korábban rendelt dózis újbóli alkalmazását. Ezt követően az orvos folytathatja a dózis csökkentését, de fokozatosabb módon.
 
Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.
 
A venlafaxin retard kapszulákat étkezés közben, a nap azonos időszakában ajánlott bevenni. A kapszulákat egészben kell lenyelni, folyadékkal; nem szabad megosztani, széttörni, megrágni vagy feloldani.
 
A venlafaxin azonnali hatóanyag-felszabadulású tablettával kezelt betegeket át lehet állítani a venlafaxin retard kapszulára a legközelebbi egyenértékű napi dózis alkalmazásával. Például a naponta kétszer alkalmazott 37,5 mg-os azonnali hatóanyag-felszabadulású venlafaxin tabletta napi egyszeri 75 mg-os venlafaxin retard kemény kapszulára állítható át. Az adagolás egyéni módosítására szükség lehet.
 
A Falven retard kemény kapszula mikrogömböket tartalmaz, melyekből a hatóanyag lassan szabadul fel a gyomor-bélrendszerben. A mikrogömbök fel nem oldódott részei kiürülnek a szervezetből, és megjelenhetnek a székletben.
 

4.3 Ellenjavallatok

   

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

 
Túladagolás

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, a központi idegrendszert gátló hatásokat is beleértve (4.5 pont). Venlafaxin-túladagolásról, köztük halálos kimenetelű esetekről, túlnyomórészt alkohollal és/vagy egyéb gyógyszerekkel együtt történő alkalmazáskor számoltak be (4.9 pont).
 
A túladagolás kockázatának csökkentése érdekében a lehető legkisebb mennyiségű venlafaxint kell felírni, a helyes betegkezelési gyakorlatnak megfelelően (4.9 pont).
 
Öngyilkosság/öngyilkossági gondolatok vagy a klinikai állapot romlása

Depresszió esetén fokozott az öngyilkossági gondolatok, az önkárosító magatartás és az öngyilkosság (öngyilkossággal kapcsolatos események) megjelenésének veszélye. A kockázat mindaddig fennáll, amíg jelentős remisszió nem következik be. Mivel előfordulhat, hogy a kezelés első néhány hete alatt, vagy még később sem történik javulás, a betegeket állapotuk javulásáig szoros ellenőrzés alatt kell tartani. Általános klinikai tapasztalat, hogy az öngyilkosság veszélye a gyógyulás korai szakaszában fokozódhat.
 
Más olyan pszichiátriai állapotok is összefüggésbe hozhatók az öngyilkossággal kapcsolatos események megnövekedett kockázatával, melyek kezelésére a venlafaxin szintén rendelhető. Ráadásul, ezek az állapotok major depresszióval is együtt járhatnak. Ezért az egyéb pszichiátriai kórképekkel kezelt betegek esetén ugyanazokra az elővigyázatossági intézkedésekre van szükség, mint a major depresszióval kezelt betegeknél.
 
Azok a betegek, akiknek kórelőzményében öngyilkossággal kapcsolatos események szerepelnek, vagy akiket jelentős mértékben foglalkoztatnak öngyilkossági gondolatok a terápia megkezdése előtt, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek fokozott kockázatának vannak kitéve, ezért a kezelés alatt gondos megfigyelést igényelnek. A pszichiátriai betegségben szenvedő felnőttek bevonásával végzett, antidepresszánsokat vizsgáló, placebokontrollos klinikai vizsgálatok metaanalízise kimutatta, hogy a 25 évnél fiatalabb antidepresszánst szedő betegeknél az öngyilkossági magatartás kockázata fokozottabb volt a placebót szedőkhöz képest.
 
A betegeket, különösen a magas kockázati csoportba tartozóakat a gyógyszeres kezelés során gondos felügyelet alatt kell tartani, főként a terápia kezdetén, és a dózismódosításokat követően. A betegeket (és gondviselőiket) figyelmeztetni kell arra, hogy figyeljék a klinikai rosszabbodás, az öngyilkos magatartás vagy öngyilkossági gondolatok, vagy szokatlan magatartásbeli változások bármilyen megjelenését, és ha a felsorolt tünetek valamelyikét észlelik, sürgősen forduljanak orvoshoz.
 
Gyermekek és serdülők

A Falven nem alkalmazható gyermekek és 18 év alatti serdülők kezelésére. A klinikai vizsgálatok során az antidepresszánsokkal kezelt gyermekek és serdülőkorúak körében nagyobb gyakorisággal figyeltek meg öngyilkossági késztetést (öngyilkossági kísérlet és öngyilkossági gondolatok), valamint ellenséges magatartást (jellemzően agresszív, erőszakos viselkedést, ellenkezést és dühöt), mint a placebóval kezelt csoportban. Ha a klinikai állapot miatt mégis szükséges a kezelés, akkor a beteget alapos megfigyelés alatt kell tartani az öngyilkossági késztetés megjelenése tekintetében. Továbbá nem állnak rendelkezésre adatok arra vonatkozóan, hogy gyermekeknél és serdülőkorúaknál, hosszú távú alkalmazás esetén mennyire biztonságos a készítmény a növekedés, serdülés, illetve kognitív funkciók és a viselkedés fejlődése szempontjából.
 
Szerotonin szindróma

Mint más szerotonerg szerek esetében, úgy a venlafaxin-kezelés esetében is kialakulhat egy potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin szindróma, különösen olyan egyéb szerek együttes alkalmazásával, melyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-kket, az SNRI-ket, az amfetamint, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum], a buprenorfint, a fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont, és a pentazocint), olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók pl. metilénkék), szerotonin prekurzorokkal mint a triptofán tartalmú étrend-kiegészítők, vagy antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.5 pontok).
 
A szerotonin szindróma tünetei magukban foglalhatják az elmeállapot megváltozását (pl. izgatottság, hallucinációk, kóma), a vegetatív instabilitást (pl. tachycardia, labilis vérnyomás, hyperthermia), neuromuszkuláris zavarokat (pl. hyperreflexia, inkoordináció) és/vagy gasztrointesztinális tüneteket (pl. hányinger, hányás, hasmenés). A szerotonin szindróma legsúlyosabb formájában hasonlíthat neuroleptikus szindrómára (NMS-re), melyre jellemző a hipertermia, izommerevség, vegetatív instabilitás a vitális jelek és a mentális státusz állapotának gyors fluktuációjával.
 
Amennyiben klinikailag indokolt a venalafaxin és egyéb, a szerotonerg és/vagy a dopaminerg neurotranszmitter rendszerre ható gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés, javasolt a beteg szoros megfigyelése, különösen a kezelés kezdetekor és dózisnövelések esetén.
 
A venlafaxin és szerotonin prekurzorok (mint a triptofán tartalmú étrend-kiegészítők) egyidejű alkalmazása nem ajánlott.
 
Zártzugú glaucoma

A venlafaxinnal összefüggésben mydriasis jelentkezhet. Szoros ellenőrzés javasolt a fokozott szembelnyomású betegek esetében, illetve azoknál, akiknél fennáll az akut zártzugú glaucoma kockázata.
 
Vérnyomás

Néhány venlafaxinnal kezelt betegnél a vérnyomás dózisfüggő emelkedéséről számoltak be. A forgalomba hozatalt követően néhány olyan súlyosan megemelkedett magas vérnyomásos esetről is beszámoltak, amelyek azonnali kezelést igényeltek. Minden betegnél szükséges a magas vérnyomás szűrése, és a már fennálló hypertoniát megfelelő kezelésben kell részesíteni a kezelés megkezdése előtt. A vérnyomást rendszeres időközönként, a kezelés kezdetekor, valamint a dózis emelése esetén ellenőrizni kell. Óvatosság szükséges olyan betegek esetében (pl. szívműködési zavarban szenvedők), akiknél a vérnyomás-emelkedés károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívfrekvencia

Előfordulhat a szívfrekvencia fokozódása, különösen nagyobb dózisok alkalmazásakor. Óvatosság szükséges azon betegek esetében, akiknél a szívfrekvencia fokozódása károsan befolyásolhat fennálló kórállapotokat.
 
Szívbetegség és ritmuszavar kockázata

A venlafaxint nem értékelték olyan betegeknél, akik a közelmúltban myocardialis infarctuson estek át, vagy akiknek instabil szívbetegségük van. Ezért a gyógyszert ezen betegek körében óvatosan kell alkalmazni.
 
A forgalomba hozatalt követően QT-szakasz megnyúlás, torsade de pointes-ról, kamrai tachycardiáról, és halálos kimenetelű szívritmuszavarokról számoltak be venlafaxint használó betegeknél, különösen túladagolás esetén vagy azoknál a betegeknél, akiknél a QT-szakasz megnyúlás / torsades de pointes egyéb kockázati tényezői állnak fenn. A kockázatok és előnyök mérlegelése szükséges, mielőtt a venlafaxint olyan betegnek rendelik, akinél a súlyos szívritmuszavar vagy a QT-szakasz megnyúlás kockázata magas (lásd 5.1 pont).
 
Görcsrohamok

A venlafaxin terápia során görcsrohamok jelentkezhetnek. Mint minden egyéb antidepresszáns, úgy a venlafaxin alkalmazását is óvatosan kell megkezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében görcsrohamok szerepelnek, és az érintett betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. A kezelést fel kell függeszteni minden olyan betegnél, akinél görcsök jelentkeznek.
 
Hyponatraemia

A venlafaxin szedésekor hyponatraemia és/vagy nem megfelelő antidiuretikus hormonszekréció szindróma fordulhat elő. Ezt leggyakrabban volumenhiányos, illetve dehidrált betegeknél jelentették. Az időskorú, diuretikumokat szedő, valamint az egyéb okból csökkent volumenhiányos betegek nagyobb kockázatának lehetnek kitéve.
 
Rendellenes vérzés

A szerotonin-felvételt gátló gyógyszerek szedése csökkent vérlemezke-funkcióhoz vezethet. Az SSRI-k és SNRI-k alkalmazásához kapcsolódó vérzéssel járó események az ecchymosistól, haematomától, orrvérzéstől és petechiától az emésztőrendszeri és életveszélyes vérzésekig terjednek. Az SSRI-k/SNRI-k fokozhatják a post partum vérzés kockázatát (lásd 4.6 és 4.8 pont). A vérzés kockázata fokozott lehet a venlafaxint szedő betegeknél. Az egyéb szerotonin-reuptake-gátló szerekhez hasonlóan a venlafaxint is körültekintően kell alkalmazni a fokozott vérzési hajlamú betegeknél, beleértve az antikoagulánsokat és a thrombocyta-aggregáció gátlókat szedő betegeket.
 
Szérum koleszterinszint

A szérum koleszterinszint klinikailag jelentős emelkedését észlelték a placebokontrollos klinikai vizsgálatokban legalább 3 hónapig venlafaxinnal kezelt betegek 5,3%-ánál, és a placebóval kezeltek 0,0%-ánál. Hosszútávú kezelés során a szérum koleszterinszint mérését mérlegelni kell.
 
Fogyasztószerekkel történő egyidejű alkalmazás

A venlafaxin fogyasztószerekkel (köztük a fenterminnel) történő egyidejű alkalmazásának biztonságosságát és hatásosságát nem vizsgálták. A venlafaxin és a fogyasztószerek együttes alkalmazása nem javasolt. A venlafaxin sem önmagában, sem egyéb gyógyszerekkel kombinálva nem javallott testtömeg-csökkentésre.
 
Mánia/hipománia

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt hangulatzavarokban szenvedő betegek kis hányadánál mánia/hipománia léphet fel. Egyéb antidepresszánsokhoz hasonlóan a venlafaxint is elővigyázatossággal kell alkalmazni azoknál a betegeknél, akiknek a kórelőzményében vagy a családi kórtörténetében bipoláris betegség fordult elő.
 
Agresszió

Az antidepresszánsokkal (köztük venlafaxinnal) kezelt néhány betegnél agresszió léphet fel. Ezt a jelenséget a kezelés kezdetekor, az adagolás változtatásakor, és a kezelés elhagyásakor jelentették. Mint egyéb antidepresszánsokat, a venlafaxint is óvatosan kell alkalmazni olyan betegek esetében, akiknek a kórelőzményében agresszió szerepel.
 
A kezelés abbahagyása

Az antidepresszáns szereknél jól ismert a megvonási tünetek jelentkezése, melyek néha elhúzódhatnak és súlyosak is lehetnek. Öngyilkosságot/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat és agressziót figyeltek meg a betegeknél a venlafaxin adagolási rendjének megváltoztatása során, beleértve a kezelés abbahagyását is. Ezért a betegeket szorosan figyelemmel kell kísérni a dózis csökkentésekor vagy a kezelés abbahagyásakor (lásd fentebb a 4.4 pontban – Öngyilkosság/öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok vagy a klinikai állapot romlása és Agresszió). A megvonási tünetek kialakulása gyakori a kezelés elhagyásakor, különösen hirtelen elhagyás esetén (lásd 4.8 pont). Klinikai vizsgálatok során a kezelés elhagyásakor jelentkező mellékhatások (a megvonás során és a megvonást követően) a venlafaxinnal kezelt betegek körülbelül 31%-ánál, és a placebót kapó betegek 17%-ánál jelentkeztek.
 
A megvonási tünetek kockázata számos tényezőtől függhet, beleértve a kezelés hosszát és az adagolást, valamint az adagcsökkentés sebességét. A leggyakrabban jelentett mellékhatások közé a szédülés, az érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát), az alvászavarok (beleértve az álmatlanságot és az intenzív álmokat), az izgatottság és a szorongás, a hányinger és/vagy hányás, a remegés, a fejfájás, látáskárosodás és magas vérnyomás tartozott. Ezek a tünetek általában enyhék vagy közepesen súlyosak; mindazonáltal néhány beteg esetében súlyosak is lehetnek.

Általában a kezelés elhagyását követő első néhány napban jelentkeznek, de nagyon ritkán olyan esetekben is beszámoltak ilyen tünetekről, mikor a beteg véletlenül elfelejtett bevenni egy adagot. Általában ezek a tünetek maguktól, rendszerint két héten belül megszűnnek, bár néhány beteg esetében elhúzódhatnak (2‑3 hónapra vagy tovább). Ezért javasolt, hogy a venlafaxint fokozatosan vonják meg a kezelés elhagyásakor néhány hetes vagy hónapos időszak alatt, a beteg igényeinek megfelelően (lásd 4.2 pont). Bizonyos betegeknél a kezelés abbahagyása hónapokig vagy hosszabb ideig is eltarthat.
 
Szexuális működési zavar

A szelektív szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k) szexuális diszfunkció tüneteit okozhatják (lásd 4.8 pont). Beszámoltak olyan, hosszan tartó szexuális diszfunkcióról is, ahol a tünetek a SNRI leállítása ellenére sem szűntek meg.
 
Akathisia/pszichomotoros nyugtalanság

A venlafaxin alkalmazását az akathisia kialakulásával hozták összefüggésbe, ami szubjektíve kellemetlen vagy szorongással járó nyugtalansággal és egyhelyben ülésre, illetve állásra való képtelenséggel kísért mozgáskényszerrel jellemezhető. Ez legvalószínűbben a kezelés első néhány hetében fordul elő. Azon betegek esetében, akiknél a fenti tünetek jelentkeznek, a dózis növelése káros lehet.
 
Szájszárazság

Venlafaxinnal kezelt betegek 10%-ánál szájszárazság kialakulását jelentették. Ez növelheti a fogszuvasodás kockázatát, ezért a betegek figyelmét fel kell hívni a szájhigiénia fontosságára.
 
Diabetes

Az SSRI-vel vagy venlafaxinnal kezelt diabeteses betegek glykaemiás kontrollja megváltozhat. Az inzulin és/vagy orális antidiabetikumok adagolásának módosítása válhat szükségessé.
 
Gyógyszer-laboratóriumi vizsgálatok kölcsönhatásai

A venlafaxint szedő betegeknél álpozitív, vizeletből végzett fenciklidin (PCP) és amfetamin imunnoassay szűrővizsgálati eredményekről számoltak be. Ez a szűrővizsgálatok specificitása hiányának következménye. Álpozitív vizsgálati eredmények várhatóak a venlafaxin-kezelés abbahagyását követő néhány napon belül. Megerősítő tesztekkel, mint a gázkromatográfia / tömegspektrometria, megkülönböztethető a venlafaxin a PCP-től és az amfetamintól.
 
Segédanyag

Szacharóz
Ritkán előforduló, örökletes fruktóz intoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.
 

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

 
Monoamino-oxidáz inhibitorok (MAO-gátlók)
 
Irreverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátlók
A venlafaxin nem alkalmazható együtt irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlókkal. A venlafaxin alkalmazását az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátló kezelés befejezését követő legalább 14 napig nem szabad elkezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal az irreverzíbilis nem-szelektív MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni (lásd 4.3 és 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, szelektív MAO-A-gátló (moklobemid)
A szerotonin szindróma kockázata miatt a venlafaxin és reverzíbilis, szelektív MAO-gáltó (mint amilyen a moklobemid) együttadása nem javasolt. A venlafaxin alkalmazását a reverzibilis MAO-gátló kezelés befejezését követő akár 14 napos szünetnél rövidebb kihagyási idő után is el szabad kezdeni. A venlafaxint legalább 7 nappal a reverzíbilis MAO-gátlóval való kezelés megkezdése előtt ajánlott abbahagyni (lásd 4.4 pont).
 
Reverzíbilis, nem-szelektív MAO-gátló (linezolid)
A linezolid antibiotikum gyenge, reverzíbilis és nem-szelektív MAO-gátló, és nem szabad olyan betegeknek adni, akiket venlafaxinnal kezelnek (lásd 4.4 pont).
 
Súlyos mellékhatásokról számoltak be olyan betegek esetében, akik nemrégen hagyták abba egy MAO-gátló szedését, és kezdtek venlafaxint szedni, illetve, akiknél egy MAO-gátlóval történő kezelés megkezdése előtt nem sokkal hagyták abba a venlafaxin terápiát. E mellékhatások közé tartoztak a tremor, myoclonus, diaphoresis, hányinger, hányás, kipirulás, szédülés, a neuroleptikus malignus szindrómára emlékeztető tünetek kíséretében jelentkező hyperthermia, görcsrohamok és halál.
 
Szerotonin szindróma

Mint más szerotonerg szereknél, így a venlafaxin-kezelés esetében is felléphet egy potenciálisan életveszélyes állapot, a szerotonin szindróma, különösen olyan egyéb szerekkel történő együttadás során, amelyek hatással lehetnek a szerotonerg neurotranszmitter rendszerre (beleértve a triptánokat, az SSRI-ket, az SNRI-ket, az amfetaminokat, a lítiumot, a szibutramint, a közönséges orbáncfüvet [Hypericum perforatum]), a buprenorfint, a fentanilt és analógjait, a tramadolt, a dextrometorfánt, a tapentadolt, a petidint, a metadont és a pentazocint), olyan gyógyszerekkel, amelyek rontják a szerotonin metabolizmusát (mint a MAO-gátlók, pl. metilénkék), valamint szerotonin-prekurzorokkal (mint a triptofán tartalmú étrend-kiegészítők) vagy antipszichotikumokkal vagy egyéb dopamin antagonistákkal (lásd 4.3 és 4.4 pontok).
 
Ha klinikailag indokolt a venlafaxin és egy SSRI, egy SNRI vagy egy szerotonin-receptor-agonista (triptán) együttadása, javasolt a beteg gondos megfigyelése, különösképpen a terápia megkezdésekor és dózisnövelés esetén. A venlafaxin együttadása szerotonin-prekurzorokkal (mint amilyenek a triptofán tartalmú étrend-kiegészítők) nem javasolt (lásd 4.4 pont).
 
Központi idegrendszerre ható anyagok

A venlafaxin egyéb, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttes alkalmazásának kockázatát szisztematikusan nem értékelték, ezért óvatosság ajánlott a venlafaxin más, központi idegrendszerre ható anyagokkal történő együttadásakor.
 
Etanol

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne fogyasszanak alkoholt, tekintettel annak központi idegrendszerre gyakorolt hatásaira és a pszichiátriai állapotok klinikai súlyosbodásának lehetőségére, valamint a venlafaxinnal való lehetséges káros kölcsönhatásokra, beleértve a központi idegrendszert gátló hatásokat.
 
A QT intervallumot megnyújtó gyógyszerek

A QT-szakasz megnyúlás és/vagy kamrai arrhythmiák (pl. torsade de pointes) kockázata fokozódik olyan egyéb gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás során, melyek megnyújtják a QT intervallumot. Az ilyen gyógyszerekkel való egyidejű alkalmazás kerülendő (lásd 4.4 pont).

Az érintett osztályok közé tartoznak:  
Más gyógyszerek hatása a venlafaxinra
 
Ketokonazol (CYP3A4 inhibitor)
Egy lassú és gyors CYP2D6 metabolizálók körében ketokonazollal végzett farmakokinetikai vizsgálatban, ketokonazol adását követően az AUC-érték emelkedését észlelték mind a venlafaxinnál (70% a gyors és 21% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál), mind az O-dezmetil-venlafaxinnál (33% a gyors és 23% a lassú CYP2D6 metabolizálóknál). A CYP3A4 inhibitorok (pl. atazanavir, klaritromicin, indinavir, itrakonazol, vorikonazol, pozakonazol, ketokonazol, nelfinavir, ritonavir, szaquinavir, telitromicin) és a venlafaxin együttadása növelheti a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin szintjét. Ezért óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknél egy CYP3A4 inhibitort és a venlafaxint együttesen alkalmazzák.
 
A venlafaxin hatása más gyógyszerekre
 
Lítium
A venlafaxin és a lítium együttes adásakor szerotonin szindróma léphet fel (lásd Szerotonin szindróma).
 
Diazepám
A venlafaxin nincs hatással a diazepám és aktív metabolitja, a dezmetil-diazepám farmakokinetikájára és farmakodinámiájára. A diazepám nem befolyásolja sem a venlafaxin sem az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Nem ismert, hogy van-e farmakokinetikai és/vagy farmakodinámiás kölcsönhatás más benzodiazepinekkel.
 
Imipramin
A venlafaxin nem befolyásolta az imipramin és a 2-OH-imipramin farmakokinetikáját. A 2-OH-dezipramin AUC-értékének 2,5‑4,5-szeresére történő dózisfüggő emelkedését figyelték meg a venlafaxin napi 75 mg‑150 mg-os adagolásával kapcsolatban. Az imipramin nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. Ennek a kölcsönhatásnak a klinikai jelentősége nem ismert. Óvatosság szükséges a venlafaxin és az imipramin együttadásakor.
 
Haloperidol
Egy haloperidollal végzett farmakokinetikai vizsgálat a teljes orális clearance 42%-os csökkenését, az AUC-érték 70%-os növekedését, és a C_max 88%-os növekedését mutatta, a haloperidol felezési ideje azonban nem változott. Ezt a haloperidollal és a venlafaxinnal való egyidejű kezelés esetén tekintetbe kell venni. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Riszperidon
A venlafaxin a riszperidon AUC-értékét 50%-kal növelte, de nem módosította jelentősen az összes aktív származék (riszperidon és 9-hidroxi-riszperidon) farmakokinetikai profilját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
Metoprolol
A venlafaxin és metoprolol egészséges önkénteseknek történő együttadása egy mindkét szer farmakokinetikai interakcióját értékelő vizsgálatban a metoprolol plazmakoncentrációinak mintegy 30‑40%-os emelkedését mutatta, aktív metabolitja, az alfa-hidroximetoprolol plazmakoncentrációinak megváltozása nélkül. E megfigyelés klinikai jelentősége magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében nem ismert. A metoprolol nem változtatta meg a venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikai profilját. A venlafaxin és a metoprolol együttadásakor óvatosság szükséges.
 
Indinavir
Egy indinavirrel végzett farmakokinetikai vizsgálatban az AUC-érték 28%-os és a C_max 36%-os csökkenését tapasztalták az indinavir esetében. Az indinavir azonban nem befolyásolta a venlafaxin és az O-dezmetil-venlafaxin farmakokinetikáját. E kölcsönhatás klinikai jelentősége nem ismert.
 
A citokróm P450 izoenzim által metabolizált gyógyszerek
In vivo vizsgálatok azt jelzik, hogy a venlafaxin a CYP2D6 viszonylag gyenge inhibitora. A venlafaxin in vivo nem gátolta a CYP3A4-et (alprazolám és karbamazepin), a CYP1A2-t (koffein) és a CYP2C9-et (tolbutamid) vagy a CYP2C19-et (diazepám).
 
Orális fogamzásgátlók
A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során nem kívánt terhességekről számoltak be a venlafaxin-kezelés alatt orális fogamzásgátlót szedő nők körében. Nincs egyértelmű bizonyíték  arra, hogy ezek a terhességek a venlafaxinnal való gyógyszerkölcsönhatás eredményeként jöttek létre. Hormonális fogamzásgátlókkal való gyógyszer-kölcsönhatási vizsgálatot nem végeztek.
 

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

 
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a venlafaxin tekintetében.
 
Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberben a potenciális veszély nem ismert. A venlafaxint csak akkor lehet terhes nőknél alkalmazni, ha a várható előnyök felülmúlják az esetleges kockázatot.
 
Mint más szerotonin reuptake-gátló szereknél (SSRI-k/SNRI-k), az újszülötteknél megvonási tünetek alakulhatnak ki, ha a venlafaxint a szülésig vagy röviddel a szülés előttig alkalmazzák. A venlafaxin-expozíciónak a harmadik trimeszter vége felé kitett egyes újszülötteknél szondatáplálást, légzéstámogatást, illetve hosszabb időtartamú hospitalizációt igénylő szövődmények alakultak ki. Ilyen szövődmények közvetlenül a szülés után felléphetnek.
 
Epidemiológiai adatok azt mutatták, hogy az SSRI-k terhességben, különösen a késői terhességben történő alkalmazása növelheti az újszülöttkori persistáló pulmonalis hypertensio (PPHN) kialakulásának kockázatát. Habár vizsgálatok nem támasztották alá a PPHN és az SNRI-kezelés közötti összefüggést, a lehetséges kockázat nem zárható ki venlafaxinnel történt kezelés során, figyelembe véve a vonatkozó hatásmechanizmust (szerotonin visszavétel gátlás).
 
Az alábbi tünetek figyelhetők meg az újszülötteknél, ha az anya a terhesség késői szakaszában SSRI/SNRI gyógyszert szedett: irritabilitás, tremor, hypotonia, tartós sírás, szopási és alvási problémák. Ezek a tünetek felléphetnek szerotonerg hatások miatt, vagy lehetnek expozíciós tünetek. Az esetek többségében e szövődményeket közvetlenül a szülést követően vagy a szülés utáni 24 órán belül figyelték meg.
 
A megfigyeléses adatok a poszt partum vérzés fokozott (2-szeresnél kisebb növekedés) kockázatát mutatják az SSRI/SNRI-expozíciót követően a szülést megelőző hónapban (lásd 4.4, 4.8 pont).
 
Szoptatás
A venlafaxin és aktív metabolitja, az O-dezmetil-venlafaxin kiválasztódik az anyatejbe. A forgalomba hozatalt követően a szoptatott csecsemők esetében sírásról, ingerlékenységről és alvászavarokról számoltak be. Venlafaxin adagolás felfüggesztésével kapcsolatos tüneteket írtak le a szoptatás abbahagyását követően is. A szoptatott csecsemőre vonatkozó kockázat nem zárható ki. Ezért dönteni kell a szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy a venlafaxin-kezelés folytatásáról/abbahagyásáról, figyelembe véve a szoptatás előnyeit a csecsemőre és a venlafaxin-terápia előnyeit az anyára nézve.
 
Termékenység
A fertilitás csökkenését figyelték meg egy mind hím, mind nőstény patkányokkal végzett vizsgálatban, amikor azokat O-dezmetil-venlafaxin expozíciónak tették ki. A vizsgálati eredmény humán jelentősége nem ismert (lásd 5.3 pont).
 

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességekre

 
Minden pszichoaktív gyógyszer ronthatja az ítélőképességet, a gondolkodást és a motoros készségeket. Ezért minden venlafaxinnal kezelt beteget figyelmeztetni kell a gépjárművezetéshez és a veszélyes gépek kezeléséhez szükséges képességeikre gyakorolt esetleges hatásokról.

 

[2. rész]

Forrás: ogyei.gov.hu