Escitalopram Grindeks
Alkalmazási előírás (2. rész)
(lényegre koncentrálva)
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások a kezelés első 1–2 hetében a leggyakoribbak, a kezelés folytatása során rendszerint intenzitásuk és a gyakoriságuk is csökken.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Az SSRI-k alkalmazásával összefüggésben ismert, valamint az eszcitaloprám-kezeléssel kapcsolatban a placebokontrollos klinikai vizsgálatokban vagy spontán posztmarketing eseményként jelentett mellékhatások az alábbiakban szervrendszer szerinti csoportosításban és gyakoriság szerint kerülnek felsorolásra.
A feltüntetett gyakoriságok a klinikai vizsgálatokból származnak; nem placebokorrigált értékek. A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg:
♦ nagyon gyakori (≥ 1/10);
♦ gyakori (≥ 1/100 - < 1/10);
♦ nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100);
♦ ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000);
♦ nagyon ritka (≤ 1/10 000), és
♦ nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Szervrendszeri kategória |
Gyakoriság |
Mellékhatás |
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek |
nem ismert |
thrombocytopenia |
Immunrendszeri betegségek és tünetek |
ritka |
anafilaxiás reakció |
Endokrin betegségek és tünetek |
nem ismert |
nem megfelelő ADH-szekréció |
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek |
gyakori |
csökkent étvágy, fokozott étvágy, testtömeg-növekedés |
nem gyakori |
testtömegcsökkenés |
nem ismert |
hyponatraemia, anorexia1 |
Pszichiátriai kórképek |
gyakori |
szorongás, nyugtalanság, szokatlan álmok, csökkent libidó
Nők esetén: anorgasmia |
nem gyakori |
fogcsikorgatás, agitáció, idegesség, pánikroham, zavart állapot |
ritka |
agresszió, deperszonalizáció, hallucináció |
nem ismert |
mánia, öngyilkossági gondolatok, öngyilkos magatartás2 |
Idegrendszeri betegségek és tünetek |
nagyon gyakori |
fejfájás |
gyakori |
insomnia, aluszékonyság, szédülés, paraethesia, tremor |
nem gyakori |
ízérzékelési zavar, alvászavar, syncope |
ritka |
szerotonin szindróma |
nem ismert |
dyskinesia, mozgászavar, görcsroham, pszichomotoros nyugtalanság/akathisia1 |
Szembetegségek és szemészeti tünetek |
nem gyakori |
mydriasis, látászavar |
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei |
nem gyakori |
tinnitus |
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
nem gyakori |
tachycardia |
ritka |
bradycardia |
nem ismert |
QT-megnyúlás EKG-n, kamrai arrhytmia, beleértve a torsade de pointes-t is |
Érbetegségek és tünetek |
nem ismert |
orthostaticus hypotonia |
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek
|
gyakori |
sinusitis, ásítozás |
nem gyakori |
epistaxis |
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek |
nagyon gyakori |
hányinger |
gyakori |
hasmenés, székrekedés, hányás, szájszárazság |
nem gyakori |
gastrointestinalis vérzés (beleértve a rectalis vérzést is) |
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek |
nem ismert |
hepatitits, kóros májfunkciós értékek |
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
gyakori |
fokozott verejtékezés |
nem gyakori |
urticaria, alopecia, bőrkiütés, pruritus |
nem ismert |
ecchymosis, angioedema |
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei |
gyakori |
arthralgia, myalgia |
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek |
nem ismert |
vizeletretenció |
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek |
gyakori |
férfiaknál: ejakulációs zavar, impotencia |
nem gyakori |
nőknél: metrorrhagia, menorrhagia |
nem ismert |
galactorrhoea
férfiaknál: priapismus
post partum vérzés3 |
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók |
gyakori |
fáradtság, láz |
nem gyakori |
oedema |
1 Ezeket a mellékhatásokat a SSRI-k terápiás osztályára vonatkozóan jelentették.
2 Öngyilkossági gondolatról és öngyilkos magatartásról szóló eseteket jelentettek az eszcitaloprám-kezelés alatt, vagy röviddel a kezelés abbahagyását követően (lásd 4.4 pont).
3 Ezt az eseményt az SSRI/SNRI-k teljes terápiás csoportjára vonatkozóan jelentették (lásd 4.4 és 4.6 pont).
QT-intervallum-megnyúlás
A forgalomba hozatalt követően QT-intervallum-megnyúlást és kamrai arrhythmiát – azon belül torsade de pointes-t is – jelentettek elsősorban nők és olyan betegek körében, akiknél hypokalaemia, vagy már a kezelést megelőzően is QT-intervallum-megnyúlás vagy más szívbetegség állt fenn (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.9 és 5.1 pont).
A gyógyszercsoportra jellemző hatások
Javarészt 50 éves vagy annál idősebb betegekkel folytatott epidemiológiai vizsgálatok a csonttörések kockázatának növekedését mutatták SSRI-ket és TCA-kat szedő betegeknél. A kockázathoz vezető mechanizmus nem ismert.
A kezelés leállításakor jelentkező diszkontinuációs tünetek
Az SSRI/SNRI-kezelés (főként hirtelen) abbahagyása gyakran okoz diszkontinuációs tüneteket. A leggyakrabban jelentett reakciók: szédülés, érzészavarok (beleértve a paraesthesiát és az áramütésszerű érzéseket is), alvászavarok (beleértve az insomniát és az élénk álmokat), agitáció vagy szorongás, hányinger és/vagy hányás, tremor, zavartság, verejtékezés, fejfájás, hasmenés, palpitatio, emocionális instabilitás, ingerlékenység és látászavarok. Ezek a tünetek általában enyhék vagy mérsékeltek és maguktól megszűnnek, de néhány betegnél súlyosak és/vagy elhúzódóak is lehetnek. Ezért azoknál a betegeknél, akiknél az eszcitaloprám-kezelés már nem szükséges, javasolt az eszcitaloprám dóziscsökkentéssel történő fokozatos elhagyása (lásd 4.2 és 4.4 pont).
4.9 Túladagolás
Toxicitás
Az eszcitaloprám túladagolásról csak kevés klinikai adat áll rendelkezésre, és az esetek nagy részében más gyógyszerekkel történő együttes túladagolás fordult elő. Az esetek többsége enyhe tünetekkel járt vagy tünetmentes volt. Olyan fatális esetekről, amelyeknél egyedül eszcitaloprámmal történt túladagolás ritkán számoltak be; a fatális esetek többségénél más gyógyszerekkel történő együttes túladagolás fordult elő. 400 és 800 mg közötti eszcitaloprám-dózisok bevétele nem okozott semmilyen súlyos tünetet.
Tünetek
Az eszcitaloprám túladagolásakor elsősorban központi idegrendszeri (szédülés, tremor, izgatottság, illetve ritkán szerotonin szindróma, görcsroham és kóma), gastrointestinalis (hányás/hányinger), cardiovascularis (hypotensio, tachycardia, QT-intervallum-megnyúlás és arrhythmia) és a só/vízháztartás egyensúlyzavarára utaló tünetekről (hypokalaemia, hyponatraemia) számoltak be.
Kezelés
Nincs specifikus antidotum. A szabad légutak biztosítása és fenntartása, megfelelő oxigénellátás és a légzési funkciók biztosítása javasolt. A gyomormosás és az aktív szén alkalmazása megfontolandó. A gyomormosást a bevételt követően a lehető leghamarabb el kell végezni. Általános tüneti szupportív kezelés mellett a szívműködés és a többi vitális funkció ellenőrzése ajánlott.
Túladagoláskor ajánlott az EKG ellenőrzése olyan betegek esetében, akik pangásos szívelégtelenségben vagy bradyarrhythmiában szenvednek, egyidejűleg más, a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszereket szednek, vagy megváltozott a metabolizmusuk (pl. májkárosodás esetén).
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: antidepresszánsok, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók.
ATC kód: N06AB10
Hatásmechanizmus
Az eszcitaloprám szelektíven gátolja a szerotonin (5-HT) visszavételét, és nagy affinitással kötődik az elsődleges kötőhelyhez. A szerotonin-transzporter alloszterikus kötőhelyéhez is kötődik, amin kötődési affinitása 1000-szer kisebb.
Az eszcitaloprámnak egyáltalán nincs, vagy csak nagyon kicsi az affinitása egy sor receptorhoz, beleértve az 5-HT1A-, 5-HT2-, DA D1- és D2-receptorokat, az alfa1-, alfa2-, béta-adrenerg-receptorokat, a hisztamin H1, a muszkarin-kolinerg-, benzodiazepin- és ópiát-receptorokat.
Az 5-HT-visszavétel-gátlás az egyetlen valószínűsíthető hatásmechanizmus, amellyel az eszcitaloprám farmakológiai és klinikai hatása magyarázható.
Farmakodinámiás hatások
Egy egészséges önkéntesekkel végzett, kettős vak, placebokontrollos EKG-vizsgálatban a QTcF (Fridericia szerint korrigált QT) kiindulási értékhez viszonyított változása a napi 10 mg-os dózis esetén 4,3 ezredmásodperc (90%-os CI: 2,2–6,4), míg a napi 30 mg-os szupraterápiás dózis esetén 10,7 ezredmásodperc (90%-os CI: 8,6–12,8) volt (lásd 4.3, 4.4, 4.5, 4.8 és 4.9 pont).
Klinikai hatásosság
Major depressziós epizódok
Négy rövid távú (nyolchetes) kettős vak, placebokontrollos vizsgálat közül háromban az eszcitaloprám hatásosnak bizonyult a major depressziós epizódok akut terápiájában. Egy hosszú távú, relapszus-prevenciós vizsgálatban a kezdeti 8 hetes, nyílt kezelési szakaszban a napi 10 vagy 20 mg eszcitaloprámra reagáló 274 beteget sorolták be véletlenszerűen a 36 hetes, legutóbb alkalmazottal megegyező dózisú eszcitaloprám-csoportba, vagy placebocsoportba. Ebben a vizsgálatban a 36 hetes vizsgálati szakaszban továbbra is eszcitaloprámmal kezelt betegek csoportjában szignifikánsan hosszabb idő telt el a visszaesésig, mint a placebocsoportban.
Szociális szorongásos zavar
Az eszcitaloprám három rövid távú (12 hetes) vizsgálatban, és a kezelésre reagálók 6 hónapos relapszus-prevenciós vizsgálatában egyaránt hatásos volt a szociális szorongásos zavar kezelésében. Egy 24 hetes dózismeghatározó vizsgálatban igazolták az 5, 10 és 20 mg eszcitaloprám hatásosságát.
Generalizált szorongásos zavar
Az eszcitaloprám napi 10 és 20 mg-os dózisban négy placebokontrollos vizsgálat mindegyikében hatásos volt. Három, hasonló elrendezésű, összesen 421 eszcitaloprámmal, illetve 419 placebóval kezelt beteg bevonásával végzett vizsgálat összesített adatai szerint a reszponder-arány 47,5%, illetve 28,9%, a remissziós arány pedig 37,1%, illetve 20,8% volt a két csoportban. Tartós hatás az első héttől kezdve volt megfigyelhető. A 20 mg/nap dózisban alkalmazott eszcitaloprám hosszú távú hatásosságát egy 24–76 hetes, randomizált, a fenntartó terápia hatásosságára irányuló vizsgálatban igazolták 373 olyan betegnél, akik a kezdeti, 12 hetes, nyílt elrendezésű kezelésre reagáltak.
Obszesszív-kompulzív zavar
Egy randomizált, kettős vak klinikai vizsgálatban a napi 20 mg dózisban alkalmazott eszcitaloprám 12 hét kezelést követően különült el a placebótól az Y-BOCS-skála (Yale–Brown Obszesszív-Kompulzív Skála) összpontszáma alapján. 24 hét kezelés után mind a 10 mg/nap, mind a 20 mg/nap eszcitaloprám felülmúlta a placebót. A napi 10 mg és 20 mg eszcitaloprám-dózisok relapszus-prevenciós hatását olyan betegeknél igazolták, akik egy 16 hetes vizsgálat nyílt fázisában reagáltak az eszcitaloprám-kezelésre, majd ezt követően egy 24 hetes, randomizált, kettős vak, placebokontrollos fázisban vettek részt.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Felszívódás
A felszívódás majdnem teljes, és független a táplálékfelvételtől. Többszöri dózis alkalmazása után a maximális koncentráció eléréséig szükséges átlagos időtartam (átlagos tmax) 4 óra. A racém citaloprámhoz hasonlóan az eszcitaloprám várható abszolút biohasznosulása is kb. 80%.
Eloszlás
A látszólagos eloszlási térfogat (Vd,béta/F) per os alkalmazást követően megközelítőleg 12–26 l/ttkg. Az eszcitaloprám és fontosabb metabolitjainak plazmafehérjékhez való kötődése 80% alatti.
Biotranszformáció
Az eszcitaloprám a májban demetilált és didemetilált metabolitokra bomlik. Ezek mindegyike farmakológiailag aktív. A másik lehetőség, hogy a nitrogén oxidálódik, és nitrogén-oxid metabolit képződik. Mind az anyavegyület, mind a metabolitok részben glükuronidok formájában ürülnek ki. Ismételt adagolást követően a demetil-, illetve didemetil-metabolitok átlagos koncentrációja általában az eszcitaloprám koncentráció 28–31%-a, illetve kevesebb mint 5%-a. Az eszcitaloprám demetilált metabolittá történő biotranszformációját elsődlegesen a CYP2C19 végzi. A CYP3A4 és CYP2D6 enzimek közreműködése is lehetséges.
Elimináció
Az eliminációs felezési idő (t1/2 béta) többszörös dózis alkalmazása után körülbelül 30 óra, az orális plazma-clearance (Cloral) pedig körülbelül 0,6 l/perc. A főbb metabolitok felezési ideje jelentősen hosszabb. Az eszcitaloprám és főbb metabolitjainak eliminációja feltehetően hepatikus (metabolikus) és renalis úton történik, a dózis jelentős része azonban metabolitként a vizelettel ürül.
Linearitás
A farmakokinetika lineáris. A dinamikus egyensúlyi (steady state) plazmaszint kb. 1 hét alatt alakul ki. Az átlagosan 50 nmol/l (tartomány: 20–125 nmol/l) steady state plazmakoncentráció napi 10 mg dózissal érhető el.
Idősek (65 év felett)
Az eszcitaloprám eliminációja időseknél lassúbb lehet, mint fiataloknál. Időseknél a szisztémás expozíció (AUC) kb. 50%-kal nagyobb, mint az egészséges fiatal önkénteseknél (lásd 4.2 pont).
Májkárosodás
Az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban (Child–Pugh A és B) szenvedő betegeknél az eszcitaloprám felezési ideje kb. kétszer olyan hosszú, az expozíció pedig kb. 60%-kal nagyobb volt, mint a normál májműködésű egyéneknél (lásd 4.2 pont).
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél (CLCR 10–53 ml/perc) a racém citaloprám felezési ideje megnőtt és hatása enyhén megnyúlt. A metabolitok plazmakoncentrációját nem vizsgálták, de szintjük emelkedése előfordulhat (lásd 4.2 pont).
Polimorfizmus
Megfigyelték, hogy a lassú CYP2C19 metabolizálóknál az eszcitaloprám plazmakoncentrációja kétszer olyan magas, mint a gyors metabolizálóknál. Nem észleltek jelentős változást az expozícióban a lassú CYP2D6 metabolizálóknál (lásd 4.2 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági vizsgálatok eredményei
Az eszcitaloprámmal nem végezték el a hagyományos preklinikai vizsgálatok mindegyikét, mivel a citaloprámmal és az eszcitaloprámmal patkányokkal végzett toxikokinetikai és toxikológiai vizsgálatok hasonló profilt mutattak. Ezáltal, a citaloprámra vonatkozó minden információ extrapolálható az eszcitaloprámra.
Patkányokkal végzett összehasonlító toxikológiai vizsgálatokban néhány hetes kezelést követően az általános toxicitást okozó dózisokban alkalmazott eszcitaloprám és citaloprám kardiotoxicitást, pl. pangásos szívelégtelenséget okozott. A kardiotoxicitás inkább a plazma csúcskoncentrációkkal mutatott összefüggést, mintsem a szisztémás expozícióval (AUC). A toxikus hatást nem okozó szint mellett mért plazma-csúcskoncentrációk 8-szoros mértékben meghaladták a klinikai alkalmazás során mért értékeket, míg az eszcitaloprám AUC-értéke csak 3–4 szerese volt a normál klinikai alkalmazás során elért expozíciónak. A citaloprám S-enantiomerének AUC-értékei a normál klinikai alkalmazás során mért értékek 6–7-szeresei voltak. Ezek az eredmények valószínűleg a biogén aminokra gyakorolt túlzott hatásra, vagyis az elsődleges farmakológiai hatásokhoz képest másodlagos hatásokra vezethetők vissza, amelyek hemodinamikai hatásokat (a koszorúerek vérátáramlásának csökkenését) és ischaemiát okoznak. A patkányoknál észlelt kardiotoxicitás pontos mechanizmusa azonban nem tisztázott. A citaloprámmal szerzett klinikai tapasztalatok és az eszcitaloprám klinikai vizsgálataiból származó adatok nem utalnak arra, hogy ezeknek a megfigyeléseknek bármiféle klinikai vonatkozása lenne.
Patkányoknál hosszú távú eszcitaloprám- és citaloprám-kezelés után egyes szövetekben – pl. tüdő, mellékherék és máj – a foszfolipidtartalom emelkedését észlelték. A mellékherékben és a májban megfigyelt hatásokat az emberekéhez hasonló expozíció mellett észlelték. A hatás visszafordítható a kezelés megszakításával. A foszfolipidek akkumulálódását (foszfolipoidózis) állatoknál számos kation-amfoter gyógyszer alkalmazásakor megfigyelték. Nem ismert, hogy ennek a jelenségnek van-e bármilyen jelentősége az emberre nézve.
Patkányokkal végzett fejlődési toxicitás-vizsgálatokban a klinikai alkalmazás során elért AUC-t meghaladó érték mellett embriotoxikus hatást figyeltek meg (csökkent magzati testtömeg, a csontosodás reverzibilis megkésése). A malformációk gyakorisága nem növekedett. Egy pre- és postnatalis vizsgálatban a normál klinikai alkalmazás során elértnél magasabb AUC mellett csökkent túlélést tapasztaltak a szoptatási időszakban.
Állatkísérletekből származó adatok alapján a humán expozíciót jóval meghaladó dózisok alkalmazásakor a citaloprám csökkenti a termékenységi és terhességi indexet, valamint a beágyazódások számát, és rontja az ondó minőségét. Az eszcitaloprámra vonatkozóan ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre állatkísérletekből származó adat.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Tablettamag
♦ mikrokristályos cellulóz (E460)
♦ kroszkarmellóz-nátrium (E468)
♦ hipromellóz (E464)
♦ talkum (E553b)
♦ vízmentes kolloid szilícium-dioxid (E551)
♦ magnézium-sztearát (E470b)
Filmbevonat
♦ hipromellóz (E464)
♦ makrogol
♦ titán-dioxid (E171)
6.2 Inkompatibilitások
Nem értelmezhető
6.3 Felhasználhatósági időtartam
2 év
6.4 Különleges tárolási előírások
Legfeljebb 30 °C-on tárolandó.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 98 db vagy 100 db filmtabletta átlátszó PVC/PE/PVdC//Alu vagy nem átlátszó OPA/Alu/PVC//Alu buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
7. A SZÖVEG ELLENŐRZÉSÉNEK DÁTUMA
2023. július 26.
Forrás: ogyei.gov.hu
Kapcsolódó anyagok
Cikkek