Szociális fóbia - a félelem kezelhető

 

A szociális fóbia, vagyis szociális szorongás zavar az egyik leggyakoribb szorongászavar. Egyidős az emberiséggel, mégis csak kb. 40 éve kutatja a tudomány (pszichiáterek, pszichológusok, szociológusok és gyógyszerkutatók).

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csupán a 80-as években ismerte el betegségként ezt a pszichés zavart.

Fontos, hogy tisztában legyünk a lényegével és lehetőségeinkkel, hiszen nemcsak a társas kapcsolatokra, hanem az életminőségre, a tanulmányokra és a karrierre is jelentős hatással lehet.
 

Hogy példázzam, milyen sikeresen le lehet győzni, vagy együtt lehet élni ezzel a fóbiával, álljon itt néhány híres ember inspiráló, elgondolkodtató története, melyek - reményeim szerint - rávilágítanak arra, hogy a szociális fóbiával való küzdelem nem zárja ki a kivételes teljesítményt, sőt, sok esetben a belső kihívások leküzdése különösen mély és maradandó eredményekhez vezethet.
 

Sir Isaac Newton (1642–1727)

Angol matematikus, fizikus és csillagász, aki a klasszikus mechanika, a newtoni fizika alapjait fektette le. Legismertebb műve a Principia Mathematica. Visszahúzódó, titkolódzó, szociális helyzetekben magát kellemetlenül érző emberként volt ismert, főleg élete korai éveiben, mikor még híressége nem "kényszerítette bele" tudományos, közösségi szereplések sorába, melyek alatt sokat "kupálódott".

Charles Darwin (1809–1882)

A fiatal Darwin „A fajok eredete” című munkájával nemcsak a biológiát forradalmasította, hanem a világképünket. Levelezéseiben és naplóiban gyakran említette, hogy kerüli a nyilvános szereplést, szeret visszahúzódottan élni, szorong a társasági eseményektől, és testi tünetekkel (pl. pánikrohamokkal) reagál a társas helyzetekre, ill. kenti otthonuk elhagyására (agorafóbia). Önéletrajzában ezt írta: „betegségem több évet elvett az életemből, [de] megmentett a társadalom zavaró hatásaitól.”

Nikola Tesla (1856–1943)

A modern világunkat megalapozó váltóáramú villamosenergia-rendszerek és számos más innováció úttörője. Tesla rendkívül introvertált volt, és a társadalmi interakciók helyett teljes mértékben a munkájának szentelte magát. Mondhatni munkamániás volt.

Franz Kafka (1883–1924)

A cseh-német író, a modern 20. századi irodalom egyik legfontosabb alakja, munkáiban gyakran megjelent a beteges szorongás és az elidegenedés. Kafka rendkívül visszahúzódó volt, és komoly önbizalomhiánnyal küzdött. Személyes leveleiben és naplóiban nyíltan írt arról, hogy gyakran érez szorongást és alkalmatlanságot a társasági helyzetekben.

Agatha Christie (1890–1976)

Az egyik legsikeresebb krimiíró, több mint 60 regényével, köztük olyan klasszikusokkal, mint az „Tíz kicsi néger” és a „Gyilkosság az Orient expresszen”. Visszahúzódó személyiség volt, került bizonyos nyilvános szerepléseket, és gyakran érezte magát kényelmetlenül nagy társaságban.

Glenn Gould (1932–1982)

A kanadai zongoraművész a 20. század egyik legkiemelkedőbb előadójaként ismert. Híres volt Bach műveinek interpretációjáról, de közismert volt arról is, hogy szinte teljesen elzárkózott a nyilvánosság elől, és szorongott a közönség előtti fellépésektől, nyilvános koncertektől, ezért inkább a stúdiófelvételekre koncentrált (elkerülő magatartás).

Barbra Streisand (1942–2…)

Az amerikai énekesnő, színésznő és rendező a 20. század egyik ünnepelt előadója. Számos díjat nyert, köztük Oscar-, és Grammy-díjakat. Streisand elismerte, hogy komoly szociális szorongással, „lámpalázzal” küzdött a színpadon, nemegyszer "bepánikolt", emiatt évekig nem vállalt koncerteket (elkerülő magatartás). De, aztán ezt legyőzve képes volt felmenni a „világot jelentő deszkákra” s tehetségével világsikert ért el.

A szociális szorongás zavar olyan intenzív, bénító félelmet jelent, amely társas helyzetekben és/vagy feladat helyzetekben jelentkezik, amikor az illető megítéltetve gondolja/érzi magát.

Ilyenkor attól tart, hogy a viselkedését vagy megjelenését negatívan minősítik, ami majd megaláztatáshoz, megszégyenítettség érzéshez, zavarba ejtő helyzetekhez vezet. Az ettől való félelem olyan aránytalan lehet, hogy gyakran biztonság kereső (elkerülő) magatartáshoz vezet.
 

Kutatások szerint a szociális szorongás élet-prevalenciája 7-12% között mozog, ami azt jelenti, hogy kb. minden 10. ember lehet érintett élete során. Nők körében valamivel gyakoribb, de amíg tart, mindkét nem körében jelentős hatással van az életminőségre.

Gyakran kísérik a következő pszichiátriai problémák:

♦ major depresszió
♦ generalizált szorongásos zavar (GAD)
♦ anyaghasználat zavarok, különösen az alkoholproblémák, benzodiazepin-függőség, mivel sokan alkoholt ill. nyugtatókat használnak öngyógyítási céllal.

A szociális fóbia kialakulásában genetikai, biológiai és pszichoszociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A legfontosabb rizikótényezők közé tartozik:
 

Családi hajlam: Szociális fóbiában, vagy más fóbiákban szenvedő szülők gyermekei között  valószínűséggel alakulhat ki szociális fóbia.

Minta tanulás: Megfigyelések szerint a szociális szorongás gyakran tanult viselkedés, amely szülőktől átvett félelmekből és elkerülő magatartásból ered.

Korai pszichotraumák: A gyermekkorban (családban és/vagy iskolában) átélt megaláztatás, bántalmazás vagy túlzottan kritikus nevelés is hozzájárulhat a zavar kialakulásához.
 

A szociális fóbia ördögi köre egy olyan kognitív-viselkedés terápiás (KVT, CBT) modell, amely bemutatja, hogy egymás hatását erősítve, hogyan tartják fenn a szorongást keltő társas helyzetekben kialakuló negatív gondolatok, érzelmek, testi reakciók és viselkedések, magát a szociális fóbiát.

Az alábbiakban lépésről lépésre bemutatom, hogyan néz ki ez az ördögi kör:

Az ördögi kör egy adott szociális helyzet előtt kezdődik, pl.:

♦ Prezentáció tartása.
♦ Egy olyan ismeretlen emberrel való találkozás, akiről a szorongó úgy feltételezi, hogy meg kell neki felelni (főnök, vizsgabizottság, randi partner stb.)
♦ Csoportos beszélgetésben való részvétel.

Egy ilyen helyzetnek a puszta elképzelése aktiválja a szociális szorongó irracionális negatív gondolatait (SAANG-jait) és negatív önértékelését:

♦ „Mindenki észreveszi, hogy tiszta ideg vagyok... Tök gáz vagyok…”
♦ „Ostobaságokat fogok majd összehordani. Le fogok égni… Nincs még egy ilyen hülye, mint én…”
♦ „Ki fognak nevetni… Egy tökfilkó, egy rakás szerencsétlenség vagyok…”

Az ilyen SAANG-ok már az adott társas helyzet előtt erős negatív stressz reakciókat (pl. szorongást, izzadást, elpirulást, gyors szívműködést, menekülési késztetést) váltanak ki. A szociális szorongó figyelme beszűkül önmagára és félelmeire. Ez a önmagára fókuszálás pedig azzal jár, hogy megfeledkezik arról, hogy amit előrevetít az nem a valóság, csak a félelmei, amelyeket viszont ebben a ön-stresszelt lelki állapotban még nagyobbnak érez.
 

A fokozódó distressz (negatív stressz) emiatt erősödő testi panaszok/tünetek formájában jelentkezik:

♦  heves szívdobogás
♦  mellkasi nyomás érzés
♦  elvörösödés
♦  izzadás
♦  remegés
♦  gyomor- és hasi-problémák
♦  stb. stb.

Ebben a stressz miatt beszűkült tudatállapotban a szociális szorongó panaszait még jobban túlértékeli, ezek miatt önmagát még erősebb önkritikával illeti, ami megerősíti abban a félelmében, hogy ezt már: „biztosan mások is látják majd, látni fogják, mennyire ideges… és ez vér ciki…”

Ez a kíméletlen és igaztalan sőt hamis önkritika megerősíti a negatív gondolatokat, és növeli a jövőbeli szociális helyzetekkel kapcsolatos szorongását.
 

Mivel az átélt stressz hatására az a hamis érzése lesz, hogy „ezzel úgysem tud megbirkózni” a stressz/szorongás csökkentése érdekében biztonság kereső és/vagy elkerülő viselkedésekhez folyamodik:

♦  Nem néz mások szemébe… -> nem veheti észre mások elismerését, vagy mosolyát…
♦  Nem nyújt kezet… -> nem érezheti magát egyenrangúnak…
♦  Halkan beszél, hogy kevésbé legyen feltűnő…-> Ezzel válik feltűnővé… és amikor a másik szól, hogy „bocsánat, nem értem” teljesen bepánikol, holott ezt is elkerülhette volna.
♦  Öngyógyítás gyanánt: iszik valamilyen „erősítőt” a stressz helyzet előtt; bekap valamennyi nyugtatót (szorongásoldót, pl.: Frontint, Xanaxot, Rivotrilt), amelyek az esetek többségében hatnak is, de nem csak arra, hogy gyorsan csökkentik a félelmet keltő helyzetek előtt átélt stresszt, hanem arra is, hogy: azonnal megtanulja, hogy e pszichoaktív szerek használata milyen gyors-tuti-könnyű módszer a stresszcsökkentésére és az „önértékelés”, „önbizalom” növelésére… Kialakul a lelki függőség első lépcsője.
♦  El is kerülheti a stresszt keltő helyzeteket…

Bár ezek a „stratégiák” rövid távon csökkentik a szorongást, hosszú távon fenntartják azt, hiszen nem adnak lehetőséget a szociális fóbiásnak arra, hogy megtapasztalja: félelmei (abban a mértékben, ahogy ő ezt magának előre „megjósolta”) biztosan alaptalanok lettek volna.

Valós, terep tapasztalatok hiányában pedig maradnak a félelmek… A Vélt Valóság a Félt Valóság helyett…

Az ördögi kör modell tehát:

♦  Egyrészt segít megérteni, hogy a szociális fóbiás viselkedés, miként tartja fenn, ill. erősíti önmagát.
♦  Másrészt rávilágít arra, hogy a kezelése és öngyógyítása során ezeket az elemeket érdemes megcélozni, például kognitív viselkedésterápiában (CBT) gyakorlott szakember segítségével.
 

A szociális fóbia kezelése során a CBT bizonyult a leghatékonyabb módszernek. A legfontosabb terápiás lépései a következők. Ezeket akár valódi (!) öngyógyításként ki-ki otthon meg is próbálhatja:
 

A biztonsági magatartások a vélt hasznukkal ellentétben, valójában fenntartják a szorongást, és megakadályozzák a valódi sikerélményeket. A terápia célja ezek fokozatos leépítése, miközben a szociális szorongó kognitív stratégiákat tanul a szituatív stressze kezelésére.

A másik kulcsfontosságú lépés az önkritikus gondolatok megkérdőjelezése és pozitívabb önkép kialakítása. Ehhez lehet alkalmazni szerepjáték-technikákat.

Az egyik segédeszköz a videó: filmezik a pácienst a szimulált helyzetben, aki aztán a felvétel megtekintésekor összehasonlíthatja torzult önészlelését a látottakkal. Pl.: aki attól félt, hogy rettenetesen el fog pirulni, láthatja a videón, hogy ebből semmi sem látszott - vagyis nem történt meg az, amitől rettegett. Csak SAANG (Spontán Automatikus Alaptalan Negatív Gondolat) volt.
 

A félelem hierarchia segít a szorongást kiváltó helyzetek fokozatainak feltárásában és a distressz (pl. a szorongás) fokozatos csökkentésében. A páciens egy listát készít a legkevésbé szorongatótól a legijesztőbb társas helyzetekig, majd a viselkedési kísérletek során ebben a sorrendben halad előre a valós tapasztalatszerzésben. Csak akkor érdemes tovább lépni a magasabb előrevételezett szorongással járó helyzetre, ha az alatta lévőt már magabiztosan, stresszmentesen képes teljesíteni.
 

A viselkedési kísérletek, a valóság kontrollok kapcsán a páciens valós helyzetekben tesztelheti negatív gondolatait, előrevételezett szorongásait. Ezek a módszerek általában jelentősen csökkentik a szorongást, mivel valódi bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy a félelmek többsége és mértéke irracionális. Ami, pedig valós, az rendszeres gyakorlással leküzdhető.

Amennyiben fontosnak tartja ezeket az ismereteket, kérem, ossza meg a Benzo Blogot rokonaival, barátaival és ismerőseivel. Vigyázzon rájuk is!


Kérem, ne feledje el kitölteni a Benzodiazepin szedési kérdőívet!


Nevess többet, szeress jobban, tanulj még...


Dr. Kopácsi László
Pszichiáter szakorvos, life coach
gyógyszer-elhagyás szakértő

A társadalmi felelősségvállalás jegyében a Benzo Blog (2014) elindítója és szerzője